Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-09-09 / 33. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 9. 1982. Pénzügyi vagy erkölcsi csőd? Több, mint ezer halálra ítélt gyilkos vár­ja végzetét az ország különböző börtönei­nek siralombazaban. Vannak azonban gyil­kosok, akik több ezer életet oltottak ki, akik az ország nagyvallalatainak élén áll­nak, de nemcsak távol vannak a "siralom- ház"-tól, hanem próbálják magukat kivon­ni minden felelősség alól. A N.Y. Times aug. 27-i számának vezér­cikkében olvastuk a kővetkezőket: "Ez évszázad minden évében 8.500 munkás lelte halálát azbesztpor okozta tüdőrák­ban. " i Nem kevesebb, mint kilenc millió mun­kás, akik azbeszttel dolgoztak a különbö­ző iparokban (hajőépités, házépítés, stb.) került a sírba tüdőrák következtében. De nemcsak az azbeszt-munkások, hanem családtagjaik is ki vannak téve a veszély­nek, mert amikor a munkás hazatért a gyárból, ruhája tele volt azbesztporral, pehellyel, ami kihatott családtagjaira (is. Országszerte számos vállalat munkásai voltak kitéve az azbesztpomak. E válla­latok élén áll a Johns Manville, amelynek 16.500 munkása biroi utón követel kárté­rítést. Ha ez a viszonylag maroknyi kár­térítési per sikerrel jár, az Összeg kétezer- millió dollárra rúg. Mivel nincs kétség aziránt, hogy az azbesztpor rákokozó, a bíróság kénytelen jóváhagyni a munká­sok követelődet. Ez a "veszély" késztette a Johns Manville vállalat vezetőit arra, hogy a csődbírósághoz folyamodjanak. A vállalat vagyona meghaladja a kétezer­millió dollárt. Adóssága csak 600 millió. Tehát távol áll a csődtől, sőt nagyon szép hasznot könyvelt el minden évben; 1981- ben pld. $ 35.330.000-t vallott be. A vál­lalat vezetői nem tagadták, hogy csupán azért kérnek "védelmet" a csődbíróságtól, hogy elhárítsák magukról a károsultak iránti felelősséget. A csőd automatikusan felfüggeszti a je­lenlegi 16.500 károsult bírói eljárását és lehetetlenné teszi újabb 32.000 érintett munkás részére, hogy bírói eljárást kezd­jen. A Manville vállalat nem az első, amely ilyen módon akarja a felelősséget elhárí­tani. A chicagói UNR Industries megelőz­te a Manville vállalatot és kétségtelen, hogy a többi vállalat is követi majd pél­dáját. E vállalatok számát 25.000-re be­csülik. tA Manville vállalat követeli, hogy egy átfogó tervet dolgozzanak ki, amely sze­rint az érintett vállalatok, a biztositő in­tézmények és a szövetségi kormány közö­sen vállalják az azbeszt-okozta betegség­ben szenvedők problémájának megoldását. LOS ANGELES, CaL Ezrek, idősek, rok­kantak, szegények álltak sorban a szövet­ségi kormányhivatal épülete előtt, ahol öt fontos sajtcsomagokat osztottak ki. A nap folyamán 60.000 font sajtot juttat­tak a szegényeknek. Egy-egy csomag tég- lanagyságu. A szupermarketban 10 dollár­ba kerül ekkora sajt. RACINE, Wis. A J.I. Case mezőgazdasági gépeket gyártó vállalat lezárja mind az öt üzemét, mert nincs kereslet gyártmá­nyaira. 5.400 munkás veszíti el munkaal­kalmát. BEIRUT. Az An Nahar helyi arab lap sze­rint 17.825 lakos vesztette el életet az izraeli behatolás következtében. Negyedik születésnapjára kapott uj pi­zsamájában Fut ki hozzam, a tévéhez Zsó­fi, jő éjszakát kivan, orrát orromhoz dör­göli: tévépuszit ad. így nevezi, ilyennek látja a csókot, amit még csak tévéből is- jTier. Mennyi boldog magabiztosság! Meg­győződése. hogy mint a pizsama, úgy az apja is. amint az ágya. úgy a világ is két- ségbevonhatatlanul az övé. úgy ahogy van. s ahogy van, úgy van jól. Elviharzik, sze­me sarkában már az álom, nyomában a sóhajom. Mert éppen a híradót nézem, és ott, néhány perc alatt több ver folyik el. mint amennyit obsitossá vált nagyapak és legendává vált obsitosok egy életen át láttak, vagy kitalálni tudtak. És akkor hol vagyunk még az egesz napi műsortól, meg a rádióadásoktól, az újságoktól, s mindentől, amiről tudunk. És amitől felünk, és amire gondolunk vagy nem gondolunk, de ami bennünk van, legszebb perceinkben is előbukkan váratlanul, néha csak mint könnyű felhő, néha meg mint a mesebeli rém: fenyegetőn lihegve a tarkónk mögött. Mert talán nem szoktunk beszelni róla, de ugyan hol van az a naiv lelek, aki azt hiszi, hogy amikor Nyugaton a szocialista tábor felé irányított rakétákat ,,megcí­mezik... akkor a magyar helységneveket kifelejtik a címlistáról. Hol van az a naiv ember, aki nem érzékeli, micsoda végső­kig kiélezett ellentmondások feszülnek a világon a hatalmas, kiaknázatlan kapa­citások és a munkanélküliség, az elképesz­tő technikai-tudományos fejlettség s az analfabétizmus, a természet diadalmas meghódítása és a természet szegyentel- jes tönkretétele, a világ élelmiszer-ter­melése és a tulnepesedés között, s abban a szörnyű tényben is, hogy az emberi civi­lizáció mai fokán erőszak és kábítószer, alkoholizmus, öngyilkosság és ezernyi nép­betegség úgy van jelen, hogy növekvő ará­nyaihoz képest olykor csak tisztesen szá­nalmasnak tűnnek fel az erőfeszítések, melyek terjedésüket gátolni volnának hi­vatottak. ...No igen, persze, tudjuk! De mi a csudá­nak még a szombati tarcaban is riogatni a népét? Nyugtalanok az emberek ugyanis mindenhol, van vagy 160 ország a Földön, s ugyan melyikben mondhatná ép ésszel bárki: biztosítva van kataklizma ellen. Ugyan, kérem, legalább hétvégén hagyjak /nyugodtan ebedelni az embert, elég mar a rémségekből, Inkább szórakozást adjanak, még több szórakozást: két kellemetlen hir kozott egy jő viccet legalább. Mert ha az ember szüntelenül a terheit érzékéi­vé eine, megszakadna. Nem lehet egyfoly­tában aggódni, tiltakozni vagy félni. Tá­lán szerencse is, hogy az ember kikapcsol, hogy automatikusan védekezik a lélek fá­sultsággal. az idegrendszer alvással. Ösz­tönösen védi magát az ember, kérem, ha kell, akkor ösztönösen... Igen. az ösztöneink megbízhatóan működ­nek. Rendben akarjuk tartani magunkat, a környezetünket s a kettőt együtt, ragasz­kodunk a megszokotthoz, mert biztonság­érzetet kelt bennünk, táplálkozunk, pihe­nünk. szeretünk, utódot nevelünk, keres­sük és végezzük a dolgunkat, meg akarunk gyógyulni, ha betegek vagyunk, tavasszal napfényre igyekszünk... Tavasszal belesza­golunk a levegőbe, gyöngyvirágot és orgo­nát sejtünk a közelben, csukott szemmel is látjuk magunk előtt a traktorost, aki a gépe mögött barnán szetomlo földre figyel, a kertben kapálgato öregeket is látjuk, meg a zsenge fűvön hempergő ki­csinyeket. Száguldás, harsogas, életöröm - nem, meg látványként se tudunk lemon­dani róla. És az ösztön meg abban is segít, hogy tévéhíradó közben azért tudjunk enni, sörözni, beszélgetni, utana meg aludni békésén. És jó, hogy segít, mert ha a "len­ni vagy nem lenni?" kérdése miatt nem tudnánk emberi módon élni. akkor mar vajmi keveset erne maga az élet, amit annyira féltünk. □ e hát az "emberi módon"-t is mindig, minden történelmi kor újrafogalmazta. Hiszen rákényszerült. Egon Bahr, az NSZK Szociáldemokrata Pártjának egyik vezető­je, Budapesten, tévévitán mondta erről: "A biztonság uj fogalma azt jelenti, hogy nem az ellenség ellen, hanem csak az el­lenséggel együtt lehetek biztonságban." Ha más megközelitésb’ól is. a lenini békés egymás mellett elés elvében ez már regen megfogalmazódott. Mégis, a dolgokat új­ra és újra meg kell fogalmazni. Mert csak azoknak a helyzeteknek s tennivalóknak lehetünk irányitói, illetve végrehajtói, melynek az uj tények, a legfrissebb tapasz­talatok birtokában képesek vagyunk meg is fogalmazni. Ezért a beket napról napra csinálni kell. Néha már vesztettnek latszó helyzetből is neki kell látni a dolognak. Szívósan és türelmesen. Mert a béke megmaradása, az emberi nem fennmaradása a nagy pró­bája annak: valóban minden előző koroknál értelmesebb lénnyé valt-e az ember a XX. század végére. Ha nem - esetleg meg sem éri a következő századot. Ha jól emlékszem történelmi tanulmánya­imra, még sose fordult elő, hogy ha vala­mely ország megszerzett bizonyos fegy­vereket, azokat elobb-utobb fel ne hasz­nálta volna. Mindezt eddig, ha borzalmas veszteségek árán is, túlélte az emberiség. Most érezheti először, hogy esetleg már nem élné tül. De most van először eselye arra is, hogy a meglevő fegyvereket ne használjak. Mert létrejött a világban a szocializmus, mint eszme, mint vonzerő mint alternativa, mint politikai-gazdasa- gi-tarsadalmi struktúra, mint a minden belső gondjával, feszültségevei. utkerese- sevel is az egyetlen objektiv erő. amely a létével az emberiség kiszolgáltatottsága ellen képes hatni. Az embert felismerései is kötelezik. A mi felelőssegünk tehat abban all, hogy mi különösen nem bizhatjuk magunkat, s a világot az ösztönös reflexekre, nekünk különösen számolnunk kell azzal. hogy nemcsak az államférfiaknak, a katonák­nak, a tudósoknak van megnövekedett sze­lepük manapság, hanem mindenkinek, aki céltudatosabban tervez, épit, szervez, szól és dolgozik, mert ma a tudatos és egységes ellenállás a legnagyobb fegyver es a legnagyobb pajzs, amelyet a népek a pusztulás ellen szegezhetnek. A fold olyan hajóvá vált. amelyből nem lehet kiszállni és olyan kinccsé, amelynek még nem igazén boldog birtokosa az em­beriség. Már csak azért sem. mert még sohase volt ennyire időszerű a "lenni vagy nem lenni?". Az a kérdés, amely most is "a" kérdés. Az a kérdés, amellyel együtt kell élnünk. Miközben, persze tavasz van, gyönyörű. És minden lenni akar. és élni vágyik, és él. TÁMOGASSA HIRDETŐINKET Cserhalmi Imre: LENNI VAGY NEM LENNI?

Next

/
Oldalképek
Tartalom