Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-10-14 / 38. szám
23. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 14. 1982. Az egyes nemzetek és az egész emberiség gyakran csalódik reményeiben. A legfájóbb csalódás volt mindkét világháború után, amikor az emberek remélték, hogy a szörnyű tanulság kijózanította vezetőiket és a háborúkat ki lehet küszöbölni a világpolitikából. A második nagy háború óta Európában valóban nem háboríiskod- tak az államok egymás ellen (a görög bel- háboruba Anglia es az USA beavatkoztak), de a nagyvilágban azóta több száz háborús konfliktust számoltak Össze. A_ gyilkos belháborukat pedig és a nemzetiségi, politikai felkeléseket már alig lehet összeszámolni. Kérdezni lehet, miért rázta meg oly példátlan erővel Izrael háborúja Libanon ellen, és ami abból folyt, az emberiséget, amikor ma is még véresebb háborúk folynak Ázsiában és Amerikában és miután az indonéziai milliós népirtást a nyugati hatalmak szinte örömmel fogadták, s a kambodzsai, nyilván több milliós genocid tetteseit beválasztották az Egyesült Nemzetekbe? Izrael kormánya és a diaszpóra zsidósága hangoztatja is, hogy félnek f az antiszemitizmus ragályának uj kitörésétől. SÖt arra is lehet gondolni, jogos-e a felháborodás oly hatalmak részéről, amelyek - mint Anglia, Franciaország, Belgium, az USA, Kina - nem olyan régen még több áldozatot okozó háborús szörnyűségeket követtek el. Érthető a libanoni esemé- nyek-okozta szenvedély kitörése, de a helyzet jobban értéséhez törekszem itt tárgyilagosan - röviden - előadni az izraeli kérdés történetét az állam alakulása óta. A történelem legnagyobb népirtása után mindenkinek be kellett látnia, hogy a 2000 év óta üldözött zsidóság otthont kívánt magának, ahol idegen többség hatalma nem csorbíthatja jogait és nem fenyegeti létét. A történtek után az állítólag felvilágosodott modern világban sem erezhette ezt a biztonságot. A cionisták csaknem 100 óv óta hirdették ezt és a veszes tapasztalatok erősen növelték híveik számát. De programjuknak szépséghibája volt. E- légnek tartották, hogy a zsidóság ősi hazájának területét birtokló hatalom, majd az Egyesült Nemzetek, tulajdonukba adta, nem véve tekintetbe, hogy maga az ENSZ előírta, alapeszméjéhez, a nemzetek Önrendelkezési jogához híven, hogy a mar Palesztinában élő, túlnyomórészt arab lakossággal a területnek - melyet sok zsidó a maga Őshazájának tekintett - és az ottani államalakulatnak a kérdésében megegyezzenek. Az uj zsidó honfoglalás - vagy ahogy ők tekintették - visszafoglalás harcosai azonban ezt nem vették tekintetbe. Hivatkoztak az ENSZ határozatára, amely az uj Izrael létjogosultságát megállapította, de elfogadták a cionizmus régi vezérének véleményét, hogy "a népnelküli föld a földnelk'úli népet illeti!" Ezeket a dolgokat idáig nehéz volt megírni. Az annyit szenvedett zsidóság állami létének újjászületését a Nyugat nem akarta veszélyeztetni és a bűntudat, hogy nem védték őket az üldözés ellen, hallgatást parancsolt az esetleges , kritikusoknak. A kritika hianya 35 even at azonban sokban eltérítette az uj állam hangadóit az útról, amelyet követniük kellett volna és végül ez vezetett a tragikus kirobbanáshoz. f , , A történelem csodája, hogy a világgá szórt zsidóság 2000 évig megőrizte sajat történeti tudatát, nagyrészt vallását, népi tradícióit és Összetartását, idegen, sokszor ellenséges nepek között. Haladottabb csoportjai azonban, az u.n. kulturországokban már többnyire nem érezték a zsidó vallást- még akik köztük hivök voltak is - döntőnek, minden más néptől őket elválasztónak és több-kevesebb sikerrel igyekeztek beolvadni a gazdanépekbe, magukévá téve azok nyelvet és kultúráját, kitűnve annak műveléseben. De minél hivebben ragaszkodtak más csoportjai -»melyek többségüket alkották sok országban - a judaizmushoz, annal inkább hittek abban, hogy a zsidóságot és főképp az uj Izraelt csak a vallás tartja össze és ök Isten választott népe, amelynek ö maga adományozta a Szent Földet; E hitben nevezte át Begin a területet a már 2000 éve elmúlt Judeá- ra és Galileára. A XX. században azonban transzcendentális hittételek nem irányíthatják a politikát, még ha az azokat hirdetők valóban hinnének is bennük. Az uj zsidó állam megalakulását mindenfelé szívesen fogadták, kivéve az arabokat, a zsidóság pedig Örömmel várta, hogy megmutatják a zsidó alkotóképességet és a múlt visszásságától és hibáitól mentes humánus, igazságos, szociális mintaállamot teremtenek. Izrael ezt sok tekintetben be is váltotta. De a honfoglalók nem elégedtek meg a nekik kiszabott kis területekkel, amelynek közepén, mint szűk- stratégiailag védtelen - palacknyak vágta ketté az országot és a terület milliónyi őslakója tiltakozott az ellen, hogy velük, kérdezésük nélkül, idegenek rendelkeztek. A környező arab államok döbbenten látták, hogy egy nyugati orientációjú, főképp az USA-tól függő államot létesítettek közöttük és több irányból megtámadták a még alig megszületett uj államot. A létüket védő izraeliek azonban - főleg cseh fegyverekkel - nemcsak visszaverték őket, hanem újabb területet kebeleztek be, amelyet az ENSZ nem Ítélt meg nekik. E harcokban már minden rosszra fordult. Az izraeliekben növelte a militarista szellemet. Megvetéssel teltek el a ^palesztinai- ak és általában az arabok ellen, amit ezek viszonoztak, nem bánva, hogy kis államuk léte ellenséges világban mindig kockázatos lesz. ök azonban elsősorban az USA védelmében és segítségében bíztak. A viszonylag befolyásos amerikai zsidó társadalom vezető rétegei javukra billentették az USA politikai irányát és hangsúlyozott antikommunizmusuk meggyőzte Washingtont, hogy közel-keleti érdekeinek - kivált az olajtermelés fokozása után - az erős Izrael a fő támaszpontja, egyben biztosítéka kiszorítani onnan a Szovjetunió befolyását. így az USA fegyverrel és pénzzel példátlan mértékben segítette máig Izraelt. A két és félezer millió dollár, amibe Izrael evente kerül az USA-nak, több, mint negyedrésze annak, amit az USA segélyben az egész világnak nyújt. Ehhez hozzájárul évi sokszaz millió, mint a világzsidóság adomanya es mas száz milliók a nácizmus áldozatainak a németek részéről nyújtott jóvátétel fejében. Izrael büszke lehet arra, amit 35 év a- latt felépített, de e segítség aláássa függetlenségét: nélküle nem állhatna fenn. Ezt azonban nem akarják tudomásul venni, amit az is mutat, hogy többséget szavaztak meg Begin Likud-pártjának és kis szövetséges pártjainak. Ez a párt a szélső (folytatás 30 oldalon) Egri Lajos AZ ÖREG VASALÓ A gyár sötét. Gáz réveteg lángja ad világot... Az öreg vasaló döngve csapja az izzó vasat S húzza-vonja lihegve szakadásig Míg a kabát formát nem kap a sistergő vas alatt. Ha egy kész, jön más, tíz, húsz, ezer... Mind egyforma, halálra egy, csak a vas nehéz; A gőz sisteregve barázdás arcába ver S a súlyos vas alatt már meg-megremeg a kéz. A távolba — mint fátyolon át — homályba vesz Két egyenes vonal: pontok, ember fejek; Szövetet illesztve a kéz serényen igazít És panaszlón sivítnak a forgó kerekek. A készmunka halomba gyűl a vasaló előtt, Csattogva a dörmögő vas hiába szalad. — Az égő forróság kilopja csontból a velőt — S a kabát halom előtte csak dagad, dagad. Arcán, a barázdák közt verejték folydogál... Ahogy nyomja a vasat, nagyokat nyög az öreg vasaló, Körötte trópikus égöv forrósága ég És mégis fehér mint a hó, mint a hó. Ha jön a dél, karja mint törött kóró lehull, S maga olyan mint egy igazi halott ólom a karja és iszonyú erővel Viszi szájához a sovány falatot. S ha az óra int megint s a gépek búgva elindulnak Erővel szakítja a székről föl magát: A veszett iram — ó hányadszor — kezdődik megint S taszítja kegyetlen forrón égő vasát. Húsz éve már, hogy vasal az öreg vasaló Piszokban, gőzben, a vas minden évben nehezebb S ha az acéltesten tűz fullánkja átmar Tudja: kivasalt életétől véresebb. Tűz a vas méhében szikrákat köpköd És zúgva ostromolja börtöne falát... Valamikor benne is égtek lázadó lángok Hajh, de kilopta belőle a sok vasalt kabát. És a sok közül egy sem volt övé... Néha ritkán, ajkán, dalba szökken a szó, De hangját elnyomják a forgó kerekek És sírva dalol az öreg vasaló. Sivár robotba így folyik élete. A vas csapása — mint hajdan — már nem oly kemény, Egy szép nap aztán, elejtve vasát: megtántorul És — helyébe lép egy hetyke, víg, nótázó legény. Előre Kipes Folyóirat. 1921. 9. sz. 5. (folytatás a 22. oldalról) nek a munkásmozgalomban tanúja lehettem, a magyar egyházi életben nem tapasztaltam. Ezzel a kijelentéssel nem a hívókét akarom lekicsinyelni, hanem a munkásmozgalom közkatonáit kívánom felmagasztalni. Draga jó asszonyok és derek férfiak nevei zsongnak a fülemben; szeretném minden egyesüket névszerint megemliteni, barázdás arcukat szeretettel és hálával megsimogatni, kemény munkától meglrntykösödött kezüket melegen megrázni... De szükségtelen megnevezni 'őket; minden haladó csoport ismeri az Övéit - a fáradhatatlanokat, a hűségeseket, a kitartókat, akik egy emberöltőn át az oszlopai voltak a mozgalomnak és ma is azok... A vezérek jóttek-mentek; voltak, akik megfutamodtak, sőt akadt olyan is, aki átállt az ellenséghez, de ezek a közkatonák a legnagyobb üldöztetés ellenére és mindvégig hívek maradtak az Eszméhez - ezeké minden érdem, ezeket illeti meg a legnagyobb elismerés, ezekre mondja Petőfi: "nagyobbak ők, mint a hadvezérek!" A jubileumi év vége felé álljunk meg egy pillanatra és fejezzük ki tiszteletünket és el nem múló hálánkat a mi hűséges közkatonáink iránt, akiknek a vállán nyugodott a hatvan küzdelmes év minden terhe! Peregrinus:
