Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-01 / 13. szám
Thursday, April 1. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. AMERIKA TÖRTÉNETE Hosszú élet öreg ember nem vénember t t t ..I “Az Egyesült Államok nepenek története” c. könyv, melynek szerzője Howard Zinn, a politikai tudományok tanara a bostoni egyetemen, jelentősen eltér a hivatalos amerikai polgári történetírástól , amely főleg az államférfiakat, politikusokat és katonai vezetőket dicsőíti, egyébként pedig féligazságok es ferdítések keveréke. A polgári történetírók művei lényegében két célt szolgálnak: egyrészt azt sugalmazzak, hogy az ország fejlődése kifogástalan és eszményi, magasztalják katonai hatalmát, terjeszkedését és az “amerikai életformát”; másrészt, rágalmazzák az elnyomott nemzetek harcát, kisebbítik szerepet a múlt haladó vívmányainak megvalósításában, elpalástoljak az uralkodó osztály kizsákmányoló jelleget. Egyébként már az 1929-1933-as gazdasági világválság után egyes polgári liberális tudósok reálisabban kezdtek tárgyalni az Egyesült Allampk történetet. De a legtöbbet ebben a tekintetben a haladó szellemű történészek tették. William Dubois, Herbert Aptheker, John Hope Franklin, Philip Foner, Anthony Bimba és mások müveiben először kapott méltó helyet a munkásosztály harca, az afroamerikai és más elnyomott nemzeti kisebbségeknek, valamint a lakosság demokratikus rétegeinek küzdelme. Ezek a tudósok, a múlt tanulmányozását szilárd tudományos alapra helyezve, tovább folytattak a ‘Muckrakers” leleplező hagyományait, sőt messze túlhaladták őket (lásd például Gustavus Myers “A nagy amerikai vagyonok története” c. müvet). Ez a haladó irányzat erősödött a második világháború után, különösen az Egyesült Államok vietnami veresege nyomán. A dicstelen vietnámi háború, a Watergate-ügy és más esemenyek bizalmatlanságot keltettek a “hivatalos” történetírás iránt. Szamos kiadvány jelent meg, melyek objektivebben értékeltek egyes tersegek, a neger és a latin-amerikai nép- retegek, az indiánok történetét, továbbá az “amerikai életforma” gondosan titkolt oldalait, például az eró'szakot, a nincstelenséget stb. Zinn könyve egyike a legutóbbi néhány atfogo munkának, amely e vezető tőkés nagyhatalom általános történetet dolgozza fel a gyarmati időktől a nyolcvanas evek küszöbéig* Minden fogyatékossága ellenere hasznosan kiegészíti azt a gyarapodó irodalmat, amely bemutatja,, hogy mi rejlik az Egyesült Államok homlokzata mögött. Howard Zinn megjegyzi, hogy olyan könyvet akart alkotni, amely “illő tisztelettel foglalkozik a népi ellenállási mozgalmakkal,” segít ellensúlyozni annak a “tengernyi történelmi műnek” a nyomasztó hatását, amelyek “erőnek erejével próbálnák bennünket a másik irányban befolyásolni” (570. old.). A szerző nem rejti véka alá, hogy elfogult, de munkájának eppen ez az erdeme. Ez a mű képet ad — ha nem is teljes korképet — azokról a küzdelmekről, melyeket a munkásosztály fiai, az afróamerikai és más nemzeti kisebbségek, valamint a nők folytattak jogaikért. A szerző határozottan elitéli a fajgyűlöletet, amelyet a kizsákmányolok fegyverének minősít. A számos rabszolgafelkelést, az elnyomott nemzetiségek harcát leiró fejezetekben a történész leleplezi az Egyesült Államok imperialista terjeszkedését a karibi térségben, Latin-Amerikaban és Délkelét-Azsiá- ban. Képmutatónak, álszentnek tartja a születőben levó észak-amerikai imperializmus hitvallásai, me“A társadalom hozzászokik a 70 eves diákhoz, a 30 éves kollégiumi elnökhöz, a 22 éves polgármesterhez, a 35 eves nagy mamához, az 50 éves nyugdíjba lépőhöz, a 65 évesen kisgyereket vállaló apához es a 85 eves anyahoz is, aki gondozza 65 éves fiat” — irta Bemice Neugarten szociológus egy 1979- ben megjelent tanulmánvában. S valóban tapasztaljuk és egyre többet beszélünk is arról, hogy kitolódtak az életkori határok. Tovább élnek az emberek, mint az emberiség története során bármikor. Máris felvetődik: a XX. század áldásaként vagy átkaként értékeliuk-e ezt a tényt? A szociológusok, gerontologusok, demográfusok egyre gyakrabban kongatják a vészharangot, figyelmeztetőül, hogy a társadalom idejeben készüljön fel az idős emberek problémáinak megoldására. A fejlett országokban a jelenlegi ido's emberek közűi sokan számíthatnak arra, hogy megérik az emberileg lehetséges legmagasabb életkort, amit általában száz évben jelölnek meg. Az elmúlt évszázadokban is voltak oly anok, akik megélték hetvenedik, nyolcvan adik kilencvenedik életévüket, ők azonban kivételeknek számították. A XVIII. században az emberek fele nem élte meg huszadik életévét. Ma a fejlett országokban születők több mint 90 százaléka eljut húszéves koráig, s közel 84 százalékuk eléri az öregkor alsó határát. Négy nemzedék Mindez egészen más gondolkozást követel meg az egyéntől és a társadalomtól. A felkészülést a meghosszabbodott életkorrc^állitják a szakemberek, már a korábbi életszakaszban meg kell kezdeni. Azt, ugye nehéz elképzelni, hogy nyugdíjba vonulás után negyven-negyvenöt évig üresjáratban teljen az élet. Vegyük sorra a társadalom sürgető feladatait. Dr. Molnár László demográfus szerint a felkészülést már iskolás korban meg kellene kezdeni. De hat felfoghatja-e egy diák az évtizedek súlyát? Az mindenesetre elérhető, hogy az életprogramok nagyságrendjét némileg befolyásolják. Pusztán az egyén felkészítése azonban semmiképp nem lehet elegendő. Az orvosoknak, tanároknak, pszichológusoknak, szociológusoknak, épitészmérnököknek, várostervezőknek, a társadalomtudományok képviselőinek, sőt a politikusoknak is tanulmányozniuk kell, miképp lehetne megoldani több felnőtt generáció lyet Albert Beveridge szenátor fogalmazott meg 1900-ban, igazolni akarva az Egyesült Államok véres agresszióját a Fülöp-szigetek ellen: “Nem fogunk lemondani fajunknak arról a küldetéséről, amelyet Isten bízott ránk, hogy őrködjünk a világ civilizációja felett.” (306. old.) Ez a hitvallás jottányit sem változott a mai Washingtonban. Az olvasó igen beszédes statisztikát talál ebben a könyvben azokról a más országok belugyeibe való beavatkozásokról, melyeket az Egyesült Államok 1798 óta követett el. A szerző több,mint 350 ilyen akciót sorol fel (valójában még több volt), beleértve azt a 215 esetet is, amikor az Egyesült Államok mar a második világháború után politikai nyomás céljából katonai erőt alkalmazott. így néznek ki a puszta számadatok annak az óriási veszélynek a forrásáról, mely a népek függetlenségét és szuverenitását fenyegette a múltban és fenyegeti napjainkban is. együttélését, s milyen gondokat vet fel a hosszú öregkor. A történelemben először! Ez a kijelentés jelzi a gond nagyságát. A valóság máris megcáfolta a két- generáciős (szülő-gyermek) együttélésre vonatkozó korábbi társadalomtudományi elméleteket. Az épi- teszek, varosrendezók feladata lenne olyan épületeket tervezni, amelyekben két három nemzedék együtt es mégis külön élhetne. Nem fából vaskarika ez, hanem az egyidejűleg élő három, sót négy generáció szemléleti, életmódbeli különbözöségéböl fakadó szükség. Családi kapcsolatuknak újragondolása is igen időszerűvé lett. A demográfusok a nemzedéki távolságot 25 évben határozzák meg; eszerint négy, kivételes esetekben pedig öt nemzedék él egy-egy családban. A társadalom egyelőre nem tudta teljesen megoldani a ma élő 70—80 evesek ellátását sem — gondoljunk a kevés férőhelyre a szociális otthonokban, nyugdiias- házakban, a kevés ápolónőre, hivatásos gondozónőre. Vajon mi lesz, ha ugrásszerűen tovább no az idős emberek szama? ENSZ-téma A több nemzedéket is magába foglaló nagycsalád felborulásának hátrányait a társadalomtudósok már észrevették; egyre többet olvashatunk arról, hogy a két felnőtt generációt együtt tartó család lenne az ideális. (Már csak ezert is, mert a nők egyértelműen legnehezebb korszaka, a kismamakorszak, igy kevesebb pusztítást végezne az idegekben s a családi kapcsolatokban.) Az embereken azonban a tanulmányok nem segítenek, sokkal inkább az, ha mindenki úgy próbálja leélni az életet, hogy idős korara is gondol, családi es tarsas kapcsolatait úgy rendezi, hogy ne maradjon egyedül. A társadalomnak és az egyennek is az a célja, hogy az öregség kiegyensúlyozott, emberhez méltó legyen. Ezért mindkét felnek tennie, cselekednie kell. Kinek-kinek a maga eszközeivel. Kétségtelen, hogy a társadalomnak nagyobbak a lehetősegei, hiszen az egyén csak sajat képessegeivel, belátásával, jól felfogott érdekei tudatosításának lehetőségével rendelkezik. A XX. század egyik legnagyobb( kihívása, hogy miképp lehet megöregedni szépen. Épp ezért ebben az évben az ENSZ világtanácskozást szervez az öreg- koruak problémáiról, hogy kidolgozzanak egy nemzetközi akcióprogramot az őregkoruak szociális es gazdasági biztonságának szavatolásara. Dutka Judit, Budapest. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitkArM idejében gondoskodni Egy évre $ 1Ö.— Félévre $ 10.— Kanodéba és Európába 1 évre $ 20.— Megújításra: $ ..............-........................... Naptarra: 2 .................................................... Név: .................................................-...... Cim: .............................................................- «I Város:...........................Állam:.................... ®p Code:...................... AMERIKAI MAGYAR SZŐ* 130 East 16 Street, New York, N.Y.10003
