Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-04 / 9. szám
Thursday, March 4. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. A SALVADORI HELYZET Feszült perceket és napokat élhet át mostanában Napoleon Duarte, Salvador elnöke. Szorongatják ugyanis a határon kividről diplomáciaiig, belülről pedig fegyveresen. Ráadásul mindennél nyugtalanítóbb lehet a maga választotta határidő: március 28-ig be kellene bizonyítania ország-világ előtt, hogy biztosítani tudja a feltételeket a “demokratikusnak, szabadnak” hirdetett választások megtartásához. Kevesebb, mint két hónappal a kijelölt időpont előtt azonban Salvadorban változatlan hevesseggel dúl a polgárháború. Azt a képet pedig, amelyet Napoleon Duarte “a rend és az emberi jogok órzöjeként” igyekszik önmagáról elhitetni, naponta rombolják össze a kormanycsapatok es a szélsőjobboldali fegyveresek "megtorló hadjáratai”, amelyeknek csaknem kizárólag polgári lakosok esnek áldozatául. A napokban derült fény a hadsereg egyik decemberi akciójára, Morazan megyében. A hivatalosan “nagyszabású tisztogatásnak” bejelentett vérengzés során a katonák nyolc falu apraját-nagyját részben vagy teljesen kiirtották. A helybeliek tudtak ugyan a kormánycsapatok érkezéséről, de mivel településeik a köztudottan semleges, csaknem 75 ezer fős protestáns közösséghez tartoztak, nem menekültek el. Alig egy-két ember maradt életben azok közül, akik azt hittek, hogy valóban ki lehet rekeszteni életükből a polgárháború szörnyűségeit. A megfélemlítés hivatalos programmá emelkedett a szélsőjobboldal köreiben# Jaime Abdul Gutierrez, a junta tagja, és a “kemények” között is a “legszilárdabb,” már korábban is többször hangoztatta, hogy ugyanolyan eszközökkel kell rendet teremteni az országban, mint ötven évvel ezelőtt. Az akkori felkelés alatt Maximiliano Hernandez Martin diktátor harmincezer embert végeztetett ki. A történelem szomorú ismétlődésé, hogy a mostani polgárháború áldozatainak a száma is elérte, sót meghaladta mar a harmincezret. Ami azonban döntően eltér a múlttól, az, hogy Hermandez Martin utódainak meg ilyen eszközökkel sem sikerült megerösite- niúk a hatalmukat. A számbeli hátrányban lévő gerillák az összevont kormanycsapatok támadásai elől rugalmasan vonulnak az ország más és más vidékeire. “A nagy akcióink alig okoztak kart a felkelőknek — vallotta be az egyik salvadori katonai szakértő —, a hadsereg céltalanul sodródik ide-oda.” A nyugati (folytatás a 6. oldalon) Liv Ulmann a világszerte ismert es szeretett színésznő 1939-ben Tokióban született. Most a világ közvéleménye ele állt,s arra szólította fel az embereket, hogy tegyenek többet a szegénység fölszámolásáért Afrikában es Ázsiában. Ulmann az UNICEF küldöttéként másfél éven keresztül a harmadik világ számos országát kereste föl. A bajor “Reiffeisen- verband” az 1981-es kulturális díjjal jutalmazta Ulmann erőfeszítéseit: a 10 000 márkás csekket a színésznő azonnal az UNICEF cimére utalta át. Ul- mannt a világ elsősorban Ingmar Bergman filmjeiből ismeri: a “Suttogások és sikolyok”-bői,a “Jelenetek egy házasságból” cimüböl. A Die Presse, bécsi képviseletében Hans-Horst Skupy készített interjút a színésznővel. — Ulmann asszony! Ki tud on buini a színész bőréből? Azaz: most is szerepet játszott, vagv missziót teljesített? “1980-ban rövid ideig kambodzsai menekültekért ténykedtem, pénzt gyűjtöttem számukra az Egyesült Államokban, valamint az UNICEF számára is, hogy segíthessen az éhező gyermekeken. Az ENSZ hivatalos személyisegei ekkor azzal a kérdéssel fordultak hozzám: álljak egy evre szolgálatukba. Egyik pillanatról a másikra beleegyeztem s egy évre abbahagytam a fiimezest. Ez volt az az esztendő, amely eddig a legtöbbet adta életemben.” — Még egyszer az okokrol szeretném faggatni: tehat nem volt szó sem személyes, sem pedig hivatásbeli válságról? Nem menekült el Ön a harmadik világba? “Nem, szó sem volt válságról. Azt hiszem, sokan szeretnének valamit ténylegesen tenni közülünk, mert hiszen olyan sokat hallunk, látunk, olvasunk a szegénységről. Nagvszüleink nem szereztek róla tudomást, mert amikor megtudták, már késó volt. Ma minden eseményről perceken befúl értesülünk, igy nincs mentség, ha nem cselekszünk. Foglalkozásom pedig megengedi, hogy azt tegyem, amit valóban szeretnek. Mivel sokan ismernek, ugv tűnhet: többet teszek, mint masok. Pedig ennek éppen fordítottjáról van szó. Azt hiszem, mint mások, akik tudomást szereznek a szenvedésről, a szegénységről, a tehetetlen gyermekek sorsáról. Nem vagyok Jeanne d’Arc! Az Egyesült Államokban háromszor állhattam a kongresszus ele — több pénzt adtak az UNICEF-nek, mint annak előtte. Hasonló történt az angol parlamentben, az Európai Közösség strastxjurgi parlamentjében. — Ulmann asszony, ón egy evre feladta hivatását. Mekkora volt ez az áldozat? “Ez nem volt áldozat, egyáltalán nem! Amikor az ember a helyszínen latja a húsz órán at dolgozó orvosokat, a teljes kimerülésig tüsténkedő ápolónőket, akkor rájön: valami nagyon fontosat tesznek.” — Milyen tanulságokat hozott az ön számára ez az ev? “Részben nagyon elzártan éltem a művészvilágban» Kileptem ebből az elszigeteltségből, s megtudtam, milyen körülmények között él az emberiség háromnegyede. Megtanultam, mit is jelent, ha egy falu tiszta vizet kap — egy olyan falu — amelyben a nőknek régebben ót órát kellett naponta gyalogol- niok a tiszta viz megszerzésének remenyeben. De sokszor ez csak hiú remény volt, mert a kutak gyakran elapadtak. Megláttam, milyen egészségügyi károsodást idéz elő — különösen a gyermekeknél — a piszkos viz. Az UNICEF pénzéből most az én falumban kutat epitenek, s az asszonyok felszabadult ot órájukban gyermekeikkel törődhetnek. Régebben nem tudtam, milyen hatasa van a piszkos víznek, nem ismertem ezeket a szenvedéseket. Azt sem tudtam eddig, mit is jelent az orvosok es szociális segitók tevékenysége, hogyan tudják leküzdeni a betegségeket Ma mar tudom, hogyan lehet segíteni a helyszínen. Azt is megtanultam, egészen más kulturális múltja van ezeknek az embereknek, valamint hallatlan méltóságuk van. Ennek megtörése katasztrófalis lenne. Inkább e kultúrának a vívmányait kellene elsajátítanunk. S ra kellene jönnünk, hogy a méltóság nem kívülről telepszik az emberre, hanem annak bensőiéből sugárzik. Jól emlékszem arra az asszonyra, aki az ut szélén ült, s egyetlen eleimét fogyasztotta: a mogyorót. Odakuporodtam melle. Első megnyilvánulása az volt, hogy mogyoróval kínait. Ilyen kis gesztusokból következtethetünk a népekben szunnyadó méltóságra és kultúrára.” WASHINGTON, D.C. A Kongresszusi Koltsegvetesi Bizottság szerint a Reagan kormány 29 milliard dollárral alábecsüli az 1982-83-as szövetségi költségvetés deficitjét. A KKB szerint 1982-83-ban 11 milliard es a következő evben 140 milliard dollar lesz a deficit. SZABADIDŐ MOZGÁS SPORT A MEGNÖVEKEDETT SZABADIDŐ HASZNOS ELTÖLTÉSE FONTOSD RÉSZÉ Életünknek, az aktív pihenés, mozgás, a sportolás uj erőt, uj LENDÜLETET AD ÉLETÜNKNEK. - \ " A: ■ AKAR AMATŐR,^AKAR PROFI MÓDÓN SPORTOLUNK -- KIVÁLÓ SPORT - ESZKÖZÖKRE VAN SZÜKSÉG. „ EZ A Ml AJÁNLATUNK: KÜLÖNBÖZŐ SPORTLÁPNAK. JUDO-KARATE-VIVORUHÁk, LOVAGLÓ - FELSZERELÉSEK KÉSZÜLNEK A NEMZETKÖZI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFE - LELÖEN, ELSŐRANGÚ MINŐSÉGBEN. ÖN IS VÁSÁROLJA AZOKAT A SPORTSZEREKET, AMELYEKKEL A MAGYAR SPORTOLÓK A VILÁGVERSENYEK DOBOGÓIRA KERÜLNEK! Exportalja: A R T E X Magvar külkereskedelmi Vallalat Budapest 1390 Pf. 167 Hungary Telefon: 323-990 Telex: 22-4951 „Nem vagyok Jeanne d’Arc”
