Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)

1981-10-01 / 37. szám

Thursday, Oct. 1. 1981. 7. páratlan oldal MISKOLCZI MIKLÓS: TARNÓCÁRA, BOJTÁRNAK Tudomány A CSODAGYEREKEK TITKA “Alapjába véve azok lesznek híresek, akik valamit elsőként kezdenek, vagy utolsóként végeznek el.1" (Baldwell) Amikor az őstehetségekről van szó, elsőként min­dig Mozartra szoktak hivatkozni, aki már hat eves korában első szonátáját komponálta. Avagy Liszt Ferencre, a gyermek zongoravirtuózra. De ugyanígy említhetnénk Blaise Pascal francia filozófust és ma­tematikust, s a korábbi időktől Dantét, aki kilenc­éves korában irta első szonettjét Beatrice-hez. Kari Friedrich Gauss német matematikus már hároméves korában olyan számtani képleteket oldott meg, amelyeken a professzorok is sokáig törtek a fejüket. Az egyik legszokatlanabb történet azonban Chris­tian Heinrich Heinecken nevehez fűződik. Ez a cso­dagyerek 1721-ben született Lübeckben. Már tiz- hónapos korában úgy tudott beszélni és fogalmazni, mint egy felnőtt. Két hónap múltán ismerte a Biblia nagy részét s alig másfél évesen a világtörténelmet tanulmányozta. Különösen a dánok históriája érde­kelte. Még hároméves sem volt, s könyvformaban megírta a történetüket. Megjelent. A dán király erre föl meghívta udvarába egy bankettre a lubecld cso­da-történetírót. A kis zseni választékosán fogalmaz­va imigyen válaszolt: ‘Felség, koszónom alazattal a meghívást, de én még csak kizárólag tejberizst fo­gyaszthatok.” Állítólag négy és fél éves korában halt meg. De már oly bölcs és érett volt, mint egy aggastyán. Hasonló ritka képessegekkel nemcsak a múltban, hanem korunkban is születtek es éltek-elnek olyan zsenik,, akik mar gyermekkorukban tultettek a fel­nőttek és képzettek normáin. Közéjük tartozik pél­dául a most mindössze 23 eves, München melletti születésű Elmar Eder. Kivételes képességeit elismer­ve .tizenkét éves korában felvették az egyetemre, s egy esztendő múltán ö tartotta a matematikai elő­adásokat a felsősöknek — es a professzoroknak. Es hamarosan doktorált. Az 1976-ban elhunyt Nobel- dijas Werner Heisenberg, a neves matematikus es fi­zikus ugyancsak e hírességek közé tartozik. És ami a művészet világát illeti, csupán két nevet említünk: Anja Silja, a világhírű énekművésznó éppúgy a cso­dagyerekek közé számított, mint Yehudi Menuhin. A Wagner-enekesnő ötéves korában adta első hang­versenyét (három és fél oktávot énekelt minden ne­hézség nélkül) s kilenc éves korában neves szólista­ként ünnepelték. Menuhin hétéves korában adta el­ső hangversenyét. Azóta is a világ egyik leg(el ismer­tebb hegedűművésze. De akad — az említetteken — kívül — számos ha­sonló csodálatos eset is. Londonban nemrég tartot­ták meg a tehetséges gyermekek nemzetközi egye­sületének (National Association for Gifted Children) kongresszusát. Ott az egyesület egyik vezetője, Hen­ry Collis professzor előadást tartott e jelenseg tit­kairól. A hajlam és a környezet, a gazdasági es a társadal­mi adottság mindenképpen fontos szerepet játszik. Akadnák olyan kivételes képességű fiatalok, akik­nek eleve egyirányú az érdeklődésük, s az fejlődik ki bennük, már a születésüktől kezdve. Esetleg szülői örökségként. Közülük sokan korán feltűnnek, am a serdülőkor, a nemi eres után besorolodnak a min­dennapi emberek köze. Utazom a lángolón tavaszi Dunántúlon. Cecén lassítanék, de a vegyesbolt előtt tilos megállni. Sár- bogard szélén fekezek. Veszek húsz deka szalonnát, meg két forintért kenyeret. Bámulom a polcon so­rakozó mandarin sampon formatervezett flakonjait és gyanakvás költözik a szivembe; barátaim, sóhaja­ink nem szállnak-e parttalan vizek fölé? * Azokra a társasági sóhajokra, panaszokra, bemon­dásokra, következtetésekre gondolok, amelyekkel kis es nagy keserveinket szoktuk lezárni, amelyek­ben ki-ki életérzését adja tudtul, hogy legszíveseb­ben elszegődne Tarnocara. Másvalaki a Séden ep.ite- ne vízimalmot, ismét más disznókat hizlalna egy bu­gaci tanyan. En magam néha-napján gyerekkorom színhelyére,K-ra készülök szőlöcsösznek. Szalonnázok az árokparton. Egy kézben fogom a kenyeret és a szalonnát, ahogy parasztőseim. De bicskám krómacél, a Lenin Kohászati Művek repi ajandéka, ráadásul eszembe jutnak a vegyesboltban sorakozo mandarinos flakonok is. Belepirulok. Ki­nek játszom, mire vágyakozom én SárbogardésFel- sökörtvélyes között az árokparton? Kit céloznak és hova szállnak fel-felhörgödő sóhajaim? Anyám rég elhervadt kertjének rendjéről álmo­dom. Ilyenkor mar mutatta sorát a zöldpaprika es békésén nőtt egymás mellett a póréhagyma meg a gyöngyvirág. Könyveim az ablakban. Helyem a csa­ládi asztalnál, az elsöpört udvar fölé szállongó ün­nep, papucsos teli futásaim kukoricacsutkáért, anyám szerető féltése, dolgom Bóske néném szólőskertjé- ben, Ernő es Bela barátommal kötött vérszerződé­sűnk, apám iránymutató korholásai, szelíd versen­gésünk a vasárnapi ministránsruhákért, félelmem S-ek kutyájától es általában a sötéttől, fontosságom biztos tudata, a falu ítéleteiben való rendíthetetlen bizalom, örökösnek hitt ertekeim, az egyértelmű jo es az egyértelmű rossz naiv nyugalma. Hat ennyi. Hirtelenjében ezt jelenti, ha én a szölőcsőszködést emlegetem. De barátom, aki Tarnócára készül, éle­tet a Pasaréti meg a Pozsonyi utón töltötte el, bir- kagyapjut csak a belvárosi trikotageban látott, wool- mark védjeggyel. Mégis el akar szegődni. Ne higgyék neki? Vagy tűnődjek el a titkon, miszerint az igazi kérdés nem az, hogy hova vágyunk vissza, hanem Számítások szerint a gyermekek, vagy újszülöt­tek két százaléka rendelkezik rendkívüli képessé­gekkel. Ezt az 1976-ban elhunyt neves amerikai pszichológus, Lewis M. Termán professzor állította, s azt is, hogy e két százaléknak a fele érvényesül. Termán és Collis egyöntetűen ugv vélekedett, hogy nem igaz ama felfogas, melv szerint a csodagyere­kek és zsenik általában korán halnak. Van (volt), aki korán hunyt el, masok viszont szinte matuzsále­mi időt értek el. Nincs szabály arra sem, hogy ki jön csodagyerek­ként a világra. Az orvostudomány régóta foglalko­zik ezzel a kérdéssel, de tovább még nem jutott an­nál, hogy ez olyan — profánul, hetkóznapiasan szólva — mint az ötös találat a Lotton. Vámos Imre hogy miért vannak $őhajos,egyszerűsitó,visszainditó vágyaink. Miért is? * Mert elég. Mert sok körülöttünk a színlelés, az i- rigyseg, a csalás, a lökdösődés. Mert meguntuk a mellebeszélest, a semmit passzirozo értekezleteket, a törekvők mennybemenetelét, a kiszolgálta­tottságot, a fonnyadt testéből élő titkárnőt, a sze­münk melle néző főnököt, a szellemi segédmunkát, szavak és tettek konok szétválását, a szempontok alapjan szerveződő társasagokat, a klikkek működé­si szabályait, szükségleteink kínosan pontos ismere­tet, az érdekek okos érvényesítését, szerelhetőségünk minden kínját. Es jaj nekünk, mert nem egyszerűen másokban, nem a környezetben, hanem önmagunk­ban ismertük fel és utáltuk meg mindezt. A változ­tatásra pedig sokan gyöngék vagyunk. Inkább elme­nekülünk. Vízimolnárnak, bojtárnak, szőlöcsösznek, betyárnak. Legalábbis elméletben. Mert igaz: a puszta felismerés meg senkit sem indított vissza Tar - nócara. Csak elszalonnázgatunk az árokparton, csak eljátszunk a gondolattal fővárosi lakással a feje fölött, hogyan lábolhatna ki, most meg már az ér­telem felelősségéből, a nép fia. * Néha úgy tűnik, csak a választásra szabadultunk föl, de az elutasításhoz, a “valamit választassa!” együttjáró “valamiről lemondáshoz” még a messzi­ről jövök mohóságával viszonyulunk. Vagyis elfoga- dásainkbai még nem épültek bele a lemondások. Egyszerre szeretnem a bonyolult munka örömet es anyám parasztkertjének nyugalmat adó egyszerűsé­gét, egyszerre a szabadsagot es a kötődést, a kocká­zatot és a biztonságot, a fontosság tudatát es jelen- tektelenek könnyedségét. Ehhez a mohósághoz pe­dig nincs — nem is lehet — ideológiánk. Ezért nem tudunk vele mit kezdeni, ezért fájdul meg a szivünk tőle, ezert lettünk újra érzékenyek a változások köz­ben is állandó emberi értékekre. Ezért zsákutca a mohóság iránti toleráncia is, ami történetesen most éppen Tarnócara vezet. * Különben sem hiszem, hogy van akkora Tarnóca, ahol mindannyian akik ma időnként odatartunk, i elférnénk. Sőt, egyáltalán nem hiszem, hogy van Tarnóca. ^------- ------------------­Küld jükajdndékunkat továbbra is IKKAval Az IKKA amerikai fókepviselete ezúton értesí­ti ügyfeleit, hogyszept. 1-i hatállyal a dollár ár­folyamát Magyarországon 33.25 forintra emelték. Aki otthoni hozzátartozóinak és barátainak szép ajándékot kivan küldeni, adja fel rendelését a kö­vetkező címen: SOBEL OVERSEAS CORP. 210 East 86 St. New York, N.Y. 10028. Telefon: (212)535-6490. AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom