Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-16 / 24. szám

AMERIKAI Ára 25 cent Vol. XXXVII. No. 24. Thursday, June'T6. 19-8?. ______________________Y ■íMIW:'.,.., ’• AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 16th St. New York,N.Y.10003. Tel: (212) 254-0397 “Földindulás Angliában Az amerikai nagyüzleti sajtó nyíltan rokonszenvez Anglia konzervatív párt­jával, annak markotányosával, Thatcher miniszterelnóknővel. Nagy lelkesedés­sel üdvözöltek tehát a miniszterelnökno győzelmét, amelyet "földindulás-szem" diadalnak minősítettek. Nézzük meg közelebbről ezt a nagy "földindulást." Thatcher asszony és pártja a válasz­tásokon a szavazatok 42%-át kapta és ezzel a 42 százalékkal a mandátu­mok 61 százalékát, 397 ülést szerzett a parlamentben. A munkásság pártja, a Labor Party (melynek hibás választási taktikájával és vezetésével egy külön cikkben fo­gunk foglalkozni) a szavazatok 28 százalékával 209 mandátumot nyert. A jobboldali szakadár Labor Party- tagok által alapított Alliance" Párt a szavazatok 25%-ával mindössze 23 ÜLÉST, mig más kisebb pártok a szavazatok 5 százalékával 21 ülést nyertek. Egyszerű számtani művelet világossá teszi előttünk, hogy a konzervatívok a szavazatok egy százalékával csaknem tíz, mig a Labor Party-hoz tartozók ugyanannyival nyolcnál kevesebb mandá­tumot kaptak. A szerencsétlen szaka- dárok pedig annyi szavazattal, amennyi­vel a konzervatívok tíz mandátumot szereztek, alig EGY parlamenti ülést biztosítottak maguknak. Az is kiviláglik az eredményekből, hogy a jobboldali szociáldemokraták kiválása nélkül a Labor Party a szava­zatok i 53%-át nyerte volna el, nagy többséget Thatcher 42 százaléka fölött. Ez történik akkor, amikor a munká­sok egy országban nem értik meg az egység fontosságát. Egy alapjában véve igazságtalan választási rendszemek tudható be, hogy az az asszony, aki a szó legtelje­sebb értelmében a munkásság nyuzása- val, 3 millió angolnak munkanélküli­ségre ítélésével csökkentette az inflá­ciót 22 százalékról 5 százalékra, kerül­hetett ki győztesen a választásból. | Ehhez járult az esztelen és emberte- | len falklandi háború által előidézett hisztérikus sovinizmus bűnös kihaszná­lása. Az angol nepnek, mely a második világháborúban annyit szenvedett a háború borzalmaitól, tudnia kellett volna, hogy hová jut egy ország, mely­nek vezetősége soviniszta uszítással tereli el - lagalább egy időre - a figyelmet az igazi problémákról. Thatchemé győzelme nem oldotta meg az angol nép problémáit, csak elhalasztotta azt bizonytalan időre. Talán nem is a till messze jövőre. KÖZÉP AMERIKAI TŰZFÉSZEK Visszatérve közép-amerikai útjáról, Felipe Gonzalez, spanyol minisztereinek sajtónyilatkozat­ban kijelentette: "Ha a közép-ame­rikai helyzet elfajul és háború tőr ki azon a vidéken, annak beláthatatlan következményei lesznek." Gonzalez figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy "minden lehetőt el kell követni a háború elkerülésére." Felhívta az érdekelt országokat, hogy támogassák Panama, Colombia, Venezuela és Mexicó béke-akcióját. Amikor az újságírók megkérdezték, milyen lépéseket ajánl a háború elkerülésére, ezt mondta: "Nem akarok tanácsot adni az USA-nak, de úgy hiszem, időszerű, hogy a washingtoni kormány tárgyaljon Kuba és Nicaragua kormányaival, ami azonnal enyhítené a térség légkörét." • Gonzalez junius 21-én Washingtonba megy, ahol bizonyára közli majd Reagan elnökkel elgondolásait. "Az USA biztonsági érdeke nem jelent­heti azt - mondta Gonzalez ho^y a közép-amerikai országok népe továbbra is igazságtalanul szenvedjen. Meggyőződé­sem, hogy a háború elkerülése úgy az USA, mint a közép-amerikai országok érdeke." A közép-amerikai helyzettel kapcsolat­ban rá kell mutatni az USA gyalogos had­ereje vezetőjének, Edward C. Meyer tábor­noknak sajtónyilatkozatára, amit a polgári Felipe Gonzalez, spanyol miniszterelnök Miguel de la Madrid mexieói elnökkel akivel a közép-amerikai helyzetről tanácskozott. A “MÁSIK AMERIKA” Aki tengerentúlról érkezik a new yorki Kennedy repülőtérre, úgy erezheti, hogy a mérhetetlen gazdagság bejáratához érke­zett. Aki végigsétál a new yorki Fifth Avenue középső szakaszán, a 60. utcától mondjuk a 42. vagy 34. utcáig, csak ámulhat a kiraka­tokban felhalmozott luxuscikkek garmadá­ja felett. Aki vasárnap valamelyik nagy sporteseményre induló autóáradatot figye­li, úgy vélheti, hogy itt mindenki jólétben él és mindenkinek jut költséges sportese­mények látogatására. De van ám, miként azt már egy valami 25 évvel ezelőtt megirt könyv címében Michael Harrington profetikusán jelezte, egy "másik Amerika" is, egy láthatatlan vagy tudatosan elkodösitett Amerika, a szegények Amerikája. Az abban élő ameri­kaiak agóniájáról Harrington könyve óta alig jelent meg összefoglaló beszámoló (a Nation hetilap épp most irat egy ily irányú cikksorozatot). Időnként azonban kimutatások készülnek, kijelentések hangzanak el, vagy drámai felmérések következtében mégis felfigyel az amerikai közvélemény és megrendülve vesz tudomást arról, mi megy végbe a nemzet ama harmadának életében, amely­re annakidején Roosevelt elnök feledhetet­len második felavatási beszédében hivat­kozott: a rosszul táplált, rosszul öltözött, a tűrhetetlen lakásviszonyok között élő amerikaiak életében. Ilyen esemény történt a minap Denver, Coloradoban, ahová az ország legnagyobb városainak polgármesterei jöttek össze városaik problémáinak megtárgyalására. Mindjárt a megnyitás elején sajtókonferen­cia keretében Coleman Young, detroiti polgármester kijelentette: ( "Az éhezés terjedőben van az Egyesült Államokban és a 11 millió munkanélküli helyzete ebben az országban nem egyéb, mint a nemzet legdrágább kincsének, az emberi értéknek BŰNÖS ELHANYAGOLÁ­SA!" Hozzátette azt is, hogy minden amerikai város pénzügyi zavarokkal küzd, helyzetük súlyosabb, mint bármikor a nagy depresszió óta: Egyedül a szövetségi kormánynak van lehetősége, hogy pénzügyileg kisegítse őket, de a Reagan kormány az ujját sem hajlandó megmozdítani, lenyeges támoga­tást nyújtani nekik. Mintegy megelőzve a polgármesterek várható javaslatát, Reagan elnök átiratot intézett a konferenciához, erelvesen ki- (folytatós a 4. oldalon) Ért. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y..N.Y. lapok mindegyike úgy magyarázott, _ hogy a tábornok ellenzi amerikai katonák El Salvadorba küldését. Ennek az értelmezés­nek ellentmondanak a tábornok szavai: "Hiba volt korlátozni az El Salvadorba küldött kiképzők számát 55-re. Úgy vélem, hogy nem lehet határt szabni annak, hogy mennyi katonai személyt küldjünk oda." Majd igy folytatta: "Nem szabad, hogy bármilyen félreértés legyen aziránt, hogy mi _ hajlandók vagyunk MINDENRE, AMI SZÜKSÉGES, ha a helyzet úgy alakul, hogy az veszélyt hozhat reánk."______________

Next

/
Oldalképek
Tartalom