Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-10-21 / 39. szám
A XX. század regénye Kevés irónk akad, aki olyan mértékben hasznosította volna kora természettudományos eredményeit irodalmi alkotásokban, mint éppen nagy álmodozónk, a romantikus Jókai Mór. A hatalmas JÓkai-életmü talán legproblematikusabb, legtalányosabb darabja "A jóvó század regénye." Jókaitól szokatlanul: nem könnyű olvasmány, mégis szórakoztató, érdekes, elgondolkodtató mű. A regényóriás első részlete 1872-ben jelent meg, de Jókainak már az 1850-es é- vekben használt noteszéiból is kerültek át feljegyzések a két évtized múlva napvilágot látó könyvbe. Az előkészületek nem maradtak titokban az irodalmi közvélemény előtt, a sajtó többször is tudósított Jókai vállalkozásának híreiről. A Hon "Irodalom" rovatában jelent meg az iro egyik levele: "egy egész históriát kell készítenem, ami meg nem történt, minden diplomáciai, stratégiai ethnográfiai, meteorológiai, financiális, gépészeti, találmányi, fizikai, technológiai, hierarchiai, politikai, kereskedelmi, pyrotechnikai, aerostatikai , szocialiszti- kus, nihilisztikus, spiritisztikus, krimina7- lis, művészeti, irodalmi, gazdászati, pedagógiai, sat. fejleményeivel." Jókai 1858 óta az Akadémiának, 1863- tbl a Természettudományi Társulatnak is tagja volt. A társulat kiadványai, valamint az Akadémiai Értesítők biztosították számára a tudományos fejlődés eseményeivel való állandó "lépéstartást". Talán leginkább a repülés témaköre ragadta meg fantáziáját. Nálunk Jókai volt az, aki a repülésben meglátta a társadalomátalaki- tó, a világot forradalmasító erőket is. A regény főszereplőjének, Tatrangi Dávidnak az apja, Tatrangi Mózes, madármozgást imitáló, Leonardo da Vincitől jól ismert repülőgépet konstruál, amelynek csapkodó szárnyait azonban már elektromotor tartja működésben. Az eszköz leírása arra utal, hogy Jókai felismerte az elektromosság energiájának jövőbeni elterjedését, és villanymotor-leirásokat is tanulmányozott. Voltaképpen "A jövő század regényéinek "technikai főszereplőjévé" előlépő "aerodrom"-ját a kötet hőse, a műszaki lángész. Tatrangi Dávid alkotja meg. (Az apa munkásságát magasabb szintre emelő, a megkezdett müvet tökéletesítő fiú rajzában valószínűleg a két Bolyai alakja is mintául szolgálhatott.) Már az Előszóban jelzi Jókai, hogy az egész könyvet egyetlen korszakalkotó technikai vívmány eszmei pillérére alapozta: olyan találmányra, "mely a világot át fogja alakítani." A jövő század repülőgépe leginkább Vernének a Hódító Roburban bemutatott "konstrukciójára" emlékeztet, de Jókai több, mint egy évtizeddel megelőzi a francia irót. Mig azonban Verne szívesen elidőzik a technikai részleteknél, addig Jókai az eszközöket, a technika vívmányait társadalomformáló jelentőségük szempontjából tartja fontosnak. Jókai Tatrangi Mózes szájába adja saját, a repülés értelméről és céljáról szóló vallomását: "...aki a repülés titkát feltalálja, amellett, hogy az Örök békét hozza meg az emberiségnek, egyúttal megnyitja az egész földet a közös jólétnek, és a szabadsagot és a világosságot elterjeszti a kerek földtekén... aki ezt kitalálja, meggátolja a nepek elnyomását, szabaddá teszi a kereskedelmet, testvérré a nemzeteket, bÖJókui-bélyeg (1954). Réznyomat. Tervezte és metszette Nagy Zoltán séget oszt a szükölködöknek, tudományt a tudatlanoknak, és jutalmat a munkának. Ezekért a célokért érdemes követelni hiányzó szárnyainkat! Ezek az én céljaim!" A legtöbb sci-fi Írásban szerepel egy- egy eszköz, találmány, amely minden technikai problémán átsegíti az irót - olykor a cselekményt is -, és, persze, az ábrázolt emberi közösséget. Ezt a szerepet "A jövő század regényéiben az "ichor" játssza. Az ichor: csodálatos anyag, a székelyföldi havasok vulkánikus működésének terméke. Tatrangi Dávid megvásárolja az államtól a "pokolvölgyének" elkeresztelt gyilkos-tavi vidéket, amelynek a földszinre kicsapódott geológiai képződményeiből sikerül előállítania a törhetetlen, gyémántnál is keményebb, üvegszerü, de rugalmas anyagot, az ichort, a "65." elemet. Az öreg Tatrangi Mózes azonnal megérti fia találmányának jelentőségét, sőt, az uj anyagot "unokájának" tekinti. Az uj anyagon nem fog a puskagolyó, nem oxidálódik, korrózió nem tehet kárt benne, a belőle készült szerszámok nem kopnak és nem törnek, ugyanakkor fajsulya a vas fajsulyá- nak negyede. A belőle hadászati célra készült lövedék hatására az ellenség azonnal a földre zuhan, és még 6 hétig intenzív vakarózásra kényszerül. Azután hirtelen és tünetmentesen meggyógyul. (Az "ichor" - görög szó, egyébként Homérosznál fordul eló, és az "istenek fehér vérét" jelenti.) Különleges szerepet kap a könyvben a csillagaszat. Jókai házi könyvtára is tanúsítja az Írónak a csillagok világához való vonzódását: mindenekelőtt Humboldt "Kosmos"-át, és a nálunk egykor nagyon népszerű francia ismeretterjesztő kézikönyvet, Flammarion "Atmoszféráját" használta előszeretettel. Van azonban a JÓkai-féle "tudományos" anyagban az idő próbáját eddig még kiálló "fantáziálás" is: mégpedig a hadtudományok szférájában. "A jövö század regényednek egyik alaptétele, hogy hadászatiig a XX. század közepére erőegyensúly állapotába jut. Jókai pacifista alkat, a szorgalmas munka, és mindenekelőtt a tudományok tökéletesedése nyomában az emberek nagy közösségét, az örök béke világát rajzolja meg. Ennek a világnak a fejlödésrajza "A jövö század regénye." Szántó György Tibor SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT Csendévad előtt a nagy-nagy rónasdgon A nagy puszta felejthetetlen élményét Móricz Zsigmond a Hortobágyon ismerte meg: "...Megrendítő, amikor az ember megáll a közepén s körülnéz... Az ég tiszta... oly kék, semmi felhő, semmi folt... bele kell borulni a léleknek ebbe a rettenetes nagy égbe, amely uralkodik s minden pórusunkat magahoz ragadja." , Ilyen a Hortobágy most is. Elesek az őszi fenyek s a sarga, esőt varo fűben tik- kadtan legelész a jószág. Fehéren vakítanak a tanyai házfalak, az akiok, a szállások. A Kilenclyuku-hidnál "ijedt" már a csend. * Ez a madárvilág tranzitszállása. Évente 40-50 ezres sereg lepi el a szittyósokat, réteket, szikes legelőket. A fehér gólyák már elmentek, a fekete gólyák még itt tartózkodnak. Gyülekeznek a vadrécék, a fiatalabb vadlibák, de ok majd csak november táján emelkednek a magasba. A legkésőbbi vonuló a pásztorok kedvence: a bíbic, bár ő érkezik februárban a lege- lebb. A lilék is késői utazok, de aztán elmennek a Foldkozi-tenger partjaira. Északról jönnek a réti sasok s néha télre is itt marad egy-két gém és kócsag, hogy legyen kivel "kiabálnia" a verebeknek, varjuknak. A nemzeti park ökológusai, botanikusai, zoológusai, erdészei es mezőgazdászai, Salamon Ferenc igazgató irányításával folytatják ószi-téli felkészülésüket, Ösz- szegezik a nyár, a "szezón" tapasztalatait. Nagyon jó évet zárnak. Több látogatót fogadhattak, mint tavaly, pedig akkor is vagy 600 ezren tekingettek a hortobágyi délibábos rónaságba. * A "civilek", a turisták, a vendégek távozásával most a tudósoké a hortobágyi puszta. Figyelik, vigyázzak a madarakat, feljegyzéseket készítenek róluk. Aztán úgyis jón a néha csontig ható hideg, a ködös, esős évszak, és didereghet jószag s ember, amig újból magasan delel erre is a nap. Szüts Dénes Öreg huszár Veszprémi diákok voltunk, s tanárunk, Benczik atya, a matuzsálemi kor küszöbén is sarkantyus csizmában járt be az osztály- termekbe és piarista reverendája fölé ősztől tavaszig vitézkötéses kabátot öltött. Úgy pengett a sarkantyúja, mintha éppen nyeregbe szállna ott a pákozdi domb alján. Amikor Petőfiről, Arany Jánosról, meg a honvédekről tanított, mindig a lelkünkre kötötte:- Ne csak egyetlen napon gondoljatok a hősökre! Hazánkat folyton-folyvást szeressétek! Okuljatok a történelmi példán! S akkor következett a sukorói haditanács csodalatos idézése. Mert, hogy az öregebb diákok mondták, hogy az öreg valamelyik tábornokunk irataira vigyázott akkor, 16 eves korában már huszár volt Pakozdon. I^az, hogy a tanár űr pákozdi hős volt?! - kérdeztük tőle egyszer. Az ezüstfejü Öreg kihúzta magát, s úgy kérdezett vissza:- Micsoda? Hogy én hős?! Harcoló katona voltam, fiam. Huszár. De Jellasicsékat megkergettük!... Kilencvenöt éves koráig élt. (szabó) AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 21. 1982. 8.
