Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-09 / 23. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 9. 1983. Hidas Mária: EGY KELLEMES KIRÁK DULÁS Micsoda gyönyörű, napsütéses nap! Hihe­tetlen, mekkorát változott tegnap óta! Pár napja még a téli holmik között keres­géltem, mérgelődve, hogy megint elő kell őket vennem. Elegem volt már ebből a hűvös, hideg időből:május közepe van. Vá­gyódom már a melegebb napok után. Gondo­latban Hawaii, Bahama, Florida jut eszem­be, ábrándozva a puha homokos tengerpart­ról a gyönyörű napsütésről. Es tegnap az a borzasztó eső! Reggeltől estig szakadt, ömlött. Úgy nézett ki, hogy sose fog elállni. Megint eljön a várva várt vasárnap, amit már kint lehetne eltölteni. Ilyen pech, vajon hányadik vasárnap ez egymásután, hogy igy szakad az eső? De mára valami csoda történt? Csodá­latos napsütésre ébredtünk reggel. Két, 8 éven aluli gyermekem már fél 8 felé nyúzott, hogy menjünk mar kifelé a lakás­ból. Sose fogom megérteni, hogy amikor vasárnap van, akkor miért nem alszanak legalább 9-ig. De nem! Ilyenkor ébresztge- tés nélkül fenn vannak korán reggel, iskola­napokon meg alig bírom őket az ágyból kihúzgálni. Mindegy, most úgy sincs idő lustálkodásra, mert 10-re be kell mennünk Manhattan-be, mi meg New Jersey-ben lakunk. így azután még csipkedni is kell magunkat, hogy ne várassuk meg kedves, idős ismerőseinket. Mikor végre elindul­nánk, akkor eszembe jut a vakító napsütés. Nagyon érzékeny a szemem, muszály nap­szemüveget felvennem. Csak tudnám, hogy hová tettem? Nem volt rá szükség hetek óta. Biztosan elraktam valahová, hogy könnyen megtaláljam, ha szükség lesz rá. De hová? Csodálatosan el tudnak tűnni dolgok és mindig akkor, amikor kellene. Na tessék! Az esernyőt megtaláltam. Bez­zeg tegnap hiába kerestem. A régi, öreg esőkabátomat kellett felvennem. Még jó, hogy kapucni van rajta. végre ! Fiam üvölt a másik szobából, hogy meg van a napszemüvegem. A könyves­polcon volt. Rejtély, hogyan került oda, mindig a ridikülömben tartom, hogy ha kell, kéznél legyen. Most már indulás. Férjem az ajtóban áll, vészesen nyugodt, meg se szólal. Ilyenkor robban, ha még fél percet idétlenkedünk. Gyerekek keze tele mesés­könyvekkel, a kocsiban való unalom elűzésé­re. Végre elindulunk! Mielőtt rátérnénk a N.J.-i Turnpike-ra, megkérdezem, hogy férjemnél van-e a cim, ahová mennünk kell. A kocsit leállítja az ut szélén. Ideges kotorászás a zsebekben. A cim nincs meg, de megtalált a zsebében egy csomó fölösleges papirt. így aztán vissza kellett fordulni. Rohanás fel a negyedik emeletre. Ami ugye évekkel ezelőtt tényleg rohanás volt, de most egy kicsit túlsúlyban nehezen megy. Amikor visszajön a kocsihoz, elhatározza, hogy holnaptól diétára megy, mert ez már nem mehet igy tovább. Sajnos, sok "holnap1' van az évben és igy mindig el van halasztva a következő holnapra. Végre minden meg van. Indulás, már ott kellene lenni! Kb. 1 óra késéssel meg is érkeztünk. Kedves barátunk már a kapuban idegesen forgatta az újságot a kezében. Itt derült ki, hogy innen megyünk tovább a country-ba, ahol van egy kis házuk. Ilyen időben nagyon szép ott fenn, Upstate N.Y- ban. A gyerekeknek is jó lesz egy kis rohan­gálás, kinn az udvaron. A fiatal család, aki most a házat bérli, kedvesen fogadott minket. 7 hónapos kislá­nyukkal hamar összebarátkoztunk. Igaz, (folytatás a 9. oldalon) MEGTALÁLTÁK A HOSSZÚ ÉLET TITKÁT ? Valamelyik californiai városban el egy férfi és egy nő, akik titokban tartják lakó­helyüket. Amióta a Mérv Griffin TV-prog- ramon megjelennek, kétségbeesett embe­rek próbálják megtalálni őket és túl sok kétségbeesett ember van a világon ahhoz, hogy mindenkit fogadhassanak - írja a Wall Street Journal-ban John Andrew, a lap tudósítója. A cikk Durk Pearson-ról és Sandy Shaw-ról szól, akikkel Mr. And­rew beszélgetett. Ebből az alábbi részle­teket közöljük. "Egy rákban szenvedő, halálosan beteg személy irta egyszer, hogy magándetek­tívvel próbált minket megtalálni" - emlé­kezik vissza Mr. Pearson. "Egy postai alkal­mazott ezt úgy akadályozta meg, hogy régi címünket adta meg neki. Egy másik rákbeteg egy californiai rendőrt próbált a címünkért megvesztegetni, de ez sem sikerült." Durk és Sandy - még idegenek is a ke­resztnevükön emlegetik őket - a legújabb californiai "életmeghosszabitási" mániának az apostolai. Szerényen élnek Los Angeles yalamelyik környékén, egy publicistának és egy nem nyilvános telefonszámnak a védelmében: két szerény, tartózkodó kuta­tó tudós (igy nevezik magukat), akik kez­dik hírnevüket elvezni. Hetenként körül­belül egyszer egy limuzin kanyarog be keskeny utcájukba, hogy elvigye őket TV- programra. "Ebből fizetjük a kutatásain­kat" - mondja Mr. Pearson. Mr. Pearson és Miss Shaw 14 év óta kö­rülményes kísérletet folytatnak sajátma- gukon. Naponta négyszer, bonyolult anya­gokból kevert port oldanak fel egy pohár vízben és isznak meg. A porok sokféle, receptre irt gyógyszerből, aminosavakból, vitaminokból és más vegyszerekből állnak. Ez az ö "életmeghosszabbitó" folyadékuk, az ifjúság forrása, ami szerintük vissza­tartja az Öregedést, megakadályoz artri- tisztől kezdve olyan betegségeket, mint a hátfájás, álmatlanság és a rák. Az ismeretlenség homályából Mérv Grif­fin tette őket közismertté, négy évvel ezelőtt. Ezután, múlt nyáron, a Warner Books kiadásában megjelent a könyvük, "Life Extension" címen. Ez a 858 oldalas könyv rövid idő alatt "best seller" lett; tanácsait követve az olvasók ezrei keve­rik maguknak az exotikus, "életmeghosz- szabbitó" formulát. Senki sem tudja, hogy ez a formula hatásos-e, mert senki sem használta még elég hosszú ideje. A két kísérleti nyúl, Mr.( Pearson és Miss Shaw, reméli, hogy legalább 100 évet megérnek, de csak 1943-ban születtek: igy még sok idejük van hátra. Arcbőrük sima és kissé barnás, ami a caroténhez hasonló can- thaxanthin-nak az eredménye. Ezt azért szedik mert csökkenti az ibolyántúli suga­rak kártékony hatását a bőrre. Ez az étel- szinezö anyag a zsírsejteket vÖroses-bar- nára színezi. A formulának legalább egy hatása hatá­rozottan mutatkozik: a vitamin és tápszer­boltok forgalma Californiában lényegesen megnövekedett, elkapkodják ezeket a pol­cokról. A Santa Monica-i Good Earth bolt most exotikus dolgokat, köztük BHT-t is árusít. Ez a sokféle ételben használt tartósítószer anti-oxidáns vegyület, ami­ről a "Life Extension" könyv azt Írja, hogy kísérletekben csökkentette a majmok ko­leszterinjét és egerek életét meghosszab­bította. Mr. Pearson és Miss Shaw szerint bizonyos vírusoknak, mint a herpesznek a terjedését is megakadályozza. A Good Earth boltban csak egy üveg maradt meg belőle. A könyv szerzői nem szeretik, ha diéta-mániákusoknak tekintik őket és a valóság az, hogy nem Ítélik el a dohány­zást vagy az ivást vagy a zsíros ételek fogyasztását és a testgyakorlatokért sem rajonganak. Szerintük a modern életmód vétkei kibírhatok, ha azt megfelelő vegyi anyagokkal ellensúlyozzák. "Kutató tudósok vagyunk", - mondja Mr. Pearson, de más tudósok ezt kétségbe vonják. Mégis, lehetetlennek látszó elgon­dolásaikat tudományos lapokból szedik össze. Rengeteg tudományos kiadványt olvasnak és folyóiratokra, komputeres kutatásokra évente több, mint 20.000 dol­lárt költenek. Otthonuk három házból áll: könyvtár, laboratórium és lakóház. Együtt­élnek 17 éve, nem házasok és a könyvük és a TV program jövedelméből kutatásai­kon dolgozhatnak. Lakóházuk bútorzata nagyon egyszerű, néhány székkel, tápszer­dobozokkal telerakott fémpolcokkal. Tudo­mányos folyóiratok szanaszét a padlón. A konyhában minden asztal, polc pirula­üvegekkel telt, a hűtőszekrény is tápsze­rekkel, gyógyszerekkel van teletömve. Tudományos körök nem tudják, mitévők legyenek velük. Munkájuk túlságosan hason­lít a magukéhoz, ezért nem nevezhetik őket kuruzslóknak, de hivatásos tudással nem rendelkeznek: nem működtek egyete­meken, nincs magas képzettségük és tudo­mányos lapokban sem jelentek meg tanul­mányaik. Csupán fizika, ill. vegyész-diplo­májuk van és csak mint ipari tudósok mű­ködtek. Caleb Finch, a University of Sou­thern California biológusa és gerontoló­gusa összegezi az ellenük leggyakrabban emelt kifogásokat. "Egész könyvtárra való tudományos munkát habzsoltak föl anélkül, hogy megemésztették volna. Ez annyi, mintha egy hülés orvoslására minden lehe­tő gyógymódot alkalmaznának." Más tudó­sok azt mondják: "széleskörű ismereteik vannak, de a mélyére semminek sem ha­tolnak." Legvitásabb része az élet meg­hosszabbító formulának az, hogy receptre irt gyógyszereket használnak, melyek nemv egészségesek részére, hanem valamilyen betegség gyógyítására szólnak. Mr. Pear­son és Miss Shaw például a Parkinson-kór ellen használt L-Dopa gyógyszert szedik. Az ilyen gyógyszerek, a megadózisos táp­szerekkel együtt, bizarr következményekre vezethetnek, figyelmeztet Dr. Finch. "Nézd, ott van Durk és Sandy", suttogja egy férfi egy Los Angeles-i bálteremben, ahol fejenként 125 dollárt fizetnek, hogy hallhassák az előadást. Mr. Pearson magas, kissé hajlotthátu, Öltözete tiszta fekete, tenniszcipője kivételével. Hosszú haja válláig ér. Társa izmos és alacsony. Miss Shaw fémes Capri-pantallot és magassar- ku cipőt visel. Szünet alatt autogramokért rohanják meg okét és a hallgatóság az egymást érdeklő dolgokról beszélget. "Meg­kapta annak az orvosnak a telefonszámát, aki hajlandó receptet Írni?" "Az én korom­ban semmit sem kockáztathatod azért, amit nem tudok bevenni, magamra öntőm." "Újabban jobban bírom a futást." Egy 56 éves asszony, Lee Hacker cigaret­tázik a szünetben. A "Life Extension"-ből két példánya van, egyik a hálószobában, a másik a nappaliban es hármat már bará­toknak ajándékozott. A formulát ö maga, a férje, sőt még a kis kutyája, Fang is sze­di. "Helyesebben szedte" - javítja ki ma­gát. "Fang már kimúlt, de egy ideig nagyon jó egészségnek Örvendett."

Next

/
Oldalképek
Tartalom