Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 5. szám

Thursday, Jan. 29. 1981. 3. AMERIKAI MAGYAR SZÓ A FELAVATÁSI BESZÉDBŐL Az Egyesült Államok példátlan méretű gazdasági válságban szenved. A népet az ország tortenetenek legnagyobb inflációja sújtja. A tétlenségre kárhoztatott ipar munkanél­küliséget, nyomort, az emberi méltóság sárba tiprasat eredményezi. A kormány költekezése elzálogosítja jö­vőnket, gyermekeink jovojet. Ha a dolgok tovább is igy mennek, elke­rülhetetlen lesz a társadalmi, politikai és gaz­dasági felfordulás az országban. A kormány nem megoldás problémáinkra, a kormány maga a probléma. Könnyíteni kell az adóterheket, fel kell ébreszteni az alvó ipari óriást, meg kell kezde­nünk a nemzeti megújulást. A javulás lassú menetű lesz... Az amerikai elnöki hivatal terhet nem csekélv mértékben könnyíti a kényelem, amely körülveszi az ország első tisztviselőjét. 77 háziszolga, három szakács, hat ajtónálló és két lakáj áll az elnöki csa­lád rendelkezésére. Ha el akar menni az elnök lá­togatóba, válogathat 13 automobil, 18 repülőgép és egy néhány helikopter között. Hivatali munkájá­ban 451 tisztviselő segédkezik neki. Es ha úgy tetszik, az év minden hetében más szobában alhat, léven a Fehér Hazban 132 szoba. A konyhája ak­kora, hogy ha szükség van rá, 1400 személyre te­ríthetnek a nagy ebédlőben és nem kell a Kentucky Fried Chickenhez kiküldeni a háziszolgát csirke­combért. Reagan külpolitikai tanácsadói ellenzik Kissin­ger bevonását az elnök szükebb hivatali környeze­tébe. Attól tartanak, hogy ha egyszer Henry bete­szi a lábát a Fehér Házba, ö lesz az érdeklődés központiában és túlragyogja a többi bennfentest. Különös választásra van kilátás jövőre Califor- niaban. Az akkor megürülő szenátort állásra egy Reagan és egy Goldwater számit pályázni. A Rea­gan az uj elnök leánya, Maureen, akinek politikai ambíciói vannak, a Goldwater pedig Barry Jr., a konzervatív arizonai szenátor fia. Hogv mi minősí­ti őket e fontos törvényhozói állásra? Hát nem eleg az, hogy az egviket Reagannak, a másikat Gold- waternek hívják? Kiknek lesz döntő szerepük a Reagan adminiszt­rációban? A közhiedelemmel ellentétben nem a Reagan-kormany tagjai, hanem azok, akik segéd­keznek az elnök mindennapi munkájában es akik­nek hivatala közvetlenül az elnök dolgozószobájá­ba nyílik. Ezek közé tartozik Edwin Meese (sokan öt tartiák az ország tulajdonképpeni fejenek), Ja­mes Baker a saitófelelős és Michael Deaver fehér­házi vezérkari főnök. BANKOK ÜZELMEI Amikor bizonyos idő elteltével egy bankbetéttel semmilyen ügylet nem történik, a bank vagy pénz­intézet azontúl nem fizet kamatot, sőt a számlát rendszeres szolgálati díjjal terheli meg, amely né­hány centtől pár száz dollárig terjedhet. Ugyanakkor a pénzintézet köteles a betét tulajdonosát felkutatni. Ha a számla több év után is változatlan marad, azt az egyes állami hatóságoknak kell átadni (Colo­rado es Wyoming kivételével) és ezek az államok próbáljak a tulajdonost megtalálni. Mielőtt azonban ez megtörténik, a számlát annyira meg lehet terhel­ni, hogy teljesen elfogv. Kongresszusi kihallgatásokat tartottak 1979-ben erről a kérdésről, amelyen Jim Lord, Minnesota ál­lam kincstárnoka es a National Association of Un­claimed Property Asministrator elnöke a bankokat azzal vádolta, hogy “országszerte kirabolják nem jelentkező betéteseik tétlen számláit.” Példának em­lített egy Minnesota-i betet és kölcsönbankot, a­mely egy iskolarendszerrel kötött szerződést. Sok iskolásgyermek nyitott náluk takarékszámlát, ami­ről idővel megfeledkeztek. A pénzintézet “majd­nem 80.000 dollárt vett el a gyermekek takarékbe­tétjéből és közülük 10.000 takarékszámlát emész­tett fel szolgálati dijaival.” Kaliforniában az állam pert indított a Bank of America ellen: az államügvesz jelentette, hogy a bank tetlen betéteknek olyan ismert tulajdonosait volt “képtelen” megtalálni, mint Lucille Ball, Ed­mund G. Brown volt kormányzó, Willie McCovey baseball bajnok, sőt Kennety Cory állami pénztár­unk. A kaliforniai felsőbb bíróság döntése szerint a bank köteles visszafizetni az államnak minden szol­gálati dijat és megvont kamatot 1959-ig visszamenő­leg. A számítások szerint ez az Összeg több, mint 20 millió dollárt tesz ki. Lehet, hogy a bank felleb­bezi a határozatot. Bünhullam Dél-Californiában Ezúttal hatalmasabb a bunhullam, mint valaha. Olvastam róla a lapokban, említettek a TV-ben a hireknel. Vártam, figyeltem, mi lesz a visszahatás... Szemelves érintkezésekből azt láttam, hogv az em­berek meg vannak döbbenve, felnek az utcára menni, különösen este. Minden esti sétámon kutvám és én még kevesebb emberrel találkozunk, mint eddig. Van olvan este, amikor hazatérek, anélkül, hogy egyetlen gyalogjáróval találkoztam volna. Az á ke­vés autó, amely elhalad mellettünk, mind csukott ablakokkal, rádió harsogás nélkül, mint egv kisertet suhan el. Asaitó erről szőlő hírei is ezt tükrözik. Az embe­rek fel vannak háborodva, az emberek félnek, olvas­hatjuk lépten-nyomon. Ez utóbbira van bőven jó okuk. A Los Angeles Times szerkesztőségi oldalán, a minap két teljes hatalmas hasábján hozza olvasói hozzászólásait. Ha elolvastál belőlük egvet, olvastad mindet. Mindenegyes hang a felháborodásé, minden ál­dott javaslat még több rendőrt, még több ügve'szt, drákói tőrvénveket, kíméletlenül szigorú bírókat kö­vetel. Szűnjön meg az idóelötti szabadonbocsátás, a parole, mondják. Megértem őket. Valamit most már igazán tenni kell! A tizenkettedik órán már reg túl vagvunk. Hallom, a los angelesi rendőrség azt javasolia, tartsuk autóink ajtajait zárva, ablakait csukva, ne­hogy a pacoimai nurse sorsára jussunk, altit — tud­valevőleg — autójával együtt elraboltak es meggyil­koltak. A nőt pisztollval, az autót lángralobhantás- sal. A Palm Springs-i rendőrség hangosan-beszélővel felszerelt autókat küldött szerte és hirdette: tartsá­tok zárva lakásaitok ajtaiait és ne nyissátok ki azo­kat, mielőtt megtudtatok, ki kér bebocsátást. Nevetséges! Hat ez minden, amit a hatóságainktól varhatunk? Igaz, ha meggondo'iuk, amit Davis volt los ange­lesi rendőrfőkapitány tudott segitségü' ajánlani, ak­kor be kell latnunk, “ez sem uj a nap alatt.” Tudva­levőleg az a nagv nyugdijat és állami szenátort fize­tést élvező fó-főrendör azt javasolta annak ideien, hordjanak a nők nvakukba akasztva egv sípot es igv kerjenek segítséget, ha megtámadjak őket az utcán. A sip nem segíthet a bajban lévő nőn, de azütonállo a zsinórral megfojthatja őt. Senkit nem akarok megfosztani utolsó reménv- ségétól. Ellenkezőleg. Bizalmat akarok önteni az emberekbe! Van segítség! Gondolkozzunk és csele­kedjünk bátrán! Valamikor, még a múlt század végen, vagy száza­dunk elejen mondta egy francia kriminológus a kö­vetkezőket: Minden társadalomnak olyan bűnözői vannak, amilveneket megérdemel. A mi mai társadalmunk ugvlátszik olyant erdemelt, mint amilvenrol napon­ta hallunk. Amit mi csinálunk, az tüneti kezeles, nem a kór­okozó kiirtása, vagy legalább kordába-fogasa! Tu­dom, nincsen társadalom bűnözők nélkül. De pró­báljunk egy olyan társadalmat kialakítani, amelv- ben kevesebb az alkoholista, kevesebb a kábitószer- elvezo, az elmebeteg. Amig a mérges gyümölcsöt termo fanak csak az agait nyesegetjük, mindig lesznek, akik megbeteg­szenek a lábon maradt fa gyümölcsének mérgétől! Gyökerestől vágjuk ki a fát! Lazar Gyula i ■ "-O" PÉNZ VÁR RÁJUK Jeanette Varga, 3600 So. Lowell Blvd. 103 N. Denver, Colo 80236. N. Huszar, 314. So. Albert, Mt. Prospect, 111. 60056 Rónai, 40. Alden Crt. Scarsdale, N.Y. 10583. Karen Szombathy, 607. Ackerman Ave. Syracuse, N.Y. 13210. A jogosultak írjanak e címre: U.S. Labor Depart­ment, 1515 Broadwav, Room 3310. New York N.Y. 10036. A U.S. Department of Labor több, mint 154.000 dollárt kollektált be munkásoknak jaro hátralékos bérek fejében. A jogosultak névsorában több magyar hangzású nevet találtunk. Aki kapcsolatban van az alábbiakkal, tudassa őket, hogv egy csekk var rajuk, ha kapcsolatba lepnek a Labor Departmenttel. Az illetők neve es cime: Victoria Török, 1701 Jennylind St. McKees­port, Pa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom