Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-13 / 2. szám

Thursday, Jan. 13. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Gazda József: Ssidélif, &ideLf 3. BÉLYEGGYŰJTŐKNEK KÁNTOR ISTVÁN ROVATA 1980-ban jelent meg Dargay Attila karton­ja egy rókakölyök kalandjairól. A kartonnak oly sikere volt, hogy annak nyomán TV-re is átdolgozták, sót későbben moziban is megjelent. Az eredeti alkotás Fekete István írása volt, mely sikert ért el úgy az ifjúság, mint a felnőtt olvasók között. így a TV, mint a filmvetítési jogot már megvették a nyugati államok. Ez a nemzetközi siker késztette a postát, (hogy egy bélyegsoroza­tot adjon ki VUK-ról, állatok és virágokkal kapcsolatban. A hét különböző értéket a tervező-rajzoló alapjan Radványi Zsuzsa és Füzesi Zsuzsa tervezték. Az Állami Nyomda 500J800 fogazott és 7,000 vágott sorozatot készített. KODÁLY ZOLTÁN SZÜLETÉSÉNEK KX> ÉVFORDULÓJA KODÁLY ZOLTÁN 1882 1967 1982. december 16-án jelent meg egy 20 forintos emlékiv Kodály Zoltán születé­sének 100. évfodulöja alkalmából. Az emlék­ivet Vagyoczky Károly tervezte egy Kodály fénykép után, mely alatt a zeneszerző "A Páva" cimli müvének kottarészlete látható, egy régi gramafonnal. Kodály Zoltán (1882-1967) világhírű zeneszerző, müveit igen gyakran hallhatjuk koncerte­ken. A Pénznyomda 294.300 fogazott és 7.800 vágott példányt készített. Mint szegények, úgy éltünk. Az uraknál szolgált édesapám, s abból nevelt hét gyermeket, met özvegyen maradt. Azután harmadában kapáltunk, úgy nőttünk fel. Osztán meg szolgáltunk. Én és s a testvérem es. Mikor 17 évet betöltöttem novemberbe, februárba meglett a gyerek. Azután mind szegényesen, csak úgy dolgoztunk. Kilenc gyermekem lett, nyolc élő gyermekem van. Ezeket úgy neveltem, hogy harmadá­ba kapáltunk, vittem a mezőre, feltettük a talyigára, elvittük, s hazahoztuk este. Elláttuk a disznót, met csak egy disznócs­kánk vöt vagy kettő, reggel keltünk fel, s megint mentünk a mezőre. Met sokat kapáltunk harmadába, met a sok gyerme­ket fel kellett nevelni valamilyen formában. Ez a 4-5 gazda úgy Összeszedte magát, vót nekik 50-60, ipajdnem száz hold birto­kuk, egy gazdának, de bizony szeginy annyi vót, hogy mikor eljött a karácsony hete, javarésze a községnek elindult, hogy Krisz­tus születésit hirdesse, úgy mondtuk mi: kántálni. Egy átalvetö kalácsot s kerek kis cipókat adtak, amiért felkerestük, s kántáltunk az ablakik alatt. Azt mondta, ha egyátalvetöt meg fog tölteni, ó ma boldog lesz a karácsonykor. Vagy ötön vagy haton vótak a faluban, azt lehet mondani, azok kicsi királyok vótak. Hogy hódolt a nép előttük! Gyűlés vót, azok ha jót mondtak, ha rosszat mond­tak, a nép mindig azt kiabálta, hogy igaza van Ferkó bácsinak, igaza van Andris bácsi­nak, csak nehogy megharagudjon reája a másik, egy alkalommal nehogy ne híja, hogy menjen neki kaszálni vagy kapálni vagy részibe dolgozni, mert akkor mi lesz vele? Azt mondták, amikor az én édesanyámhoz eljött a kisasszony, hogy engedjen el édes­anyám, egyebet nem kell csináljak, csak a botba elmenni, tejet vinni, a fát behorda­ni. Édesanyám aszonta: "Kisasszony, nem adom oda a leánkát, met annak iskolába kell járjon, meg második osztályos, azt én hogy adjam?" - "Ne törődjék azzal, csak adja ide" - aszongya. Odaadott édes­anyám, akkor ott szolgáltam egy évig. A kisasszonyok járattak iskolába és, ennem adtak, ruhát adtak. Ott mindent kellett csináljak, mosogattam, sepregettem, fát hordtam, tüzet tettem... Osztán tovább a századosurnitt laktam négy évet, ott jól eltótt, ennünk adtak, dogoztunk... Osztán elszegődtem Bende tanittóné asszonyni, ott es vótam vagy három évet. Nehéz vót, met szolgáltam mindig, isko­lát nem tudtam végezni. Nincsen iskolám, két iskolát tudtam járni, sosem tudtam egyből se levizsgázni. Apám beteges vót, anyámnak dogozni kellett, nekem kellett a kertbe ásni, takarittani, a tanittónak kellett pálinkát vigyek a botostól, egy nap négyszer és, ötször és a botot meg kellett járjam. így elmaradt a tanulás, miaféle, ebbe a rendszerbe tanítottak, Havadtói tanittóasszony egy esztendeig, valamit megtanultam, olvasni tudok, de Írni még nem tudok. Na. Az iskolát elvégeztem, a 6-ot, s akkor karácsonyba elszegődtem. De mit adtak akkor? Égy rend ruháét s egy pár cipóét egy esztendeig szolgáltam, s egy inget, met azt adtak. Nem adtak semmit édes- anyáéknak, met aszonták, ki tudja, ott maradok-e, s akkor bántam, hogy elszegőd­tem, met jaj, akkor nagy havak vótak, kellett a havakot seperni, minden szomba­ton súrolgatni lúggal, minden szombaton úgy kilyukadt a kezem, úgy folyt mind a tiz ujjamből a vér! VÓt egy barátnőm, a szomszédba lakott, bejött hozzám, gondoltuk, hogy nincsenek honn a nagycságáink, hát öltözzünk fel. Akkor csak a székely ruha vót, ilyesmi vót. Kiveszem a szekrényből az asszonyo­mét, kalapot, ruháját, s én is felöltözöm, meg kifestettük magunkot, 14 évesek, valamennyik vétünk. Élég az hozza, hogy a kölnit is elvettem, abból egy kicsit kilo­csoltam, akkor néztem, hogy héha, s akkor vizet töltöttem belé, s ez megfehéredett, s búsultam, hogy az fehér, s azt meg fogják ismerni. Ketten ott táncolgattunk, nézeget­tük magunk, hogy kisasszonyok vagyunk. A másik leánynak, úgy hívták, hogy Mergare- ta, egy nagy, kövér úr vöt a ^azdaja. Jo beszédes ember vót. Egyszer hat kopogtat valaki. Nézek ki, s mondom: "Margit, itt a gazdád!" - "Hej, te Rozáli, hová szalad­jak? Hová bújjak? Micsináljak?" A szekrény­be gyorsan beszókött, az ajtót reacsaptam. S akkor magamról amit tudtam, be az ágy alá, de még asszonyomnak a kombinéjához is hozzatöröltem a szájamot. Avval engedem be. "Mit csináltok itt?" mondta románul. Lattam-e Margarétát? "Nincs itt, nem láttam." Kezdtem rendezni a díványon, s nem vettem észre, egyszer a szekrény csak igy csinál ne: lassan kezd szétnyílni, s Margit, mint egy szobor, áll ott. Az istállóba vétünk. Akármilyen gazdánál szolgáltam, mindig csak az istállóba aludtunk. Dalnokban 400-500 cseléd vöt. Barátkoztunk rendesen, együtt sétáltunk, semmi sem vót közöttünk. Egyik a mást megbecsülte. Egyik a mást kisegítettük hol pénzzel, hol evvel, avval. Ágyat csinált a gerendába, mikor hazament, lefeküdt, s hajnalba felkött. Fenn a gerendából lelógott az ágy, s úgy aludtunk benne. Széna vöt ott, s osztán a lópokróccal betakaróztunk. Télbe jó vót ott, olyan meleg vót, mint a házba. Minden cseléd ott aludt! (folytatjuk) Fenntartó Gárda Helyreigazítás: Sauser J. által Joe Pilát $15.-, (dec.2-i lapban helytelenül $5.- ki­mutatva). RÓth Ernő által: Miami Kultur Klub $50.-, Horváth Lajos üdvözlet $10.-, Abjanics Mary férje, Jack emlékére $10.-, RÓth Lili által bazár $126.50, angol könyvekért $6.-, Lustig Paula és Gabi, fiuk, Milton emlékére $10.-. Palotás György (St. Catharines, Ont.) által Mrs. E. Molnár $5.-, Henry Wilton $82.-, Parker (Albók) Ilonka édesapja, Albók Já­nos emlékére $100.-, Herczeg Mary $15.-, Bagi Joe $7.-, Paczier Flórián és Rózsi naptár $25.-, uj évi üdvözlet $25.-, Dr. Katz Josef $40.-, Jéhn Ferenc által: L.A. Munkás Otthon és Női Kör $100.-, angol könyvekért $15.-, Oláh András és Elizabeth $85.-, Schmutzer Rose $8.-, naptár $4.-, angol könyv $5.-, MAGYAR POSTA 6 FI

Next

/
Oldalképek
Tartalom