Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-11-04 / 41. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 4. 1982. Tasnády T. Álmos: j NYUGAT-NEMET VÁLTOZÁSOKRÓL (Rosanne Germonprez, a DE MORGEN belgiumi szocialista napilap munkatársa külpoliti­kai jegyzete nyomán.) Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter szerint a bonni koalíciós partnerek nézeteltérése nem csak a pénz­ügyi és gazdasági kérdéseket érinti, de a külpolitikát és a biztonsági politikát is. A Német Szövetségi Köztársaság még mindig olyan tájolója az amerikai külpoli­tikának, amelytől az utóbbi kevésbé tűr el kísérletezéseket, mint pl. Párizstól. Ennek történelmi okai vannak. Az, hogy a nyugatnémet más irány keresésnek be kellett fejeződnie, szoros összefüggésben van Washingtonnak az európai vazallusokkal szemben vezetett kemény vonalával és különösen a NATO jövő évi jelentős dönté­sével, nevezetesen a középtávolságu raké­ták telepítésével Európában. Miután a kereszténydemokraták lejárat­ták magukat, a hatvanas évek végén a szociáldemokraták kerültek erősebb pozí­cióba. Adenauer rendkívül nagy szerepet játszott a nyugatnémetek újrafegyverkezé­sében, valamint az európai és főképpen a francia németellenes bizalmatlanság legyőzésében, ami jól illeszkedett a nyugat­európai ujjápéitésre szánt Marshall-tervbe. Az újjáépítés volt az alapja egy olyan szö­vetség egybekovácsolásának, amely első­sorban katonai szempontból ellentámaszt jelenthetett a "bolsevista veszéllyel" szem­ben. Erre a célra alakult meg a NATO es született meg a hidegháború, mint ideá­lis propaganda-eszköz. A német és a francia szocialisták akkori­ban még nem zárkóztak föl e tervek mögé, mivel az előbbieknek elegük volt a fegyver­kezésből es a háborúból, utóbbiaknak a németekből. Ezáltal egy alternativa, egy európai védelmi szisztéma nem alakulha­tott ki, igy került sor az atlanti irányzott- ságu szisztémára. Ez a stratégia a hatva­nas évek közepére bebizonyította önmaga csődjét. Jóllehet Adenauer es Erhard ame­rikai segítséggel megvalósították a "Wirt­A Schmidt-kormány bukását viszont az okozta, hogy a nyugatnémet ipar kezdett visszaszorulni a keleti tömbbel szembeni konfrontációs politika következtében, mi­közben mások kihasználták az ilymodon kialakult piaci lehetőségeket. A NATO u.n. cső-embargója 1963-ban, azzal a meggondolással, hogy a Szovjet­unió a szállításokból stratégiai előnyöket szerezhet, a nyugatnémet exportot ebben a szektorban két év alatt nullára redukálta, s ebből főleg a svédek és a japánok kivitele növekedett meg. Willy Brandt, majd Helmut Schmidt 1966, de főleg 1969 óta, amikor a kereszténydemokraták területet vesztet­tek a kis liberális párt, az FDP Javára, kiegyensúlyozottabb politikával próbálkoz­tak a két nagyhatalom, az USA és a SZU között. Az amerikaiakkal való szövetség soha nem vált kétségessé, a feltétel nélküli szövetség azonban igen. így kerülhetett sorra az, hogy Schmidt lett a "mérnöke" annak a határozatnak, amelyik a NATO történetében a legtöbb gondot okozta, az 1979-es dupla-határozat­nak a középhatótávolságu rakéták európai telepítéséről. Schmidt érvelése szerint a rakéták telepítéséről lehet szó azzal a feltétellel, # ha már bebizonyosodott, hogy a Szovjetunióval nem érhető' el megegye­zés a nukleáris fegyverek leépítéséről (ami viszont majd csak a genfi konferencián fog kiderülni). A nyugatnémet iparnak nem válik előnyé­re semmiféle kereskedelmi korlátozás a Szovjetunióval szemben s ezt a németek többsége jól tudja, meg Frans Josef Strauss, vagy Habsburg Ottó kereszténydemokratái is, bár ez még korántsem jelenti az enyhü­lési politika követését. Ellenkezőleg, attól lehet tartani, hogy a nagy testvérrel (USA) való jobb szövetségi kapcsolat és Europa "nagyobb biztonsága" nevezője alatt Schmidt távozása után éppen az enyhülési politika leglényegesebb része, a biztonság a diplo­mácia utján az, amitől elhatárolják magukat. A DETENTERŐL 3. A 33 európai állam, az USA es Kanada által aláirt 1975-os Helsinki Konferencia a Biztonságért és Együttműködésért Euró­pában Záró-okmánya megerősíti az USA - USSR egyezmények fundamentumát ké­pező mindkét alapelvet. A záró-okmany első bekezdése megköveteli a bizalmat és biztonságot a katonai viszonylatokban. (Közbe kell vetni itt, hogy a hivatalos USA propaganda azt a hitet igyekszik kel­teni, hogy a Záró-okmány csupán az "em­beri jogokról" szól, holott annak szövege a State Department kiadványában 26 ol­dalra terjed, melyben az emberi jogokról szóló fejezet csak egyike a tíznek, és alig egy oldalra terjed. V.O.) A USA - USSR csúcstalálkozók folyamán elért egyezmények tekintélyes számú, a leszerelést kedvező, nemzetközi törvé­nyeket alkotnak. A 60-as és korai 70-es évek tárgyalásai létrehozták az Antartic Treaty-t, a Partial Test Ban Treaty-t 1963- ban, a Tlatelolco Treaty-t, amely megtilt­ja a nukleáris fegyvereket Latin-Amerika- ban, a Non-Proliferation Treaty-t, és a Sea-Bed Treaty-t. Ezek a szerződések, melyek megjelölnek nukleáris fegyvereket tiltó területeket, bizonyítják a tárgyalá­sok hatékonyságát és azok felsőbbségét vitáknak szembenállás utján való elintézé­se fölött. A békés egymás mellett élés és az egyenlő biztonság elvei alapján el­ért megegyezések tovhbbi sikeres tárgya­lásokra ösztökélték. Érvénybe lépett 1975, március 26-án a Convention on the Prohibi­tion of the Development, Production and Stockpiling of Bacteriological (Biological) and Toxic Weapons and on their Destruc­tion. Megkötötte a két hatalom a Thres­hold Test Ban Treaty-t 1976-ban, amely 150 kilotonban állapította meg nukleáris fegyverek próbáinak felső határát. Életbe lépett 1980-ban a Convention on the Prohibition of Military or Any Other Hostile Use of Environmental Modificati­on Techniques. Elkészült aláírásra a Con­vention on Prohibitions or Restrictions on the Use of Certain Conventional Wea­pons 1981. április 10-én. Kimagasló pontja volt ennek a folyamatnak a harci fegyve­rek korlátozásáról szóló megbeszélések, melyek a SALT I-hez vezettek 1972-ben, és a SALT II-hÖz, melyet Carter és Brezs- nyev elnökök aláírtak Bécsben, 1979-ben, és az egyetértés, hogy a munka tovább folytatódik a SALT III-ért. Ennek a folya­matnak a csúcsosodása volna a nukleáris háború veszélye elleni biztonság Ígérete. A békés egymás mellett élés adja az alapját európai kapitalista és szocialista államok közti újabb megegyezéseknek. Ezek közé tartoznak szerződések a Német Szövetségi Köztársaság és a USSR és Len­gyelország^ valamint a Német Szövetségi Köztársaság és Csehszlovákia között a korai 70-es években. Az Egyesült Nemze­tek Szövetségének Nagygyűlése leküzdte az anti-detente kisebbség ellenzését és jóváhagyta a Leszerelési Világ Konferen­cia összehívását a júniusban lefolyt máso­dik leszerelési illést követően. Miután el­határozta, hogy a Detente Dekádja tovább folytatódjék, az ENSZ többsége kikiáltotta az 1980-as éveket, mint a Leszerelés Máso­dik Dekádját. V.O. (folytatjuk) Újítsa meg előfizetését! schaftswunder"-t, az kevésnek bizonyult ahhoz, hogy nyeregben maradhassanak. RENTACAR A MEGSZOKOTT KÉNYELMET BIZTOSÍTJUK ÖNNEK MAGYARORSZÁGON. AUTÓKÖLCSÖNZŐ IRODÁK MINDEN NAGYOBB VAROSBAN: BUDAPEST , , BUDAPESTI REPÜLŐTÉR BALATONFÜRED DEBRECEN HÉVÍZ KECSKEMÉT MISKOLC PÉCS SIÓFOK SZEGED SZOLNOK SZOMBATHELY MIELŐTT HAZALÁTOGAT, IDŐBEN RENDELJE MEG BÉRKOCSIJÁT BÁRMELYIK Hßi'EW . ■ IRODÁNÁL, VAGY: Nefűz (Hm) AUTÓKÖLCSÖNZŐ BUDAPEST VII. Kertész u.24. Telex: 22-6222

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom