Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)

1981-09-10 / 34. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 10. 1981. 6. 0/waáéf’nÁ X KULTURDÉLüTÁN LOS ANGELESBEN A Los Angeles-i Magyar Munkásotthon augusztu­si kulturdélutánján hallottam az alábbi verset egy “ifjú” szavalómüvész, Weisz Jóska barátunk kitűnő interpretálásában. A hallgatóság is fiatal volt, akár­csak a vers előadója. Egyikünk sem múlt meg 90 éves! Ezt szavamra mondom. Higyjek el ezt nekem és azt is, hogy ifjúi hévvel tapsoltunk, hiszen rólunk, nyugdíjasokról szóltak a vers izes és igaz szavai. Ki a vers szerzője? Ezt a rejtélyt nem tudtam megfejteni. A verset egy irodalombarát társnőnk, Teréz t’óbb, mint egy negyed évszázada őrizgeti, ujságkivágas formájában. Mi szerettük a verset, hadd olvassak el lapunk többi olvasói is. Talán ők is találnak benne taps­ra érdemeset. -------------- Koós Zoltán A nyugdíjas élete Hosszú szolgálatnak, nyugalom a vége, Amikor elértéin, felnéztem az égre: Hála az Istenenk, most már megpihenek, Nem parancsol senki, magam ura leszek. Nem lesz nékem többé zsarnokom az óra, Nem pislogok félve a nagy mutatóra, Nem is olvasgatom, mikor üt és hányat És nem kell ott hagynom, a jó meleg ágyat. Csak akkor kelek fel, amikor jól esik, Házam összes népe kívánságom lesik, Etetnek, itatnak, vakarják a hátam, Ezt a boldog időt, jaj de régen vártam. Most, hogy benne vagyok: ezek csak remények Igen ellankadtak, soványak, szegények. Ötven évvel s vággyal, elmaradt fogalom, De mindjárt elmondom, milyen a nyugalom: Rám virradt az első nyugalomnak napja, Feleségem igy szól: hallja-e kend. apja!.., Reám villogtatta, gyanúsan a szemet, — Jogosan igénylem, fele segítségét... Elvégre ezt nekem esküvel fogadta, De hát, amíg szolgált, nem volt foganatja. Már egy kis segítség énreám is rám fér, Meglátja nem lesz sok, hisz kend most már ráér. Ezelőtt feleség, háziállat, gyermek Énnálam korábban mindennap felkeltek... De most reggel négykor házamba sem férek, Azon a jogcímen, hogy : most már ráérek! Feleségem soha nem volt beteg eddig, Nem is panászkodott, hogy tán gyengélkedik, De most, amikor én, a nyugdíjba léptem: Nagyokat nyögdécsel, minden nyomon lépten. Már reggel fájlalja, a vállát, a torkát, Napközben szagolgat frissen reszelt tormát. Annyi baj eléri-amire jő az est, Suttogni tudja csak: jaj, végem van rögvest. Emiatt kell nekem korábban felkelnem, Piacra, henteshez, tejcsarnokba mennem. Emiatt szakadt rám ezerféle dolog, Hogy néha a szemem karikára forog. Hej, amikor én még szolgálatban voltam: A pipa dohányt sem magam vásároltam. De most keservesen változott a szöveg: Hiszen most már ráér! >... Csinálja az öreg! Éjjel, ha a macska elnyávogja magát, így szól az anyjukom: ehun van a kábát, Bocsásd ki öregem ... várd is meg, te nem félsz, Majd aztán pihenhetsz, hiszen most már ráérsz. Ha pékhez cipészhez, vagy a stórba megyek, Az áldozat ott is, csakis én lehetek. Megfájdul a nyelvem, annyi sokszor kérek, Dehát, leintenek, hogy: én már ráérek. Ha végre leülök, jönnek az unokák: Szilaj, borzas fiuk, maszatos leánykák. Mind az én nyakamon ugrálnak és tépnek, Ciháinak, rángatnak ... tűröm, mert ráérek. VÉLEMÉNYEK POLITIKA ÉS VALLÁS Irta: Peregrinus A 18. század az európai felvilágosodás szazada volt. írok és tudósok fel akartak szabadítani az el­meket a dogmák es babonák, az egyhazak es a keny- urak szellemi elnyomása alól, egyes uralkodók az ö szellemükben hoztak, reformjaikat. A 19. században újból erősödött a reakció es konzervativizmus, de a haladas végül is folytatódott. Századunkban ez to­vább gyorsult, de nem egyöntetűen es uj rémural­mak keletkeztek, két világháború pedig a történe­lem legnagyobb katasztrófáját okozta. A visszahatás a vallási életben is nyilvánul; erről ma alig lehet olyan szabadon vitatkozni, mint 200 évvel ezelőtt egyes közép- es nyugateuropai országokban. A hala­dottabb országokban az emberek nagy része agnosz­tikus (nem alkot véleményt Istenről);vagy istentaga­dó, de nyíltsággal ezt csak szocialista országokban fogadjak el teljes mértékben. Az egyházakat, fele­kezeteket sok helyütt az állam segíti a közadókból cs egyes országok nyilvános iskoláiban kötelező a vallásoktatás. I All ez nemcsak a katolikusokra, hanem a protes­táns felekezetekre is, sőt Európán kívül a mohám- medan felekezetekre is. A sok szekta ítöbbnyire újabb keletű, egyházat nem alkotó kisebb csoportok vallási szervezete és tanai) némelyike szigorúbban követeli és ellenőrzi a hívók magán- és hitéletet, és egyes keresztény felekezetek is ragaszkodnak szÓ8zerínt a Biblia allegóriáihoz, igy pld. a hatnapos teremtéshez (fundamentalisták!). De korunkban a tudományos ismeretek elől nem lehet teljesen elzár­kózni (Galilei-perek ma már nincsenek), a hívők agyában elkülönül a vallás és a realitás, nem igye­keznek tisztázni ez ellentétet, ami sok esetben hi- pokrizisre, álszentességre vezet. Most folyik az USA-ban az eljárás egy tanító ellen, aki a darwini fejlődéstant tanította: mintha a daytoni majompert ismetelnek! S a szekták némelyikében a vezető hipnotikus ereje olyannyira elnyomja a hívók saját akaratát, hogy az olyan tébolyult szerencsétlenségre vezet, mint az ezer kaliforniai fekete Öngyilkosságára Guayanaban. Kevésbé tragikus, de szánalmas látvá­nyok a moon-ista ifjak, akik — mint a new yorki Public Library előtt — dobveréssel igyekeznek hívő­ket hódítani. A lélektani motívum, ami az embe­Istenem, ha már én mindenre ráérek, Én bűnhődjek azért, akit elitéinek? ... Hol volt ez a sok baj eddig igy elbújva? Biztos arra vártak, hogy menjek nyugdíjba. Minden nehéz sorsnak csak eljő a vége: Na, majd ha meghalok, megpihenek végre. De múltkor álmodtam és az megmutatta, Hogy milyen boldogság vár a nyugdíjasra: A mennyország előtt áll egy nagy-nagy sereg, Fele mérgelődik, fele meg kesereg. Megkérdek egy bácsit, aki leghátul áll: Vajon ez a sok nép itt ugyan mire vár? Azt mondja a bácsi, ez itt mind nyugdija*, Pihenésre vágyó, kihasznált foghíjas. Van itt öcsém olyan, aki jó pár éve Lődörög idebint, s vár a bemenésre. Azért te is öcsém, úgy kösd fel nadrágod Nem most lesz az mikor, az Urat meglátod. Mert ha egy közülünk a kapuig elér: Hátrább! — kiált Péter — Kend nyugdíjas, ráér! / # i i újítsa meg elofizeteset reket egyaránt készteti a templomokba vagy a szek­tákba, nagyjából azonos. Az emberek vigaszt és bi­zalmat keresnek egy felsőbbrendu erkölcsi erőben, földi szenvedéseikkel kapcsolatban. Ha csalódnak vallásukban és annak egyházában, ha úgy látják, hogy papjaik nem tudják (és nem is akarjak) a föl­di élet igazságtalanságait megszüntetni, remélik, hogy a néphez — állítólag — közelebb álló szektavezetők tudnak bennük reményt ébreszteni, problémáikat megérteni és azokon segíteni. így sok szekta hivoi, a proletariátus alsó rétegeiből, különösen (olyan or­szágokban, ahol megoldatlan faji problémák van­nak) a színesekből toborz ódnak. Vannak viszont olyan szekták, amelyek anyagi terhet rónak a tagok­ra; ezekbe többnyire jómódúak tartoznak, sok eset­ben tanult emberek, akik ott erkölcsi tisztulást re­mélnek elérni, kiábrándulván a modem elet üzletes világából. Ezek leginkább zavaros felfogású embe­rek, rendszeres társadalmi-politikai ismeretek nél­kül, akik nem tudnak és nem akarnak jobb es igaz­ságosabb politikai-tarsadalmi rendszerért küzdeni, hanem elbújnak valamely szekta bungalowjaba, re­mélve, hogy ott elméjük csodamodra megvilágoso­dik. Ez a modem csodavárás sokkal szélesebb re'tege- ket is áthatott. így pld. a fehér népek irodalmaiban rengeteg olvasója van a szürrealista, miszticizmust hirdető íróknak — Tolkien, Danikén, Hesse stb. — es a science fiction könyveinek népszerűsége is jó­reszt erre vezethető vissza,* nem kell a fejet tömi, hogyan lehetne segíteni a világon, a hős emberfelet­ti ereje ezt feleslegessé teszi. Mindez korunk vallási problémáinak még csak a pereme. Ha körülnézünk a világban, mintha több kontinensen egy sereg val­lásháború dúlna. Ulsterben 12 éve ölik egymást ka­tolikusok és protestánsok, a Fülöp-szigeteken moz- lem inszurgensek állóháborúja folyik, India tagálla­maiban is sok áldozata van a vallási harcoknak és Iránban Komeini uralma mintha visszavezetné az országot a középkorba. Legalább is a 30 éves háború (1618-48) óta tud­juk, hogy társadalmunk súlyos anyagi, politikai és szellemi megoldatlan problémáit vallási jelszavakkal csak élesíteni, de nem gyogyitani lehet. r————t i Csoóri Sándor: Nomádnapló ' $4.60 | Falüdy György: összegyűjtött versei 22— i * II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, ! ( .emlékiratok ®*— I | * Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 3.30 | 11 NyirÓ József: Székelyek ’ 8.— | J Zöld csillag $ 10.- Kopjafák «.- ! I _ Űz Bence $ 10.—íme az emberek 12.— |. „ Halhatatlan élet ~ 1 12.— f I Szalay Lajos: Hatvan rajza ' | Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— | j Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen 12.— . I A no a pokolban is az «ír $ 10.- Pók * 2.— I ) Édesanyánk ö $ 10.— T | tawti . . I J ' PÜSKI — CORVIN ! j , Hungarian Book» ft Records. ! I 1590 2nd.* Ave. Hew York N.Y. 10028 J i I 212*79-8893 ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom