Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-07-08 / 27. szám
Thursday, July 8. 1982. 9. AMERIKAI MAGYAR SZO Móric« Zdgmond Igen, de a Daru nem vót egészséges 16, csakhogy én azt nem tudtam. Nagyon szeretett a húzni, de köhögött. Tavasz felé má nagyon köhögött, nem tudtam, mit kell vele csinálni, mindig mondtam, hogy elmegyek vele az állatorvos úrhoz, de valahogy csak elmaradt. Tanácsoltak orvosságokat, libazsírt kell tenni a zabolájára. Mondták, hogy vigyem vissza annak, akitől vettem, harminc napig vissza lehet adni, de nagyon szép ló volt, valami nagyon szép, és akkor nem köhögött, mikor vettem, mert fortélya van annak, három napra el tudják állítani a kehelését, de azután se vót az ojan nagyon kehes, hált sajnállottam visszaadni is, mer ojan nagyon szép ló vót a, hogy megért a maga száznyócvan forintot, ha az a kis keh elmúlt vóna róla, meg többet is, ojan szép ló még nem is vót a kezem alatt. Hát eccer jövünk haza a salánki erdőről, a ló meg út közepén egy szót se szólt, felfordult, mingyán meghótt. Most mit csináljak, éppen harmincegyedik nap vót a vásár után, a harminc nap letőtt. Mán nem is perelhetek érte. Még előtte való este mondtam édesanyámnak, én nem viszem ezt a lovat vissza. Majd csak kiheveri. így magába maradt a Kesely. Ej, de sajnállottam, hogy magába maradt. Ü is saj- nállotta, mer olyan természete vót, hogy nem akart magába dógozni. Elkértem kőcsön a Mojzes Pali bátyám egyik lovát, ha összefogtam a kesejjel, ment a remekül, de ha magába vót, az üres szekeret se akarta húzni. Mondtam édesanyámnak, hogy venni kell hozzá egy párat. O meg azt mondta, hogy inkább adjam el a Keselyt is, mert nem nekünk való a ló, nem tudok hozzá. Mindig ökörrel babráltam. De én elmentem az újlaki vásárra, és vettem egy szép állású lovat kilencvenöt forintér, úgy híjták, hogy Holló. Fekete vót, mint a bogár. Hazaviszem nagy büszkén, mingyár befogom, hogy vigyek ki ganét a fődre. Rakom a szekeret, rakom, eccer csak az én új Holló lovam hátraveti a fejét, megnézi a szekeret. — No — mondom édesanyámnak —, itt alighanem baj van. A ló megnézte, hogy mennyit rakok a szekérre. — Ó, fiam — azt mondja édesanyám —, nincs a lónak annyi esze. Dehogynem vót. Mikor készen vagyok a rakodással, indétok. A Kesely gyönyörűen indul, hanem a Holló nem mozdul. Ejnye, az anyád ne legyen boldog, mondom, s megverem a lovat. Micsoda? Elkezd curukkolni visszafelé, ugrik egyet, mingyán kettészakította az istrángot. Az igaz, gyenge vót az istráng, de vót odahaza új, magam verettem a kötélverővel a télen. Felrakom a hámba, felakasztom az istrángfára, s újra indétom a lovat. Űjra elkezd ugrálni, nem tudja elszakítani. Hanem ráült a kocsira. Tolja visszafelé a szekeret. No, készen vagyunk a Hollóval. Mit csináljak. Megpróbálom, hogy igazam vót-e, csak tán a tele szekeret nem akarja húzni. Lerakom a trágyát, és indétom az üres szekeret. A ló hátranéz, látja, a szekérbe nincs semmi, nagyszerűen elindul vele, és megy a szekérrel trappba. Jó vagyunk má, ha ez a ló csak az üres szekérrel akar sétálni. Mingyán másnap visszavittem a lovat Üjlakra annak, akitől vettem. Nem vette vissza. Megyek a jegyzőhöz, a meg városbéli vót, hát az eladónak ad igazat: szép a ló, jó a ló, szoktassam meg. Haza kellett hoznom a lovat, és így kínlódtam én vele egy ideig. Ha rakodtam, mindig megnézte a szekeret. Ha úgy vót rakva, hogy a szekér oldalánál nem vót fejjebb rakva, akkor húzott. Vót úgy, hogy tizenkét mázsát meg húszat is elvitt, ha nem látta, vitte. De ha feljebb vót rakva, megpislantotxa, nem vitte. Búzászsákot vihettem vele akármennyi vót is, ha meg óján nehéz vót is, de mentem vele szalmát hordani, szénát, azt már nem vitte. Hordtam osztán vásárokra, nem tudtam eladni, mert EGY KÖNYVHETI “SLÁGER” (folytatás a 6- oldalról) szerint, ha meg akarsz valakit ismerni, adj hatalmat a kezébe,, kétségtelen: a hatalom valóban nagy próbafeltétele az emberi jellemnek.” Ehhez kapcsolódik az a megállapítása: “a tömegek nem arra valók, hogy elméleteket próbáljanak ki rajtuk. A politika feladata, hogy az átlagember fejével gondolkodjék.” Az arcképvázlat tanulmányozása során óhatatlanul Jacob Burckhardt hires megallapitásara kell gondolni: “Nem minden kor találja meg a maga kiemelkedő emberét és nem minden nagy képességű ember találja meg a maga korát.” Ez esetben a kor es az ember találkozott. V. T. ott ojan bolond vót, hogy még az üres szekeret se akarta vinni, ha a vevő előtt járatni kellett. Tanácsolták, hogy itassak vele rumot. Megivott egy féllitert, nem segített. Hanem egyszer egy cigány megtanított. Azt mondja, itassak meg vele egy marék ve- rébganét. Megpróbáltam. Ojan szelíd lett, mint a bárány. Így osztán végre sikerült eladni egy kishodosi embernek. örültem, hogy megszabadultam tőle. Másnap az ember hozta vissza. — Barátom, örülök, hogy eccer megszabadultam tül- le. — Nem vettem vissza, dehogy vettem. Most mán a mi jegyzőnkhöz került a ló, és most meg e mondta: mit akar kend, szép a ló, jó a ló, szoktassa kezéhez. Így kell lám élni az embernek. Ezér kell a felsőséggel jóba lenni. Akkor tanultam meg, mi az a jedző, meg mi az a törvén. Hogy tud a segíteni, mihelyt igaz- ságtalanságrul van szó. De sokon is keresztülmegy a fiatalember, míg beletanul a nagy életbe. Hanem akkor szótfogadtam az édesanyámnak, hogy nem nekünk való a ló, és eladtam a Keselyt is, vettem helyette két kis tinót, majd csak jó lesz ökörnek. FOLYTATJUK A CSEPEL VAS- ES FÉMMŰVEK 7 GYÁRA, 2 TUDOMÁNYOS KUTATÓINTÉZETE ÉS ÖNÁLLÓ KÜLKERESKEDELMI VÁLLALATA TÖBB, MINT 20.000 DOLGOZÓJÁNAK MUNKÁJA TESZI LEHETŐVÉ, HOGY MA A VILÁGPIACON JELENLEVŐ TERMÉKEINK SZÁMA MEGHALADJA A HÁROMEZRET. KÖZEL KILENC ÉVTIZED TERMELÉSI TAPASZTALATAI MELLETT A SAJÁT KUTATÓINTÉZETEINKBEN FOLYÓ KUTATO-FEJLESZTC) MUNKÁNAK IS JELENTŐS SZEREPE VAN ABBAN,HOGY 70 ORSZÁGBAN ÉPÍTETTÜNK KI EREDMÉNYES ÜZLETI KAPCSOLATOT. Termékeink nemcsak termelési tapasztalatokat, kutató- fejlesztő munkát, korszerű technológiát testesítenek meg. Még valamit. Több, mint 20.000 ember terme- les-filozófiáját: amit ma gyártunk, az a holnapot is alakítja. VAS-ÉS FÉMMÜVEH H-1751 Budapest Postafiók 93
