Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-07-08 / 27. szám

Thursday, July 8 1982 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. EPILÓGUSA FMKLAND-SZIGETEKHEZ Landó Dezső: A “Vasdáma” túlnyomó többségben lévő, kiváló­an felszerelt, modem armadája, ejtőernyősei, ten­gerészkatonái sikeres hadműveleteinek következte­ben az argentin katonák bátorsága, különösen az argentin pilóták sokszor haláltmegvetö önfeláldozó hősiessége ellenére a fal ki ami i háború az argentin diktatúra: katonai junta megalázó vereségével vég­ződött. Száz és száz fiatal katona örökre csak 19-20 eves marad, életet áldozva az argentin, különösen azonban az angol politikusok konoksaga következ­teben, ahelyett, hogy a Falkland-szigetek kérdését “békésen, tárgyalások utján” rendezték volna, amint azt egy logikusan gondolkozó, XX. századbeli em­ber feltételezne. Természetesen azt is figyelembe kell vennünk — amiről az itteni hírszolgálat mély­ségesén hallgatott — »hogy az “Iron Lady”: Marga­ret Thatcher férje a “FALKLAND ISLANDS COM­PANY” fóreszvényese s az angol vallalat érdekeit “minden áron” meg kellett védelmezni, még akkor is, ha ez a kíméletlen, túlméretezett katonai vállal­kozás több, mint 1.5 billió (milliard) dollárjába ke­rült a szinte gazdasági csőddel, soha nem látott munkanélküliséggel sújtott Angliának (amit minden bizonnyal majd, a Reagan kormányzat jóvoltából, mi, a jószivu amerikai állampolgárok fogunk verej- tékes munkánkból. levont adóinkból kifizetni). Az angol külügyminiszter: Francis Pym azzal in­dokolta az amerikai TV hallgatóság előtt az angol katonai erők alkalmazását, hogy ezután a világban nagyobb beke fog uralkodni és az emberek nyugod- tabban alhatnak ágyaikban az angol katonai beavat­kozás következtében, amelyet a demokrácia es a civilizáció kívánt meg, hiszen a Falklandi-szigeteket egy “szomszéd” (Argentína) ‘jogtalanul rohanta le”, mig a Vasdáma álláspontja az, hogy “földet, amelyet erőszakkal foglaltak el, nem tudnak meg­tartani” (az argentínaiak). Micsoda törvénytelen hóditó, gyarmatosító kato­nai támadásokat hajtottak végre ugyanakkor a tör­ténelem során az angolok, amikor '‘törvénytelen, jogtalan, erőszakos argentin támadások, a Falkland- szigetek elfoglalása* miatt" vannak “mélységesen” felháborodva? Elfelejtették talán, vagy úgy gondol­ják, hogy megfeledkezett az emberiség az évszáza­dok során arról, hogy Anglia 1169-ben időszakon­ként egyszerűen “lerohanta“szomszédját: az íreket, az angolok gyilkosságok tömeget, kínzásokat követ­tek el, erőszakkal szisztematikusan támadtak az ir nyelvet, kultúrát, vallást? Az angolok az u.n “igaz­ság és demokrácia” alapelveit sohasem alkalmazták az, -VxkkeL swmben.j Jfz is tgyik magyarázata a mai napig tartó11IRA” harcoknak. A “gyarmatositas gyarmati nagyhatalom vágyá­tól megszédült szigetország: Anglia, kegyetlenül, erőszakkal elfoglalta Amerikát, megkezdte ősi terü­leteikről a bennszülött indiánok kiűzését, majd ha­lomra gyilkolta őket, úgyhogy az Afrikából elhur­colt rabszolgákkal kellett pótolniok a hiányzó mun­kaerőt. Ugyancsak a “civilizáció nevében” halomra gyil­kolták az angolok a hazájukat védelmező, szülőföld­jükhöz, kultúrájukhoz, vallási meggyőződésükhöz ragaszkodó bennszülötteket Indiában amelyet tel­jesen jogtalanul, brutális erőszakkal, katonai erők kíméletlen bevetésével, könyörtelenül egyszerűen elraboltak ősi, törvényes tulajdonosaiktól és “angol gyarmattá” változtattak. Azt sem felejtette el tökéletesen a mai emberiség, (folytatás a 7. oldalon) Argentina ... Argentína egyenruhás, Mussolini ábrazatú fényképek, milyen fegyelmet tudnak tartani! Buenos Aires és környékének 8 millió lakosa van, Mint legtöbb regi nagy város, tervezés nélkül épült es fejlődött. Az utcák a lovaskocsik forgalmának lebonyolítására voltak szánva. így, a mai nagy autó^ mobilforgalom nagy bajban van. Elet veszedelmes körülmények között mégis elérjük a városvegi nyo­mortanyákat, ami után világossághoz es tiszta leve­gőhöz jutunk. Egypár mérföld és elérjük a Pampak határát. A Pampak Argentína hírneves “nagyalföldje”. 60 millió szarvasmarha es 40 millió bárány legelészik rajtuk. A belathatatlan róna vegtelen tükörsima zöld pázsit. Sehol egy árnyék, sehol egy fa. Sehol egy erdőt, de meg egy nadast sem látni. És se­hol egy domb t vagy völgy, Csak a végtelen zöld le­gelő. A tehencsordák és juhok fehér vagy fekete szinu falkai az út két oldalán szétszórtan, mint kis pontok, tűnnek fel es nőnek óriásivá, ahogy köze­ledünk féléjük. A gauchók, argentína hírneves csi­kósai, szeleskarimaju kalapjukkal, mozdulatlanul ülnek izmos lovaikon es őrzik a világ legnagyobb hústermelő iparát. Mar 400 km-t utaztunk, de a Pampák nak nincs vege. A messze távolban mar bontakoznak az An­des hegysorozat körvonalai, Azt mondjak, hogy az Andes hegységekben rejlő természeti kincsek fel- mérhetetlenek, És mennyi gabona és mennyi finom gyümölcs terem a rónát környéző mezőkön! Mind ez a rengeteg kincs azonban nem a nép tulajdona. Itt Nérók uralkodnak. A nepnek labdarúgás, lóver­seny és cirkusz jut! És rövidesen, miután ez a bűnös háború lezajlik, az ártatlanul elvérzett fiai után a nép megkapja a fizetést: szép gyaszzenet es fejfak­nák szép sorjában felállított feher kereszteket., Tudott dolog, hogy az ország gazdaságilag telje­sen tönkrement. Az infláció evente 200 %-ot tesz ki. A munkanélküliek száma milliókra rúg. De, mint akinek mar úgyis minden mindegy, a nép, a soha nem mosolygó, mogorva nép, vigságban éli ki bána­tát. A kabarék, az éjjeli mulatók kerülete, a “Boca” forgalmasabb,mint valaha. Egy nemzetkor futball­mérkőzésen százezres tömeg drukkol, az ország ne­vet: Argentína... Argentína... nem a leghalkabban, megállás nélkül emlegetve. És bizony nem sokat ér a biro, vagy akar az egesz sporttelep élete, ha netán a hazai csapat vészit. A loVersenyter, San Isidro, szebb es nagyobb j mint a Belmont Park. Sot, meg a romai Colosseumnál is jóval nagyobb. Egy nemzet­közi versenyen 120 ezer torok harsogja a haza és a hazai ló nevét: Argentína... Argentína... Forli.. Forli... S mintha Forli, a nemzet hőse, értette volna, hogy miről is van szó, megnyerte a versenyt, A háború kezdeten a TV-ben láttám az argentínai katonákat hajokba rakva háborúra utrakelni. Osz- szeszorult szívvel búcsúztam el tőlük. De az utcán százezres tömeg éljenzett és ordított: Argentína... Argentína... Argentína... Tudom, leszek en meg valaha a Club Social Un­garo helységében, ahol nemcsak jó vacsorát fogok kapni, hanem velem egyetértő jó szavakat is. TERJESSZE LAPUNKAT! Minden reggel pontosan hét órakor az előkelő Hotel Palacio vendégeit lopaták éles csattogása éb­reszti fel. Tizenkét lovaskatona vonul be a szállodá­val szembeni kis parkba, majd rövid idő múlva a lovasok Buenos Aires hires városának különböző irányában kettesevei szétoszlanak. Szerte a varos­ban ilyen katonai csoportok helyezkednek el az ut­cákon és tereken, mint képzelhető a rend és fegye­lem szigorú fenntartása céljából. A karhatalom má­sodrendű elemei, a rendőrség, csak az utcai forga­lom irányítását látják el. Estefelé a katonaság mo­toros osztagai veszik át a visszavonúlt lovasok mun­káját. A belváros utcáin félelmet keltő méltósággal jön és megy a nagy fekete fogolyszallito vagon a hemzsegő nép kozott. Van a karhatalomnak még egy osztálya, amelynek az a hivatasa,hogy az or­szág népének politikai magatartását a hatalmon lé­vő generálisok eszmeinek megfelelően rendben tartsa. Ennek az osztagnak a munkaköréről a Wall Street Journal májú» 26-i számában közölt hir ad egy kis ismertetést. Imigyen: “...90.000 emberrab­lás után nyomoznak az eltűnt áldozatok hozzátar­tozói Latinamerikában. Az elmúlt evben egyedül Argentínában 30.000 ember tűnt el.r S végül, hogy a hadsereg legénységének mellékfoglalkozása is le­gyen, kijött most a szent nagy parancs: dicső nagy falklandi honfoglaló háborúba menni! Ennyit a karhatalom nemes munkájáról ..-Ennek a szerény irasnak nem az a célja, hogy ezt a tragikus es rettenetes következményekkel jár­ható háborút analizálja. Ezt bőven ellátja a hírszol­gálatok minden eszköze . Ezekben a sorokban egy pár képét szeretnek festeni Argentínáról, a n*eprol es, hogy a kép részletesebb legyen, egy picike ma­gyar szigetről is. Brazíliából utaztam Argentínába, húsz even át evente kétszer, vagy háromszor. Az ott szerzett tapasztalataim tárháza bőven megtelt. Örömmel jelenthetem, hogy a világ minden nagyobb városá­ban magyar egyesület vagy klub létezik. Itt is, mind­járt az első alkalommal, megtaláltam Club Social Ungaro név alatt. Négy gyalulatlan asztalból állt a klub vendéglői részé. A helység utcai része volt a társasjáték - osztály. Blattoztak is szorgalmasan a honfitársak. A két sarok falához támaszkodva acsor- gott a színeikből regen kifakult argentínai és ma­gyar zászló. Az oldalfalon Peron elnök, és a legendás Evita fényképéi díszelegtek, megelevenítve egy ki­csit a zord helyiseget. Perónról mindjárt eszembe jut, hogy itt minden diktátor a nép által leadott szavazatok alapján törvényesen kerül az elnöki szék­be. De azt is hozza kell tenni, alaposan kihangsú­lyozva, hogy a választásokon a jelöltek szama min­den esetben csak egy. Valamint az is megemlítendő', hogy a szavazas minden polgárrá nézve kötelező. Hogy miért foglalkozom ilyen hosszadalmasan a magyar klubbal, az mindjárt kitűnik. Hosszú eve­ken at, minden látogatásom alkalmával, minden erőmmel próbálkoztam egy kis társalgást megindí­tani a vendéglőssel, vagy a vendéglosnével, avagy egy-egy partner hiányában unatkozó honfitárssal, de akármilyen témát pendítettem meg, egesz egy­szerűen senki nem állt velem szóba. így, ennyi ev után, ennek a magyar klubnak politikai, társadalmi, de még vallási összetételét sem tudtam kinyomozni. Hej, azok a falra aggasztott, ermekkel telerakott

Next

/
Oldalképek
Tartalom