Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-11 / 6. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 11. 1982. Móricz Zsigmond — Nem jó ez így — mondom. — Én nem szeretnék így lenni. ..C — Hát fiam, te tctejésebb ember vagy, te kaphatói. Néztem a kis embert. Olyan kedves bajuszos kis ember vót, nem vót nagyobb, mint egy kis iskolásfiú, de mcgvót annak mindene, keze, lába, deres feje, nagy bajusza; nagyon jó vót, hogy mindig tudott nevetni, olyan jó kerek ábrázatja lett, mikor nevetett. — Elöl meg András bátyám lakik? — Az, a tűz égesse meg a szokását.-Mér? — Hát tudod, mijen. Tudtam, hogy ez ojan lopogató ember. De nem sokat tudtam róla. — Most is hogy vagyok vele — mondja. — Mikor az őszön törtük a kukoricát, mikor fosztásra került, fosztottam úgy tizenegy óráig, ő meg lefeküdt hamar. Hogy ű nem dógozik, fáradt. Hát tizenegykor én is lefeküdtem. Mikor reggel felkelek, nézem én, kevés az én fosztott málém. Kimegyek, hát az eresz alatt fel van rakva az én málém az ű ereszibe... Azt meg lehet esmerni... Neki nem is vót ojan faj kukoricája, mint az enyém. Mind ott vót felrakva, az -ű kollantyúján lógott... Ahogy nézem, jön felfele az ólbul... Mondom neki: András, e meg az én kukoricám ... Hát jön rám, hogy agyonüt... Mán úgy vót, hogy leüt a karóval, ami a kezébe vót... Én meg a pinceajtó mellett állok, látom, hogy végem, hát tüzet kiáltok. — Tüzet? — Tüzet... Mer édesapám még gyerekkorba meg- tanétott, hogy ha az ember nagy életveszedelembe van, akkor tüzet kell kajátani... Mer ha valaki csak jajgat, hogy jaj, akkor még nem jön oda senki! De ha azt kajátja, hogy segítség, akkor se jönnek ... Hanem ha azt kajátja, hogy tűz van!... akkor mindenki jön ... Tanuld meg tésis, hátha valaha hasznát veszed ... így én megszabadultam, mer behúztam magamra a pinceajtót, ű meg ott hagyott... hanem a kukoricámat nem adta vissza. Most meg van egy hordó káposztám, osztán rájár. Neki nincs semmije, egy fő káposztája se, mégis vót neki főzve karácsonyra ... így vagyok. Elgondolkoztam, nagy baj lehet így élni. — Lássa — mondom —, azér kellett vóna megházasodni. Az asszony a legjobb lakat meg a legjobb házőrző kutya. — Ebbe igazad van — azt mondja és nevetett. — Mégse házasodott meg. — Pedig lett vóna ajánlkozó is — azt mondja. — Mer tudod, hogy engem az Isten ilyen csekély testtel látott el, én szemérmes vótam, nem akartam házról házra járni, hogy mék jány venne fel... Hanem vótak nekem pajtásaim, azokkal elmentem. Hát mondja nekem egy jány, mikor a barátom ott háttá, hogy másat venne el, hogy: előzzük meg űket? ... Megelőzzük? — mondom — ... ha ezt elébb mondtad vóna, mán régen megelőzhettük vóna, de most má nem kellesz, elmehetsz ... így nem házasodtam meg. De még vagy kétszer így jártam. Vót amék azt mondta: ha nem vesz el a barátod, hozzád megyek... így nem kellett nekem osztán. Nevettem. Azt nem is lehet. Velem is így gondol Váradi Piroska. Ha a Sarkadi-fiú el nem veszi, tán hozzám jön ... De akkor nem kell... — Mér lettem én ijen csepp ember? — mondta Bimbó Miháj bátyám. — Mer én gyerekkoromba nagyon sovány koszton éltem. Mer énnekem ojan furcsa természetem vót, hogy én csak a vereshajmát szerettem ... Édesanyám mindig mondta, hogy mán szopós koromba, ha letettek a fődre, sírtam, úgy hallgattattak el, hogy egy vereshajmát adtak a kezembe. Én meg azt szopogattam, oszt úgy meg tanáltam szeretni, hogy azután mindig csak azt kívántam, örültek, hogy avval el lehet hallgattatni, nesze vereshajma, játsszál. Én meg ettem. De még mikor oskolába jártam, akkor is csak vereshajmát loptam. Mer akkor má nem akarták, hogy csak azt egyek, de én már reggel loptam két fejet, iskolába menet megettem, délbe hazajöttem, loptam két fejet, elszaladtam a templomtoronyba, megettem. Főtt ételt meg nem akartam enni. Így vágy tizenhat éves koromig egyebet se rágtam, csak mindig a vereshajmát. Az osztán nagyon megabálta, megfőzte a bélemet, meg a sok só. Mer ha az ember lop, hamar sóz, jó vastagon. Csak akkor hattam el, mikor megértettem, hogy nem tesz jót... Bizony, véknyan kosztíroztam, mióta élek. Mer harmincéves forma vótam, mikor meghalt édesanyám is, azóta én nem sokszor ettem főtt ételt. Kis kenyeret ettem a szalonnához, evvel élek ... De mán öregedek, hatvanba vagyok, most mán nem bánnám, ha főtt ételre jutnék. Ahogy beszélgetünk, eccer csak bejön édesanyám az új kendőbe. Azt mondja: — A káposztát, Miháj. Akkor meglát engem. Elhallgat. Aj szegény, nagyon elpirosodik. Lehúzza a kendőjét a szemire. Azt mondja nagy zavarodottsággal: — Virágos a káposztája, Miháj, meg kell mosni. Én meg csak nézem szegényt, ő meg megtörli a szemét, kifordul a házbul. Mire utána mentünk, mán nem vót sehun. — No, gyere vissza — mondta nekem Miháj bátyám, de én nem akartam. — Gyere csak, valamit akarok mondani. Erre visszamentem, mert tudtam, hogy mit akar mondani, meg kellett azt nekem hallani. Rakott a tűzre, jó nyers fát, a meg sírt, ő meg csendesen beszélt: de nagy politikus vót, nem arról beszélt, amit én akartam hallani, hanem a politikánál. Mindig csak a politikárul szeretett. — Látod — azt mondja —, így elmellékelnek minket szegény parasztokat a mi uraink. Most is írja az újság, hogy megválasztottuk ezt a Ferjentsik nagyságos urat képviselőnek, a meg kilépett a Kossuth-pártbul, mameluk lett, azt írja az újság... Mindig csak így vót.,. Egy igaz vezére vót a magyarnak. Kossuth Lajos, senki több ... Mer ez a Kossuth Lajos a Ferenc József nagybátyjánál, a Ferdinándnál vót a kancellárián. Ö vót a király alattvalója. Ott dógozott mindenféle levelekkel. De azér dógozott az ide Magyarországra is a többi nagyurakkal, hogy elálljon a németektől, hogy egy szép magyar haza legyen ... Mikor látta, hogy mán több nagyurak vele vannak, akkor hazahozta a leveleket. De aztat a németek nem szerették, erről kezdődött a háború. Mer a Kossuth Lajos azt akarta, hogy egy szép Magyarország legyen, hogy itt mindenki tisztességes életet élhessen. Még a robotot is eltörülte, és ezáltal lettek neki haragosai, tudom, itt is sokan haragudtak rá, meg haragusznak még most is. Berky bátyád is haragszik, mer az is ngmes vót, fáj nekik, hogy Kossuth Lajos a nemességet eltörülte, mert hozzá vótak szokva a német nemességhő, hogy amit akartak, úgy legyen. De azér mán van köztük, amék belegyőződött, hogy jó volt, hogy eltörülte. Én se he- jeslem, hogy nemesek uralkodjanak. Tisztességes, becsületes dolog, hogy a nemesek ne szekérozzanak ... Azér nagyon dicső munkát végzett ez a Kossuth Lajos, ha ijen nagyurak is hozzá álltak, mert nem himi- humi apró emberek, hanem tábornokok vótak mellette. Mer az osztrák mindent elvitt innen haza, és itt háttá a magyarokat... Mer te még fiatal vagy, hát tudd meg, fiam, hogy úgy kezdődött a, hogy a szerbeket fel- lovalta a német, hogy a magyarokat támadja meg, és osztán a lett a vége, hogy az osztrák-német feljelentette a magyarokat, hogy itt vallásháború vót, pedig nem vót, csak éppen el akartak válni a magyarok a németektül, hogy maguk kezére dolgozzanak mán. Tudtam én, hogy azér beszél szegény Miháj bátyám, mer nem tudja, hogy mondja meg, amit akar mondani, de azér szívesen hallgattam, hogy tanított, mer nekem hamar meghalt az édesapám, hát én nemigen hallottam ezekről a dógokról, pedig nagyon szerettem vóna megtudni az ország állapotját. E meg kortes vót, amijen kis ember vót, úgy tudott ez beszélni, mikor képviselőválasztás vót. örültem, hogy most nekem mindent elmond. Folvtatiuk Napjainkban gyakori panasz a gvomoridegesség. Nézzük meg, milyen kapcsolatban van a gyomor egyéb betegségeivel. A gyomor idegei szabályozzak a gyomor munkáját, serkentik vagy gátoljak a gyomornedv termelését, irányítják a gyomor ritmusos működését. A gyomor erzö idegei tájékoztatnak a gyomor állapotáról, helyzetéről, teltsegéról, tartalmának minőségéről és mukódéskepességérol, hogy ennek megfelelően alakuljmi a mozgató idegek munkája. Mindez az igen bonyolult érző es mozgató munka az egészséges ember előtt titokban marad. Az egyén tudomást sem vesz róla, csak azt érzi, hogy időnként megéhezik, táplálékát jóízűen elfogyasztja, es utána jól érzi magát, legfeljebb dicsekszik, hogy a gyomra olyan, mint a vas, mindent megemészt, és minden jólesik. De akad olyan ember is, aki szinte sohasem ehes, soha sincs etvagya. Az ilyen, ha erőszakkal eszik — mert az eves ideje elérkezik — rosszul érzi magat utána. Teltsegerzes, túllakottsag, puffadás, gyomorfájás is kínozhatja. Ezekhez a kellemetlen tünetekhez igen gyakran fejfájás, szívdobogás, fáradtság, álmatlanság is társul. Ha a beteg ilyenkor orvoshoz megy, gyakran megesik, hogy a legkörültekintőbb vizsgálattal sem találnak semmi lényeges szervi elváltozást. Vannak betegek, akik ennek megörülnek és megnyugszanak, de akadnak olyanok is, akik szinte sértve érzik magukat, úgy gondoljak, hogy betegségüket nem veszik komolyan, és nem akarnak vele kellő gondosaggal foglalkozni. Az ilyen betegek gyomorpanaszai főleg ideges eredetűek, tehát az elvégzett vizsgálat semmilyen kézzelfogható elváltozást nem talál, jogos a felteves, hogy a beteg lelki bajai testi panaszok formájában jelentkeznek. Ez a lelki-idegrendszeri zavar nagyon sokfele lehet: családi, munkahelyi es egyeb, szóval minden, ami a beteget nyugtalanítja, idegesíti. Nem vart kellemetlenség, vagy valamilyen kellemetlensegtol való felelem, ami miatt az ilyen ember valósággal a betegségbe “menekül.” A beteg nem tetteti magat, hanem valóban érez olyat, ami kellemetlen, de ennek nincs fizikai okaAcsak a betegségérzete. Ilyen nem fizikai okként szerepelhetnek a szorongások, a különböző zavarok, a megoldhatatlannak latszó helyzetek es feladatok és minden egyeb, ami a szervezet feszültséget növeli. Mindezek ellenére: a gyomoridegességben szenvedő ember nem gyomorbeteg, hanem idegrendszere károsodott, azt kell gyógyítani. Mert hiába diétázik, szed orvosságot, mindaddig lényegesen nem javul, mig a bajt előidéző okot meg nem szűntettük, amig környezetváltozással, életrendi változtatásokkal, a család, a munkahely, a baráti kör, esetleg egyéb közelállókkal kapcsolatos viszonyainkat nem rendeztük, a szellemi egyensúlyt helyre nem állítottuk, nem teremtettünk rendet a beteg érzelmi es idegéle lében. Ha viszont ez megtörtént, a panaszok is hamarosan enyhülni fognak. A hosszú ideig “csak idegrendszeri” alapon fennálló gyomorpanaszok végül szervi elváltozáshoz is vezethetnek. Ezért nagyon fontos a konfliktushelyzet mielőbbi felismerése és rendezése. 52.
