Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-09-10 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 10. 1981. 10. Agysebészet A finomodó megoldások mellett egymás után jöttek a sebészek segítségére a vérátömlesztés korlátlan lehetőségei, az antibiotikumok, a gépi altatás, a korszerű műszerek. Mindezek segítsége ellenére az agysebészet nem nőhetett volna fel mai magaslatára a diagnosztizáló módszerek tökéletesedése nélkül. A ventrikulográfiának nevezett eljárás volt az első önálló agysebészeti diagnosztizáló módszer. Abból a megfigvelésből indultak ki, hogy a levegő és a gázok éles árnyékot adnak a röntgenfelvételen, mert kevésbé nyelik el a sugarakat, mint a környező szövetek. Az agykamrákból, közvetlen beszúrással vagv gerinccsa- polás útján agyvizet bocsátottak le, és a folyadék helyére levegőt fecskendeztek. így a röntgenképen láthatóvá váltak a kamrák és ezek alakváltozásaiból, eltolódásaiból következtetni lehetett az esetlegesen közelükben levő rendellenes növedékre, elnyomó folyamatra. A röntgensugarak felhasználásán alapult a következő eljárás, az agyi angiográfia is. Ennek kezdeményezője a portugál Egas Moniz volt, aki később, 1949-ben egy általa bevezetett agyműtéti eljárásáért Nobcl-díjat is kapott. Angiográfia végzése alkalmával pozitív árnyékot adó kontrasztanyagot fecskendeznek be a nyak fő verőerén keresztül az agyi erekbe. A beadás után közvetlenül készített felvételeken kirajzolódnak azok lefutásai. Ezeknek a szabályos anatómiai viszonyoktól való esetleges eltéréséből szintén jól és pontosan lehet kóros agyi elváltozásokra következtetni. Bizonyos esetekben, indirekt jelekből az elváltozásoknak nemcsak a helye, hanem a fajtája is megállapítható. Az említett diagnosztizáló eljárások meglehetősen veszélyesek, alkalmazásuk ezért mindig nagyon meggondolandó. Ezért jogosan merül fel az igény egyszerűbb, kockázatmentesebb lehetőségek keresésére. Az elektroen- cefalográfia — jó tájékoztatása mellett — már a biztonsági igényeknek is megfelel. Alig jelent nagyobb vizsgálatot a jól ismert EKG- szívvizsgálatnál. Ezzel azonos elven is alapszik: az agy működése közben keletkező bioelektromos áramot vezetik el a fejre helyezett elektródákon keresztül, majd erősítik, regisztrálják finom műszerekkel. A kapott görbék elemzésével pontos információkat lehet nyerni az agy egészének, illetve meghatározott részeinek szabályos vagy kóros működéséről és közvetve a működést zavaró agyi elváltozásokról. A szervezetbe juttatott radioaktív izotópoknak az agy területéit való elosztási viszonyai-/ ból is lehet indirekt módon következtetni szabálytalan formációkra. Csak tájékoztató jellegű, de egyszerűségénél fogva járóbeteg-rendelésen is végezhető, már-már rutineljárás a legújabban kidolgozott echoencefalográfia. A két agyféltekét elválasztó széles agyhártvalemezről visszaverődő ultrahullámok minőségéből következtéinek valamiféle koponyaűri térszükítő elváltozásra. Természetesen az agyi elváltozások és folyamatok diagnosztizálása időközben ideggyógyászati (reflexvizsgálatok) és laboratóriumi (liquorvizsgálatok) módszerekkel is sokat fejlődött, finomodott. A sokoldalú és egyre pontosabb diagnosztizáló lehetőségek századunk közepére az agy- sebészetet a világ számos országában önálló szakterületté fejlesztették. Az elvégzett műtétek száma több száz ezerre nőtt, egymás után jelentek meg agysebészeti szakkönyvek és folyóiratok. (folytatjuk) Móricz Zsigmondi Aaldaa entheb \ XXXIV. Édesanyám csak hallgatott, én meg arra gondoltam, hogy Sarkadi Imre azt fogja gondolni, hogy én azért periek az apjával, mert Váradi Piroska miatt akarok vele ujjat húzni. Azt mondja édesanyám: — Édes fiam, de mi eladtuk azt a fődet Sarkadi Imrének szabadkézből. Ű ki is fizette az árát. — Kapott édesanyám valamit kézhez? — Kaptam, fiam, három forintot. A többit az urak elszámolták adóba meg a kétségekbe. — Na lássa — mondta Gedeon. — Ez az. Maga nem kapott semmit, magát kisemmizték a vagyonból. E nem maradhat ennyibe. Mi még gyermekek voltunk, nem tudtunk semmit beleszólni, de most már megnőttünk, már nem engedjük. Azt mondom én: — Én nem perelek. — Nem perelsz — azt mondja Gedeon. — Nem perelsz. Miért nem perelsz? Neked olyan sok van, hogy neked má nincs is szükséged az apai vagyonra? — Ha akarsz, perelsz — mondom —, én nem perelek. Nekem már elég vót. Míg gyerek vótam, mertem ujjat húzni az urakkal, meg is ütötték érte a körmöm. Egyszer nem köszöntem Salánky Sámuel tekintetes úrnak, már három hónap alatt el is árvereztette minden birtokunkat, én nem akarok még egy pert. — Jaj, de bugris paraszt vagy — mondta Gedeon bátyám. — Ne legyél mán olyan ostoba, értsd meg, ha eladta, akkor a főd mán be is van táblázva annak a nevére, aki megvette. De nincs betáblázva, nem is lesz, míg huszonnégyéves nem leszel, és akkor alá nem írod neki az engedélyt, hogy betábláztassa. Mán csak az, hogy a haszonélvezet édesanyámé, úgy adtátok el, és mégis mi haszonélvezetet engedett Sarkadi Imre? Semmit. Azt a haszonélvezetet, hogy a tulajdon maga főd- jéből egy holdat ad felesnek. Haszonélvezet ez? Hiszen ezt megkapja akárki mástól is. Ez nem haszon ... Az vóna a haszonélvezet, így csináltátok meg a szerződést, hogy míg él édesanyám, az övé a főd minden haszna, ő míveli mint sajátját. Ha meghal, csak akkor megy át a Sarkadi Imre kezére, akkor aztán szánthatja, vetheti, de addig neki kuss attól a fődtől. Ha még ezt se tette meg, akkor nincsen isten, hogy azt a fődet el ne vegye tőle a törvény, mert nem tartotta be a szerződést, hanem megszegte. Tudod te, mi az a szerződésszegés? Nahát ez így van. Nagyon csudáltam Gedeon bátyámat, hogy az ilyen fiskális lett Budapesten, de én csak azt hánytorgattam magamban, hogy a fődet eladtuk, három esztendeje már más szántja-veti, nekünk semmi közünk hozzá, ha én most egy új perbe megyek, akkor itt engemet felfalnak. — Könnyű neked — mondtam —, te hónap elmégy Budapestre, és három esztendeig újra nem jössz ide. De én itt maradok, és nem veszem fel, hogy az egész falu mind csak engem rágjon, hogy az eladott fődet, aminek az árát is kifizették már a mi adósságunkba, adónkba, én most újra visszapereljem. Engem nem fog a jegyző többet megpofozni. — Ne is hagyd magadat, öcsém — mondta Gedeon bátyám. — Ne is hagyd magadat, ha meg merészel ütni, akkor gázolj keresztül a lelkin is, ahun egy jegyző van a világon. Hogy jön ő ahhoz, hogy a falusi polgárokat üsse-verje, a keze szakadjon le nekie. — Én nem perelek — mondtam —, én nem perelek. Én nem tudom, igaz per-é vagy nenj, de én nem perelek. Gedeon bátyám hozzáfogott újra meg újra elmagyarázni nekem, hogy milyen igasságunk van, hogy ezt a pert nem lehet elveszteni, hogy Szobotka Mihály őtet hogy megtanította. De én nem hagytam magam rábeszélni, én csak amellett maradtam, hogy aki akar, pereljen, én nem perelek. — No, jól van — mondta a végin Gedeon bátyám —, ha nem perelsz, nem perelsz. Majd perelek én. — Azt megteheted, de azt megmondom, hogy ha baj lesz, énrám ne haggyátok a kőtséget, mert én nem fizetem ki. örülök, hogy már kezdek kimászni az adósságból. Mán én azóta fizettem az édesapám adójába első évben ötven forintot, a másodikban negyven forintot. Vettem egy üszőbornyút, azt eladtam egyesz- tendős korába, maradt egy másik kis üszőbornyú utána, vettem két bikabornyút, most már lesz nekem két ökröm jövőre. Ennivaló van, ruha van, szerszám van. A ház fedelét megkötöttem, az ólat megcsináltam magam, én nem akarok új adósságot én nem akarok perkőtséget fizetni. Mert te nem leszel itt, te nem küld- tél egy krajcárt se édesanyámnak, mióta elmentél, csak a magunk szegénységében élünk, én nem perelek, én nem perelek. — Jaj — azt mondja —, de besült paraszt lett belőled, édes öcsém. Hát ne perelj, senki se mondja, hogy perelj. Én holnap elmegyek Eszter nénémhez, aláíratom vele az írást, beadom a pert. Szobotka Mihály azt nekem megcsinálja egy liter borért, majd én elintézek mindent. Édesanyám, szegény, mindig csak azt hajtogatta, hogy ő eladta a fődet, ha eladta, most hogy teheti azt, hogy Sarkadi Imrétül visszakövetelje. Nem értette meg szegény ő se, hogy neki haszonélvezet van kikötve, meg nem is vót semmi szerződés a kezébe, mert a szerződés az árvaszéknél vót, a másik meg Sarkadi Imrénél. Vót mán reggel is, mikor egy kicsit lefeküdtünk. Másnap reggel Gedeon bátyám gyalog elment Nagypaládra. Eszter nénémhez ment, azt mondta. De énnekem nem ment a fejembe, hogy ebbe a perbe belemenyjünk. Megöl a jegyző. Hogy lehetne azt, hogy mikor má ők eccer elárvcreltek, mikor már három esztendeje Sarkadi Imre szántja azt a fődet, mink csak úgy visszaköveteljük. Mondom édesanyámnak. Ő meg azt mondja: — Fiam, Gedeon már nagy, ő már budapesti úr, ő már odatartozik közéjük, tanulja azoknak a lyukait, mert a rókának két lyuka van, de a törvénynek sok. Hátha meglelt egyet, ahunnen kibújik az igazság? Ebbül láttam, hogy édesanyám is szeretné, ha meg- vóna a főd újra. Nem szóltam én többet egy árva szót se az egész perről. Csinálják, ha akarják. Nekem abba a hétbe nehéz munkám vót. Rigolíroz- tunk. Szőlőt akart ültetni a szép Krószné tésasszony, annak hatvan centire meg kell fordétani a fődet. Még az ősszel el akarták rakni a vesszőt, hát sietni kellett. Az igaz, jól megfizették vóna, mert egy forint húsz krajcárt ígértek, kaszás napszámot, de meg is kellett dógozni. Még akkor megvót a kis Krósz tésúr, Beteg vót, de egy kurta kis vasbottal ott járkált, ott üldögélt a hantokon, mindig szurkába a fődet, hogy meg- van-e a hatvan centi. Az enyim mindig megvót, de a másoké nem mindig, mert ha elment a kis Krósz, min- gyán behamosítottak egy-egy darabot, hogy csak nem szúrja bele minden ásófordításba a botját. Este, mikor hazakerültem, olyan vótam én, mint az igás lú. Habzott rólam a tajték, úgy le is soványod- tam, hogy mán csak a csontom, bőröm vót. Megjött Gedeon harmadik este. — Hej — azt mondja —, de nehéz ember ez az Eszter néném. Két napig megkapáltatott. A fene egye meg azt a kapát, de elszokott a derekam tűle. Minden csontom fáj. Nevetett, de nagyon tapogatta a derekát. Én meg néztem: jófiú, mit csinálnál, ha itthonmaradtál vóna, oszt egész életedben csak ezt kellene csinálni? "/ / — De azér aláírta a végén az írást — mondja Gedeon bátyám. — Mit mond a perhe? — kérdi édesanyám. — Hogy gondolja édesanyám — nevetett Gedeon bátyám —, nem mondtam el neki, mer ha elmondom, akkor nem írja alá. Magának kell az a főd, nem Eszternek, van annak elég, azt se győzi bedógozni. Nem árútam én el neki egy betűt se, inkább azt mondtam, hogy azér kell az írás, hogy ha fizetni kell még valamit a perre, ne zaklassák űtet. Ügy oszt aláírta. (Folvtatiukl
