Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-25 / 8. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ POUGHKEEPSIE, N.Y. Sok mindent elfelejtettem megkérdezni legutolsó levelemben. Először is miért akarják Móricz Zsiga bácsi regényének közlését beszüntetni? Személyesen is volt Szerencsem őt ismerni egész fiatal leanykoromban. Nekem meg van a könyv 1979 óta és azóta is mindennapi olvasmányaim közé tartozik. De azért a Magyar Szóból is szivesen olvasom a folytatásokat. Rokonaim minden uj kiadasu könyvet megküldenek nekem, akar a jelenlegi uj generációtól, akik ma számitanak Magyarországon. En is kétszer jartam otthon gyerekeimmel es unokáimmal, hoztam magammal jó könyveket. Nagyon szeretem Szabó Magda, Galgóczi Erzsébet irasait a Magyar Szóból nagyon szeretem Takács Lajos elbeszéléseit. Bekezdése hasonló Jókaiéhoz, a továbbiak fűzése pedig a nagy régi és az uj generáció Írásainak keveréke, Móricz, Tamási Áron, Móra Ferenc, Krúdy Gyula, stb. De még Szép Ernőből is van valami mesteri stílusában. Szóval nagyszerű elbeszélő. Kar, hogy nincsenek könyvei is, szivesen olvasnám azokat. Nem értem, hogy ilyen jó Írónak miért kellett elhagynia 1956-ban Magyarországot? Tisztelet a kivételnek, de nem nagyon jó a véleményem az 56-osokrol sokat tolmácsoltam nekik es sokat állashoz is juttattam. De nem nagyon érdemeltek meg, mindig vándorolták, mint a cigányok. Sokan a börtönből jöttek ki,csalas, lopás, sikkasztás miatt voltak ott. De Kuba is azt csinálta, börtőntől- telekkel árasztotta el Amerikát. Visszatérve Takács Lajos szép indián történetéhez és felemelő gavalleros gesztusához, a szegény nép szeretetehez. Az én vöm is ilyen szegény, jogaitól megfosztott indián leszármazottja, nagyanyai részről. O már angol, francia és amerikai indián keverék. Ó irta annak idején az amerikai zászlóról a legszebb verset, melyet pályázat utján fogadott el a város és azóta is minden hazafias ünnepen elszavalják. Szülőhazámat, Magyarországot kis Amerikának becezem 1968—71. óta amikor ismét otthon járhattam. Láttam, hogy nincs többé szegénység, mert a legegyszerűbb munkásnak is van már autója, háza, bankbetétje e's munkája, nyaralási szolgálat, stb. Minden köszönet megilleti a fiatal generációt. Mindig magas kultúrája volt az országnak, de olyan magas, mint ma, sohasem volt. Mária Bordás MAGYAR FELSZÓLALÁS MADRIDBAN A spanyol fővárosban folytatta munkáját az európai biztonság es együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó. A csaknem kéthavi szünetet követő első ülésen a vitában elsőként Esztergályos Ferenc nagykövet, a magyar küldöttség vezetője szolalt fel. “Az enyhülés nem pusztán egy kifejezés — mondotta többek között —. Minden ország és nemzet számára, társadalmi berendezkedésétől függetlenül, kézzel fogható eredményeket hozott. Nem lehet kétség afelöl, hogy a szocialista országok külpolitikája továbbra is az enyhülés és a békés egymás mellett eles erősítését fogja szolgálni. Magyarország egyertelműen az enyhülés folytatásáért száll síkra. E célból a katonai enyhülés előmozdítása továbbra is elengedhetetlen szükségszerűség. Igaz, a jelenlegi helyzet összetettebb es több nehézséggel teli tett, mint korábban.” Thursday, Feb 25. 1982 NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE A LENGYEL HELYZETRŐL “Egy vércsepp Európa térképén” A LE MONDE DIPLOMATIQUE, A STERN ÉS A VRIJ NEDERLAND CIKKEI ALAPJÁN Irta: Tasnády T. Almos (Belgium) A lengyelországi súlyos válság érthetően továbbra is ébren tartja a lengyel nép sorsavai őszintén együtterzo emberek sokasagának az érdeklődését, alkalmat vagy eppenseggel űrügyet szolgáltat a legkülönfélébb ideológiai és világnézeti tartalmú megmozdulásokhoz és kampányokhoz, kétségkívül befolyásolja a jelenlegi világpolitikai helyzetet is. Se szeri, se száma a lengyelországi állapotok különböző árnyalatú és beállítottságú elemzéseinek, a tömegtájékoztatás minden eszközével, annak összes frontján. A valóságos lengyel helyzetkép megismerése sok esetben egyoldalú és politikailag célzatos magyarázatok deformáló hatására, egvre nehezebbé válik. A nyugateuropai sajtóban éppen ezert figyelemreméltó kivetett képez a jólértesültségéröl ismert, tekintélyes párizsi LE MONDE Diplomatique januári szama, amelyben Ignacio Ramonet “Lengyelország: a normalizálódás hosszú útja” cimü rendkívül terjedelmes Írásában részletes áttekintést nyújt a lengyel válságról. Szinte ugyanabban az időpontban közölte a nyugatnémet STERN hetilap azt a hosszú interjút, amit három munkatársa készített Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettessel, a rangos lengyel POLITYKA hetilap főszerkesztőjével. Ezt az interjút azután teljes egészében átvette másodközlésre a hollandiai VRIJ NEDERLAND és a belgiumi HUMO hetilap is. A maga módján mind I.R. mélyreható, alapos elemzése, mindpedig a Stern-interjuban megnyilvánuló lényegre törekvés nagymértékben hozzájárulhat az u.n. lengyel válság valóságos összefüggéseinek és a további kibontakozás fettételeinek a megértéséhez. Nyilvánvaló, hogy a párizsi cikkíró megközelítésmódja, minden igényessége mellett is, a nyugateuropai gondolkodásmód tükre, noha ezzel együtt sem vádolható felületes, hatásvadászó szólamok ismétlésével. Ramonet Írása alapos helyzetismeretről tanúskodik. A legutóbbi két év lengyelországi eseményeinek áttekintése közben elismer olyan tényeket, mint a Szolidaritás szakszervezet fokozatos eltolódását a dolgozok erdekvédelmétol,polgári ellenzéki mozgalomig, majd nyilt politikai tevékenységig, amelynek célja a hatalomátvétel lett'csupán a jelenségek elemzéseiben megnyilvánuló célzatosság árulja el, hogy semmiképpen nem szimpatizál a LEMP vezető szerepével,a “hatalom birtokosaival”. Ennek következtében arra helyezi a nyomatékot, hogy a LEMP belső megoszlása és tekintélyvesztesége révén képtelen volt politikai megoldást találni a kiéleződött lengyel válságra s azért folyamodott a katonai intézkedésekhez, a szükségállapot kihirdetéséhez és több ezer “ellenzéki ” letartóztatásához A LE MONDE Diplomatique cikkírója szerint a szükségállapot bevezetese a politikai csőd elismerése s ez a helyzet hosszabb tavon nem nyújthat megoldást. Szerinte a LEMP vezetőinek el kellene tekinteniük a hatalom egyedüli birtoklásától, mert csak ügy lenne esélyük ahhoz, hogy mintegy tíz-busz év múltán egy valóságos választási harcban ne legyenek vesztesek. Ramonet azzal zarja le a lengyel válság elemzését hogy amit a jelenlegi lengyel vezetők a- kamak, az az emberek meggyőzése arról, hogv “el kell fogadniuk a helyzetet, mert különben a represz- szió állandóan megmarad.” Különösen e zaromondat fényeben erdemes felfigyelni a Stern-interjura, ahol Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettes a maga többszörösen közvetlen erdekeltségenek — lengyel, a szocialista társadalmi rendszer elkötelezettje, magas állami tisztség- viselő — töltetével válaszol a nyugati újságírók nem egyszer kimondottan provokáló kérdéseire. Köztudott, hogy a nyugati “követelések” elsősorban a lengyelországi szükségállapot feloldását, a politikai letartóztatottak szabadon bocsátását, a szabad szakszervezet jogainak es a sztrájkjognak visszaállitasat hangoztatják tárgyalási alapként. Rakowski : “Mi azért hirdettünk meg szükségállapotot es tartoztattuk le azt az ötezer embert, hogy Lengyelország ne legyen egy vércsepp Európa térképén.” A lengyel miniszterelnök-helyettes maga is drámai, tragikus intézkedésnek tekinti a szükségállapot meghirdetését, de felteszi az ellenkérdést, hogy miféle más módón lehetett volna elkerülni a teljes káoszt es a polgárháború küszöbön álló lehetőségét? Az odáig vezető fejleményekre visszatekintve megállapítja, hogy amikor a Szolidaritás és a kormány közötti tárgyalások megszakadtak, nem utolsósorban a “mindent megváltoztatni akarás” irreális követelményei következtében, ismét a tipikus lengyel tragédia, a mindent vagy semmit elképzelése került előtérbe Majd konkrét álláspontként kijelenti: Lengyelországban minden meguiulás es reform kulcsa a gazdasági élet normális működésé. Ha mi valóban a népgazdaság stabilizálására törekszünk és az ahhoz szükséges reformok bevezetésere, akkor azokat az intézkedéseket, amelyeket december 13-án fájó szívvel tettünk meg, nem vonhatjuk vissza holnapután, hogy azaltal olyan helyzetet teremtsünk, ahol egy hónapon belül ismét ugyanaz a káosz uralkodik. Ez sajnos arra kényszerít bennünket, hogy elnyomó intezkedesekkel lepjünk fel azokkal szemben, akik veszelyeztetni akarják a fokozatos megújulás menetét. Rakowszki a nyugatnemet Stem munkatársainak kérdéséi nyomán következetesen hangsúlyozza a lengyel nemzeti egység fontosságát. “Lengyelországon egy orkán száguldott végig — mondja egyhelyűtt — és ez az orkán a teljes politikai színpadon felkavarta a port, sok fogalom értéket megváltoztatta, a munkásosztály soraiban is. Most elérkezett a megfontolás es a megbeszeles ideje.” Elismeri azt is, hogy Lengyelország valóban erett volt bizonyos reformokra, de az extremisták bűneként rója fel azt, hogy a lengyel szisztéma megújulásának nagy esélye egyelőre megszűnt. A lengyel miniszterelnök-helyettes arra a kérdésre, hogy szerinte az általa kemény bírálattal illetett nyugati magatartás helyett miképpen kellene a Nyugatnak a lengyel helyzetre reagálni, szó szerint a következőket mondja: “Tqbb bizalommal kellene lennie a lengyelek ereje iránt, hogy sajat maguk rendbe hozzák dolgaikat, ahelyett, hogy a szankciókkal a szükségállapot meghosszabbítását segítik elő. Ha Amerika bojkottalja nekünk a kukoricaszallitma- nyokat, az a lengyeleknek azt jelenti: az évi húsfogyasztás fejenként pontosan hét kilóval csökken. Azáltal ismét uj feszültségek keletkeznek és azokme- gint csak lelassíthatják a szükséges társadalmi és gazdasági reformokat. Akkor Nyugaton megint azt állíthatják, hogy a lengyel kormány egyáltalán nem akar semmiféle reformot.” (folytatás a 10. oldalon)
