Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-10-14 / 38. szám

Thursday, Oct. 14. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 29. A két amerikai magyar fraternális szervezet: a «William Penn» és az Amerikai Magyar Református Egyesület A bevándorlási folyam tartósabb áradása az 1880-as évekkel indul, legszélesebbé duzzad az 1910-es évekre. Már a paraszti kivándorlás idő­szakában (1880—1914), amikor a kiszélesedő folyam legnagyobb tömegét a mezőgazdaságból kiszorult népesség alkotta, mások is, mégpedig szakmunká­sok, iparosok, megtört egzisztenciájú személyek bővítették az amerikai magyarság körét. „Magyar- Amerika”, a bevándoroltak társadalmi hátterét illetőleg már ezidőben is tarkább, mint ahogyan az a köztudatba bekerült. Az első világháború Magyarországról gátat emelt a külföldre áramlás elé, a békeévek beköszöntésé­vel azonban még néhány évig, 1924-ig az Egyesült Államokba is, amíg az kapuit nem zárta be, a be­vándorlás utóhulláma jelezhető. E néhány év alatt még mind Magyarország új határain belüli terü­letekről, mind a szomszédos országokból több tíz­ezrével érkeztek magyarok. Azok a korlátozások, amelyeket a bevándorlás elé az Egyesült Államok a húszas évektől kezdett felállítani (a kvótarend­szer) és amely korlátozásokat a gazdasági válság időszakával a többi tengerentúli ország is alkalma­zott, leszűkítette az észak-amerikai területekre te­lepülő magyarok „utánpótlásának” csatornáját. Minden esetre még így is a legszerényebb becslések alapján 55—60 ezerben jelölhető azoknak a ma­gyaroknak a száma, akik 1921—40 között érkeztek az Egyesült Államokba. A háborút követő forradalmak, az ellenforrada­lom és a politikai események, a fehérterror, vala­mint a fellángoló antiszemitizmus kibővítették a bevándorlók jellegzetes típusainak körét: a koráb­binál viszonylag nagyobb arányban politikailag aktív, radikális szemléletű munkásokkal, értelmi­ségiekkel, az 1930-as évek második felétől pedig a fasizmus elől menekülőkkel. A második világháború kitörése ismételten zárta Magyarországról a tengerentúlra vándorlás lehe­tőségét. Befejezésével, a régi társadalmi és közigaz­gatási rendszer összeomlásával viszont a kiáramlás újabb hulláma csapódott fel, magával sodorva a volt uralkodó társadalmi rétegekből, politikai pár­tokból, államapparátusból személyeket. Ök alkot­ták az ún. „45-ös emigránsok”, a „dipi” magyarok jellegzetes csoportját. Az amerikai magyarság körei velük — 1948 második felétől a „Displaced Act” meghozatala után —, szélesedtek. A népidemokratikus rendszer építésével kapcso­latos politikai küzdelmek újpbb és újabb szemé­lyeket ösztönöztek az ország elhagyására, egyre nehezebbé váló,, de folyamatos kiszivárgással. 1956 és 1958 között azonban az amerikai magya­rok első generációja viszonylag rövid idő alatt egy körülbelül 40 ezer létszámú csoporttal gyarapodott. Az azóta eltelt közel negyedszázad már csak egy vékony érben lassú beszivárgás időszaka: család­egyesítések, házasságkötések, kivándorlások és más okok következtében. A fentiek nemcsak bevezetik, de részben már körvonalazzák is a két amerikai magyar létesítésű egyesülés történetét. Formálódásuk, tagságuk ala­kulása az egyesületek jellegének módosulásai csak a felvázolt folyamat figyelembevételével érthető és értékelhető: útjukhoz mind az utánpótlás, mind az elszivárgás kapcsolódik. Alapjaik lerakása a múlt század utolsó évtizedei­be nyúlik vissza. A gazdasági bevándoroltak kis önsegélyező egyleteikből növekedtek ki. A „Wil­liam Penn” elődjei a „Verhovay” és a „Rákóczi” Egyesület. Az előzőt maroknyi bevándorolt csoport szervezte Pennsylvániában, a Hazleton melletti kis bányaplace-en 1886-ban. Az utóbbi alapító tagsága is alig haladta meg a húszas létszámot, amikor Bridgeport (Conn.) városában alapszabályzatukat 1887-ben megfogalmazták. Az Amerikai Magvar Református Egyesület ugyancsak szerény keretek közt indult; néhány református lelkész és világi személy szervezésével 1896-ban New Jersey állam Trenton városában. Innen bontakoztatták szálaikat a magyar települések növekedésével, azokon fiók­osztályok létesítésével, kialakítva az egyesületek „országos" hálózatát. Nem bocsátkozhatunk cik­künk keretében e bontakozás számos érdekes tör­téneti mozzanatának ismertetésébe, mivel inkább mai helyzetükről szeretnénk rövid ismertetést nyúj­tani Ezért nem szólunk ez alkalommal a többi, ma már ugyan nem létező, de történetileg ugyan­csak nagyon fontos szerepet betöltő más amerikai magyar egyesületekről, mint pl. a „Bridgeporti Szövetség”-ről, vagy a munkásmozgalomban részt­vevő radikális munkások olyan jelentős egyesüle­téről sem, mint a „Munkás-betegsegélyező és ön­képző Szervezet”. Az említett két, illetve akkor még három egyesü­let az ún. „polgári”, vagy nacionalista egyletek csoportjához tartozott. E minősítéseket inkább kép­viseletük, mint tagságuk összetétele indokolta. A különböző magyar egyletek tagjainak többsége azonos társadalmi rétegből, az amerikai munkásság magyar etnikumú csoportjából került ki. A helyi közösségekben működő „osztályok”, illetve „lodge"-ok tagjai között már nem emelkedtek olyan merev válaszfalak. Közülük többen eljártak egymás egyleteinek társas összejöveteleire, de ugyancsak nem volt ritka eset, hogy egyazon sze­mély egyidőben tagja is volt több egyletnek, pél­dául a ,,Rákóczidnak és a „Munkás-betegsegélvző és önképző Szervezetinek. Ha nem is jött létre a nagyobb önsegélyező ame­rikai magyar egyesületeknek már az 1920-és évektől annyira óhajtott fúziója, főleg az 1930-as évektől a gazdasági válság nyomása alatt nemcsak helyi szinteken, de még a vezetők is utat találtak egy­máshoz a társadalombiztosításért folytatott küzde­lemben és a C. I. O. támogatásában. Hasonlóan ha rövid időre is, de félre tudták tenni ellentéteiket és közös akcióban tevékenykedtek a második vi­lágháború befejeztével az óhazának nyújtott tá­mogatások szervezésében, az ún. „Magyar Segély­akció” programjában. Az elmúlt évtizedekben a változó helyzet a kü­lönböző állami és vállalati biztosítások térhódítása, a welfare bevezetése más viszonyokat és feltételeket teremtett a fraternális szervezetek számára. Már csak ezeknek következtében is az említett egyesü­letek jóval kisebb vonzóerőt gyakoroltak az újon­nan érkezőkre. Fraternális mivoltuk, etnikus funkciójuk, vagy érdektelenek, vagy ismeretlenek voltak sokuk számára. Utánpótlásukat inkább a gazdasági kivándoroltak gyermekeik közül nyerték, akik még szüleikkel együtt vettek részt az egye­sületek helyi közösségei munkájában és a hozzájuk tartozást a családi tradíció őrzésének tekintették. A második generációt viszont erősen megritkította kilépési törekvésük a magyar közösségekből és szervezetekből — beolvadási törekvésük a szélesebb amerikai közösségbe. A tagság zömét a későbben érkezők közül is inkább munkások és szerényebb egzisztenciájú emberek alkotják. A második világháború utáni helyzet és a máso­dik generáció szemlélete közrejátszott abban, hogy amikor az 50-es évek elejére a Verhovay és a Rákóczi egyesület fúzióját létrehozták, már i em tartották fontosnak, hogy szervezetük magyar et­nikus jellegét nevében is kifejezésre juttassák. Ma mindkét egyesület a „The National Fraternal Congress of America” (NFCA) tagja, amely kb. 200 fraternális szervezet (legtöbbjük etnikus, vagy val­lási keretekben működő) összefogója. Mint kiad­ványából tudjuk, az NFCA tagja lehet minden olyan fraternális szervezet, mely megfelel annak az általános követelménynek, hogy tagjai és azok hozzátartozói kizárólag segélyezésre fordítják anya­gi eszközeiket és nem profitszerzésre; hogy szervezetük osztályokra, illetve lodge-okra épül; hogy munkájukat meghatározott formában, kép­viseleti alapon nyugvó vezetés irányítása alatt végzik; és halálozási, betegségi és, illetve vagy rok­kantsági segélyt nyújtanak. Szervezeti felépítésük alapszabályzataik, illetve alkotmányuk értelmében demokratikus, a tagoknak szavazati joga van és a négy évenkénti közgyűlés, a tagok küldötteinek konvenciója illetékes a ve­zetőség választására, az egyesületi tevékenység irányainak kijelölésére, megszavazására. A National Fraternal Congress of America kiad­ványa mindkét egyesület fraternális tevékenységé­ről is információt nyújt. Az 1977. évi kiadványban például közli, hogy William Penn — többek között — magyar nyelvtanulási programokat szervez a magyar nyelv és kultúra támogatására. A Fede­ration pedig fraternális tevékenységeként szociális intézményeire hivatkozik, a ligonieri árvaházra és öregek otthonára, éves tanulmányi versenyek szer­vezésére és a Diákösztöndíj és Kölcsön program­jára. A Fraternal Benefit Societies (Fraternális Segé­lyező Társaságok) kimutatásai szerint 1976. év vé­CARAI GÁBOR: Magyarul Miféle beszéd ez? Idegen meg nem érti. S aki csak ezt beszéli — mindenütt idegen. Vízözön örvényében elárvult égi fészek, hogy tudtál megmaradni, keselyűk őrületében, lomb-szötte gerle-szállás, testvértelen magányban? Ki hoz neked naponként olajágat? Ki nógat a partra: megtérhetsz szárazon?! Hisz vérhabos sziklák közt értél partot te mindig, s örök forgásban kerülget a téboly, mint pontot a pörgő tér, a bezárult kör közepében ... Nap. Ég. Hal. Kő. Szél. Víz ... Szeretsz? Szeretlek! Viszlek magammal, anyám sütötte kenyérkét. Megáztatlak idegen tengerekben, s tisztán kiemellek a hullám-törte hínárból. Mint testté lett csoda — létem a rendjeled: százszor kiirtott néped — ki tudja, hogy? élve maradt! No lám, a boldogabbak bámulva körülállnak — s egy árva szót sem értenek az egészből. De mint élő vizet ízlellek én: hitvallásom vagy, s álorcám, ha kell; lég-gyökerem, megtartóm messzi-földön, s haza-vezérlő pásztor-csillagom. *°*°*°*°*°ié5*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*^0*0*0*0*0*0*0*0*0* gével a William Penn Association-nak 66 902 ér­vényben levő biztosítása volt. lodge-ainak száma 84, vagyona 36 503 748 dollár. Ugyanakkor az Ame­rikai Magyar Református Egyesületnek 30 383 ér­vényben levő biztosítása, 71 lodge-a, 18 328 296 dol­lár vagyona volt az Egyesült Államok 12 államá­ban. Az Egyesült Államokban élő magyaroknak, illet­ve leszármazottjaiknak ma az említett két egye­sület a legnagyobb fraternális szervezete. Nincse­nek kimutatásaink a tagság etnikus összetételéről, azonban részinformációk alapján megközelítő becs­léssel állítható, hogy mindkét szervezet tagságának többsége magyar bevándorló, vagy magyar hátte­rű amerikai. Ugyanakkor más etnikus hátterű ta­gok száma is jelentős, különösen a William Penn- ben. Kisebb szervezet tehát a Federation, de ma­gyar etnikus jellege határozottabb. „Református” jellegét viszont inkább csak az egyesület képvise­letében, elnökségében és igazgatóságában részt vevő református lelkészek reprezentálják, a tagság több­ségének felekezeti háttere már nem református. E két fraternális szervezet jövője főleg mint magyar etnikus intézményeké jelentős mértékben függ attól, hogy az Egyesült Államokban élő ma­gyarok mennyire figyelnek rájuk és tagjaik meny­nyire tudják érvényesíteni azokat a lehetőségeket, amelyeket e szervezetek keretei, működési elvei magukban hordoznak. | Csoo.'i Sándor: Nomádnapló $ 4.60 j 8; Illyés Gyula: Szellem és erőszak 10— é II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok | | Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 3.30 £ I Szalay Lajos: Hatvan rajza 4.— 5 Í Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— | Vaszary Gabor: Ketten Párizs ellen 12.— | J A nő a pokolban is az úr $ 9.— Pók ' 2.— j Édesanyánk Ö $ 9.— Hárman egymás Kapható: e,len 9.- j í PÜSKt - CORVIN \ | Hungarian Books & Records. i í 1590 2nd. Ave. New York N.Y. 10028 g TmUfon: 212-879-8993-----------------------------------------------------------) \ Newyerki Mfynr beetes j ImOR’S MEAT SPECIALTIES' j (FORMERLY MERTL PORK STORE) . ! j 159t Seeend Ave., j NEW YORK, N.Y. 10021 I . 78. é. 79. Utcák között Tel: Ri-4-*292 [ i FRISS HUS, HURKA ES F ELV ÁSOTTAK ! u;--—J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom