Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-13 / 2. szám
rasnady T. Almos: (Brüsszel) Medikusok az atomfegyverek ellen Dr. Chivian pszichiáter az az orvos, akinek a kezdeményezésére mintegy két évvel ezelőtt megalakult az IPPNW (International Physicians for the Prevention of Nuclear War), azoknak az orvosoknak az "intemationáléja", akik arra törekednek, hogy megelőzzék az atomháborút és ezért többek között a freeze politikája mellett állnak ki, hogy a nagyhatalmak a nukleáris arzenálok fokozatos leépítésének előkészítéseként először is fagyasszák be a jelenlegi atomfegyver-állományt. Mint minden békemozgalom, az IPPNW is találkozik a váddal, hogy tagjait a baloldal manipulálja, netán maga a szovjet titkosszolgálat. Erre a vádra nyilatkozott dr. Chivian a HUMO. belgiumi független hetilap munkatársának, ismertetve a medikusok nemzetközi szervezetének célkitűzéseit. Dr. Chivian: Az IPPNW csupán az Egyesült Államokban 12.000 taggal rendelkezik, s az amerikai anti-atom- fegyver mozgalom a központ jobboldalából indult ki, nem fiatalok, nem u.n. baloldali diákság, de vezető állású emberek, orvosok, jogászok, egyházi méltóságok indították útjára. Közöttük egyesek az amerikai társadalom legkonzervatívabb csoportjaihoz tartoznak, mások kimondottan kommunista - ellenesek, különösen az AMA-ban (American Medical Association) olyanok is, akik Goldwatert, Reagant támogatták. Ezt a kérdést azonban nem pártpolitikai vagy ideológiai, de medikus problémaként nézik: az orvostudomány egy atomháború esetén tehetetlen, ezért kell az atomháborút minden erővel megelőzni. HUMO: Reagan ezt egy nevetséges álláspontnak tekinti? Dr. Chivian: Az IPPNW egyik tagja beszélt az elnökkel: "Elnök úr, amikor önre lőttek, Önt azonnal az intenzív szolgálatra vitték, ahol az egész személyzet és minden apparátus igénybe lett véve, hogy megmentsék az életét. Gondolja el Elnök úr, hogy mi történik, ha egyszerre tíz olyan súlyosan sebesültet szállítanak oda. Az intenzív szolgálat már túlterhelt lett volna. Száz súlyos sebesülttel már aligha tudnának valamit is kezdeni. Nos Elnök ur, egyetlen kis atombomba essen csak Washingtonra és több tízezer súlyosan sebesültnek lenne azonnal szüksége az intenzív szolgálatra (s akkor nem beszélek a több tízezer halottról, rajtuk már úgy sem lehetne segíteni). Bizonyára megérti Elnök ur, hogy akkor a kórházak is elpusztulnának s az orvosok és az ápolószemélyzet, mint mindenki más, halottak, vagy súlyosan sebesültek." Reagan elismerte, hogy ilyen szempontból még nem gondolt ezekre a dolgokra. HUMO:> Az IPPNW nem feledkezik meg arról, miközben Amerika biztonságáért aggódik, hogy az esetleges atomháború csatatere bizonyára Európa lesz? a Dr. Chivian: Egyáltalán nem, hiszen az IPPNW nemzetközi mozgalom, részlegei vannak minden európai ország(folytatás az 5. oldalon) AMERIKAI Ára 25 cent Ént. as 2nd Class Mattét the Act of March 2. 1879. at the P.0, of N.Y. N.Y. Vol. XXXV. No. 2. Thursday, Jan. 13. 198£. It AMERICAN HUNGARIAN WORD,INC. 13ÖE 16ttr.S*. Hfffa YORK, N.Y. 10003. Tel: 254-0397 1981 MffiBf-------------------------------------- *■•"""-----------------------------------------------A VARSÓI PAKTUM BÉKEAJÁNLATA A Varsói Paktum tagállamainak Prágában tartott ülésé es az abból fakadó békeajánlat uj, magasabb színvonalra emelte a béke megőrzéséért, az atomháború megelőzéséért, az atomfegyverek csökkentéséért világszerte vívott küzdelmet. A Varsói Szerződés tagállamai újból kinyilvánították hajlandóságukat, hogy feloszlatják védelmi szövetségüket, ha a NATO-ban csoportosult nyugati államok ugyancsak feloszlatják a magukét. Ettől függetlenül készségüket nyilvánították arra, hogy a NATO szerződés államaival kölcsönös meg-nem-támadási szerződést kössenek. Francis Pym, a szovjetellenes angol kormány külügyminisztere a Varsói Paktum javaslatára utalva kijelentette: "A nemzetközi kapcsolatok nagyon fontos mozzanata ez." Nem meglepő, hogy Reagan elnök a javaslat vétele után azonnal elhatározta Bush alelnök körútra küldését, bizonyára azzal a céllal, hogy ellensúlyozza a javaslat hatását az európai közvéleményre. Javasoltak a varsói tagállamok számos más lépést is, a kölcsönös bizalom létrehozására, a meglepetésszerü támadások elkerülésére. Nemcsak az angol kormány, de más európai országok államférfiai is nagy fontosságot tulajdonítanak a javaslatoknak. Különösen a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, Helmut Kohl, f valamint ellenfele a március 6-án tartandó országos képviselőválasztáson, Hans-Jochen Vogel, a Szociáldemokrata Párt jelöltje, nagy megelégedéssel fogadták az uj béketervet. Kétségtelen, hogy a nyugati és keleti országok közti kapcsolat uj stádiumba jutott, a népek békemozgalma minden országban uj reményekkel megerősítve növekszik tovább. "Csak nagy néha eszméltek rá, hogy a holokauszt a legsürgősebb és 'legégetőbb' probléma, amivel töró'dniük kellett volna és minden mást félretéve, arra kellett volna koncentrálniuk." Sajnos, hangzik a fogalmazvany további része, "a cionista szervezetek figyelme a háború utáni tervekre, a zsidó állam létesítésére összpontosult. Emiatt ama zsidók energiája, akik érdekelve voltak a mentésben, szétfolyt, amikor pedig már égett a talaj a lábuk és az európai zsidóság laba alatt." Ezt a fogalmazványt kezdettől fogva ellenezték és élesen kritizálták a következő országos zsidó szervezetek: American Jewish Committee, American Jewish Congress és a World Jewish Congress. Abban úgy a fogalmazvány szerzői, mint annak ellenzői megegyeznek, hogy a Roosevelt adminisztráció vonakodott az Egyesült Államok ajtaját megnyitni a Hitler elől kétségbeesetten menekülő zsidók előtt. A kritizáló zsidó csoportok vezetői azt állítják, hogy szervezeteik azért nem mozgósítottak zsidó testvéreik megmentésére, mert "ez szította volna az antiszemitizmust az Egyesült Államokban." Israel Singer, a World Jewish Congress vezérigazgatósági tagja "eső után köpönyeg" jelzővel illeti a bizottságot. "Köny- nyü most kritizálni" - hangoztatta. A zsidó lakosság tehetetlen volt abban az időben - mondotta - miként tehetetlen, erőtlen volt kétezer év óta! Arról nem tett említést Mr. Singer, hogy milyen csoda történt a második világháború után, hogy az addig "erőtlen" amerikai zsidó vezetőségnek sikerült befolyásolni az amerikai kormányt es külpolitikáját, nem is beszélve arról, hogy évente fél billió dollárral többet képes folyósítani a zsidó állam részére. jrv* :cl ~\ (Kővetkező lapszámban folytatjuk) 'Tía pedig az őrállb látja a fegyvert jóni s nem fújja meg a trombitát es eljő a fegyver s utolér közülük valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utói, de vérét az őrtklló kezéből kérem elő." EZEKIEL 33 7 Tizenöt hónappal ezelőtt bizottság alakult oly kiváló amerikai zsidó személyiségek, mint Arthur Goldberg, a Legfelsőbb Törvényszék volt tagja, valamint Seymour M.Finger, az Egyesült Államok ENSz-delegá- ciójának volt helyettes főnöke részvételével, annak megállapítására, hogy megtettek-e az USA vezető zsidó szervezetei mindent a II. világháború előtt és alatt a végveszélybe került európai zsidóság megmentése érdekében. Tizenöt hónapi tárgyalás után, de munkájuk befejezése előtt, a bizottság feloszlott. Goldberg, a bizottság elnöke azzal indokolta meg a csoport felbomlását, hogy Jack Eisner, dúsgazdag üzletember, aki elvállalta, hogy fedezni fogja a vizsgálat költségeit, megszűnt pénzelni munkájukat. Ezzel szemben Mr. Eisner kijelentette, hogy miután folyósított 40.000 dollárt a csoportnak, nem járul tovább a költségekhez, mivel - szerinte - "az amerikai zsidóságnak még valami 10, 15 évre lesz szüksége, hogy elég bátorsága legyen szembenézni az igazsággal és önmagával." Goldberg és Finger beismeri ugyan, hogy egyes zsidó szervezetek visszautasítanak minden kritikát, "de a bizottság folytatta volna munkáját, ha lett volna pénze!" Mr. Finger kijelentette, hogy ő még most is megegyezik a bizottság bizalmas jellegű eredeti megállapításával. "Visszatekintve a múltba, egy tény emelkedik ki megcáfolhatatlanul: abban az időben, amikor Hitler a zsidóság teljes kiirtását tette céljává, az amerikai zsidó szervezetek vezetősége soha nem mozgósította MINDEN erejét európai hitsorsosaik megmentesere." MEGHIÚSULT TETEMREHIVÁS
