Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-13 / 2. szám
Thursday, Jan. 13. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Gazda József: Ssidélif, &ideLf 3. BÉLYEGGYŰJTŐKNEK KÁNTOR ISTVÁN ROVATA 1980-ban jelent meg Dargay Attila kartonja egy rókakölyök kalandjairól. A kartonnak oly sikere volt, hogy annak nyomán TV-re is átdolgozták, sót későbben moziban is megjelent. Az eredeti alkotás Fekete István írása volt, mely sikert ért el úgy az ifjúság, mint a felnőtt olvasók között. így a TV, mint a filmvetítési jogot már megvették a nyugati államok. Ez a nemzetközi siker késztette a postát, (hogy egy bélyegsorozatot adjon ki VUK-ról, állatok és virágokkal kapcsolatban. A hét különböző értéket a tervező-rajzoló alapjan Radványi Zsuzsa és Füzesi Zsuzsa tervezték. Az Állami Nyomda 500J800 fogazott és 7,000 vágott sorozatot készített. KODÁLY ZOLTÁN SZÜLETÉSÉNEK KX> ÉVFORDULÓJA KODÁLY ZOLTÁN 1882 1967 1982. december 16-án jelent meg egy 20 forintos emlékiv Kodály Zoltán születésének 100. évfodulöja alkalmából. Az emlékivet Vagyoczky Károly tervezte egy Kodály fénykép után, mely alatt a zeneszerző "A Páva" cimli müvének kottarészlete látható, egy régi gramafonnal. Kodály Zoltán (1882-1967) világhírű zeneszerző, müveit igen gyakran hallhatjuk koncerteken. A Pénznyomda 294.300 fogazott és 7.800 vágott példányt készített. Mint szegények, úgy éltünk. Az uraknál szolgált édesapám, s abból nevelt hét gyermeket, met özvegyen maradt. Azután harmadában kapáltunk, úgy nőttünk fel. Osztán meg szolgáltunk. Én és s a testvérem es. Mikor 17 évet betöltöttem novemberbe, februárba meglett a gyerek. Azután mind szegényesen, csak úgy dolgoztunk. Kilenc gyermekem lett, nyolc élő gyermekem van. Ezeket úgy neveltem, hogy harmadába kapáltunk, vittem a mezőre, feltettük a talyigára, elvittük, s hazahoztuk este. Elláttuk a disznót, met csak egy disznócskánk vöt vagy kettő, reggel keltünk fel, s megint mentünk a mezőre. Met sokat kapáltunk harmadába, met a sok gyermeket fel kellett nevelni valamilyen formában. Ez a 4-5 gazda úgy Összeszedte magát, vót nekik 50-60, ipajdnem száz hold birtokuk, egy gazdának, de bizony szeginy annyi vót, hogy mikor eljött a karácsony hete, javarésze a községnek elindult, hogy Krisztus születésit hirdesse, úgy mondtuk mi: kántálni. Egy átalvetö kalácsot s kerek kis cipókat adtak, amiért felkerestük, s kántáltunk az ablakik alatt. Azt mondta, ha egyátalvetöt meg fog tölteni, ó ma boldog lesz a karácsonykor. Vagy ötön vagy haton vótak a faluban, azt lehet mondani, azok kicsi királyok vótak. Hogy hódolt a nép előttük! Gyűlés vót, azok ha jót mondtak, ha rosszat mondtak, a nép mindig azt kiabálta, hogy igaza van Ferkó bácsinak, igaza van Andris bácsinak, csak nehogy megharagudjon reája a másik, egy alkalommal nehogy ne híja, hogy menjen neki kaszálni vagy kapálni vagy részibe dolgozni, mert akkor mi lesz vele? Azt mondták, amikor az én édesanyámhoz eljött a kisasszony, hogy engedjen el édesanyám, egyebet nem kell csináljak, csak a botba elmenni, tejet vinni, a fát behordani. Édesanyám aszonta: "Kisasszony, nem adom oda a leánkát, met annak iskolába kell járjon, meg második osztályos, azt én hogy adjam?" - "Ne törődjék azzal, csak adja ide" - aszongya. Odaadott édesanyám, akkor ott szolgáltam egy évig. A kisasszonyok járattak iskolába és, ennem adtak, ruhát adtak. Ott mindent kellett csináljak, mosogattam, sepregettem, fát hordtam, tüzet tettem... Osztán tovább a századosurnitt laktam négy évet, ott jól eltótt, ennünk adtak, dogoztunk... Osztán elszegődtem Bende tanittóné asszonyni, ott es vótam vagy három évet. Nehéz vót, met szolgáltam mindig, iskolát nem tudtam végezni. Nincsen iskolám, két iskolát tudtam járni, sosem tudtam egyből se levizsgázni. Apám beteges vót, anyámnak dogozni kellett, nekem kellett a kertbe ásni, takarittani, a tanittónak kellett pálinkát vigyek a botostól, egy nap négyszer és, ötször és a botot meg kellett járjam. így elmaradt a tanulás, miaféle, ebbe a rendszerbe tanítottak, Havadtói tanittóasszony egy esztendeig, valamit megtanultam, olvasni tudok, de Írni még nem tudok. Na. Az iskolát elvégeztem, a 6-ot, s akkor karácsonyba elszegődtem. De mit adtak akkor? Égy rend ruháét s egy pár cipóét egy esztendeig szolgáltam, s egy inget, met azt adtak. Nem adtak semmit édes- anyáéknak, met aszonták, ki tudja, ott maradok-e, s akkor bántam, hogy elszegődtem, met jaj, akkor nagy havak vótak, kellett a havakot seperni, minden szombaton súrolgatni lúggal, minden szombaton úgy kilyukadt a kezem, úgy folyt mind a tiz ujjamből a vér! VÓt egy barátnőm, a szomszédba lakott, bejött hozzám, gondoltuk, hogy nincsenek honn a nagycságáink, hát öltözzünk fel. Akkor csak a székely ruha vót, ilyesmi vót. Kiveszem a szekrényből az asszonyomét, kalapot, ruháját, s én is felöltözöm, meg kifestettük magunkot, 14 évesek, valamennyik vétünk. Élég az hozza, hogy a kölnit is elvettem, abból egy kicsit kilocsoltam, akkor néztem, hogy héha, s akkor vizet töltöttem belé, s ez megfehéredett, s búsultam, hogy az fehér, s azt meg fogják ismerni. Ketten ott táncolgattunk, nézegettük magunk, hogy kisasszonyok vagyunk. A másik leánynak, úgy hívták, hogy Mergare- ta, egy nagy, kövér úr vöt a ^azdaja. Jo beszédes ember vót. Egyszer hat kopogtat valaki. Nézek ki, s mondom: "Margit, itt a gazdád!" - "Hej, te Rozáli, hová szaladjak? Hová bújjak? Micsináljak?" A szekrénybe gyorsan beszókött, az ajtót reacsaptam. S akkor magamról amit tudtam, be az ágy alá, de még asszonyomnak a kombinéjához is hozzatöröltem a szájamot. Avval engedem be. "Mit csináltok itt?" mondta románul. Lattam-e Margarétát? "Nincs itt, nem láttam." Kezdtem rendezni a díványon, s nem vettem észre, egyszer a szekrény csak igy csinál ne: lassan kezd szétnyílni, s Margit, mint egy szobor, áll ott. Az istállóba vétünk. Akármilyen gazdánál szolgáltam, mindig csak az istállóba aludtunk. Dalnokban 400-500 cseléd vöt. Barátkoztunk rendesen, együtt sétáltunk, semmi sem vót közöttünk. Egyik a mást megbecsülte. Egyik a mást kisegítettük hol pénzzel, hol evvel, avval. Ágyat csinált a gerendába, mikor hazament, lefeküdt, s hajnalba felkött. Fenn a gerendából lelógott az ágy, s úgy aludtunk benne. Széna vöt ott, s osztán a lópokróccal betakaróztunk. Télbe jó vót ott, olyan meleg vót, mint a házba. Minden cseléd ott aludt! (folytatjuk) Fenntartó Gárda Helyreigazítás: Sauser J. által Joe Pilát $15.-, (dec.2-i lapban helytelenül $5.- kimutatva). RÓth Ernő által: Miami Kultur Klub $50.-, Horváth Lajos üdvözlet $10.-, Abjanics Mary férje, Jack emlékére $10.-, RÓth Lili által bazár $126.50, angol könyvekért $6.-, Lustig Paula és Gabi, fiuk, Milton emlékére $10.-. Palotás György (St. Catharines, Ont.) által Mrs. E. Molnár $5.-, Henry Wilton $82.-, Parker (Albók) Ilonka édesapja, Albók János emlékére $100.-, Herczeg Mary $15.-, Bagi Joe $7.-, Paczier Flórián és Rózsi naptár $25.-, uj évi üdvözlet $25.-, Dr. Katz Josef $40.-, Jéhn Ferenc által: L.A. Munkás Otthon és Női Kör $100.-, angol könyvekért $15.-, Oláh András és Elizabeth $85.-, Schmutzer Rose $8.-, naptár $4.-, angol könyv $5.-, MAGYAR POSTA 6 FI