Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-07-09 / 28. szám
AMERIKA) MAGYAR SZÓ Thursday, July 9. 1981. 8. MAGYAR ÖRÖKSÉGÜNKÉRT (folytatás az 1.oldalról) tó ország kultúrájának elsajátításában. Tehetik: saját látókörük, saját műveltségük gyarapodik általa. És számíthatnak a régvolt szülőföld támogatására, amelynek alapelve, hogy a nem-ismerés gyakran áldozatul esik a gyűlöletnek, de a megismerésből mindig megertes fakad. Es támogatást kapnák abban a tudatban is, hogy akik igy megismernek bennünket, kedvezőbb hírünket költhetik a világban, olyan hírünket, amely mentes minden politikai vagy egy eb előítélettől es elfogultságból. ( Ebből az alapállásból kiindulva alapjában veve az sem baj, ha az anyanyelvi mozgalomról szóló beszámolók között olyanokat olvasunk, hogy valahol magyar cserkészcsapatot szeryeznek, és annak a keretein belül folyik a magyar nyelv és a magyar nyelvű éneklés elsajátítása, és kirándulásokon — hogy szószerint idézzem — “magyar harci motívumok” adják a hadijátékok keretét. Es az sem baj, ha történetesen nemet, angol vagy eppen indián származású fiatalasszonyok, a magukat magyarnak vallani igyekvő gyermekek édesanyjai segítenek leányaiknak meghatározott ünnepekre magyaros blúzokat varrni. Ez, mondom, nem baj, hiszen a fiatalságnak kell a romantika, baj csak akkor lehet belőle, ha kialakuló magyarság-képük — majdnem azt mondtam: magyarság-tudatuk — kizárólagosan ebből a romantikából és nem a mai, magyarországi valóságból táplálkozik. Az anvanyelvi mozgalomnak van egy felülmúlhatatlan sajátossága: bármerre induljon el, útja elkerülhetetlenül a szülőföld felé vezet. A magam részéről a legmesszebbmenően egyetértek Roger Királlyal,a The “Hungarian Ethos” című cikk szerzőjével, aki a következőt irta: “Fel kell használnunk minden, pénzügyi, zsurnalisztikái, művészeti, nyelvi stb. forrást annak érdekében, hogy magyar örökségünk ne tunjon el; hogy ez az örökség ne égett szalonnada- rabkent száradjon el Amerika ‘olvasztó kohójában’.1* A most tízesztendős anvanyelvi mozgalom a maga szerény lehetőségeivel ezt a célkitűzést igyekszik előmozdítani. Küldjükajándékunkat továbbra is IKKA val Az IKKA amerikai fóképviselete ezúton értesíti ügyfeleit, hogy julius 1-j hatállyal a dollár árfolyamát Magyarországon 31.85 forintra emelték. Aki otthoni hozzatartozoinak es barátainak szép ajándékot kivan küldeni, adja fel rendelését a következő címen: SOBEL OVERSEAS CORP. 210 East 86 St. New York, N.Y. 10028. Telefon: (212) 535-6490. KEWYORKI magyar, hentes TIBOR* MEAT SPECIALTIES (formerly MERfl FORK STORE) 1508 Second Ave., New York, NY. 10021 « 7k é* 79. utcák Wrótt. — TAIcfeHr Rh 4-829^ FRt$$ HUS, HURKA IS FELVÁGOTTAK n Városi táj A vaskakas árnyéka OTVEN EVE bolyongok ezen a kis magyar glóbuson; városból falura, tanyak tengeréből kisvárosba vezetett az utam, de Győr sohasem szerepelt az uti- céljaim között. Restellni való mulasztás, meg sem tudom magyarázni, miért mentem el oly sokszor a város mellett, a városon átvezető utakon, néha megállva egy sietős beszélgetés, egy kispork'ólt idejére s megint továbbhajszolva a múló időt, a tűnő eseményt, de soha egy teljes estet, egy éjszakát nem töltöttem a falak között. Otthon vagyok az ország valamennyi városában, eligazodom a rohamszerű é- pitkezés viharos hullámzása után is, de Győr mindig idegen maradt, kissé rejtély es és veszélyes szerkezetű város, ahová jobb az embernek be sem tenni a lábát. Átutaztam Győrött az ifjúság zsenge éveiben, Sopronba menet valamely színtársulat után, s évtizedekkel később, amikor Abdán a meggyilkolt költő nyomait és emlekeit kerestem s egy győri építkezésen találtam meg a hajdani gátőrt, aki egy fűzfa törzse möge bújva, lélegzetét visszafojtva nézte a katonákat, amint egykedvűen legéppuskáztak egy tucat embert, köztük az évszázad magyar lírájának nagyságát. Radnóti Miklóst. ZAVAR FOGOTT EL, amint közeledtünk a városhoz. Emlékezetem pontosan rögzítette a tájképet, amelyen átvonultam néhányszor az elmúlt években, amikor nyugati útra indultam, felajzva az utazas ígéreteitől s egyre az elágazást lesve, ahol egy cse- réptetos csárda jelezte, merre kell menni Sopronba és merre Hegyeshalomnak. Az ut nyomvonala halványan emlékeztetett arra a régi — bár egészen uj keletű — útra, amely átszelte a várost s amelyen öt éve Pozsonyba iparkodtam, de az enyhe ácsi kanyarban “kiszálltam”, s kilenc hónapig nyomtam a kórházi agyat. Öt-hat évvel ezelőtt Győr csak iparvárosnak tetszett, amelynek a kapujától üzemek látképe vezetett, s az volt az érzésem, hogy a varost a gyártelepek koré építették. Most egy levegős, nyaralótelep-szerű városnegyeden hajtottunk at, mintha a varos elebe jött volna az érkezőknek, barátságos utcákkal es hajlékokkal, aranyos középületekkel, amelyek fokról fokra emelkedtek, hozzászoktatva a kisalföldi szemmagassághoz szokott tekintetet a város látványához. Már az is örömet szerzett, hogy ez a város - Budapest és Miskolc után az ország harmadik legjelentősebb települése es ipari gócpontja — mennyire a dunántúli szabásminta szerint fejlődött, mintha a mai városépítők örököltek volna a regi pannonjai mesterek aranyerzeket, amellyel egy varos erejet es hangulatait egymáshoz illesztettek. TÁJKÉP bontakozott ki előttünk, városi tájkép, amelyben minden a helyén volt. minden ház és ut- (a pontosan aranylott a szomszéddal s megnyugtató érzést keltett: ez a város sohasem fog hirtelen a magasba szökni, hivalkodó módon hegygerincekre telepedni és embertelen tömegbe zsúfolni a lakókat; ez a varos valami nagy szerencse révén — minden valoszimiseg szerint gazdáinak okos mértékrendszere szerint fejlődik s emberséges, emberhez méltó lakóhely marad akkor is, amikor oly divatos az aranytalansag, a terpeszkedés, a magasba törő versengés, ami gyakorta éppen az ellenkező hatást éri el: az epuletek magasságával a gondolkodás laposságát leplezi. MINDIG izgalmas kalandnak ígérkezik belesni egy városba, kifürkészni titkait, de különösen megejtő igy nyárelején, amikor méhkassá változik a legcsöndesebb iskolaépület is. így volt ez a múltban, amikor Kosztolányi Sárszege, a világ legmaradibb kisvárosa is felbolydult, s igy van ez a mai Győrött, ahol tálán a nagyszerű uj színház ígéreteinél is többet jelent a nagy kérdés, mi lesz az érettségi tétel s hogyan végződnék a vizsgák a nagy tekintélyű professzorok előtt. Meglesni á várost a feszült készülődés es az ernyedt tollaszkodás közepette, ami a hirtelen hőséggel jár együtt, megejtő vállalkozás. Az ember mar túl van az ismerkedés első óráin, szorgalmasan pótolta az évtizedek mulasztását s a külső kórról indulva egyre beljebb hatol a város szövevényebe, megnyugodva és megrendülve, hogy mennyi becses történelmi emleke van ennek a megyeszek- helynek. A VASKAKAS árnyéka őrködik a város fölött, a török idők óta Győr jelkepe a Dunakapu tér középén, mintegy az ereklyeépúletek gyűjtőpontjában. Ez itt az ősi varosmag, amelyre a mai Győr épült, földrajzilag és szellemileg, ám ez a tér s ezek az utcák nem kihaltak, nem árasztják az idegenforgalmi látványosság hűvös élményét. Ez a tér és ezek az utcák olyan csöndes nvugalommal élnek, mint a varos szerves részeihez illik. Végezetül megpihentem a Kreszta-haz pincéjében, egy tál jóízű étel s egy pohár badacsonyi mellett, azzal a jóleső érzéssel, hogy leróttam tartozásomat, megismertem a várost, amely békében él es fejlődik a vaskakas árnyékában. Baróti Géza
