Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-12-30 / 49. szám
Thursday, Dec. 30. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 ~ Most induló cikksorozatunkban több, mint száz idős, erdélyi magyar nő és férfi szól hozzánk. Visszaemlékeznek ifjúkorukra, az első világháború előtti és utáni korszakra, Erdély népe életére. Minden szakasz: más es más személy visszaemlékezését tartalmazza. __________________________ 1" ...... Akkor mindenféle ódivat vét. Tüzvilág- nál fontak még akkor, kérem. Akkor nem vót más világitó. Osztán később hozták be a sztearingyertyát, a faggyugyertyát. Akkor még az emberek szegények vótak, nehezen éltek. Nagyanyám mondotta eztet, nagyanyám érte. Öntötte a faggyugyertyát... Vöt egy pléh gyertyaalak, abba öntötték a gyertyát. Megvették a faggyút nagyanyá- mék a mészárszékből, s beléöntötték úgy. Úgy is világítottak, hogy az olajba beléló- gattak valami rongyot, s az égett, mint a gáz. Tettük a faggyút egy cserépbe, s tettünk egy rongyot, s arra a rongyra egy kicsi követ, s osztán ott égettük. S varrtunk mellette, s fontunk mellette, nem úgy, mint ma csinálnak világosságot... Édesapám mesélte, hogy mikor főztek, felakasztották az üstöt egy kankóra, hogy álljon meg. Aszonta édesanyám: JÓ pujisz- kának üstöt? met jobban megfő benne, mint a fazékba. Olyan ereje van, ahogy beléteszi a tűzre, hogy pujiszkakeverövel ki es vette. Nagyapám mesélte, hogy beszélte az ö elődje, hogy puliszkának feltették az üstöt, s elé hamar, benyúlt egy gyűjtésbe a vízbe, egy pisztrángot kihúzott, s amíg a puliszka készen vót, azt es megsütte. Ahány gyermek vót, annyi pityókát beletettek a parázsba, vót az a háromlábú lábos, egy nyele vót neki, osztán avval leboritották. Az alatt megsült a pityóka. Akkor olyan világ vót, hogy egy sült pityóka s egy csupor káposztalé egy kólyöknek, s azzal fordult befelé, met nincs más papa. Amikor sütni akartak valamit, a tésztát a szénre reátették, az ott megsült, az vót a sütemény. A marhatrágyát rendesen összerakták, megszáritották, s kockára vágták, kétak- korára, mint a tégla, s aztot használták tüzelésre. Akkor kórét gyűjtöttek össze, ami a termény között van, mint gaz. Cseréptángyér, cserépfazakák vótak, nem főztünk vasfazékba; tettük a tűz eleibe, s főtt. A tányérokat mind akasztottuk keréken a falra, onnét vettük le enni. Villa nélkül is megettük a tűróspuliszkát. A kalányok fakalányok vótak, s fatányér is vót. A fekvőhelyünk egy ágy vót, abba mi ötön aludtunk. Elfértünk, met keresztbe feküdtünk. Deszkaágy vót, ki lehetett húzni. Szalma vöt benne, s rá vót terítve a lepedő. Ilyen rongylepedővel takaróztunk. Rongyból csináltak szőttest az édesanyám idejében, két-három szőnyeg össze vót varrva egymásba, s avval takaróztunk. várra. Vót úgy, hogy én is gyalog mentem Kolozsvárra is. Hoztam a hátamon két kosár majorságot, mer akkor nem vót vonat, jöttünk gyalog. A kicsi pipákét hajtották Szikról Kolozsvárra eladni. Elindultak reggel, még meg se vót virradva s egészen addig, amig meggyűlt a villany, mind jödö- géltek. Estire érkeztek, s akkor még beállottak a hóstátiakhoz, me mindenkinek vót ismerőse, s reggel osztán vitték a piacra, s gyalog mentek haza is. Vótarn én is, hogy gyalog mentem, gyalog jö'ttem, s mikor hazaértem, két órát pihentem, s akkor indultam Szamosujvárra, gyalog újra. Vót egy félszegi asszony, egy kendöt Összecsavart, azt tette a fejére, s rá egy lapitót. Vöt nekik a szőlőbe málnafajok, leszedte, s vitte a városra eladni, hogy pénzt csináljon. Vót vagy négy gyermeke, egy tudott csak beszélni közülük, kellett etetnie, nevelnie őket. A ruházatot azt valahogy mindenki magának kicsinálta. Amilyent csinált, olyant csinált, olyanba járt. Az egy lábbeliért, a falu azért ment a városba. A lábbeli végett, itt is vótak suszterok, de nem győzték csinálni azt a lábbelit. Valahogy a piacon mégis jobban tetszett mindenkinek. Pár krajcárral olcsóbban kapta, s ez nagy dolog vót neki. Otthon minden megvót, a ruháinkat meg- szöttük, nagyanyám rendesen örökké szőtte. Vett fonalat, fehéret, felvette, s feketével olyan pepitásnak szőtte... A boltból nemigen vettünk, cukrot esetleg, s olyasmit, sót, mit, s egyéb otthonról került... Huztuk ki a szobából (kályhából) a szenet, s a gyermekek es ott melegedtek, a szobán. A főttének vót egy ullian felrakva, mint egy pocakocska, s akkor tettük oda melegedni a lábunkat. Pucikpad vót a szabad kemence mellett, a kicsik leültek a kicsi székre, s oda nagyanyám letette a kicsi cseréptányért, s akkor mondták: "Egy falat kenyér, s egy pucik gyermek." Meg kettőt is beletettek a teknyöbe, mikor kicsikék vétünk. Emlékszem én, hogy a testvérem mondta: "Kukuj, néni, kukuj." Egyiket betette egy nagy bőcsöbe, ringatta, a másikot ide ne! A fődre! Rongyosok vétünk, mezítláb ugráltunk, mig a hó le nem esett. Vagy kötöttek egy kis bocskort a lábunkra, meg az iskolába is azzal engedtek. A könyveinket egy kis vászontarisznyába tettük, csináltak olyan kis vászontarisznyát, amibe palatábla vöt regen, osztán tettek egy kis madzagot, a nyakukba akasztották, úgy mentünk... Úgy néz ki a falusi élet, mint egy nagy család. A falu rokonság szinte. Például a mi családunk az. A legtöbben itt a Tuzso- nok vannak Bélafalván, de nekünk nemcsak a Tuzsonok a rokonaink, hanem úgy elágaztak széjjel a faluba, hogy majdnem mindenki rokonunk. Ezét van az, hogy az emberek nem marakodnak, nem irigykednek, nem árulkodnak. Megültettünk három kotlót - husz-husz tojásra -, s benyomtuk az ágy alá, s osztán ott kotoltak, me ha kitettük, nemigen ültek a fészken. De benn jól ültek, me melegbe vótak, s jól költöttek. Én nem is tudom, hogy kezdjem, hogy mondjam. Nem vót annyi ruha. Tudatlanok vótak. Ha nagygazdák is vótak, ették a málékenyeret. Gyalog mentünk SzamosujNálunk sok vót a gyermek, két ágy vót a házba, én lefeküdtem egybe a kicsikével, oda meg felfeküdt kettő vagy három, a többinek vettem meg az ágyát a fődre. A lányok még guzsalyoskodtak, s a legények, s a gyermekek ott a fődön aludtak. Egy házba laktunk mind. Mikor tizenegyen, mikor tizenketten ültünk az asztalhoz, egy meghótt belőlük, kilencen, tizen, mind úgyAMERIKÁBÓL HAZATÉRTÉK TALÁLKOZÓJA December 3-án tartotta meg Budapesten harmadik talákozóját az Eszak-Amerikából Hazatértek Baráti Köre, amely 1982. tavaszán alakult meg a Magyarok Világszövetsége keretében. A nagy érdeklődéssel kisért összejövetelen Dr. Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője számolt be az Egyesült Államokban ősszel tett közel négy hetes körútjáról, amelyen a keleti és középnyugati államok számos kisebb-nagyobb magyar települését látogatta meg. Igen színes és tartalmas előadásában a Világszövetség folyóiratának főszerkesztője részletesen tájékoztatta a jiallgatóságot a felkeresett kulturális, egyházi és társadalmi közösségek helyzetéről és tevékenységéről. Nagy érdeklődés kisérte az amerikai magyarság gazdasági helyzetének alakulásáról elmondottakat, különös tekintettel a nyomasztó nemzetközi helyzetre. Ugyanakkor megelégedést váltott ki a második és harmadik generáció tartós érdeklődése a magyar kultúra és az óhazai állapotok alakulása iránt, amely többek között a Világszövetség által patronált Anyanyelvi Konferenciákon is kifejezésre jutott. Hasonló érdeklődést keltett mindaz, amit a klubdélután közönsége a bloomingtoni egyetem magyar szakának tevékenységéről hallhatott - bár e tárgykörben remélhetőleg még részletesebb beszámolóra is sor kerül. A Baráti Kör 1983. februárjára tervezi legközelebbi negyedéves klubestjének időpontját - előreláthatóan a közgazdasági kapcsolatok témakörében, a Magyar Kereskedelmi Kamara szakértőjének részvételével. „ .. Striker György Fenntartó Gárda Novák Alex naptár $7.-, Bikó Theresa $15.-, karácsonyi üdv. $15.-, Forray József és Mária (Apsley, Ont.) naptár $5.-, a 80. jubileumra $20.-, Róth Ernő által: Miami Kultur Klub naptárüdvözlet $300.-, Róth Lili és Ernő házasságuk 50. évfordulójára $50.-, Farkas Lili által: Miami Női Osztály Róth Lili és Ernő 50. házassági évfordulójára $100.-, Lord Charles naptar $4.-, Hegedűs Mary Bódé Mary emlékére $10.-, Csikós Frank naptár $10.-, Kranyák Ignác (Hamilton, Ont.) $20.-, naptár $5.-. Geresi Ferenc, 1979.jan,l. New Brunswick,N.J. Nelinger Zsuzsanna, 1976.jan.2. Detroit,Mich. Tóth Róza, 1973.jan.2. Cleveland,O. Scheiber Elsie, 1973.jan.2. Los Angeles,Cal. Weiss Regina, 1979.jan.3. New York, N.Y. Béres Mike, 1962.jan.4. Chicago,111. Kolumbán Dénes, 1964.jan.4. Los Angeles,Cal. Tudja Anna, 1978.jan.5. Trenton,N.J. Sauser Katalin, 1952.jan.5. Chicago, 111. Arthur Rubinstein, a világhírű zonoramű- vész 95 éves korában Genfben elhunyt. Hírnevét főleg Mozart, Chopin és Beethoven müveinek tolmácsolásával szerezte. Ugyancsak mesterien játszotta Tchaikovsky és Rachmaninoff szerzeményeit. Meghalt Leonid Kogan, a század egyik legkiválóbb hegedűművésze, aki nemcsak a Szovjetunióban, de Európa t fővárosaiban, Japánban és az Egyesült Államokban is megnyerte a zenekedvelők millióit. 56 éves korában hunyt el. Gazda József:
