Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-09-30 / 36. szám
AMERIKAI MAGYAR SZG Thursday, Sep. 30. 1982. 4. APOKALIPTIKUS REMIATASOK "Senki sem vette észre azt a pókhálószen'', repedest, amely New York hatvanöt esztendős fÓ vízvezetékének betonján araszolt előre. Egy hétköznap reggel azonban, hatszáz lábnyira Bronx városnegyede alatt, a szüntelen vizáram meglazított egy beton- tömböt, aztán egy másikat, meg egy újabbat, addig, amig a felszín alatti földcsuszamlás el nem zárta az alagutat, Manhattan csapjai csöpögni kezdtek, majd kiapadtak. Néhány perc múltán a felfiökarcolók szükség- szivattyúi, amelyek megpróbálták pótolni a csökkenő nyomást, túlterhelték az elektromos vezetékeket és háztömbökre terjedő ( áramszünetet okoztak. A felvonók megálltak két emelet között, a síneken vesztegeltek a földalatti kocsik,mivel elavult elektromos tartalékrendszerük képtelen volt megfelelni a feladatának. - Tüzek lángoltak fel. Mielőtt bárki is megszed vezhette volna a szükségintézkedéseket, pániktól űzött New York-iak ezrei tódultak a néhány vészkijárat, a hidak felé. A hetvenhárom éves Queensboro Bridge recse- gett-ropogott a kocsiknak és a gyalogosan menekülő tömegnek a súlya alatt, majd leszakadt - írja a hetilap, mintha valóban e9y, ilyen katasztrófaláncolatnak a tárgyszerű beszámolóját közölné." Ezzel az apokaliptikus rémlátással vezette be a közszolgáltatások leromlásáról szóló cikket néhány héttel ezelőtt a Newsweek c. hetilap. A rémlátas megvalósulásától természetesen még igen messze vagyunk, de aggasztó előjelek egyre gyakrabban mutatkoznak. Lapunk már irt e témáról, de a probléma fontossága megérdemli, hogy hozzáfűzzünk még néhány megjegyzést, melyért Futász Dezső kollégának, a budapesti Magyar Nemzet munkatársának vagyunk hálásak. Egyre több a lyuk, rílind sűrűbbek az útelzárások, a korlátozások - és szaporodnak a rémtörténetek. Közkézen lévő gátak omlanak le, békés kisvárosokat önt el az áradat. Víznyomócsövek tőrnek el, és százezrek kényszerülnek rá napokig a lajtkocsik szolgálatára. A felmérések szerint a tagállamokat összekötő autópálya-rendszer egynegyede elavult és felületujitásra szorul. A föltűnően sorvadni hagyott vasúthálózat pályateste veszélyes. Az amerikai településeknek körülbelül a fele nem tud tovább terjeszkedni, mivel ivóvízellátó és szennyvíztisztító berendezéseik a lehetőségek végső határáig vannak már terhelve. A hidak egyötödével olyan súlyos bajok vannak, hogy vagy korlátozni kellett a használatukat, vagy kiiktatni őket a forgalom- ból Nemcsak kellemetlen, de sokba is kerül mindaz, amit a fazéknyi lyukak, az útelzárások az autósoknak, végső soron a közösségnek okoznak. A Newsweek kimutatása szerint a Texas állambeli Houstonban például a gépkocsizök körülbelül évi nyolcszáz dollárt veszítenek fejenként, részint a forgalmi dugókban fölöslegesen elfüstölt benzin, részint a haszontalanul elvesztegetett idő révén. A gazdaságnak okozott károkat - a törött tengelyek megreparálás'athl a közlekedési gondok miatt elveszített üzletekig mindent ideértve - országosan évi harminc milliárd dollárra becsülik. S mindennek tetejébe kiszámítottak, hogy ha a jelenlegi összegeknél négy milliárd dollárral többet költenének Amerikában az úthálózat és a hidak javítására, akkor tizenöt év alatt csaknem félmillióval kevesebb sérüléses baleset történne az utakon és tizenhét ezerrel kisebb lenne a halálos áldozatok szama. Meglepő képet mutat az összesítő statisztika. A szövetségi kormányzat, illetve az egyes államok és a helyi közösségek együttesen több, mint harmincegy milliárd dollárt költöttek az infrastruktúra fejlesztésére és fenntartására tíz esztendővel ezelőtt. Ugyanezzel az 1972-es dollárral számolva 1981-ben mindössze huszonhárom milliárd jutott ilyen célra. S a szinte már pánikkeltésnek minősülő beszámolók különféle infrastrukturális szolgáltatások helyenként és időnkénti összeomlásáról alighanem csak gyakoribbá válnak a jövőben, hiszen a jelenlegi republikánus kormányzat költségvetési politikája pontosan az ilyenfajta közkiadások lefaragásának az irányába hat. Sohasem fejezik be az ötvenes években kiépíteni kezdett negyvenezer mérföldes autópálya- hálózatot az Egyesült Államokban, az már szinte bizonyos. A kérdés tulajdonképpen nem is az, hogy mi lesz a még hiányzó szakaszokkal, hanem inkább az: miként lehetne megmenteni a pusztulástól a már meglévő utakat. A washingtoni közlekedési minisztérium szerint a városokat összekötő hálózatnak a puszta "szinten tartása" több mint ötszáz milliárd dollárt igényelne a következő tíz évben. Ez pedig magasabb összeg, mint amennyit a szövetségi és helyi hatóságok együttesen valamennyi közműre költöttek a hetvenes években. Hasonló költségkihatásai lennének a talán még kétségbeejtőbb képet mutató városi utak javításának, vagy például annak, ha felülvizsgálnák a nagy települések ivó- vizrendszerét és elvégeznék a legszükségesebb karbantartó munkálatokat. Ezekről a viz- és csatornahálózatokról mondják, hogy t tulajdonképpen "föld alatti időzített bombák", amelyek ki tudja mikor robbannak fel. Aligha valószínű ugyan, hogy bekövetkezne a Newsweek által felfestett New York-i katasztrófa, de tény, hoqy a metropolis két óriás vizalagutját, mióta megvannak, meg soha senki nem vette szemügyre. Alighanem úgy gondolják, hogy még megnézni is túl drága lenne, hát még helyreütni azokat a hibákat, amelyeket a vizsláié szem feltár. A washingtoni kormányzatot egyelőre még csak kevesen kárhoztatják az egyre áldatlanabb állapotokért, hiszen a költségvetési megvonásokat a köz tudat még nem kapcsolta össze az infrastruktúra leromlásával Mégis erősödik a morgás, a türelmetlenség, és egyre többen mondogatják, hogy talán szórakozásra, nyaralásra, utazgatásra kellene kevesebbet költeni a most évi 260 milliárdnál, és a megtakarításból pénzelni a legszükségesebb közmunkákat. Aligha vitás, hogy igyf vagy úgy, de betömik a kátyúkat, kijavítják a hidakat Amerikában - s messze még az idő, amidőn egy uj civilizáció okul majd az Újvilág letűnésén. Az is igaz, hogy sokan elirigylik ennek a valaha végeérhetetlen, ma már határok közé szorított országnak még a gondjait is. De az sem vitás, hogy a mindennapi kellemetlenségek sorozata, a leromlásnak ezernyi apró jele - más társadalmi és gazdasági jelenségekkel együtt hatva - lassanként megváltoztatja az amerikai tudatot; bizony döcögősebb ma már az ut, amely a csillagokra vezet. 2. . . A mai világban mindennapos óriási számok meghaladják elképzelő tehetségünket, nem tudjuk érzékelni, hogy mennyi egy trillió dollár (1,000,000,000,000). Talán ez segít: ha Krisztus születése óta minden nap félreteszünk 1 millió dollárt, ez az év végére kitesz 723,430,000 dollárt, kevesebbet mint a felét annak, amit Reagan az elkövetkező ót év alatt fegyverkezésre akar költeni, 1,6 trillió dollárt. így lehet érzékelni Reagan égbekiáltó embertelenségét, amikor a szegényektől akarja elvenni azt, amitíól ezt az 1,6 trilliót akarja előteremteni. Felháborodást keltett tudósok köreiben, hogy a Pentagon letiltotta mintegy 100 tanulmány közlését a Society of Photo- Optical Instrumentation Engineers San Diegoban lefolyt 26. évi nemzetközi szim- póziónja előtt. Ez az intézkedés váratlanul, az utolsó pillanatban történt "biztonsági okokból." (9/5/82) A nyárutói szünet után visszatérő képviselők azt tapasztalták, hogy választóik erősebben ellenzik, mint azelőtt, a katonai kiadások felemelését. Növekvő kétkedéssel fogadja a lakosság Reagan ambiciózus terveit a katonai felkészültség felépítése iránt. (9/8/82) A Reagan kormányzat támogatja a szennyvíztisztításra előirányzott költségek csökkentését. Ez része az általános környezetvédelmi költségek csökkentésének. Ez a csökkentés jelentős költségmegtakarítást jelent egyes nagyiparoknak. Ez az 1972-es Clean Water Act "újbóli értelmezésén" alapszik. Szövetségi tisztviselők azt mondják, hogy az uj intézkedés nem fogja veszélyeztetni a haltelepúléseket, sem pedig az ország üdülési célokra használt vizeit. Az uj rendelkezés megengedi a szennyező biológiai anyagok csak 2596-os eltávolítását; az eddigi előírás szerint 85%-ot kellett eltávolítani. (9/13/82) Austin, Tex.-ban folytatott nem-hivatalos közvélemény - felmérés azt mutatja, hogy a lakosság 4:1 arányban pártolja a nukleáris fegyverek "befagyasztását." George A. Humphrey, a befagyasztási mozgalom bizottsági tagja igy mondja: "Ez nem valami véletlen, ez csak tükrözi azt, ami az egész országban történik. Ezt mutatja a Harris Poll is." A NEWSWEEK szept. 20-i számában közli John W. Hinckley, Jr., Reagan elnök merénylőjének levelét a Washington-i St. Elizabeth elmegyógyintézetből. Ebben Hinckley helyesli (!) az elmezavar, mint védelmi körülmény alkalmazását. Ennek megszüntetése "az igazságszolgáltatás megcsüfolása" lenne, mondja Hinckley. Ugylátszik, most már büntetőjogi szakértő lett Hinckley. (9/13/82) Harminchárom, a U.S. Civil Rights Com- mission-nál kapcsolatos, állami szervezet elnökei levelet intéztek Reagan elnökhöz, melyben öt teszik( felelőssé "a polgárjogok szövetségi védelmének veszedelmes leromlásáért." A Szövetségi Bizottság elnöke, Clarence M. Pendleton, a vádat alaptalannak nevezte. Az 50 állam tanácsadói bizottságának elnökei hétfőn és kedden 9/13/14 tartják évi konferenciájukat. A 33 elnök felkérte Reagant egy megbeszélésre ez ügyben, de a Fehér Ház azt válaszolta, hogy Reagan nem tehet eleget a kérésnek "rendkívüli elfoglaltsága" miatt. A levelben emlékeztetik az elnököt hivatali esküjére, és hogy "a polgárjogi hivatalok jelen leszerelése megszegi hivatali esküjét." (9/12/82) v.O. ÉSZREVÉTELEK Újítsa meg előfizetését!
