Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-05 / 18. szám
^AMERIKAI Ára 25 cent / MAGYAR SZÓ Ért. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the'Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y..N.Y. Vol. XXXVII. No. 18. Thursday, May 5. 1983.AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 16th St. NEW YORK, N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 VESZÉLYES POLITIKA Irta: Robert E. White, az Egyesült Államok volt salvadori nagykövete A beszed, amelyet Reagan elnök a kongresszus közös ülésén mondott el, bizonyítja dacos eltökéltségét latin-amerikai politikája továbbfolytatására. Ahelyett, hogy igyekezne korlátok közé szorítani a nicaraguai és salvadori helyzettel kapcsolatos nyugtalanságot, terjeszti a felfordulást az egész vidéken. A kormányzat szakított a diplomáciai világban általánosan elfogadott elvekkel egy állam szuverenitása, területi épsége, a be nem avatkozással kapcsolatban. Ehelyett latbavetette mérhetetlen katonai és gazdasági apparátusát a közép-amerikai katonai kormányok támogatására egy lazán körülhatárolt "kommunista veszély" elhárítására. A következmény pontosan ellenkezője annak, amit az elnök remél elemi... Ma már számos külpolitikai tanácsadó megérti, hogy a brutális és rothadt salvadori kormányzat összeomló félben van és nincs az a katonai támogatás, amely megakadályozhatja a forradalmárok győzelmét. Mindezek ellenére a Fehér Ház konokul visszautasít minden közvetett tárgyalást a gerillákkal, s ehelyett az egész térséget háborús tereppé készül átváltoztatni, hogy végül majd saját feltételei alapján diktálhassa a megoldást. Mikor tanulja meg a Reagan adminisztráció a leckét, hogy ellenforradalom a legrosszabb módszer arra, hogy megakadályozzunk egy népet a hatalom átvételében társadalma újraformálására. TAKARÉKOSKODÁS A HALDOKLÓKON A Reagan-kormány 40 százalékkal akarja csökkenteni a Medicare törvény alapján a haldokló személyeknek nyújtandó támogatást. Ez a segély egyike azon igen kisszámú népjóléti intézkedéseknek, amelyeket a kongresszus a Reagan adminisztráció alatt foganatosított. E segélyt olyan személyeknek nyújtják, akiknek várható élettartama kisebb, mint hat hónap, s akik végső ápolás végett kénytelenek kórházba menni. Jelenleg kb. 40.000 személyre vonatkozik a törvény, de számuk előreláthatóan növekedni fog. "Ave Caesar, morituri ^ te sahtant”, üdvözölték Cézárt a halálra felkészült római gladiátorok, amikor bevonultak az arénába, egymással, vagy vadállatokkal viaskodni. , A halni készülők, ittr Amerikában is igy üdvözölhetik majd az államfőt. BÚCSÚ ILLYÉS GYULÁTÓL Péntek ápr. 22-én kora délután ezrek és ezrek kisérték utolsó útjára Illyés Gyulát. A Farkasréti temető halottasháza előtt felravatolozott koporsót elborították az emlékezés virágai, a kegyelet koszorúi. Az egyházi szertartást dr. Belon Gellert címzetes püspök, pécsi segédpüspök celebrálta. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott búcsúbeszédet; barátainak, hazai pályatársainak és híveinek nevében ülés Endre, a határokon túli magyar irótársai- nak és tisztelőinek nevében pedig Sütő András búcsúzott az elhunyttól. Részletek Köpeczi Béla beszédéből. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében búcsúzunk Illyés Gyulától, nagy költőnktől, a XX. századi igaz magyarság és emberség messze szóló hirdetőjétől, a társadalmi és nemzeti haladás fáradhatatlan küzdőjétől - kezdte beszédét Köpeczi Béla, majd idézte Illyés Gyulát. 1939-ben igy fogalmazott: "Az ember dolga a Földön, hogy minél tökéletesebb, emberiesebb ember legyen, minél értelmesebb, jobb és becsületesebb, hogy minél szabadabb legyen, anélkül, hogy embertársainak szabadsághoz való jogát megsértené. Ez a dolga a nemzetnek is: az állandó tökéletesedés." (A Puszták népe írója a magyar parasztság két háború közötti nyomorúságát olyan érvényességgel ábrázolta, s a tiltakozás olyan hőfokán, hogy örökké emlékezetes marad egy igazságtalan társadalmi rend elítélésében, és példát adott az újért való mindenkori küzdelemben. A költő előd, Petőfi forradalmár és írói példáját is azért idézi, mert a nép sorsának jobbra fordulását a radikális társadalmi változástól várja. A Beatrice apródjainak emlékezÖje mélységes erkölcsi meggyőződéssel járja végig a forradalmi utat, amely a világ megváltoztatására vezetett, és maradt hü - haláláig - a társadalmi haladás gondolatához, még akkor is, ha sok minden nem úgy történt, ahogy elképzelte, ha csalódások is érték. A társadalmi kérdés számára elválaszthatatlan volt a nemzetétől. Szerinte a nemzet az egy nyelvet beszélő dolgozó emberek közössége, amelyre az Összetartozás, az egység, az együttes, jövőt formáló munka a jellemző, s amely számára a nyelv és a kultúra határokon felüli kötelékeket is jelent. Nemzetfelfogásának ertelmezese elvbarátai es harcostársai között is vitát váltott ki, szándéka és mondandójának lényégé azonban egyértelmű volt: azt kivanta, hogy a nemzetek között egyenjogúság és együtt működé*1 érvényesüljön. 1959-ben önéletrajzi visszapillanEzrek vették körül a ravatalt. tását ezekkel a szavakkal zárta: "Bizonyos vagyok abban, hogy a Föld népei az osztály nélküli társadalom utján haladnak. Szerves egyesülésük első állomása a teljes egyenjogúság. Egymást becsülő felek közt egyenjogúságot megteremteni másként, mint szóértéssel, vagyis békével képtelenség, mert hisz önmagában ellentmondás". Egyenjogúság - megértéssel és békével - ez volt Illyés Gyula nemzeti és nemzetközi programja, Ezután ülés Endre lépett a mikrofonhoz •- Illyés Gyula számomra, nemzedékemnek, a nyomunkba lépőknek, a magyar irodalomnak, az ország megránduló szivü közösségének, a határainkon túli magyar olvasóknak, s még tágabb körben, a jelenlegi világirodalomnak századunkban a nehéz férfiéveket jelenti, majd a nagy munkába merülő, átalakuló, építkező félmultat, s még néhány héttel ezelőtt is a teljes fényű, dolgos jelenidőt - mondta megemlékezésében Illés Endre. - Érzékeny szemérmességet nem kímélhetem meg a nagy szótól - görög költőket idézek: a Nap fia volt. Jelenlétet - közöttünk - mindig úgy érzékeltem, mint Zrínyi kortársai a kardtól és tolitól elválaszthatatlan Zrínyiét; mint Petőfi kortársai a szabadságért élő Petőfiét; mint Ady bajtársai Adyét; mint a halála hirere felrettenő ország József Attiláét. Nemcsak a kortársai voltunk Illyés Gyulának - szívben, álomban a testvérei is. A legfontosabbról: Verseiben egy keményszavu törvénykönyv rejtőzik: legelsőbben is az, hogyan kell magyarnak lenni, s mi ebben az "ügyben" a költő feladata: "Úgy állj elő, hogy nem az, mit te írnál - az lesz a mű, mit néped lelke diktál",* - megrenditöen szép, amit egyik utolsó versében a "tavaszi rügybuz- galmu" hitről irt - higgyünk égigérö, szikrázó telek után is, még a halál után is egy továbbfolytatásban; - a poklokban is volt ereje a remény hirdetéséhez; - de nála indulatosabban ki háborodott fel, már fiatalon, ha a pimasz erőszakkal találkozott; (folytatás a 9. oldalon)
