Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-19 / 20. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 19. 1983. Félrevezető elemzés A Center for Defense Information, hadiügyeket analizáló, nem hivatalos csoport, amelynek két nyugalmazott admirális a vezetője, kérdőre vonta Weinberger hadügyminiszternek a szovjet haderőkről legújabban kiadott megállapításait. "Weinberger dokumentuma félrevezető fényképeket, elfogadhatatlan állításokat, félrevezető térképeket és rémitgetö feltevéseket tartalmaz, amelynek nyilván az a célja, hogy megnyerje az amerikai nép támogatását a Pentagon 2 trillió dolláros hadi programja részére" - mondotta Gene La Roque nyugalmazott admirális, a Center vezetője. A Pentagon jelentéséből "hiányzik a pontosság és becsületesség" és nem más, mint régi adatok újra feltalálása, ami alig tartalmaz újat." A Pentagon mindezekre nem adott választ. A Center kérdőre vonta a szovjet "T-80 legfontosabb haditank"-ról készített fényképet. "A valóságban ez a fénykép a T-72-81- es tankot mutatja, amit már több, mint egy éve nyilvánosan lehetett látni. Ez nem uj tank, hanem a T-73-as tank változata, amit már évek óta gyártanak. A kép analizálása majdnem pontosan a T-72-es tankot mutatta, amit a Pentagonnak a szovjet Szarkasztikus cikket irt Robert H. Johnson professzor, a Carnegie Endowment for International Peace munkatársa, a múltban a külügyminisztérium politikai tanácsadó bizottságának tagja a N. Y.Timesben. A cikket alant közöljük. A Reagan - kormánynak azon javaslata, ho^y a U.S. Időjelző Hivatalának nagy részét magánvállalat vegye át, azt mutatja, hogy jobb elképzelő tehetségű korszakba lépünk a közhivatalok és maganegyének közti funkciók megfelelő kiosztásával kapcsolatban. A külpolitika lehet ebben a legnehezebb. A politikai jobboldal szeretné megszüntetni a külügyminisztériumot és szeretne megszabadulni a husosfazekasoktól. Jo ötlet, de lehetséges-e? Voltak már kedvező irányzatok. A követ- ségi állásokat még jelentéktelen afrikai országokban is, egyre gyakrabban Minne- apolis-i és Kansas-i üzletemberek és könyvelők kapták meg. A Szovjetunióval való békés viszonyok céljából a Pepsi-Cola sokkal megbízhatóbb alapokat teremtett, mint a SALT-Egyezmény. A kormány végre felismerte, hogy segítséget nyújtani a Szovjetuniónak a földgázvezeték építésére, jól kifizetődő Peoriában. A konzervatívok ideális világában legjobb lenne a nukleáris befagyasztás kérdését a Prestone embereire bízni. Reálisnak kell lennünk, hogy ki tudjuk-e elégíteni a jobboldal kívánságait, amely a világot szeretné elpusztítani. Ez megtörténhet a napokban, de nem tekinthető a kormányátszervezés hihető céljainak. Mivel azonban a hatalom egyre jobban a Fehér Ház felé gravitált, a külügyminisztérium időszerűtlenné vált. Ez az irányzat arra mutat, hogy jó lesz, ha a dinasztiák korát követjük, amelyben a külpolitika a király politikája volt és az ö érdekeit szolgálta. ("L'etat c'est moi", XIV. Lajos mondása.) Megszüntethetjük a külügyminisztériumot és a külpolitikát teljesen a Fehér Ház udvarára bizhatjuk. Mint a régebbi időkben, ha követre lesz szükségünk, erre a célra felveszünk valakit. így nem lesz szükhaderökröl már 1981-ben kiadott jelentése mutat.'1 A Központ Weinbergernek azon állítását is elfogadhatatlannak nyilvánította, hogy a U.S. egy évtized óta "elhanyagolta" a fegyverkezést és ez idő alatt a Szovjetunió nagymértékben megnövelte stratégiai és hadi kapacitását. Az 1970-től 1980-ig terjedő évtizedben, mondja a jelentés, az Egyesült Államok 4000-ről 9200-ra gyarapította stratégiai nukleáris fegyvereit. "Weinbergernek egyszerűen nincs igaza, amikor azt állítja, hogy kevesebb stratégiai nukleáris fegyverünk van, mint 15 évvel ezelőtt." Azzal is vádolja a Center a Pentagont, hogy "félrevezető térképeket ad ki" és a szovjet Badger és Blinder repülőket középtávú bombázók helyett stratégiai bombázóknak minősiti. A szavahihető Jane's All the World's Aircraft is középtávú bombázóknak minősíti ezeket. A Center azt is elitéli, hogy a Pentagon a szovjet SS-4, SS-5 és SS-20 rakétákat a szovjet stratégiai nukleáris erők részeinek minősíti, annak ellenére, hogy ezek nem érhetik el az Egyesült Államokat. seg óriási diplomáciai karra és követségekre minden pitiáner országban, éppen csak, hogy az Egyesült Államok érdekeit szimbolizáljuk és kóvetségi állásba juttathassunk minden reményteljes külföldi szolgálati hivatalnokot. A diplomáciai szolgálatot idővel az ideiglenes irodai titkárok állás- szerző szolgálata szerint lehet megszervezni. Ha a kormánynak tárgyalóra lenne szüksége, mondjuk ide-oda-utazásra a Közel- Keleten, erre a célra valakit olcsó napidij- ért lehetne felvenni. Lehet hogy más országok nehezen tudnának ehhez az uj rendszerhez alkalmazkodni. Világos, hogy a követségi koktélpártik nagy bajban lennének. Manapság azonban már oly sok külpolitikai magánvállalkozó van a washingtoni think-tankokban es üzleti szervezetekben, hogy lehetséges lenne, kevés képzelőtehetséggel, a legfontosabb funkciókat elvégeztetni. Gondolnunk kell arra is, hogy a külügyminisztériumon tűi hogyan lehetne az országos biztonsági hivatalokat a legjobban kereskedelmi alapokra fektetni. A Reagan-kormányzat már megmutatta az utat a honvédelmi minisztériumban, a tengerészet számára hajóbérlésekkel magánvállalatoktól. Ezeknek a hajóknak a személyzete sem lenne probléma, ha haderőinket teljesen zsoldos hadseregre változtatnánk. Ilyen szempontból a Central Intelligence Agency vezetője, William J. Casey is jó utón haladt, amikor Max Hügel magánvállalkozó üzletembert bízta meg a C.I.A. titkos politikai működéseinek vezetésével. Mr. Casey csak egészen kis mértékben előzte meg a korát. Az üzletvilágnak páratlan tapasztalata van a politikusok megvásárlásában és eladásában, a hamis csomagolás és címkézés művészetében. Mi sem biztosíthatja jobban a jövőben, hogy a kormány tagjai letagadhassanak titkos működéseket, mint az, hogy az egész piszkos ügyet igazi "vállalatoknak" adják át? Mindenki jobban fog aludni, ha majd a nukleáris fegyvereket magán vállalatok- (folytatós a 6. oldalon) [ KORUNK PROBLÉMÁI | Politika és erkölcs No, és mi ebben az üj, mondja a cinikus? De azért néha célszerű csokorba szedni néhány ilyen nem-jó-szagu virágot, nehogy elfelejtsük. Korrupció mindig volt, és mindig lesz, de azért van határ kevés és tűi sok között. Nagy port vert fel a közelmúltban az EPA (környezetvédelmi hivatal) botránya. Kiderült, hogy a Reagan politika értelmében, az EPA inkább ENPA, környezet-nem- védelmi, avagy ipar-védelmi működést fejtett ki. Először Rita Lavelle-nek kellett eltávoznia, vissza, előző ipari munkaadójához, majd követte öt az EPA feje, Anne Gorsuch, aki nem költötte el a védelemre kiszabott pénzeket, és leépítette hivatalának létszámát, mert Reagan által kiszabott feladata a környezet nem-védelme volt. Most (NYT 5/1/83) lemondott az EPA-től Richard Funkhäuser, a 14. az EPA magasszintú tisztjei közül, a Dow Chemi- callal való kapcsolata miatt. Reagan, a hivatal uj vezetőjének William Ruckels- haus-t nevezte ki, aki a Weyerhauser Co. faipari óriás-vállalat első aligazgatója, egy másik környezet-szennyező vállalaté. Ruckelshaus 1979. jun. 4-én ezt mondta: "Az EPA-nek fel kell adnia, vagy legalább is módosítania, hagyományos szerepét, mint a környezet védője; ( ahelyett vállalja inkább az oktató szerepet". Bush alelnök- höz irt levelében ezt mondta: "Mint az EPA első igazgatója, én vagyok a hibás azért a sok bajért, amit az iparnak okoztam az elmúlt tiz év alatt, környezetvédelmi szabályokkal". (NYT 4/28/83) Sokkal bonyolultabb Mr. Richard N. Perle helyettes védelmi miniszter esete, olyannyira, hogy a NYT fél oldalt meghaladó cikkben foglalkozik Mr. Perle üzleti (fegyver-ügynöki) és kormány-kapcsolataival. Ahogy olvasom Mr. Perle furfangos és bonyodalmas üzelmeinek leírását, beleszédül a fejem. P. befolyása a Pentagonban messze túlhaladja egy helyettes védelmi miniszter szokásos befolyását. Javasolta, hogy a hadsereg vásároljon mozsárágyukat egy bizonyos Izrael-i fegyvergyárostól’, e közbenjárásért felvett $50.000 ügynöki dijat ugyanabban a hónapban, hogy a kormány szolgálatába lépett. Mint a Reagan átmeneti csapat tagja, képes volt üzletbarátait fontos pozíciókba elhelyezni. 11 évig dolgozott a Szenátusban, mig 1980. márciusában belépett az Abington, Co. ügynökségbe, melynek tulajdonosa John F. Lehman, a jelen tengerészeti miniszter volt, de a Szenátus bérlistáján maradt 1981. május 31-ig, két hónappal azután, hogy a védelmi hivatalba ment. Az Izrael- i gyáros igénybe vette az Abington ügynökséget egy évre havi $10.000-ért. Mikor Lehman Navy miniszter lett, P. átvette az izraeliek ügynökséget az említett $50.000- ért. Többek között, P. elvállalta a TRW elsőrangú hadiszállító cég ügynökségét, mialatt a i Pentagon szolgálatában állott, $5.000 díjért. Mindez, amit itt leírtam, csak nagyon összesüritett kivonata a NYT cikkének Mr. P. üzelmeiröl. Es ez csak egy a számtalan hasonló jellegű eset közül. Vágó Oszkár TERJESSZE LAPUNKAT! Igaza volt Coolidge-nak?
