Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-28 / 17. szám
Thursday, April 28. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Tudja Ön Magasrangu Fehér Ház-i tisztviselők valamennyien hordozható zsebrádiót tartanak maguknál. Ha valami rendkívüli esemény történik bárhol a világon; Reagan elnök e rádiók révén néhány perc alatt hivatalába rendelheti őket. A dolog érdekessége az, hogy e hordozható rádiók - Japánban készültek. Azt mindenki tudja, hogy az MX-ra- kéták gyártása több, mint 30 billió dollárba kerül majd az adófizetők részére és azt is, hogy a két repülőgép- anyahajó mindegyike több billió dollár. De azt már kevesen tudják, hogy a nyilvánosság előtt jól ismerf föhadi- kiadások mellett száz és száz millió dollárt költ a hadügyminisztérium olyan kiadásokra, amelyek kizárólag az egyes képviselők kornyékén lévő üzletek érdekeit szolgálják. A Wall Street Journal április 15-i száma rámutat néhány ilyen "mellényzseb" kiadásra: Montana szenátora például rábeszélte a hadsereget, hogy vásároljon a helybeli Big Bud Factor társaságtól néhány tucat földhányó gépet, amelyre a hadseregnek kevés szüksége van. Egy másik képviselő viszont arra kényszeritette a Pentagont, hogy rendeljen vagy béreljen a helybeli cégtől körülbelül 100 millió dollár értékű kereskedelmi repülőgépet, amelyekre semmi szükségük nem volt. ^ Több száz millió dollárra rúg azon építkezések költsége, amelyeket csak azért eszközölt a hadvezetőség, hogy egyes képviselők kedvében járjon. Száz szónak is egy a vége, jelenti a Wall Street Journal: a hadiköltségvetés egyetlen hatalmas váju (porkbarrel), amelyből rengeteg ipari cég tömi magát tele. A KORMÁNY FELELŐS (folytatás az L oldalról) terhet ró a szövetségi költségvetésre, de ennek ellenére meggyőződésünk az, hogy ez a kérdés elsőbbséget követel. Rövid időn belül lényegesen csökkenteni kell a munkanélküliek szamát, mert a szövetségi kormány felelős a munkanélküli milliók helyzetéért." A levelet aláírták: Arthur J. Goldberg (Kennedy kormány) W. Willard Wirtz (Kennedy és Johnson), F. Ray Marshall (Carter), Peter J. Brennan (Nixon), John T. Dunlop és W.J. Usery Jr. (Ford). A levelet, nem mint nyílt levelet küldték, de az aláírók csodálkozásukat fejezték ki, hogy eddig a levél válasz nélkül maradt. Nyilatkozott a munkanélküliség kérdésével ( kapcsolatban Edward M. Kennedy szenátor: "A Reagan kormányzat nem foglalkozik komolyan sem a munkanélküliseggel, sem a lefegyverzés problémájával. A munkanélküliség olyan, mint egy hatalmas jéghegy, mely elsüllyeszti majd a kormányzatot, ha az nem változtat irányt." Martin Feldstein, Reagan elnök gazdasági tanácsadója, ezt mondta: " A 4.6 milliárd dollárt előirányzó törvény nem ad több, mint 500.000 munkanélkülinek munkát." “Veszélyes” konkurrencia A mélyenszántó 1930-as gazdasági válság alkalmával az utcasarkokon a munkanélküliek almát árusítottak, hogy néhány centet keressenek családjuk eltartására. Öt cent volt egy alma, amin száz százalékos volt a " haszon". Most, félévszázaddal később, ismét gazdasági válság dönti a munkanélküli milliókat nyomorba. Megoldást keresnek, hogy kenyeret tehessenek a család asztalára. Mindent elkövetnek, hogy ne szoruljanak városi könyöradományra. Mint a gomba a nedves földből, úgy szaporodnak el az utcai árusok New Yorkban. Vehetsz esernyőt, gumicipöt, szvettert, pénztárcát tőluk. Mások nadrágot, kesztyűt, sálat, kézitáskát, kalapot árusítanak. Vannak, akik cukorkát, mandulát, diót, mogyorót adnak el az utcán, de gyümölcsöt is kaphatunk. Srófhuzóért, kalapácsért, köszörűért sem kell az üzletbe menni, kapható mindez az utcai árusoknál. Vagyis kapható volt a múlt hétig, de most már eltűntek a 14. 34, 42. utcákról és a Hatodik, Hetedik és Nyolcadik Ave- nuekról. Koch polgármester ugyanis hadjáratot indított ellenük. Ez a hadjárat nem újkeletű. Már a múlt évben folyt a harc a városi hatóság es az utcai árusok között. Nem kevesebb, mint 25.987 bírói idézést bocsátottak ki ellenük. Bíróság elé hurcolták és: kötelezték őket pénzbírság megfizetésére, engedély nélküli kereskedelem folytatásáért.Lefizették a bírságot, s újból visszamentek az utcára. Folytatták "törvényellenes" üzletüket, mert a feleség és a gyermekek élelmet vártak minden nap. Mert ha nem fizették a házbért, kilakoltatták őket és ha nem fizették a villanyt, lezárták a szolgálatot. Szükség törvényt bont. Emlékezzünk a "Koldus Opera" egyik dalára: "Even the saints become sinners, if they miss their customary dinners." (Még a szentek is bűnösökké válnak, ha nélkülözik megszokott ebédjüket.) A jelenlegi hadjárat abban különbözik az előzőktől, hogy most nemcsak bíróság elé állítják a "bűnözőket", de elkobozzák árujukat. A felháborodott utcai árusok felkiáltanak: "Miért nem mennek a rendőrök a betörök, a gyilkosok, a nemi erőszakot elkövetők ellen??" Semmi kétség, hogy ha lehetetlenné teszik a több ezer utcai árus részére, hogy megélhetést teremtsenek maguknak, sokan közülük kényszerből csatlakoznak majd a bűnözők egyre duzzadó soraihoz. NEM MINDEN FARMER ÉHEZIK Olvastuk a lapokban, hogy Joe Blake farmját elárverezték. Az ország 2.43 millió farmerjének nagy részét súlyosan érinti a magas hitelkamat, sokan otthagyják farmjukat és uj munkaalkalmat keresnek. A kis farmerek szenvednek a termények árának csökkenése miatt; többe kerül a termelés, mint amennyit termésükért a piacon kapnak; túl sok a búza, rozs, kukorica, szójabab és alacsonyak az árak. De nem minden farmernek kell gondokkal küzdenie. A tény az, hogy a farmerek ót százaléka az össztermés 50 százalékát termeli. Egy százalékuknak jut a mezőgazdasági termékek piaci árának kétharmada. Ezek közé tartozik John R. Block, a Reagan kormány mezőgazdasági minisztere, akinek Knocksville, 111. közelében 3.000 acre-es farmja van. 2.000 acre-n évente 230.000 bushel kukoricát, 1.000 acre-n 50.000 bushel szójababot termel. 100.000 bushel kukoricát 6.000 disznó etetésére fordít. Block miniszter két ügyvezetőt és ót munkást foglalkoztat. Ezek és a gépek segítségével évi bevétele 1.2 - 1.5 millió dollár között van. Block miniszter egyike azoknak a milliomos "farmerek"-nek, akik nem érzik az ország farmerjeinek gondját. Nem meglepő, hogy a Reagan kormány közömbös a kölcsönkamat terheitől szenvedők gondjai iránt. “Bojtos”a kvótái Szarka János kedves olvasónk, aki be sem várta gyűjtési kampányunk kezdetét és elsőnek jelentkezett hozzájárulásával, ismét hozzászólt a kampány ügyéhez. Ezt Írja április 14-i levelében: "Láttam a lapban a gyűjtési kimutatást. De nem sietnek a pennsylvaniai magyarok a kvótánkat betölteni! Idáig 62 dollár, ez bizony túl 'bojtos'. Egy Özvegy asszonytól, Szalai Mihályné- tol kaptam 5 dollárt, Írják ezt is a pennsylvaniai kvótára és én megint adok egy húszast, ez megint segít egy kicsit. Ugv látom, a pennsylvaniai magyarok nem számítják betölteni a kvótánkat. Sajnos látom a lapban, hogy a régi jó lappártolók egyik a másik után távoznak el közülünk. Sajnálom őket, sajnálom miattuk lapunkat is, de mi mást mondjak, iszen már én is 'nyugat' felé kózelgek a 81 évemmel. De amig élek, kezemben tartom tehetségem által a munkásnépért égó fáklyát, lapunkat." (Szerkesztő megjegyzése: Köszönjük kedves Szarka munkástársnak a megható sorokat.' Szolgáljon megnyugtatására, hogy mire levele ideért, a pennsylvaniai kvóta már megnovekedett 100 dollárral. Szarka Janos 20, s kedves Szalai Mihályné 5 dollárjával pedig $ 187.-re emelkedett. Reméljük, hogy Szarka János felhívására cselekedni fognak pennsylvaniai olvasóink. És meg inkább a connecticutiak, akik még ott sem tartanak, ahol a pennsylvaniai olvasók.) BECS. A parlamenti választásokon a Szo- cial-'Demokrata párt nyerte el az abszolút többséget. Bruno Kreisky kancellár lemondott. A Szocial--Demokrata Part 90 jelöltje jutott be az uj parlamentbe és továbbra is az ország legnagyobb pa'rtja maradt. A Konzervatív Part 81 jelöltjét küldte a parlamentbe. A jelek szerint koalíciós kormány veszi át Ausztria kormányzását. • SANTIAGO. f Chile képtelen visszafizetni a 17 milliard dolláros külföldi kölcsönt. Az ország gazdasága csődben van, emelkedik a munkanélküliség és dühöng az infláció. Újabb 400 millió dolláros kolcsőnért folyamodnak az amerikai bankokhoz. TÁMOGASSA HIRDETŐINKET
