Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-09-17 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 17. 1981. Szempontok néplap szerkesztésében VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG A politikai hatalom és a politikai befolyás gyakorlása megköveteli a szervezettséget. Ez vonatkozik a népre, a munkásságra csakúgy, mint a monopolistákra. Mig az üzleti világnak számos szervezete van, egy ezek kozott, a BUSINESS ROUNDTABLE (B.R.) megérdemli a demokrácia híveinek különös figyelmet. A hatvanas évek során a monopóliumok uj körülményekkel találtak magukat szemben. Az akkori népi megmozdulások fokozottan népszerűtlenné tették a nagyüzletet. Haladás történt az ipar és a nagyuzlet ellenőrzése és szabályozása irányában. Ámbár ez korlátozott volt, mégis aggodalommal töltötte el a monopóliumokat, amelyek hozza voltak szokva, hogy urai voltak bármiféle kormany- szabályozasnak. Továbbá, a Nixon kormányzat okozta politikai káosz és zűrzavar, amely rávüágitott a rendszer kor- ruptságára, szintén mely aggodalommal töltötte el a nagyuzlet vezetőit. Nyilván, a monopóliumoknak uj és hatékonyabb szervezetre volt szükségük. így, 1973-ban, kialakult a BUSINESS ROUNDTABLE szervezet, amely kizárólag a nagyvállalatokból tevődik össze; célja, hogy a nagy kapitalistáknak a politikai befolyáshoz eszközt adjon. Ebben különbözik a National Ass’n of Manufacturers es a U.S. Chamber of Commerce-tól, amelyek közép- és kis üzleteket is magukban foglalnak. Kik a B.R. tagjai? A Harvard Business Review 1981. május-juniusi szama jelentest közöl a B.R. jelen helyzetéről. Mintegy 200 vállalat-tagja van, melyeket a vállalat vezérigazgatója es elnöke képvisel. Ezek között vannak a fö olajtársasagok; a General Motors; General Electric; International Business Machines (IBM); a legnagyobb bankok (Citybank, Morgan, Bank of America);Sears; es a legnagyobb repülő- és vasutvallalatok. Ezenkívül beletartozik néhány legnagyobb magánvallalat is, mint Bechtel. Egészeben, a B.R. tagok bevetele megfelel az ország összbevétele (gross national income) felének. A B.R. jelen végrehajtó bizottságának elnöke: Clifton Garvin (Exxon); 3 társelnöke: Theo. Brophy (GTE); James Evans (Union Pacific) es Walter Wris- ton (Citycorp). Csak a vezető bizottságok tagjainak neve ismeretes, a többié titok. Mit csinál a B.R.? Fő feladata politikai es törvényhozási ügyekben a stratégiai program kidolgozása. A célkitűzéseket aztán szervezett módon végrehajtják. Az 1978-as Labor Law Reform Act leszavazása egyik nagy diadaluk. Mi a B.R. sikerének titka? A Harvard Business Review igy jellemzi: mellőzi a közvetítő lobbyista szerepet; ehelyett közvetlen kapcsolatba hozza a vezérigazgatókat kongresszusi vezetőkkel es a Feher Házzal. Kapcsolatba lepnek a közszolgálati (civil service) magas tisztviselőivel, hogy azok beszéljenek az illetékes személyekkel. Tamadasba lép a törvényhozási folyamat korai szakaszában a kongresszusi bizottságokban, még mielőtt a közönség tudomást szerez a javaslatokról. Mivel a B.R. titokban működik, nehez megtudni, mi a mindenkori szerepe. A Reagan kormányzat hivatal foglalása óta, fülünket repeszti a szélső jobboldali szónokok rikácsolása. Ne feledkezzünk meg arról, hogy befolyásukat csak úgy tudtak elérni, hogy szövetségre léptek a nagyüzlet súlypontjával, a monopol-vállalatokkal, melyeket a B.R. képvisel. V. O. Nincs olyan tömegtájékoztatási eszköz — még ezek összessége sem —, amely a szó abszolút értelmében teljes képet adhatna világunk minden, vagy akárcsak minden közérdekű történéséről. Es hogy mégsem reménytelen vállalkozás a mindenki szamara értelmezhető, egyetemesen átfogó világkép megismerésere törekedni, az a tájékozódás minőségi megragadásában rejlik. A teljes igényű tájékozódás követelménye szerint sohasem elégedhetünk meg pusztán a társadalmi felépitmény (“Felépitmény”; A társadalom politikai és kulturális intézményei és nézetei. “Alap”: A termelési viszonyok. — Szerk.) szférájában tükröződő jelenségek vizsgálatával, avagy a belőlük közvetlenül levonható következtetésekkel. A felépitmény jelenségeit — politikusok, pártok szándékait, megnyilatkozásait és cselekvéseit — nem vizsgálhatjuk csupán önmagukban es egymáshoz való viszonyukban. Illetve, ha ezt tesszük, ez a vizsgalati módszer elkerülhetetlenül szubjektív következtetésekre vezet. A történelmi materialista szemléletű kutatás minden esetben visszavezeti a felépitmény politikai jelenségeit az alapban végbemenő objektiv folyamatokra, és az igy feltárt lényegi indítékok logikája szerint rendezi és válogatja a tárgyról felhalmozott valamennyi ismeretanyagát, a politikai, gazdasági, ideológiai, pszichológiai stb. tényeket egyaránt, hogy azután a kifejtés — bármilyen terjedelem álljon is rendelkezésre — mar ezt az oksági rendet mutassa be. A teljes — pontosabban: a teljesebb — tájékozódás igénye tehát feltételezi az ilyen szemléletű vizsgálódást. Más szóval: feltételezi a történelmi materializmus, logika és ismeretelmélet egységben való alkalmazásának következetes módszerét. Mert csakis ezzel a szemlelettel és módszerrel lehet értelmezni és megérteni napjaink történetének nemzetközi eseményeit és fejleményeit. Csakis igy és ebben az értelemben lehet akar egyetlen gépéit oldal terjedelmű irás is a maga nemében “teljes”, amennyiben a tárgyalt kérdés objektív valóságtartalmanak a lényegét a lehető legpontosabban és a lehető legteljesebben gondolatilag megragadta. Es lehet ugyanarról a témáról ezer oldalas “mu” is végtelenül üres — es hamis! —, mégha megannyi, önmagában helytálló részigazsággal és vitathatatlan “tény’’-nyel zsúfolták is teli a lapokat. Es ki ne tudná: a tévedés — vagy eppenseggel a tudatos hamisítás — annál veszedelmesebb, minél több részigazságot tartalmaz. Éppen ebben rejlik a burzsoa tömegtájékoztatás manipulátorainak legraffináltabb és leghatékonyabb titkos fegyvere — a “teljes nyilvánosság.” Vagyis: az “agyak tőmegbombázása” a szakadatlanul záporozó információkkal. Ebben az informáciözuhatagban felfoghatatlan zűrzavarban kavarognak a lényegi összefüggéseikből kiragadott tények, adatok, események, vélemények, mindennek és minden ellenkezőjének igazolására vagy cáfolására, istenséggé avatva a véletlent, az esetlegesség és a viszonylagosság prédájává tévé a társadalommal szembeállított elszigetelt egyént. * A világpolitika dolgaiban való tájékozódásra is érvényes az a melyértelmű megallapitas, melyet Marx a tudományokról szólva tett: “Minden tudomány fölösleges volna, ha a dolgok megjelenési formája es lényégé közvetlenül egybeesnék.” Minthogy azonban a dolgok lényege es a dolgok latszata szinte sohasem esik egybe, az emberek nem nélkülözhetik a szőkébb és a tágabb világunkban való eligazodáshoz szükséges információkat. A dolgok lényeget — vagyis objektiv valóságát — illetően, a történelmi haladást hordozó osztályok és sajtójuk abszolút fölényben vannak ideológiai ellenfeleikkel szemben. A dolgok lényégé azonban nem mutatja meg önmagát, a látszatokból kell azt szívós erőfeszítéssel kihámozni és közérthetően felmutatni. Ellenfeleink viszont éppen a dolgok köznapi megjelenési formája tekintetében vannak előnyben velünk szemben. Nekik ugyanis — a dolgok lényegének elkendőzését célzó manipulációikhoz — kizárólag a dolgok látszatára van szükségük. Ráadásul a látszatoknak megvan az a különleges előnyük a reakció propagandistáinak nézőpontjából, hogy azok a maguk közérthetőnek tűnő közvetlenségével könnyeden beleilleszthetők tömegkózlesi eszközeik jól kidolgozott általánosítási rendszerében. Ez a társadalomlélektani előnyük abból az egyszerű tényből fakad, hogy az embernek nem kell tanulnia fiziológiát es anatómiát ahhoz, hogy emészteni és mozogni tudjon. A nagyuzlet sajtójának manipulátorai ezzel az igazsággal meg is elégedhetnek. Nekik igazán nem érdekűk a tények mélyebb összefüggéseinek feltárása. Hanem inkább az, hogy “emésztésre” kész állapotban találják a dolgok látszatát tükröző információikat a “fogyasztóknak.” Az emberek közötti érintkezésben egyetlen társadalmi rendszer sem nélkülözheti az általánosítást. Vagyis azokat a változatlan alakban ismétlődő be- szedfordulatokat, amelyek az ember összes megelőző tapasztalatait belesüritik valamilyen egyértelmű reakcióba bármely külső társadalmi tény iránt, s amelyek — a társadalom tudatában uralkodó értékinformációk sajátos visszatükröződéseként — megkönnyítik az uj információk értelmezését. A szocialista társadalmi tudat alakulásában is nélkülözhetetlen ertekrendezö szerepet tölt be az általánosítás eppen a megelőző összes ismereteket és tapasztalatokat sűrítő és felidéző hatásánál fogva. A szocialista tömegtájékoztatásban alkalmazható általánosítások tartalmi lényegük és céljuk szerint ' gyökeresen különböznek az imperialista propaganda manipulativ tartalmú és célú általánosításaitól. Az igazi általánosítás elengedhetetlen követelménye, hogy az magában foglalja az általa megnevezett jelenség lenyeges jegyeinek és oldalainak maximumát, mert csak igy válhat alkalmassá arra, hogy valósághű eligazítást adjon. Ennek a követelménynek bármilyen megszegése csakis értékorientációs zavarokra, a társadalmilag vallott értékrend és a társadalmi valóság ellentmondásaira vezethet a szocialista társadalmakban is. Amikor az imperialista reakció a tömegtudat gátlástalan manipulálásával igyekszik konzerválni a történelmileg túlhaladott polgári értékorientációt, mindenekelőtt az általánosítás sajátos társadalomlélektani tulajdonságára epiti számításait. Nevezetesen arra, hogy az általa'nositás — eppen, mert legtöbbször nemzedékek sorának, esetenként pedig az emberi civilizáció egesz megelőző történetének felhalmozott tapasztalatait sűríti egyetlen formulába — rendkívül merev, szívósan ellenáll az uj nézeteknek, képzeteknek, értékeléseknek. Az üzleti sajtó (es radio, T.V.) rendkívül alapos felkészültségű tömeglélektani manipulátorai a legalaposabb “megmunkálásnak” vetették alá, messzemenően kiaknázva történelmi tempöelőnyüket, s a vilag-tömegkom- munikacio rendszereiben még ma is élvezett jelentős anyagi-technikai túlsúlyúkat. ümmeíeÁ4.
