Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-19 / 8. szám
Thursday, Feb. 19. 1981. 10. Móricz Zsigmond /I baldafy embesi XI. így kimentem a mezőre, de egész nap nem vót nekem kedvem még szólani se. Mindig csak magamat szidtam, Hogy minek is kellett nekem olyan mérmon- dónak lenni avval a Salánky tekintetes úrral. Nem vóna most semmi baj, édesanyám nem ijedt vóna meg, írást se küldtek vóna, meg nem is lett vóna beteg. Mikor este hazajövük, édesanyám nagyon beteg, Krószné ott vót nála tízszer is, hogy nagy láza lett, egy béresasszonyt odaültetett mellé, a kocsist meg elküldte a kocsival Gacsályba a kerületi orvosér, az meg is jött, és orvosságot rendelt, még azt is lóhátas fiával hozatta ki Újlakból a patikából. Valamilyen sárga kenőcsöt hoztak, avval kenték be szegény édesanyámnak a derekátul lefelé, mind a két lábát és cse- püvel kötötték be. Nem tudta, mi a baja, azután se tudtuk meg, csak soká tartott nagyon. Mondom másnap, hogy én nem megyek a mezőre, otthon kell maradni. Ott a béresné. Éppen azért nem mertem elmenni, mert az az asszony nagyon hamis körmű vót, nem lehetett arra ráhagyni a házat, mind elprédálta vóna a mi szegénységünket. Inkább elhíj- tam keresztanyámat. No, az egész faluba híre szaladt, hogy Jó Jánosné nagy beteg. , Jöttek is már másnap a nézők. Hoztak egyik egy kis levest, másik egy kis tésztaételt. Édesanyám meg se kóstolta, meg nem is tudott magáról semmit. így én ott vérrasztottam mellette, amit mondtak, megcsináltam, de nem tudtam segíteni rajta. Sose láttam én addig semmi betegséget, mert sokan meghaltak ugyan a mi házunkba, édesapám két nap alatt, István bátyám utána belefúlt a Batárba, hóttan hozták haza. Emma néném is egy-kettőre végzett, nem szoktunk mink sokat ápolni. De édesanyám csak nem akart meggyógyulni. Egész nyáron beteg vót. Én nem lehettem mindig vele, mert ha nem dógoztam vóna, nem lett vóna ennivaló. Otthon bekapáltam a kertet, a magunk fődjét, feles fődet, mindet megdógoztam, meg napszámba is jártam. Hanem hun egyik, hun másik nénémasszony vót a beteg mellett. így elment a nyár, jött az ősz. Kellett szedni a szilvát. Sok szilva vót abba az időbe, eladtam vagy huszonhét mázsát. Julcsa néném is eljött, és megnézte édesanyámat, itt is hagyta a legnagyobb fiát, hogy segítsen szilvát szedni. Mondta is a kisfiú, hogy bár az isten egy szemet se adott vóna, hogy ne kellene annyi szilvát szedni. Mondom neki: jófiú, akkor mit ennél? Mert enni meg szerette a gyermek a szilvát. Hát elkezd édesanyám gyógyulni lassacskán, akkor mi történik, megint jön a kisbíró, hozza az írást, hogy ekkor meg ekkor árverezik a házat. Jóságos isten, hát ez meg már micsoda? Hiszen édesanyámnak az ügyvéd megígérte, hogy nem csinál semmit. Szaladok a jegyző úrhoz. Szaladok, szaladok, de a kapuba megállottám. Nem mertem bemenni. Mi lesz, ha most is ott fog állatni a tornácon délig. Ott ácsorgók, hát jön Fitos Bálint helyettes bíró. — Te mit akarsz itt? Mondom neki, hogy édesanyám beteg, osztán milyen hosszú levelet kaptunk. — Eredj be a jegyző úrhoz. — Nem merek. — Mért? — Csak félek, hogy megint pofon vág. — Gyere csak be velem, majd én megmondom neki. Bementem osztán, úgy kullogtam utána. Bemegy a hivatalos szobába, én meg maradok az ajtó előtt. Mit beszéltek, mit nem, azt én nem tudom, de nemsokára kijön a kisbíró, Orbán bátyám, hogy gyere be. Bemegyek. — Tekintetes jegyző úr — mondom —, hosszú levelet kaptunk, édesanyám meg beteg, nem tudjuk, minek árverelnék a házat, mikor az ügyvéd úr Újlakon megígérte, hogy nem lesz semmi baj. — Nem is az ügyvéddel van baj, hanem az adóval. — Milyen adóval? Hát rám formed, hogy milyen adóval! Nincs más adó, csak adó, édesapám még adós maradt olyan sok adóval, hogy az azóta behajthatatlan, mit képzelünk mi, hogy adót se kell má fizetni. Adóba árverelik a házat. No, evvel én hazamegyek, hogy adóba viszik el a házat. , Sír édesanyám az ágyba. Már annyira jól vót, hogy legalább lehetett vele beszélgetni. Én meg szomorko- dok, hogy ez is csak a Salánky Sámuel tekintetes úr miatt van. Ha mán egyik ódalon nem tudták elárve- relni a fődet, akkor a másikon kezdik el, a házon. Nem hiába mondta szapora szavú, hogy nem sokáig marad a mienk a ház. — Hiszen apád csak huszonöt forinttal maradt adós — mondta édesanyám. De hiába huszonöt, mikor huszonöt krajcár se vót a háznál. Még a tehenet is eladtuk má a betegség mián. így mi is nagyon szomorúak lettünk, nem tudtuk mit kell itt csinálni. Teltek a napok, nem vót semmi segítség, akkor éppen kötözni akartak hazafelé méltó- ságos Kerecsen László úr meg a felesége. Szólít a méltóságos asszony, hogy nem vagyok olyan víg, mint azelőtt való esztendőn, kérdi, mi a baj. Mondom, hogy édesanyám beteg, a házat meg árverezik. — Mért árverezik? Elmondom neki. Szól a méltóságos úrnak, az is meghallgatja. Azt mondja, hogy ő nem akar beleavatkozni, de ez nem jól van. Majd azért meg fogja tudni, hogy áll a dolog. Utána is járt, egypár nap múlva mondja, hogy azért árverezik a házat, mert a bíró olyan jelentést tett az árvaszéken, hogy Jó Jánosné nagybeteg, halálán van, a házon, fődön meg annyi az adósság, hogy semmi ingóság nincs, tehát nem lehet remélni, hogy valaha kifizeti az adót. Ezért tűzték ki az árverést, de még az árvaszék beleegyezését is kérték már, csak az még nem egyezett bele, mert a főd mind édesapámé vót, így kiskorúakra maradt az egész, az anyának csak haszonélvezeti joga maradt. Itt nem lehet mást tenni, mondta a méltóságos úr, csak el kell kérni az árvaszéktől, hogy szabad kézből lehessen eladni a fődet, akkor annyit lehet érte kapni, hogy abból minden adó és minden adósság kitelik, a ház megmaradhat. Mondom otthon édesanyámnak, ő meg csak sír. Mán kezdett felkelni néha az ágyból, de olyan gyenge vót, hogy nem bírt sokat járni. Keresztanyám meg unokatestvére volt Fitos Bálintnak, hát beszélt vele, hogy csináljon valamit, az jó is volt mihozzánk, azt mondta, menjen be édesanyám az árvaszékhez. Más nem mehet, ha nagykorú volnék, akkor én is mehetnék, de én még csak tíz esztendő múlva leszek nagykorú. addig nem lehet várni. Édesanyám el is szánta magát a nagy útra, mert az árvaszék Nagykárolyban vót akkor, és az mitülünk nagyon messze vót, még messzebb sokkal, mint Szat- már. Ott vót a megyeháza, oda kellett menni az árvaszékre. Végre mikor annyira erősödött, én Krószné tésasszonytól elkértem a kocsit, és meg is ígérte, hogy elküldi édesanyámat a nevetleni állomásra, hogy elmehessen Nagykárolyba. Szegény édesanyám fel is ült a kocsiba, de olyan gyenge vót, hogy én is elmentem vele. Mikor a vonat megjött, idegen emberek fogták karon édesanyámat, úgy tették fel a vonatba. Igende azt nem tudta megmondani, mikor jön haza, és mikor kimentek a kocsival a vonathoz elibe, akkor nem érkezett, hanem az écca- kai vonattal. Úgy hált meg az állomáson, mikor megérkezett, a bakternál, és másnap egy véletlen akadt szekérrel jött el Uszkáig, onnan meg gyalog jött haza. Mikor én este hazajövök a mezőről, csak otthon találom másnap este, megint az ágyba. Mondja, hogy az urak kegyelmesek vótak hozzá, mindenkinek kezet csókolt, még a hajdúnak is, így megengedték neki a szabad kézből való eladást. Az árverést meg felfüggesztették, addig, míg el tudja adni az erdőfődet. Márc. 6. este 7 ó. Taggyűlés, utána társas szórakozás Apr. 10. este 7 ó. Társasestély Május 8. este 7 o. Anyák Napja, utana tarsas szórakozás Jun. 19. este 7 ó. Taggyűlés, utana társas szórakozás Julius 17.este 7 ó. Társasestély Aug. 14. este 7 ó. Társasestélv VECSEI JULIA • •• t i u Sajnálattal ielentiuk, hogy Vecsei Julia tagtarsno Carleton, Mich.-ben két heti betegseg után 1981. február 5-én elhunyt. Régi olvasoia és tamogatoia volt a magyar munkás saitónak és a Detroit es kor- ovéki magyar munkásmozgalomnak. Somogy megye Szólohegv községében született 1895 március 2-án. A South Gate-i Gerback'Krausun temetkezési kápolnában volt felravatalozva és akarata szerint tetemét elhamvasztották. Gyászolia 3 leánya: Mrs. Helen Oliver és férje Stanley Mrs. Margaret Hustyi és férje, Louis, Mrs. Anna Rinaud és férje, Robert, 8 unokáia és 12 dédunokája, a farmon lakó barátai és szomszédai, az Ash Senior Gtizen Club tagiai, a Petőfi Kör tagjai. Emlékét megőrizzük. Miklós Gyorgv,tudosito A Magyar Szó szerkesztösege és kiadóhivatala őszinte részvétét küldi Vécsei Julia családiénak és emlékét megőrizzük. Társbérlőt keres idősebb ember,tiszta, co-op lakásaba, NEW YORKBAN, a Grand St. /Lower East Side/ Erdelodok hívják leánvát Vicki-t, telefon: (212) 349i3724, d.u. 4 órától: 777-3393 ( Mi lesz ] ! New Yorkban [ j május 17 én J 1 999 I I * ’ * I ............... tMtod. ■■■■—■.......... RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW. YORK, N. Y. (A 81-lk Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar Mitzvah-torták. Este 7.30-ig nyitva. A DETROITI PETŐFI KOR Gyűléséit összejöveteleit rendezi a' Bedflún Community Hiúban, 10 71 Southfield Rd, Fort St.-tól keletre, Lincoln Park', Midi. Titkir-pénztimok: Miklós György. Lapkezelők: Miklós György H Í41 Dorchester St. Apt. 116. Soutlgate, Mich. 48195.. Tel: 287-2856.' , " , <7 ' ' A lappal kapcsolatos mindenféle- SgyrifcOtTerdu^i- nak bizalommal * lapkeze lükhöz. Detroit es kornyéke laptudósitö: Lcnv Anna. Jel- ín V7776 _________ HOL KAPHATÓ A MAGYAR SZQt Delray Party Store, 7900 W Jefferson, Detroit, ESEMÉNYEK NAPTÁRA
