Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-10-08 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 8. 1981. Az emberi élet meghosszabbítása Dr. Robert N. Butler, a National Insitute on Aging vezetője elmondotta, nincs biológiai akadálya annak, hogy emberek 110 évig éljenek. Rámutatott azokra a tudományos előrehaladásokra, amikkel orvosok lelassíthatják az öregedési folyamatot. Az interjúból a kővetkező részleteket közöljük: A legtöbb gerontológus (öregkort tanulmányozó tudós) úgy véli, hogy az emberi élet természetes határa 110 ev. Az Egyesült Államokban férfiakat és nőket együttvéve, a várható életkor,születéstől kezdve ,73 ev. Az Öregedést lelassító gyógyszerek utáni kutatásban nagy figyelmet fordítanak a hosszú nevű, de DHEA kezdőbetűiről ismert, a szervezetben legnagyobb mértékben jelenlevő szteroidra. Habár rendeltetései még nem ismerjük, azt tudjuk, hogy a korral megfogyatkozik a szervezetben a DHEA. Az állati kísérletek mar azt mutattak, hogy a DHEA megakadályozza az emlődaganatokat, korlátozza a hízást es csökkenti a vér koleszterinjét. Az öregedésről végzett tanulmányokban a legfontosabb fejlemény, hogy sokat megtudtunk a szenilitás legsúlyosabb formájának okáról és kezeléséről. Csak nemrég fedezték fel, hogy az agy emléktartó részeben, az agyvelőkampóban egy bizonyos enzim a korral megfog)'átkozik. Ez a fogyatkozás meg jelentősebb azoknál, akiknél a leggyakrabban előforduló Alzheimer betegség állapítható meg. Ha megtaláljuk a módját ennek pótlására az agyban, akár táplálkozással, akar gyógyszerekkel, akkor óriási eredményt érünk el. A szenilitás elleni gyógyszerek után kutatva a tudósok erdekes felfedezésekre jutottak. Például rájöttek, hogy a nem gyakran előforduló Jakob-Creutz- feldt betegség oka egy fajta szenilitásnak, amelyben a központi idegrendszert egy lassan ölő virus támadja meg. Azt is megtudták, hogy nagy mennyiségű aluminium van a szenilis betegek agyában, amiről a mellékpajzsmirigy hibás működésére következtetnek. A lényeg az, hogy ma már tudják, a szenilitás nem egy, hanem többféle betegseg. Feledékenyseg mindenkinél előfordul. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy semmi sem történik a korral. De fontos, hogy ne fejlesszünk ki aggodalmakat. Ha valaki 19 éves korában elfelejti, hogy hova tette a kulcsot, nem sokat törődik vele, de ha ez 45 eves korban fordul elő, az már aggodalmat okoz. Az agysejtek száma megfogyatkozik a korral, de nem olyan nagy mértékben, mint gondoltak. Azonkívül az agynak nagy a regeneráló képessége. Mégha betegség által nagy mennyiségű agysejtek vesznek is el, a természet mindig gondoskodik rezerváról. Középkorú emberek sokat tehetnek testi és lelki egészségük érdekébenv Fontos uj érdeklődési köröket találni, a dohányzástól tartózkodni, alkoholt csak mértékletesen fogyasztani és olyan meghitt barati hálózatot kifejleszteni, amire a későbbi években támaszkodni lehet. Mindezek jó előkészületek a későbbi évekre. Persze az öregedett nem lehet latagadni. Az emberek nem szeretnek saját öregségükkel szembenézni, pedig erre még 40 éves kor előtt kell elő készülni. Ma még nincs elég geriátriai specialista a növekvő óregkoru lakosság szükségleteinek kielégítésére. A National Institute on Aging egyike a legújabb intézményeknek, amely geriátriái különleges programokat támogat az ország 21 orvostani intézetében. A tanító kórházakhoz hasonlóan, tanító ápolootthont is terveznek, hogy az óregek gondozására jobb módszereket dolgozzanak ki. páratlan oldal A SZATYROS HÖLGYEK A szatyros hölgyek főhadiszállása New Yorkban a központi autobuszállomas. Irtunk már róluk lapunkban. Megírtuk, hogy kb. 36.000 szatyros hölgy van nálunk, New Yorkban, a világ leggazdagabb városában. Legalább is ennyiről jelent a sajtó. A szatyros hölgyek szatyorban hordjak lakásukat. Ebben van a konyhájuk, ebédlőjük, hálószobájuk, éléskamrájuk. Es ebben hordják ifjúkori álmaikat és a holnaptol való félelmüket. Soknak ott lehetnek a szatyrok feneken fiatalkori, fakult fényképei esküvőjükről, vagy gyermekeik esküvőjéről, esetleg szüleik fakult arcképei is. Ezek a szatyros hölgyek, ne felejtsük el, valamikor sudár leányok voltak. Táncoltak májusi éjszakákon, sétálták virágillatos kertekben, délceg fiatalemberekkel. Legtöbbjüket egykor szerető család vette körül. Szépén berendezett lakásukba barátok mentek látogatóba. Nyaralni mentek férjükkel, környékükön tagjai lehettek az iskolabizottságoknak. Élveztek mindazt, amit Amerika, a lehetőségek országa nyújt szerencsés lakosainak. De az amerikai élet kifürkészhetetlen örvényekkel, veszélyes szirtekkel van tele és senki sem tudhatja, élete hajója mikor, hol és hogyan szenvedhet hajótörést. A ragyogó varosunk villogó kirakatokkal telt utcáin kóborló szatyros hölgyek emlékeztetők kell, hogy legyenek az élet bizonytalanságára. Sorsuk, eletük, szenvedéseik valahogyan nem váltották ki azt az érdeklődést az amerikai sa jtó, az amerikai irodalom hivatásos tagjaiból, mint aminöt az alvilági hölgyek, a gengszterek és társadalmunk más salakjai. Általában az a közhiedelem, hogy legtöbbjük amolyan kelekótya, félbolond, semmirekellő személy. Sokukról azt hiszik, hogy tulajdonképpen van pénzük, sőt gazdagok, de titkolják és koldulással, kóborlással töltik életüket. A szatyros hölgyek többsége nem érdemli meg ezt a véleményt. Egy amerikai Írónő, Alix Kates Shulman, egy evet töltött a szatyros hölgyek között, hogy közvetlenül eszlelhesse sorsukat, életüket, a körülményeket, amelyek a világváros vándorló es vánszorgó kivetettjeivé teszik őket. Erre az időre ó is “szatyros hölggyé” vált. Tapasztalatai meggyőzték öt arról, hogy a szatyros hölgyek többségé nem választotta ezt a nyomorult életmódot saját jószántából. Tüzkatasztrófa, rablás, erőszak, betegség, halál a családban, vagy kilakoltatás a leggyakoribb tényezők, amelyek egy nőt arra kényszerítenek, hogy szatyorba kapaszkodjon, mint egy haiótórött a mentőcsonakba az élet viharzo tengerén. Miért nem folyamodnak városi jótékonysági támogatásért? A legtöbb hontalan nő, állapítja meg Ms. Shulman, egyszerűen keptelen az okiratok ama halmazat megszerezni, amit megkövetel a túltengő welfare bürokrácia. Mások saját keserves tapasztalataikból tudják, hogy ha kapnak is segítséget, az gyakran hiábavalónak bizonyul. Ha csekkjük késik, vagy elvesz, ami gyakran megtörténik a nyomor- negyedekben, ahol a segelyen levők laknak, akkor kilakoltatják őket. És miután New Yorkban egyre gyorsabban fogy nemcsak a kis jövedelmű, de a kó- zepjovedelmü emberek által is megfizethető lakások szama, az ilyen személyek nem képesek egy "kilakoltatás után más lakást szerezni. Egy kilakoltatás után a szatyor látszik az egyetlen menedéknek a sorsiil- dözött nők részére. De ha kapnak is lakast, azokban egyre tűrhetetlenebbe teszik eletüket a betörések, utonállasok, lépcsőházi támadások. Ezért választják sokan a welfaren levők közül is a szatyrot, mert igy a lakbérpénzt élelemre tudják fordítani. Sokan nem tartják normálisnak a szatyros hölgyeket, dehát normális az a társadalom,amelynekveze- töi ejjelt-napallá téve dolgoznak az emberiséget elpusztító fegyverek halmozásában? Ha legközelebb láttok egy szatyros hölgyet, ne vessétek meg. Gondoljatok arra, hogy valamikor egy szerető anya szorította őt is a keblehez, hogv valaha ó is szeretettel táplálhatott egy kisdedet, Mindegyikük egy-egy vándorló vadirat az embernek ember iránti embertelensege ellen. Deák Zoltán TÁMOGASSA HIRDETŐINKET 7.
