Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-13 / 2. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 13. 1983. Japán új „agyközpontja” Tsukuba, az akadémiai város, a különböző oktatási, kutatási es kísérleti intézmények gyűjtőpontja - amelyet azért terveztek, hogy szolgálja a tudományos és technikai fejlődést. Egy évtized alatt az egykori rizs-, buza- és zöldségtermelő város vadonatúj településsé változott, tele oktatási és tudományos intézményekkel, amelyek Japán összes ilyen jellegű intézményének több mint harmadát teszik ki. Tsukubát, az akadémiai várost 30.000 ember lakja. Ezek a tudományos intézmények olyan környezetben vannak, amely a lehető legkedvezőbben hat a kutatási és az ehhez kapcsolódó munkákra. Osszesen( 43 ilyen intézmény van itt, és ezek Japan fö "gondolkodási centrumának" tekinthetők. Ha hozzászámítjuk a meg ide tartozó egyéb központokat - beleértve a magán intézményeket is - Tsukuba előtt a szilárd növekedés fényes jövője áll. A Tsukubában végzett kutatások magukba foglalják a modern tudomány, technika es fejlesztés csaknem minden területét: az űrkutatástól a mezőgazdasági újításokig. A város északi részén található a nagyenergiájú proton-akcelerátor, amelyen az elemi részecskékét a fénysebesség 99.7 százalékára gyorsítják fel, ami lehetővé teszi, hogy a tudósok megvizsgálják az anyag alapvető építőelemeit és az anyagenergia kapcsolatokat. A város szivében lévő űrkutatási központban egy hatalmas terem van, amelyben előteremtik az űrbéli körülményeket, hogy tanulmányozhassák a szo- laris es kozmikus kisugárzások hatásait a mesterséges bolygókra. A mérnöki kísérletekhez egy roppant nagy méretű földrengés szimulátort használnak, hogy megvizsgálják, milyen hatással vannak a földlökések az épületekre. A többi berendezés arra szolgál, hogy növelje az ember ismereteit az óceáni hullámok erejéről, a szélről és az esőzésről. A mezőgazdasági kutatóközpont a gyümölcsfeldolgozás és tartósítás uj módszereinek fejlesztésén dolgozik. A hatalmas üvegkupola alatt trópusi növényeket termesztenek, ami megkönnyíti a trópusi időjárási körülmények közötti terméshozamok növelésére irányuló kutatásokat. Tsukuba körülbelül tiz évig épült, s az építési és felszerelési költségek több mint 1.000 millió yenre (4,5 millió dollárra) rúgtak. Az újonnan létrehozott város azonban, kutatási eredményével már bebizonyította, hogy megérte a ráfordított összeget. Tiszta levegő, bőséges vízellátás, az urba- nizalt életmód minden előnye, zaj és túlzsúfoltság nélkül - Tsukuba valóban egy alomorszag a kutatók számára, s lehetővé teszi, hogy minél teljesebben összpontosítsák szellemi tartalékaikat, javítsák a hatékonyságot azoknál a javaslatoknál, amelyek meg fogják határozni az emberi társadalom jövőjét. A RÓMÁT JÁRÓ turisták a Szent Péter- templom előtti téren a bejárat fele' vonulva oldalpillantást vetnek a Bernini csodálatos oszlopsoraival övezett tér közepén álló szép obeliszkre, amely századok óta nyugszik négy bronz oroszlánon. Azaz... Az obeliszket körüljárva észrevesszük, hogy az oszlop valójában nyolc oszloptesten áll, de csak négy fej néz kifelé. A művesz igy oldotta meg, hogy bárhonnét nézzük az obeliszket, mindegyik oldalról orosz- lanfej néz ránk. Hasonló kéttörzsü egyfejü oroszlán van az egyik ház sarkán a budai Varban. Az obeliszk története nagy regény. Egyiptomi eredetű, feltételezik, hogy i.e. XIII. századból való, felületén jelek, amelyekből eredetére, készítőjére következtetni lehetne, nem találhatók. Caius Caligula és Claudius római császárok az egyiptomi Heliopoliszból vitették Rómaba. Hogyan döntötték le, szállították a tengerpartra, emelték hajóra, vitték a Tiberis torkolatához és vonszolták felállitási helyére, Nero cirkusza elé és - legfőképpen - miként állították fel -, bizony nem ismeretes. Roma lehanyatlott, a teret, ahol az obeliszk állt, a vandál pusztítások idején törmelék lepte el, talapzata eltűnni látszott a szemétben. A talapzaton lévő 24 lyuk a bronzdiszitésekre emlékeztetett, , amelyeket már az ókorban "kitermelték" az emlékműből. A karcsú obeliszk csúcsán lévő aranyozott bronzgomb - a közhit szerint - Julius Caesar hamvait rejtette. Bourbon Íjászok 1376-ban a bronzgombot céltáblának használták. A reneszánsz időkben a San Pietro bővítésekor, a nagykupola építésekor az obeliszk nagyon útban volt: elpusztítására senki sem gondolt. Montalio bíboros, a későbbi V. Sixtus pápa - kedves építészével, Domenico Fontanával az építkezési területen sétálva kijelentette, ha megválasztják pápának, az obeliszket méltó helyére, a San Pietro elé helyezteti. V. Sixtus azután Fontanának megbízást adott a munka elvégzésére: bízott építészében, akit jóbarátjának tudott. Az is volt. Domenico Fontana (1543-1607) svájci épitészcsaládból származott, apja Velence szolgálatában dolgozott, ó maga vízmüvek, középületek tervezésével és kivitelezésével már jó nevet szerzett magának, amikor a pápai megbízást elvállalta. A pápa segítségül egy jónevü építészt akart melléadni, de Fontana kijelentette, hogy ha két ember felelős a munkáért, akkor egy sem felelős (bölcs megjegyzés, amit máig érvényesnek tarthatunk). A pápa saját maga megnyugtatására pályázatot hirdetett és arra 500 terv érkezett be. Több építész rajzai, műszaki leírásai mellé még modelleket is mellékelt. A feladat nehéznek, kényesnek Ígérkezett. Nehéznek, hiszen az obeliszk - a több száz tonnás alapozáson kívül - 361 tonnát nyomott, és kényes, mert az időjárás viszontagságaitól megviselt oszlop kőanyagának szilárdsága csökkent eltérésétől tartani lehetett. FONTANA a tervezett munkamódszert modellezte. Méretarányos, ólomból öntött obeliszket készíttetett és az állványozást, csÖrlőket, görditöpályát finom asztalosmunkával aranyosan kicsinyített alakban elkészíttette és a nagy munkálatot terepasztalon a pápa előtt lejátszotta. A szükséges csörlőket, csigákat, köteleket római iparosok készítették, amiért adókedvezményben részesültek. Vastag gerendákat, pallókat fűrészeltek, horgokat, kengyeleket, csigatengelyeket, szalagvasakat kovácsoltak. Az elkészült felszerelési tárgyakat Fontana gondosan megvizsgálta, kipróbálta. A szükséges hét és fél centiméter vastag kötelekből kótélverők nyolc, egyenként 500 meter hosszú tekercset készítettek. Megállapította, hogy egy ló tartósan 50 kg húzóerőt tud kifejteni, négy ló csőrlővel 1200 kilogrammot emelhet, ami csigasorokkal jelentékenyen fokozható. A munkások részére bádogkalapokat készítettek, a magasban dolgozó ácsok kezéből kicsúszott ácskapocs, szekerce, kalapács, csavar súlyos sérülést okozhatott: lám, az oly ismerős munkavédelmi sisak nem mai keletű. A reneszánsz ácsmüvészet remeke volt az a két óriási gerendatorony, amelyek között az emelést és döntést, felállítást elvégezték. A gerendákat, pallókat a szilárdság fokozására pántokkal, vasbilincsekkel, csavarokkal fogtak össze, magát a kőoszlopot vastag pallók közt helyezték el, a pallók és a ko közé nádat rétegeztek, ami rugalmasabb felfekvést biztosított. Az oszlopot aluról kengyelek tartották, amelyeket szalagvasakra függesztettek. A munkálatokat Fontana - e célra épített - vezénylötoronyból szócsővel irányítottá. A munkahelyre idegen nem léphetett, a hangos szót halálbüntetés terhe mellett tiltottak. Nagyobb nyomaték kedvéért a hóhér is "felvonult." A MUNKA pontosan a forgatókönyv alapján lezajlott. Az oszlopot megemelték és óvatosan lefektették (a bronzgolyót üresnek találták) és elgörditették a felállítás helyére, ahol mélyen a talajba vert tolcsfacölöprácson nyugvó kóalapra helyeztek. Minden fontosabb művelet megkezdése előtt imával kérték az egieket. Technikatörténeti legenda szerint, amikor az oszlop már megemelkedett, a kötelek megnyúltak és tartani lehetett az eldölés- tól, egy hajóskapitány - a tilalommal dacolva - odakialtott: "Vizet a kötelekre!" A lelocsolt kötelek összehuzódva az oszlopot visszabillentették es az oszlopot helyére állíthatták. r~~--------------~~~~i i Csoori Sándor: Nomádnapló , $4.60 á Faludy György: Összegyűjtött versei 22.— I II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, ' | emlékiratok 6.— | | Emlékiratai 116.90 Kiáltványa 3.30 f * Nyiríi József: Székelyek " 8.— Z6ld csillag $ 10.— Kopjafák 6.— I Űz Bence $ 10.— íme az emberek 12.-* » | Halhatatlan élet - 12.— ) | Szalay Lajos: Hatvan rajza •' 4.— | i Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— i Vaszary Gabor: Ketten Párizs ellen 12.— * A no a pokolban is az úr $ 10.- Pók 12. { -ÉdesanyánkÖ $ 10— \ j Kaphatói • j | PÜSKI- CORVIN [ Hungáriáit Books & Records, f 1590 2nd.* Ave. New York N.Y. 10028- * | telefon: 212-879-8893 ( t_________________________„u TERJESSZE LAPUNKAT! I Dr. Horvath Arpad: A vatikáni obeliszk
