Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-12-31 / 50. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 31. 1981. Kőműves Imre: APÁM Magas, izmos férfi volt, szőke, kékszemü, finom Ids bajuszkával. Orvossal soha sem akadt dolga. Megjárta az első világháború harctereit, négy évig katonáskodott, a legcsekelyebb baj nélkül. De nem is komolyodott meg tőle. Ostobaság bármit is komolyan venni — hangoztatta —, csendesen fokozódo ketsegbeeses az elete annak, aki komolyan veszi. Derűje idős korában sem hagyta el. Meg kell barátkoznom az öregség gondolatával — mondta — es el kell hagynom a koronatanúkat, a nőket, jaj annak, aki nem ezt teszi. Nyolcvanon túl sem mulasztotta el napi sétáját az óbudai kiskocsmába, ahova idős barátaival járt boroz- gatni. A többi nem vállalta a gyaloglást. Egyedül sétált haza a Bécsi utón, a Margit-hidon végig az Izabella utcába. Kell ez a kis séta — mondta. Mindenüvé gyalog ment. Nem kedvelte a közlekedési eszközöket. Egyszer elkísértem a kiskocsmába. Emlékszem, alig tudtam lépést tartani vele. Rozoga, telítetlen asztaloknál ültünk, de jo bort és remek sertéscsülköt kaptunk. Az öregek elgondolkodva iddogáltak és szidták a pusztulásnak indult világot. Nyolcvanhat volt, mikor egy nap feltűnően sápadtan találtam. Nem érzed jól magad? — kérdeztem. Kicsit zug a fejem. Százhúsz volt a pulzusa. Telefonáltam az orvosnak — semmi különös, öregur, mondta az orvos — de azért bevisszük egy kicsit a kórházba,— Nem kell engem vinni, ha muszáj,megyek egyedül is. Az orvos figyelmeztető pillantására roppant erelyes lettem; apám elnéző mosollyal hagyta magát a kocsiba tuszkolni. A kórházban nyomban lefektettek, injekciót kapott es elaludt. Szövődményes influenza mondták — nincs ok az aggodalomra, roppant erős szervezet. Másnap reggel telefonáltam a kórházba. Jaj kérem, megszökött a papa — számolt be izgatottan a tonover. — Elment a kórházból? — Sző nélkül. Rohantam hozzá. — Elment az eszed apa?... Magas lazzal megszöktél a kórházból? — Jól vagyok, a kórházat nem nekem találták ki. Szeme ijesztően beesett, arca mély redői között kék árnyékok lapultak. — Azonnal visszaviszlek, lent var a taxi. — Ne idegeskedj, kutya bajom sincs, utalom a kórhazat. — Ha nem jössz, telefonálok a mentőknek; megszöktél a kórházból. — Jó, jó megyek mar. Meglepetésemre a főorvos nem hányta szemére a szökést. Vért vettek tőle, majd infúziót kapott. — Nem értem, mit akarnak tőlem — fakadt ki mérgesen —, ereznem, ha valami bajom volna. — Fogadjon szót öregem — figyelmeztették különben nagy baj lesz. Eddig is sokat ártott magának. Apám bosszúsan magára rántottá a takarót es a fal fele fordult. Következő napon jobb szine volt. — Hogy érzed magad, apa? — Semmi bajom, nem ertem, miért kell itt lennem. - Mielőtt megakadályozhattam volna, felkelt és kiment a fürdőszobába. Járása biztos volt, háta egyenes. Következő delben történt: Hazamenet, már a lépcsőházban hallottam a telefon szakadatlan csengését. A nővér hivott, akit megkértem, csengessen rám, ha apam kiván valamit. Dr. Bukkhegyi László: r *En se vagyok fasiszta” A sors különös kegye folvtán már négy ízben látogattam “haza” ma is igen szeretett hazámba, a szép kis Magyarorszagra. Több, mint 4 hónapot töltöttem a szülőföldemen. Az országot járva nemcsak Budapestet, Miskolcot, Egert, Esztergomot láttam,hanem ellátogattam Leninvárosba,Mezőkövesdre, Mezocsatra, Lillafüredre, Miskolc—Tapolcára is. Amit láttam, amit “személyesen tapasztaltam”, amit öreg, oszhaju földművesektől, fiatal munkásoktól, a személyi kultusz alatt börtönbevetett, jelenleg is gyakorló ügyvedektől, felelősségteljes állásban lévő igazgatótól a hazai állapotokat illetően hallottam, az egyenesen, szinte csodálattal töltött el engem, (hiszen az ország szinte “romokban” volt még 1948-ban, amikor hazamat elhagytam) és önkéntelenül arra a felkiáltásra késztetett: hogyan lehetséges, hogy ez a kis, szegény, a kegyetlen végzet által annyiszor megtépázott, kifosztott, a küzdelmekben összerombolt ország: Magyarország,a “magyar nép”, ilyen teljesitmenyekre, építkezésekre,eredményekre volt képes. Csak azt állíthatom szivem mélyéből: “Le a kalappal a szorgos, orszagepitö magyar nép előtt!"Büszke vagyok arra,hogy magyarnak születtem! Természetesen “nem minden rózsás Magyarországon.” De hat hol rózsás a helyzet manapság a világon? Nincs-e itt Amerikában, a világ úgynevezett “leggazdagabb, iparilag legfejlettebb” országában egyre növekvő munkanélküliség, szinte megállíthatatlanul fokozodó bűnözés, makacsul ellenálló infláció es meg számos megoldhatatlan probléma? Pedig Amerikát nem pusztították itt szörnyű háborúk, Amerika nem szenvedett merhetetlenül területi vesztesegeket a háborúk következteben s Amerikának még ma is hatalmas természeti kincsek állnak rendelkezésére. Hát hogyne lennének problémák a “kis Magyarországon”, alig 25 évvel a legutolsó harcok elülte után, amikor pl. Budapest lakóházainak több, mint 75 %-a (a Második Világháborús pusztításokat is beleertve) vagy elpusztult, vagy legalább is súlyosan megsérült s a Második Világháború után “jóformán a semmiből” kellett az öntudatos, áldozatkész, a jövőben bizakodó, élniakaro szorgalmas népnek: az en népemnek, újjáépíteni a szörnyű küzdelmekben, elet-halaltusaban majdnem teliesen elvérzett országot. Nem egyszer álltam én is sorban a pesti péküzletekben pár percig kora reggel, naponta, otthon-tartózkodásunk alatt, hiszen a hazai szokás szerint otthoni honfitársaink a “másnapos” kenyeret már nem szeretik. A 4 hónapos otthonlétem alatt egy ízben sem tapasztaltam személyesen, hogy a kenyér, vagy péksütemény, illetve sütemenyféle nem lett volna “kiváló.” Személyes tapasztalataim alapjan hatarozottan állíthatom, hogy a németek, amerikaiak, angolok, olaszok, lengyelek, osztrákok, csehek, akik turistákként keresték fel szép kis hazánkat, (1980-ban a 10.3 milliós Magyarország mintegy 12 millió turistát látott vendégül) ugyancsak nem győztek betelni a magyarorszagi szakácsmuvészet es cukrászipar remekeivel s szinte “áradozva" nyilatkoztak az otthoni állapotokról. A közelmúltban Magyarországon volt amerikai TV-riporterek, igy a nemzetközileg is elismert Walter Cronkite, szerint is lényegileg Magyarorszag valóságos kis “oázis” a Varsói Egyezményhez tartozó tagállamok kozott. Járjunk nyitott szemmel a világban és igyekeznünk “tárgyilagosak, elfogulatlanok” lenni, még akkor is, ha véletlenül az “óhazáról” van szó s igyekezzünk az otthoni teljesitmenyeket, eredményeket is meglátni, elismerni s nemcsak mindenről, ami otthon: Magyarországon van, lekicsinylőén nyilatkozni. így érzek én, bár semmifele partnak nem vagyok tagja, hanem az “óhazat”, a magyar népet mindenkor megbecsülő magyar. Simor András ELTÖPRENGHETÜNK, EZ MINDEN Hetre hét, hónapra hónap, egyhangúan kolompolnak, irtjuk a kertben a dudvát, olvassuk, mit ir az újság, a jo idő késik, késik, világnagy háború érik, ez ügyben teendőnk nincsen, eltöprenghetünk, ez minden, mint Madáchunk tette hajdan, hogy “megy-e előbbre majdan" fajzatunk, vagy azt se, inkább lekvárnak főzzük a szilvát, üldögélünk nyugton, békén, .... / t s eltűnünk a mese végén. — Ne tessék megijedni, a papa,,, — Megint megszökött? — Nem,ne tessék megijedni... — Mi történt, mondja mar! — Meghalt. — Az én apam....? Nem lehet...., — Tessek megnyugodni..... ilyen magas korban ajándék a hirtelen halai. Ma is elnémulok, ha ezeket a perceket felidézem. Töretlen fizikumú, ép ember, egyik óráról a másikra—nincs. Mint szélben a köd Világom azóta csendesebb lett, napsütésben is leheletnyi ketely hűti. Azt mondják, nem veszek semmit komolyan.... Küldjükajándékonkat továbbra is IKKA-val Az IKK A amerikai főkepviselete értesiti ügyfeleit, hogy forduljanak hozza továbbra is bizalommal. Vámmentes küldemények, műszaki cikkek, kocsik, csemegecsomagok, televíziók, tűzhelvek, háztartási gépek, stb. kaphatók ismét az IKK A-nál. Pénzküldést is intézünk. Sobel Overseas Corporation, 210 E 86 St. New York, N.Y. 10028. Telefon: (212) 535r6490. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitádarbl idejében gondoskodni Egy évre $ 18.— Félévre $ 10.— Kanadába és Európába 1 évre $ 20.— Megújításra: $ ........................................... Naptárra: $ ................................................ Név: ............................................................... Cim:................................................................... fVáros:............................ Állam:...................... Zip Code:......................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ " * 130 East 16 Street, New York, N.Y.10003
