Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)

1981-08-27 / 32. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 27. 1981. 6. (O/wa&ói'nÁ itJdÁ: “SAJNÁLOM, HOGY MI FOG TÖRTÉNNI UNOKÁIMMAL...” Vettük az alanti levelet egy kedves ohiói ol­i t vasonktol. Tisztelt Szerkesztoseg! Sajnos most csak 20 dollárt tudok küldeni, de a jövő hónapban, ha megjön a Social Secu­rity csekkem, elküldöm a hátralévő 30 dollárt is a lap támogatására. Nagy kiadásaim voltak ebben a hónapban. A múlt heten autómmal volt baj, ez 150 dol­láromba került es e heten a starter nem műkö­dött, az meg belekerült 76 dollár es 45 cen­tembe. Én már hat eve nem voltam orvosnál, de a leányom rábeszélt, hogy menjek el. Hát csak a látogatás 70 dollárba került; mindjárt rosz- szabbul éreztem magam. Sajnos zavarodott világban élűnk. En már 83 éves vagyok, magamért már nem igen ag­gódom, de nagyon sajnálomhogy mi fog tör­ténni a két unokámmal és három dédunokám­mal. Értékelem Gellert Hugo könyvet. Uj re­ményt ad Eugene V. Debs cikke. H. K. (A szerkesztő valasza: Ha Petőfi Sándor, Arany Janos, vagy Ady Endre élne és történetesen a mi lapunknál dolgoznának, akkor őket kérnem fel, írjanak méltó választ a jövendő nemzedé­kért aggódó soraira. Mi csak annyit tudunk mondani, hogy köszönjük szereteted, jóakara­tát. Enyhítse aggodalmát az, hogy szerte a vilá­gon milliók és tízmilliók, akik eppen úgy sze­retik a bekét, mint Ón, küzdenek és remélhe­tőleg nem is eredmenytelenül, annak fenntar­tásáért. E csatasorban menetelünk mi is a mi kicsiny, de hősi olvasótáborunkkal.) NARANCSLÉ GYÁRTÁS DÉLNYUGAT FLORIDÁBAN Sarasota északi határán van Bradenton városka, ahol a világ legnagyobb narancs, stb. feldolgozó üzeme van, James N. Lutrell, a közjóléti hivatal vezetője szerint. 200 holdat teljes egészében a fel­dolgozó épületek töltenek be. Több, mint 3000 dolgozó évente 50.2 millió dollárt keres. Múlt év­ben 31.5 millió 90 fontos doboz narancsot 425 millió dollárért adtak el. (Ebben nincsenek benne a narancslé, stb. készítmények.) A farmokról behozott gyümölcs naponta átlag 300 teherautót tóit meg és ebből 1.575.000 gallon narancslé kerül ki. Második helyen a grapefruit áll, melyből ala­csony kalóriaju és sűrített italokat állítanak elő. A héja és magja sem megy kárba, a magból takar­mányeledelt készítenek fejösmarhák részére. A hi­degen préséit héjából parfümöt, ízesítőket, olajat és szappanszagositókat készítenek. A gyümölcsből kipréselt vizet a gyümölcs lemosására használják. Tony Rossi farmer, később Miami-i vendéglős, kezdte el 1946-ban, kis épületekben 50 munkással a gyümölcscsomagolast és szállítást. Ma már az USA es 14 más ország ellátója a Tropicana Product né­ven ismert cég. Ide tartozik a Fort Pierce-i üzem is. A fohivatal New Jerseyben van, a kirakodó és egy­ben végállomás Kearny, N.J.-ben. A gyárnak 65 va­MIÉRT MÁSMILYEN AZ USA MUNKÁSSÁGA A mag, amelyet a tóke elvetett, amelyet legin­kább előrelátó, legintelligensebb képviselői juttat­tak a földbe, immár beérett. Ahogy a kalendárium lapjai a XX. századba fordulnak, mindinkább álta­lánossá a tömeg termelés válik, a maga futószalag­rendszerével, a munkafolyamat elemeire bontásával es a “tudományos uzemszervezésevel.” Úgy, ahogy Frederic Taylor, a mérnök megtervezte, s Henry Ford, az autógyaros, üzemeben megvalósította. Ezekhez a gyárakhoz százezer, sőt millioszam kel­lettek a munkások. Nem kellett érteniük semmihez, nem volt szükségük szaktudásra, nem kellett, sőt egyenesen fölösleges volt, hogy iparosok legyenek. Mindössze annyi volt az igény irántuk, hogy pár egyszerű mozdulatot a futószalagnál, a munkafolya­matban elsajátítsanak, s a munka kezdetet jelző gongütéstol a befejeztet hifid adó kolompolasig, tiz, tizenkét vagy esetleg meg ennél is több órán keresztül megszakítás nélkül és gépiesen azokat ismételjék. Pontosan úgy, ahogy a Modern időkben Chaplin képileg ábrázolta. És jöttek százezrével, milliószám, s amerikai földön szembetalálták magu­kat azokkal, akik szintén munkások voltak, csak éppen mások és másmilyenek, mint ók. Valamikor amazok is Európából erkeztek, csak éppen Angliából vagy a kontinens északi, esetleg nyugati részéből, egyszóval olyan területekről, ahol a hitújítás szilárd gyökereket tudott ereszteni. Pro­testánsok voltak, és szakma volt a kezükben. Az újonnan érkezettek viszont túlnyomó többségükben Európa közepéről, keleti vagy déli peremeiről in­dultak útnak, netán Írországból, többségükben ka­tolikusok voltak, s elhelyezkedni a tömegtermelés­ben tudtak — csavarjai lettek a futószalagra alapo­zott tömegtermelésnek. Munkástársaik, az előbb be­vándorolták, gyanakvással, sőt kifejezett ellenszenv­vel fogadják őket, nem engedik maguk közé, érdek­védelmi szervezeteiket zarva tartják előttük. A korszak, a gazdálkodás igényei az újaknak lát­szanak kedvezni, sokkal inkább rájuk van szükség, mint amennyire az iparosszeru és valamit már bér­ben meg presztízsben elért régebbi munkasokra. S ez az a pillanat, amikor a tőke előtt fölmerül a sors­döntő kérdés, hogy vajon kiket tekintsen ellenség­nek, kiket ellenfélnek, és egyáltalán: mi legyen a stratégiája a munkássággal és mozgalmaival kapcso­latosan? A vállalkozók szelektálnák. A szakmunkás szak­munkájára egyre kevésbé tartanak igényt, degradál­suti kocsija, valamint 400-500 teherautója viszi szét országszerte a Tropicana készitme'nyeket. Üveggyár is van Bradentonban, amely szintén az ö tulajdonuk. Itt készülnek a palackozáshoz szük­séges üvegek; plasztik korsókat, papirdobozokat szintén saját üzemük állít elő. A floridai farmerek szállítják nekik a nyersanyagot. Semmi sem hagyhat­ja el a gyárát anélkül, hogy a Tropicana minőségi vizsgalaton at ne essen. Készítés előtt is vizsgálaton megv at a gyümölcs. A hét minden napján, éjjel­nappal dolgoznak, hogy a hűtött tehervonaton és teherautókon eljusson az áru rendeltetési helyere. Ezt a tiszta es szép gyárát érdemes mindenkinek megtekinteni. Barbara Sander nvoman irta: Földes Zoltán. TERJESSZE LAPUNKAT! ni azonban nem próbálják őket. Privilégiumaiktól, amikkel a később bevándorolt és betanított vagy segédmunkáslétre Ítélt milliókhoz képest rendelkez­tek, meg nem fosztottak, sőt egyre újabbakkal “ajándékozzák meg” őket. Élvezhetik a darabbér- rendszer előnyeit, különféle járulékos juttatások­hoz jutnak, még a vállalati profitokból is csurran- csöppen nekik valami, szerezhetnek maguknak csa­ládi házat, beléphetnek hazafias egyesületekbe, rö­viden es Mike Davis kifejezését kölcsönveve, “szim­bolikusan asszimilálódhattak a kispolgársághoz” és ami a legfőbb: politikai erővé válni nem hagyták őket. Ez volt az ár, amit a korporációk urai fizetni haj­landók voltak, hogy a tősgyökeres amerikai munkás, ha szövetségévé nem is, de hallgatólagos cinkosává legyen a tőkenek az utóbb bevándorolt, zömmel katolikus, betanított- es segédmunkások milliós tö­megével szemben. Ez az a sajátságos amerikai erö- paralelogramma, amelynek sarokköve az úgyneve­zett nativizmus, a nem fehér, nem angolszász, nem protestáns es nem trade-unionista szervezettségű munkások kirekesztése, “másodrendű állampolgári” sorban tartása. Davist idezve, a toké egyfelől kvázi- asszimiláciöt eltűrő, másfelől valóságos diszkrimi­nációt tűzzel-vassal érvényesítő szelektív taktikájá­nak első állomása, hogy 1892-ben a Camegie-cég vereséget mér Homesteadban az acélipari munkások bermozgalmára és megnyomorítja szakszervezetüket s a kontinensnyi országot átfogó és évtizedekig tar­tó offenziva 1922-ben azzal zárul, hogy a vasutasok­ra mért csapással befejeződik a nyílt üzem, a szak­szervezetmentes munkahely általánossá tétele az Egyesült Államok főbb ipari körzeteiben. “Hát nem látod, Eugene, hogy Amerikában egyre nevetségesebb ez a szocialista beszed? Mindenki dolgozik, mindenki jól keres és elégedett.” Felesége mondja ezt Debsnek egyik összevitatkozásukkor. Debs kézzel-lábbal tiltakozik, holott Irving Stone az amerikai kapitalizmus vitalitásának talán legna­gyobb titkát mondatja ki itt az asszonnyal. A hu­szas évek legelejétől kezdve olyan évtized követke­zik, amikor a korporációk életét a munkásságnak semminemű harcos próbálkozása meg nem keseríti, s a harmincas évekbeli rövid, ámde annál tombolóbb vihar után újból efféle évtizedek. Tulajdonképpen ezek a modem idők, nem pedig azok, amelyekről Chaplin készített filmet... Zala Tamás I HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitásáröl idejében gondoskodni Egy évre $ 15.— félévre $ 8.— Megújításra: $.................................................... Naptárra: $........................................................ Név:................................................................... • Cim:.................................................................. , • Varos:.,.............................Állam:....................... Zip Code:......................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ j 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom