Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-05 / 18. szám
Thursday, May 5. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Nicaraguái ingovány A HIDEGHÁBORÚ GYÖKEREI Azokban a Focke-Wulf náci hadirepülőgépekben, amelyek 1944. júniusában a Nor- mandiában partraszállő amerikai katonákat bombázták és gépfegyverezték, többnyire amerikai készítményül, németországi gyárakban, amerikai cég, az ITT alkalmazottai irányítása alatt készült telefonok, kommunikációs műszerek voltak. Mint ahogy azok voltak az amerikai teherszállító hajókra vadászó és azokat megtámadó német tengeralattjárók legtöbbjében. Ez az amerikai cég az International Telephone and Telegraph Corp. (ITT) a második világháború egész tartama alatt megtartotta igazgatói sorában a német nagyipar és a náci hadigépezet két kulcsemberét: Walter Schellenberget , és báró Kurt Schrodert Schellenberg volt a Gestapo kémelháritó osztagának főnőké, később az egesz náci kémszervezet vezetője. Báró Schröder tagja volt a német bankárok és nagyiparosok ama csoportjának, amely pénzbeli támogatásával hatalomra juttatta Hitlett 1933-ban. 1 A II. Világháború kitörésekor az ITT-nek kb. 30 millió dollár értékű befektetése volt gyárakban, felszerelésben Németországban. Mai összegben ez kb. 5-600 millió dollárnak felelne meg. Ezenkívül fontos üzemei voltak Lengyelországban, Romániában és Magyarországon is. Az ITT-nek erdeke volt, hogy birtokait ne államosítsák a tengelyállamokban. Ezért vezérigazgatójuk, Sosthenes Behn yr, valamint németországi üzemeik főigazgatója, Gerhardt Westrick, titkos találkozót tartqtt 1943-ban Madridban. Westrick meggyőzte Behnt arról, hogy az ITT nagyszerű üzletet lesz képes csinálni Németországban, mivel a náci hadseregnek rengeteg modern telekommunikációs készülékre van szüksége, többek között a náci hadirepülőgépekben és tengeralattjárókon használtakra. Ha Behn együttműködik, ö garantálja, hogy Hitlerék nem fogják üzemeit államosítani. Behn készséggel belement az alkuba. így az egesz háború alatt az ITT által kontrollált gyárak egész Európában egyik fő. hadiszállítójává váltak Hitlerék hadigépezetének. Az ITT vezetőség náci kollaboráns magatartása nem volt egyedülálló. Hasonló érzelmű vezetősége volt a II. Világháború idején a legtöbb amerikai iparóriásnak es bankcégnek, mint Ford Motors, Standard Oil - New Jersey RCA, General Motors, Dupont, GAF, Sterling Drugs cégeknek, valamint a National City Bank, Morgan bankoknak. Némelyikük többé-kevésbé nyíltan szaboltálta a haditermelést, de legtöbbjük akarva, nem akarva teljesítette az amerikai hadsereg rendeléseit. Minderről tudomása volt Rooseveltnek. Feltehető a kérdés: ha ez volt a helyzet, miért nem leplezte le Őket? A valasz egyszerű: az amerikai nagyipar kombinált ereje nagyobb, mint bármely amerikai elnöké. Ha FDR leleplezte volna hazaárulással határos működésüket, katasztrofális következménye lett volna lépésének a termelésben éppúgy, mint a nép hangulatában. A háború után pedig sajnos már nem ő állt a kormány élén, hanem Truman, akinek a háború kezdetén az volt a jelszava, hogy "ha úgy látjuk, hogy .Hitler győz, akkor az oroszokat kell támogatni, ha az oroszok győznek, akkor a nácikat." A háború befejeztével Truman indította meg, Churchill közreműködésével, a hidegháborút, ami egyszerűen a béke körülményeire alkalmazta az amerikai A Reagan-kormány rendkívül veszélyes játékot folytat KÖzép-Amerikában, olyan politika érdekében, amelynek a U.S. nemzeti érdekeire való hasznosságát élesen vitatják. Washington nyílt háború kirobbantását kockáztatja meg Nicaragua és Honduras között és talán még az egész földrészen is. Az a meggyőződés hajtja Reagan elnököt és tanácsadóit, hogy Nicaragua sandinista kormányát nemcsak a Kubához és a Szovjetunióhoz való szoros kapcsolata miatt kell elpusztítani, hanem azért is, mert - mint mondják -, logisztikai támogatást szolgáltat az el- salvadori baloldali gerilláknak. A Fehér Ház ennélfogva felbátorítja a külföldre menekült jobboldaliakat, hogy Honduras- bol és Costa Ricából fegyveres erővel meg- döntsék a sandinistákat. A Fehér Ház szerint nicaraguai segítség nélkül a salvado- ri felkelők, akik most kezdeményező előnyben vannak az amerikai kiképzésű és amerikai fegyverekkel ellátott kormányhadsereggel szemben, egyszerűen összeroppannának. Ezt sok U.S. és latin-amerikai; szakértő kétségbe vonja, mert úgy látják, a salvadori felkelőknek már nincs szükségük többé külföldi fegyverekre. Meglehetősen sok kétség merül fel az iránt is, hogy a nicaraguai külföldre menekültek, akikről jelentik, hogy a CIA-tól kapnak tanácsot és támogatást,képesek megdó'nteni a managuai kormányt... Eddig semmi jele nem mutatkozik annak, hogy komoly veszélyt jelentenének a 25.000 tagú, szovjet fegyverekkel felszerelt és kubaiak által kiképzett nicaraguai haderőknek. Ez a Hondurasból indított miniinvázió eddig még semmi támogatást nem keltett a nép között a jobboldaliak számára. Ebben az értelemben a Reagan kormány ugyanazokat a hibákat követhette el, mint amelyek a 22 évvel ezelőtt, a CIA által irányított kubai inváziónak a bukását okozták. A CIA akkor meggyőzte a Kennedy kormányt, hogy a kubai menekültek partraszállása rögtön általános felkelést fog megindítani Fidel Castro ellen, elnökségének harmadik évében. Habár igaz, hojgy Castro a támadás lehetséges támogatóinak ezreit azonnal letartóztatta, a kubai nép túlnyomó többsége mégis a kormány mellé tömörült. Ez a nyilván külföldről jövő támadás, annak ellenére, hogy Castrot sokan nem szerették, garantálta a kubai nép többségének lojalitását. A CIA nyilvánvalóan most azt hiszi, hogy a nicaraguai nép a sandinisták ellen fordult, pedig ez a feltevés, épp úgy, mint az 1961-es, hibásnak látszik. Igaz, a nicaraguai lakosság egyes rétegei kiábrándultak a sandinistákból a kubai és szovjet kapcsolataik miatt, de a nacionalista és az anti-amerikai érzések erősebbek. Ennek alapvető oka van. Nicaraguát elvégre a U.S. tengerészgyalogság többször egymás után megszállta a század elején és hatalomra juttatta a Somoza dinasztiát. Uralmuk 46 évig tartott és csak akkor ért veget, amikor a sandinisták 1979-ben kiűzték Anastasio .Somoza Debayle generálist. Az Egyesült Államok Somozáékat mindnagyipar háború alatti reakciós, szovjetellenes politikáját. Reagan alatt ez a politika eddigi csúcspontját érte el. ( A cikket Charles Higham: Trade with the Enemy című nemrég megjelent szenzációs müvének adatai alapján irtuk.) végig támogatta. Emiatt tekintik most ellenségesen a nicaraguaiak a Hondurasból behatoló jobboldaliakat; nemcsak azért, mert többét -» mint jelentették, floridai és cali- forniai táborokban képeztek ki, hanem azért is, mert sokan Somoza nemzetőrségéhez tartoztak... A rendkívül erős nacionalizmus, a mélyén begyökerezett és gondosan istápolt amerika-ellenesség és Somozaék emléke olyan valóságok, melyeket a Reagan kormány eltökélten figyelmen kívül hagy a sandinisták elleni nicaraguai kampányában... A kormány nem vesz tudomást arról a fontos tényről, hogy Somoza elleni sandinista győzelem legfőbb oka a nép többségének túlnyomó támogatása volt; olyan előny, amit a hondurasi bázisú és a CIA- val kapcsolatban lévő Nicaraguai Demokratikus Front (FDN) nem élvez. A kormány politikája egyre inkább valószínűtlennek látszik. A növekvő szóbeli támadások ellenére, a kormány minden hi^at,§los szószólója - beleértve magát azí. elnököt - következetesen nem hajlandó sem bevallani, sem tagadni, hogy a CIA áll a jobboldali nicaraguai menekültek mögött. Az ilyen tagadásnak az lehet a célja, hogy enyhítse a nemzetközi közvéleményt a nicaraguai kalanddal szem- beh. Célja lehet az is, hogy kikerülje a kongresszus által múlt novemberben megszavazott törvény betűit, ha nem is a lényegét, amely törvény megtilt anyagi támogatást bármely katonai jellegű tevékenység részére, amely a sandinista kormány megdöntését célozza... Mi történik ezután ? Magas sandinista kormánytagok mondották, hogy ha a jobboldali behatolások nem szűnnek meg, Nicaragua szabadnak érzi magát, hogy haderőit a lázadók üldözésére Hondurasba küldje. Honduras ezzel szemben azzal fenyeget, hogy a saját haderejével fog visz- szaütni. így a háború a két ország között közeli lehetőség, aminek az egész területre súlyos következményei lennének. Politikailag a sandinisták egyre közelebb tolódnak a Szovjetunióhoz. Március végén például a sandinista junta koordinátora, Dániel Ortega volt az első külföldi diplomata, akit Yuri V. Andropov, a szovjet Kommunista Párt első titkára fogadott... Tavaly Nicaragua kapta a legnagyobb külföldi segítséget, amit a szovjet blokkon kívül bármely országnak adtak. f További U.S. nyomás Nicaragua-ra egész biztosan elmélyíti a latin - amerikai országok ellenszenvét Washingtonnal szemben. Ez az érzés már eddig is elhatalmasodott El Salvador miatt és a tavalyi Falkland háború következtében Az európai szövetségesek majdnem egyhangúlag elitélik Washington kozép- amerikai politikáját. Ha a kormány nicaraguai játszmája csődbe jut, ezt az USA tekintélye fogja megszenvedni , a baloldal pedig, azon a földrészen, győzelmet kiált. Ami Washingtont illeti, még újabb zsoldos hadsereg marad a nyakán, amit maga teremtett és kiút sehol sem lesz. Azt mondják, a történelem megismétli önmagát, először tragédia, másodszor komédia formájában. Közép-Amerika esetében ez mindig tragédiának látszik. Tad Szüle (L.A. TIMES )
