Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-21 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 21. 1982. “Szellemes”kommentár LOS ANGELES, Cal. Valamikor 1981. első negyedében egy los angelesi elterjedt polgári napilapban olvastam a következőket. Egy Lengyelországban járt hölgy humorizált a lengyelek élet-halál harcáról. Azt csacsogta a lap hasábjain, hogy csak két lehetséges útja van a lengyel népnek, hogy SAJAT EREJÉBŐL kilábolj on borzalmas helyzetéből. Az egyik realisztikus es a másik természetfeletti, csodálatos ut. Szerinte a realisztikus ut az, hogy rá kell bizni a dolgot Jézus Krisztusra, aki majd újból lejön a földre, úgy kb. kétszáz angyal kíséretében, és a lengyel neppel összefogva, kihúzzak a kátyúból az ország szekeret. A másik, a termeszetfeletti ut az — szellemeske- dett a hölgy —, hogy a lengyelek maguk oldjak meg problémáikat. Ahogy innen az en Csendes-öceanra néző kis lakásomból figyelem a dolgokat, úgy tűnik, hogy a mások baján humorizáló tudós ujságirónó tévedett. Túl korán mosolyogta le az eletet, vagy halait jelentő tusát vivó, sokat szenvedett lengyel népet. Bizony összetévesztette a szezont a fazonnal, vagy ha úgy jobban tetszik, az allegóriát a fiiapó ria- val. A lengyel nép sajat erejére támaszkodik. Es jól teszi. Most hallgatom Santa Anna ijesztő szelének bugását és lélegzet-visszafojtva figyelem a kibontakozást. Csak igy távolból, mert a világért sem akarok beleavatkozni más ország belügyeibe! Rábízom a dolgot a lengyelekre. “OKOS NEPEIK BÖLCS GYÜLEKEZETE” majd elintézi a hátralévőket is. Nem meglepő a vert hadak és azok külföldi “mes- terei”-nek sopánkodása. Egy barátom, akinek a véleményere sokat adok, ezt mondta erről: “Valamit nagyon jól csinálhattak lengyel barátaink, és ezert van ellenségeiknek ez a nagy felháborodása.” Lázár Gyula NILES, Ohio. Világbekességet, erőt, egészséget és sok-sok-új olvasót, jó szerencsét, szeretetteljes uj esztendőt kívánok a szerkesztőségnek és az olvasóknak. ózv. Herczeg Andrasne NEW JERSEY. Megörültem válaszuknak a lap dec. 17-i számában. Segítségüket boldogan elfogadom, hiszen oly egyedül vagyok, mint egy remete. Miután — mint írják — olvasóik között többen dolgoznak orvosi intézményekben — kérdezem, hogy hol találok New Yorkban olyan könyvesboltot, ahol egészségügyi szakkónyvet, szaklapokat, stb. tudok vásárolni. ígérem, hogy ha bővül ismeretségi kórom, uj előfizetőket fogok keresni lapjuknak. Nagyon köszönöm segítségüket. V. I. MIAMI, Fia. Deák Zoltán “Karácsony, 1981” c. írása egyike a legjobbaknak. Nemcsak “sziveket” rendit meg, hanem gondolkozásra is késztet. A rövid, de mindent felölelő történelmi áttekintés tökéletes a maga tömörségében. Köszönöm a vezércikket es kívánom, hogy más alkalom is megihlesse, hogy hasonló módon legyen képes kifejezni gondolatait és érzéseit, mindannyiunk okulására. Kantor István Doktor Jiri Wohrizek professzort, az ostravai egyetem irodalomtortenesz professzorát, a világhírű Goethe-kutatőt és műfordítót utolsónak lökték fel a vagonba. Puskatussal utogettek a hatat, mert a zsúfoltság miatt az ajtót nem tudták behúzni. Végül sikerült, és professzor Wohrizek, Goethe nyelvének tudós és értő ismerője,az artikulátlan szövegből megtudta, hogy a szerelvény kész az indulásra. Rövidesen meghallotta, hogy kiengedték a fékeket, és a vonat lassú mozgással eündult irtózatos terhével az ismeretlenbe. A vagonban szorosan egymáshoz tapadva álltak az emberek. A levegő is elfogyott lassan. Azok voltak a szerencsesek, akik a szögesdrótos ablak közelébe kerültek. Tolakodtak, helyezkedtek, idővel azonban mégis berázodtak az emberek, mint a krumpli a zsákba. Nem tudtak, merre megy a vonat, csak azt sejtették, hogy a barbár keletről a müveit nyugat felé haladnak. Néha megálltak egy rövid időre, de a vagon lelakatolt ajtaját két napig nem nyitották raiuk. Amikor végleg megálltak, és az emberek levánszorogtak a szerelvényről, nehanvukat pedig élettelenül ledobálták a földre, Wohrizek meglepetéssel látta, hogy Weimarban vannak. Jől ismerte a várost, erre a pályaudvarra érkezett. Évekig kutatott Weimarban, sok százszor megjárta az utat, amely bérelt szobacskájabol a Frűenplanig vezetett. A tülekedés, lökdösődés es rugdosások közepette is megrohanták az emlékek. Látta maga előtt a feliratot, amelyet Goethe a saját keze írásával készített. Egv 1828-ban készült metszetről a professzor szinte leolvasta a hires sorokat: “Miért állnak odakint? Ajtó- kapu tárva mind! Ki-ki bátran bejöhet, jól fogadjuk idebent.” Látta lelki szemei előtt az ünnepi termet, amelyben tiz évvel ezelőtt Goethe-kutatásaiért a város diszpolgárává avatták. Maga a polgármester adta át az oklevelet es a kitüntetést, a nemet nép megemle- kezéseit arról a tudósról, aki a német kultúra ápolásának es hirdetésének szentelte életet. Nem sok ideie maradt a visszaemlekezesre. Mintha az SS-legények is ordítottak volna: miért allnak odakint ..sorokba taszigálták a tömeget, es a menet elindult a pályaudvarról. Kifelé tartottak a városból a környező erdőségek felé. Néhány száz meter után professzor Wohrizek szive ismét megdobbant. Hisz az Ettersbergre mennek. Goethe kedvelt kirándulóhelyére. Leírásokból tudta, hogy a nagy költő és államférfi gyakran vett részt ettersbergi piknikeken, ahol sült füriet ettek és kitűnő borokat ittak. Mentek tálán tiz kilométert, amikor a koncentrációs tábor kapujához értek. A professzor tovább gyarapithatta ismereteit. Nem tudta meg, hogy Ettersbergben állítottak fel az elsők között azt a lágert, amelyet szemérmesen atneveló tábornak kereszteltek, a világ pedig Buchenwald névén ismert meg. Azt sem tudta meg, hogy a tabor építésékor kiirtották az erdőt. Az SS-parancsnokság egyetlen fát hagyott meg, Goethe fáiát, a nagy költő emlékére. A lágerélet keserves évei alatt Wohrizek doktor megismerte a fát, és mindig rajongással és reménykedéssel nezett fel terebélyes lombjaira. A professzor rengeteget szenvedett. Szervezete mindig gyenge volt. Az Appelplatzon való várakozások órái, a hig répalevesek, a nehéz fizikai munka, a tetvek lassan felőröltek az erejet. Eleinte úgy védekezett, hogy állandóan a nagy költőre és a közeli Weimarra gondolt! Goethe mondta: “Hogy a költő müveit megértsed, A költészet honaba kell elérned. Hogy a költőt magat megértsed, A költő hazájaba kell elérned!” A buchenwaldi tábor lakói elértek a költő hazaja- ba. Ezért nem akartak hallani sem a költőről. A professzor azonban nem igy gondolkodott. Ö a költészet honából tekintett szét még a legnyomoru- ságosabb körülményéi között is a világba. Ezért maradt ereje arra is, hogy időnként, amikor vissza- támolygott a kőbányából, vagy befogott állatként húzta a bordélyt, feltekintsen a fára. II vénkor esze- be jutottak a nagy Mester szavai: “Halj meg és légy.” Ö pedig meghalt naponta. Egyszer meghalni nem nagy dolog! Naponta feltápászkodni korgö gyomorral a tetves priccsrol, naponta kibotorkálni az Appelplatzra, várni a fagyban órákig a névsorolvasást, csoszogni megfagyott és felvérzett lábakkal fa- cipőben a kőbányába! Százszor meghalni, és a kövek meg a megaláztatás súlya alatt százszor feltámadni, ahogy Goethe mondta: “Halj meg és légy!” Sokaknak nem sikerült. A krematórium füstölt ejjel es nappal, mintha a weimari légkörben a kémény is Goethét idézné: “Jöjj, kövess a lenge légbe, jöjj, kövess a siri éjbe, fuss az eltűnt cél után!” Wohrizek professzor evekig bírta. Már csak harmincnyolc kilő volt, es elkapta a vérhas. Tudta, hogy már reg eleget tett a goethei felhívásnak: Hali meg és légy. Miként Krisztus, aki meghalt és feltámadt, Igaz, csak egyszer, egyetlenegyszer. 0 pedig mar százszor, vagy ezerszer. Megerezte a veget, es megválasztotta a halalat is. Ennyire még telt az erejéből. A sorakozónál kilepett a tömegből, és vánszorogva megindult a nagy költő faja fele. Hallotta az üvöltést, nem törődött azzal. Hallotta, hogy utana indultak, de ó meg lepett, mig el nem érte a fát. Ott a földre zuhant. Maradék akarata Goethe sorait juttatták eszébe: ■ “Lábad a végtelenbe vagyna? Vágj a végesnek, minden irányba!” Csonttá aszott lábai kiegyenesedtek, mint aki a végest mar minden irányban bejárta, és labaival éppen a végtelenbe vágna. Lukács Tibor, Budapest. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében • gondoskodni Egy évre $ 18.— Félévre $ 10.— Kanadába és Európába 1 évre $ 20.— Megújításra: $ ............................................ Naptárra: $ .................................................. Név: ....................................................*...... Cim:.............................................................. Város:...........................Állam:..................... Zip Code:....................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ " " 130 East 16 Street, New York, N.Y.Í0003 GOETHE FÁJA ALATT
