Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-19 / 20. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 19. 1983. Félrevezető elemzés A Center for Defense Information, hadi­ügyeket analizáló, nem hivatalos csoport, amelynek két nyugalmazott admirális a vezetője, kérdőre vonta Weinberger hadügy­miniszternek a szovjet haderőkről legújab­ban kiadott megállapításait. "Weinberger dokumentuma félrevezető fényképeket, elfogadhatatlan állításokat, félrevezető térképeket és rémitgetö fel­tevéseket tartalmaz, amelynek nyilván az a célja, hogy megnyerje az amerikai nép támogatását a Pentagon 2 trillió dollá­ros hadi programja részére" - mondotta Gene La Roque nyugalmazott admirális, a Center vezetője. A Pentagon jelentésé­ből "hiányzik a pontosság és becsületesség" és nem más, mint régi adatok újra feltalá­lása, ami alig tartalmaz újat." A Pentagon mindezekre nem adott választ. A Center kérdőre vonta a szovjet "T-80 legfontosabb haditank"-ról készített fény­képet. "A valóságban ez a fénykép a T-72-81- es tankot mutatja, amit már több, mint egy éve nyilvánosan lehetett látni. Ez nem uj tank, hanem a T-73-as tank változata, amit már évek óta gyártanak. A kép anali­zálása majdnem pontosan a T-72-es tankot mutatta, amit a Pentagonnak a szovjet Szarkasztikus cikket irt Robert H. Johnson professzor, a Carnegie Endowment for International Peace munkatársa, a múltban a külügyminisztérium politikai tanácsadó bizottságának tagja a N. Y.Timesben. A cikket alant közöljük. A Reagan - kormánynak azon javaslata, ho^y a U.S. Időjelző Hivatalának nagy ré­szét magánvállalat vegye át, azt mutatja, hogy jobb elképzelő tehetségű korszakba lépünk a közhivatalok és maganegyének közti funkciók megfelelő kiosztásával kap­csolatban. A külpolitika lehet ebben a leg­nehezebb. A politikai jobboldal szeretné megszün­tetni a külügyminisztériumot és szeretne megszabadulni a husosfazekasoktól. Jo ötlet, de lehetséges-e? Voltak már kedvező irányzatok. A követ- ségi állásokat még jelentéktelen afrikai országokban is, egyre gyakrabban Minne- apolis-i és Kansas-i üzletemberek és köny­velők kapták meg. A Szovjetunióval való békés viszonyok céljából a Pepsi-Cola sok­kal megbízhatóbb alapokat teremtett, mint a SALT-Egyezmény. A kormány végre felismerte, hogy segítséget nyújtani a Szov­jetuniónak a földgázvezeték építésére, jól kifizetődő Peoriában. A konzervatívok ideális világában legjobb lenne a nukleáris befagyasztás kérdését a Prestone emberei­re bízni. Reálisnak kell lennünk, hogy ki tudjuk-e elégíteni a jobboldal kívánságait, amely a világot szeretné elpusztítani. Ez megtörténhet a napokban, de nem tekinthe­tő a kormányátszervezés hihető céljainak. Mivel azonban a hatalom egyre jobban a Fehér Ház felé gravitált, a külügyminisz­térium időszerűtlenné vált. Ez az irányzat arra mutat, hogy jó lesz, ha a dinasztiák korát követjük, amelyben a külpolitika a király politikája volt és az ö érdekeit szolgálta. ("L'etat c'est moi", XIV. Lajos mondása.) Megszüntethetjük a külügyminisztériu­mot és a külpolitikát teljesen a Fehér Ház udvarára bizhatjuk. Mint a régebbi idők­ben, ha követre lesz szükségünk, erre a célra felveszünk valakit. így nem lesz szük­haderökröl már 1981-ben kiadott jelentése mutat.'1 A Központ Weinbergernek azon állítását is elfogadhatatlannak nyilvánította, hogy a U.S. egy évtized óta "elhanyagolta" a fegyverkezést és ez idő alatt a Szovjet­unió nagymértékben megnövelte stratégiai és hadi kapacitását. Az 1970-től 1980-ig terjedő évtizedben, mondja a jelentés, az Egyesült Államok 4000-ről 9200-ra gyarapította stratégiai nukleáris fegyvereit. "Weinbergernek egy­szerűen nincs igaza, amikor azt állítja, hogy kevesebb stratégiai nukleáris fegy­verünk van, mint 15 évvel ezelőtt." Azzal is vádolja a Center a Pentagont, hogy "fél­revezető térképeket ad ki" és a szovjet Badger és Blinder repülőket középtávú bombázók helyett stratégiai bombázóknak minősiti. A szavahihető Jane's All the World's Aircraft is középtávú bombázóknak minősíti ezeket. A Center azt is elitéli, hogy a Pentagon a szovjet SS-4, SS-5 és SS-20 rakétákat a szovjet stratégiai nukleáris erők részei­nek minősíti, annak ellenére, hogy ezek nem érhetik el az Egyesült Államokat. seg óriási diplomáciai karra és követségek­re minden pitiáner országban, éppen csak, hogy az Egyesült Államok érdekeit szimbo­lizáljuk és kóvetségi állásba juttathassunk minden reményteljes külföldi szolgálati hivatalnokot. A diplomáciai szolgálatot idővel az ideiglenes irodai titkárok állás- szerző szolgálata szerint lehet megszervez­ni. Ha a kormánynak tárgyalóra lenne szük­sége, mondjuk ide-oda-utazásra a Közel- Keleten, erre a célra valakit olcsó napidij- ért lehetne felvenni. Lehet hogy más országok nehezen tudná­nak ehhez az uj rendszerhez alkalmazkodni. Világos, hogy a követségi koktélpártik nagy bajban lennének. Manapság azonban már oly sok külpolitikai magánvállalkozó van a washingtoni think-tankokban es üzle­ti szervezetekben, hogy lehetséges lenne, kevés képzelőtehetséggel, a legfontosabb funkciókat elvégeztetni. Gondolnunk kell arra is, hogy a külügyminisztériumon tűi hogyan lehetne az országos biztonsági hivatalokat a legjobban kereskedelmi ala­pokra fektetni. A Reagan-kormányzat már megmutatta az utat a honvédelmi minisztériumban, a tengerészet számára hajóbérlésekkel magánvállalatoktól. Ezeknek a hajóknak a személyzete sem lenne probléma, ha haderőinket teljesen zsoldos hadseregre változtatnánk. Ilyen szempontból a Central Intelligence Agency vezetője, William J. Casey is jó utón haladt, amikor Max Hügel magánvál­lalkozó üzletembert bízta meg a C.I.A. titkos politikai működéseinek vezetésével. Mr. Casey csak egészen kis mértékben előzte meg a korát. Az üzletvilágnak pá­ratlan tapasztalata van a politikusok meg­vásárlásában és eladásában, a hamis csoma­golás és címkézés művészetében. Mi sem biztosíthatja jobban a jövőben, hogy a kor­mány tagjai letagadhassanak titkos működé­seket, mint az, hogy az egész piszkos ügyet igazi "vállalatoknak" adják át? Mindenki jobban fog aludni, ha majd a nukleáris fegyvereket magán vállalatok- (folytatós a 6. oldalon) [ KORUNK PROBLÉMÁI | Politika és erkölcs No, és mi ebben az üj, mondja a cinikus? De azért néha célszerű csokorba szedni néhány ilyen nem-jó-szagu virágot, nehogy elfelejtsük. Korrupció mindig volt, és min­dig lesz, de azért van határ kevés és tűi sok között. Nagy port vert fel a közelmúltban az EPA (környezetvédelmi hivatal) botránya. Kiderült, hogy a Reagan politika értelmé­ben, az EPA inkább ENPA, környezet-nem- védelmi, avagy ipar-védelmi működést fejtett ki. Először Rita Lavelle-nek kellett eltávoznia, vissza, előző ipari munkaadó­jához, majd követte öt az EPA feje, Anne Gorsuch, aki nem költötte el a védelemre kiszabott pénzeket, és leépítette hivatalá­nak létszámát, mert Reagan által kisza­bott feladata a környezet nem-védelme volt. Most (NYT 5/1/83) lemondott az EPA-től Richard Funkhäuser, a 14. az EPA magasszintú tisztjei közül, a Dow Chemi- callal való kapcsolata miatt. Reagan, a hivatal uj vezetőjének William Ruckels- haus-t nevezte ki, aki a Weyerhauser Co. faipari óriás-vállalat első aligazgatója, egy másik környezet-szennyező vállalaté. Ruckelshaus 1979. jun. 4-én ezt mondta: "Az EPA-nek fel kell adnia, vagy legalább is módosítania, hagyományos szerepét, mint a környezet védője; ( ahelyett vállal­ja inkább az oktató szerepet". Bush alelnök- höz irt levelében ezt mondta: "Mint az EPA első igazgatója, én vagyok a hibás azért a sok bajért, amit az iparnak okoz­tam az elmúlt tiz év alatt, környezetvé­delmi szabályokkal". (NYT 4/28/83) Sokkal bonyolultabb Mr. Richard N. Perle helyettes védelmi miniszter esete, olyan­nyira, hogy a NYT fél oldalt meghaladó cikkben foglalkozik Mr. Perle üzleti (fegy­ver-ügynöki) és kormány-kapcsolataival. Ahogy olvasom Mr. Perle furfangos és bonyodalmas üzelmeinek leírását, beleszé­dül a fejem. P. befolyása a Pentagonban messze túlhaladja egy helyettes védelmi miniszter szokásos befolyását. Javasolta, hogy a hadsereg vásároljon mozsárágyu­kat egy bizonyos Izrael-i fegyvergyáros­tól’, e közbenjárásért felvett $50.000 ügy­nöki dijat ugyanabban a hónapban, hogy a kormány szolgálatába lépett. Mint a Reagan átmeneti csapat tagja, képes volt üzletbarátait fontos pozíciókba elhelyez­ni. 11 évig dolgozott a Szenátusban, mig 1980. márciusában belépett az Abington, Co. ügynökségbe, melynek tulajdonosa John F. Lehman, a jelen tengerészeti minisz­ter volt, de a Szenátus bérlistáján maradt 1981. május 31-ig, két hónappal azután, hogy a védelmi hivatalba ment. Az Izrael- i gyáros igénybe vette az Abington ügynök­séget egy évre havi $10.000-ért. Mikor Lehman Navy miniszter lett, P. átvette az izraeliek ügynökséget az említett $50.000- ért. Többek között, P. elvállalta a TRW elsőrangú hadiszállító cég ügynökségét, mialatt a i Pentagon szolgálatában állott, $5.000 díjért. Mindez, amit itt leírtam, csak nagyon összesüritett kivonata a NYT cikkének Mr. P. üzelmeiröl. Es ez csak egy a számtalan hasonló jellegű eset közül. Vágó Oszkár TERJESSZE LAPUNKAT! Igaza volt Coolidge-nak?

Next

/
Oldalképek
Tartalom