Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-10-14 / 38. szám
Thursday, Oct. 14. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZÜ 17. ■No. 3. szám. New York, 1903. Julius I. Vol. l. évfolyam. politikai, gazdasági és társadalmi közlöny. Megjelenik minden hó 1-én. Kiadja az amerikai magy. munkás szór. szövetség. Szerkeszti: K. Szabó József. Előfizetési pénzek a következő czitnre küldendők: JOS. K. SZABÓ 4Í9 E. 69th St, New York. valamint windm a lay érdekéi érintő levelek. Egyes szám ára 10 cent. LATIMER. Olvasóinknál újdonság számba fog menni, hogy szeptember 10-én egv szobrot fognak leleplezni, mely magyar munkások emlékét őrizni van hivatva. Éppen hat évvel ezelőtt történt, hogy a töke uralom bérencei egy békésen elvonuló bányász csapatot a szó szoros értelmében széjjel lövöldöztek. Vagy húsz munkás, vesztette ott életét és számosán megsebesültek. A gyilkolás még annak idején még a tőkés lapokban is tiltakozást provokált, mert nyilvánvaló volt, hogy a sheriff-ek bandája túl tette magát a tőkések irgalmatlan osztály-törvényein s teljesen ok nélkül, úgyszólván csupa mulatságból követte el a gyalázatos vérengzést. A bányászok fegyverzetlen voltak s az áldozatok nagy részét menekülés közben hátulról ért a gyilkos golyó! E sorok Írójának egyik fel- gyógyult magyar ajkú bányász megmutatta kabátját, mely hat golyónak viselte nyomát. A felszakitott a átlyukgatott helyek mind a kabát hátulján mutatkoztak. A véres esemény a magyarságot némi izgalomba hozta. A magyar szocialisták tiltakoz-’ tak és gyűjtöttek pénzt az özvegyek és árvák javára, a honba,V pedig szintén gyűjtöttek és „ -..............u, unz meg az Usz.rak Magyar kormányhoz fordultak elégtételt szerezni. Az osztrák-magyar kormány közbe is járt, de mint Auinai hasonló események palás- tolójától elvárható volt — rögtön elismerte hogy a bánya munkások megérdemelték sorsukat, — hogyne, hiszen sztrájkoltak és éji azon voltak, hogy egy másik helységben dolgozó társaikat csatlakozásra szólítsanak fel! A törvénykezés szintén megtörtént, és szintén az elvárható eredménnyel, amennyiben a gyilkoló sheriffeket minden vád alól felmentették, sőt a már megjuhászodott tőkés sajtó dicsérettel adózott nekik. Mi lett a gyűjtött pénzekből ? Német János, Hazktoni bankár, a gyűjtött pénzek kezelőjének kimutatása szerint az özvegyek és árváknak kiosztatott 4305 dollár és G9 cent,mig a per és tem etkezési költségekre 4701 dollár és 67 centet fordítottak ! Egy pár ügyvéd többet kapott a gyűjtésekből mint az ösz- szes selesülttek, árvák és özvegyek ! S ha a szocialisták jóelöre és teljes erejükből nem tiltakoznak a perköltségek ellen, valószinüleg az egész összeget ügyvédek zsebelték volna cl! A per után a jó magyar honfiak a Lattanén áldozatokra ráborították a feledés fátyolét és folytatták a szűk látkörben tévesen felfogott önérdek átok teljes politikáját. A tőkések és rnyííMsck évszázados háborújában számtalan áldozat; a munkás osztály számtalan bajnoka porlik ismeretlen helyen névteg elfeledve, de a Latimeri áldozatok a fe- lejthetlenek közé lesznek sorolva. Maga a bányász egyesület konvencióján 1000 dollárt szavazott meg e célra. Ók jogosan emelnek szobrot köböl, mert ugyanakkor lankadat'amil és bár kevés eredménnyel de dicsőség teljes kitartással szervezkednek és munkálkodunk u inun- ktivuép jogait gvő/elemre vinni.' L> hát a magyarok szerte az országban h gyászos eseményből levonták e a tanulságot ? Tudják e mennyilte veszi őket a tőke uralom ? Felismerték e, milyen barátjuk a tengeren-tuli „hazai“ kormány-hatalom ? Értik e mennyit számíthatnak a tőkések által tőkések érdekében gyártott és tőkések bérencei által végrehajtott törvényektől ? A kinek elég volt a lecke nem fog késni a munkásosztály pártjára állni, s akinek nem volt elég, sajnos, de kerül hasonló leczkéből több is . . . A. Kiss Jozskk. DC)ZSA GYÖRGY. Temesvári szabad határon Jegenye áll egv sorba' három. Tollászkodni varjú megszállja, Ös időktől varjak tanyája. Alinak sötét századok óta, Nem áldás — az iszonyat óvta. Vész kímélte, ember kerülte, S nem akadt fejsze, hogy ledlltse. Alinak zordan, meredve égnek, Mitha ujjal fenyegetnének, Lombjuk közt sir, ha lombjuk rezzen Kgy bolygó lélek temetetlen. Ki koporsót és sirt nein látott........ Itt Dózsa Györgynek trónja állott Sistergő, izzó, gyilkos fénybe’__ Itt nyomtak koronát fejébe. A trón helyén engesztelésül Idővel itt kápolna épült, Szerény kis fülke — minden éke, A szelíd szűz Mária képe. S a kiket üldöz tifkos hánat, Imádkozni ide kijárnak. Pórnő mellett térdelni láttam Úri asszonyt selyem ruhában. És minden istenáldott este Mécsek gynlnnk — pirosra festve A szineliagyott, halvány képet, Oltárt, fülkét, egész környéket. Tii1",» az ois/.iiifiit sn»".-’- • A nyesett akácfasor végén. Ott szoktam kis tapadón, Klinercngni nyári alkonyon ; Nézni, a mint a vilió pára Szakadozott fehér foszlánya Lingve-lengve, kisértő rajba’ Ráfekszik a mocsártalajra, S haligatódzni.........ki a mély esendőt'......... — A kápolnával éppen szembe' — Gondolatok hálóját fonva. Múlton, jövőn el-elborongolva. Síint sebes ölyü jött az éjjel, Szárnyát hirtelen bontva széjjel : Se láng, se csillag, se szövetnek, Csak a fülke mécsei égtek Vöröses, izzó lánggombolybah Mikéntha parázs láva folyna. És a káprűzat közepében Ott ül Dózsa királyi széken Darázsból, gúnyból koronája Kivillan a nagy éjszakába, Hogy belepirul még az ég is, Mely látta, nézte, tűrte mégis I — Te kárhozott, gyűlölt árnyalak ! Se hős — se mártír — se áldozat : Rém csupán, kit mindenki retteg — Hányszor jelentél itt nekem meg I Arczodon dolyf — szemeden átok : „Rut ráfog«s a koronátok ! Emberjogért kelteni én harezra. Küzdelmem egy nagy eszme liftre*« ! De jönnek-niulnak évszázadok — És - reszkessetek — feltámadok I Szellemem a földet bejárja, 8 rám ismertek : — Ez Dózsa árnya!----Mig emberjog tiporva senyved S hazugság marad a legszentebb ; Mig könny és vér patakba folynak És átka lesz csak a nyomornak ; Mig egy szív lesz, a mely fellázad, Hogy a születés megalázhat. Megalázhat, poklokra vethet : Dózsa lelke n»ag nem pihenhet. A New Brunswíck-i magyar Munkásság junius hó 13-án tartott népgyülésének Jegyzőkönyve. Felvétetett New Brunswick június 13-án Elnöknek Burger Dezső választatott, jegyző Papp Antal. Napirend : “ A magyarság helyzete Amerikában.“ „A sajtó.“ „A szevervezkedés.“ A napirend első pontjához K. Szabó József elvtársunk szólott a munkás helyzetéről s. párhuzamot tesz a magyarországi ós az itteni viszonyok közt, a midőn az ó-hazába 1 koronát keresett a napi munkájáért, itt pedig 1 dollárt keres. Ne gondolják ha néhány centtel többet keresünk, már kilépünk a szegények sorából, azért nagyon meg kell küzdenünk. Az életünk java részét kell érte cserébe adni, hisz egyik sem hagyta ott Magyarországot jó kedvéből t hanem hogy jobb helyzetet teremtsen magának s családjának. Mi ide New Bmnswick-ba jöttünk azért, hogy értelmes felvilágosítást terjesszünk a munkások között, hogy strike törőknek ne hozzanak Pennsylvaniából magyarokét és délről négereket, hanem mi magyar aiku munkások, emelkedjünk föl arra az értelmi pontra, a melyiken a szervezet munkásai vannak. •A szervezkedés előadója Baski elvtárs volt, felhozza, lehet-e vádolni a munkásságot azért mert tudatlan ? mikor az tudja, hogy a helyzet nem jó. Magyarországon 10-15 ember nép- gyülást hiv egybe, s mikor összegyűltek a siíol- gabirók s kapitányok a gyűlést betiltják, mert a helység szűk és kicsi népgyülós megtartására, pedig szabad ég alá lett bejelentve. Itt azonban szabad a gyülekezés és a munkásság nak érdeklődnie kell azok iránt, a mennyire az élet szükséglet megkívánja, mi vagyunk a legSAJTONK ELSŐ ÉVFOLYAMÁNAK 3. SZÁMA j
