Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-25 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 2. 1981. 4. Levelek Hja, az öregség! Olvastam Mihályi Dezső Honfitárs levelét a Magyar Szó junius 25-i számában. Első pillanatban, nagyon sajnáltam és bizony nagyon kár, hogy öreg napjaikat igy és itt kell leélniük. Gondolom kedves magyar rokonaik, akiknek a levelet Írtak, könnyezve sajnálkozva gondolnak rajuk. Bizony azok az emberek, akik egy életen át nem tudtak öregségükre kiépiteni egy szűk kis barati kört, akikkel néha összejönnek, vagy akik legalább hetente telefonon felhívjak es hogylétük felől érdeklődnek, azoknak nagyon szomorú a sorsuk, éveken keresztül nemcsak itt Amerikában, de a világ bármely táján. A nyugdíjba menés az élet természetes követ- kezmenye. Sokan várjak a megérdemelt pihenést. Sokan aktivak meg 80 eves korukban is. Ez termeszei dolga. De, hogy itt Amerikában a nyugalomba menés börtön, az kis túlzás. Miért nem tartozik az öregek szervezetének valamelyik közösségébe? Ez minden kerületben van, sőt több is. Ott nagyon szép programokról gondoskodnak, kirándulásokat szerveznek olcsó árakon, ha valakinek valamilyen hobby-ja van, azt megtalálja, amihez kedve, vagy erzeke van. Ejje],igáza van,kevés öreg ember jár az utcán. De New York éjfélkor szinte “tele” van a színházakból jövő emberekkel. Draga a színház, igaza van. De nem drága a múzeum. Oda díjtalanul mehet, ha lábai buják. A színházak matinékat rendeznek féláron. A moziban kijelölt napokon a nyugdíjasok féláron mehetnek. Az autóbusz, földalatti napközben szinten felaru. Aztán,ha nincs kedve kimenni, ott a TV. Nem kell gyilkosságokat nézni, unalmas és visszariasztódgaza van, de ott a 13-as csatorna, amely kimondottan komoly, művészi műsort sugároz, hirdetések nélkül. Ott van a“Nova ” sorozat rendszeres tudományos adása, a National Geographic adasai, koncertek, opera-közvetitések;stb. Válogatni kell; nem kell kiadni TV Guide-raegy centet sem, mert minden Super Market, bank i ingyen ad heti TV újságot. Hogy a gazdagoknak jó Amerikában es mi a szegényekhez tartozunk? Ez, sajnos, tőlünk független. De egyet ne felejtsen el, nagyon sok gazdag cserelne a szegénnyel, ha nincs egeszsege, vagy akar más téren nagyon boldogtalan. Még sokat lehetne válaszolni levelére. Hallott a HIP-rol,ugye, vagy ha szakszervezetbe tartozott, ott kap szemüveget jóval olcsóbban, mint anélkül. Tudja, mikor fiatal az ember, akkor kell már felkészülni az öregségre. Aztán az öregségnek is nagyon sok szépségé van, csak okosan kell felfogni. Gondolja, hogy rokonai akiknek a levelet irta, nem öregszenek meg? De talán ök okosabban fogjak fel azt, amin változtatni nem lehet. A bukósisak helyett jobban tette volna, ha egy SZ^P matiné előadásra vett volna jegyet és boldogan gondolna arra, milyen sok szép van az életben, és inkább abba kapaszkodik az ember, mint a kellemetlenbe, szomorúba. Hiba van Amerikában is, ezt senki sem vonja kétségbe, de ha az öregséget csak siránkozással akarják tölteni, akkor nagyon sajnálom Önöket. Molnár K. , NYÍLT levél az elnökhöz Irta: Kenneth E. Boulding a Massachusetts Institute of Technology tanára, a Coloradói Egyetem közgazdasági fakultásának érdemes professzora. A napokban a következő levelet küldtem a Fehér Hazba: “Kedves Reagan elnök! A bátorság, amelyet az On ellen elkövetett merénylet alkalmával tanúsított, példaként áll mindnyájunk előtt. Az Ón iránt érzett tiszteletem fájdalmassá teszi számomra azt, amit most teszek. Mélységesen aggaszt az a tény, hogy az Ón által I I képviselt politika úgy az Egyesült Államokat, mint az emberiséget olyan katasztrófa irányába sodorja, amelyből nem lesz felépülés. Súlyos annak a veszélye, hogy Ón elindított bennünket egy csuszamlós lejtőn, az atomháború irányába. Az On adminisztrációja alatt egy ily háború valószínűsége lényesegen megnövekedett. Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy az Ön gazdasági politikája további inflációhoz vezet, aláássa a termelékenyseget és újraosztja a jövedelmet, elvéve a szegényeket és az Ínségeseket, a gazdagoknak adva azt át. Sürgetem Önt, gondolja át eddigi útját! Felnőtt éveimben a Republikánus Párt tagja voltam. Meg voltam győződve arról, hogy ez a part az igazi konzervativizmus es a béke pártja. Most azonban belátom, hogy a párt valójában a veszedelmes es kiprobalatlan radikalizmus partja, amely pusztítja a fejlődés irányába való baladást es katasztrófa felé vezet bennünket. Ennélfogva bejelentem a pártból való kilepesemet.” • Nagy lelkitusa után küldtem el e levelet. En sohasem szerettem farkast kiáltozni, de amikor a farkas oly nagy, annyira fenyegető, oly közel van es egyesek oly kevéssé veszik azt észre, kötelességemnek tartom a tartózkodást félretenni es igenis, farkast kialtok. Mi több, két farkas fenveget bennünket. Az egyik, a gazdasági tudatlanság farkasa, csak olyan közepes farkas. Reagan ur álomvilágban él, ha azt hiszi, hogy csökkenteni tudja az allam adójövedelmét, növelni tudja a katonai kiadásokat a népjóléti juttatások levágásával, meg tudja szüntetni az inflációt es véget tud vetni a munkanélküliségnek. Ezek egyszerűen összeferhetetlen lépések. A hadiipar tultengései nemzetünk rákfenéje. A kormányon kívül nincs piaca, melyen sújtja a közgazdaságot, bizonytalanságot okoz. Az életben kétféle katasztrófák vannak. Olyanok, amelyekből van felépülés és olyanok, amelyekből nincs. Társadalmi rendszerek létezhetnek évezredekig, de amikor túlélték hasznosságukat, létjogosultságukat, egyszerűen elpusztultak. Az egyoldalú nemzetvédelem e kategóriába tartozik. Ez haldokló intézmény, amely nem véd többe, csak elpusztíthat bennünket. Egyedüli helyettesítője a szilárd béke, melynek előfeltétele az USA es a Szovjetunió közti megállapodás. Ennek biztosítására kell fordítanunk minden energiánkat, ezért kell harcolni utolsó leheletünkig... körömszakadtáig. Újítsa meg előfizetését!. NEGYVEN ÉVE Ma, junius 22-én, negyven éve, hogy Hitler hadüzenet nélkül, megtámadta a Szovjetuniót, és ezzel elkezdődött az emberi történelem, négy évig tartó, legvéresebb és legpusztítóbb háborúja, amelytől talán egyedül az USA területe volt mentes. Azóta országunk lakosságának több, mint fele jött a világra, illetve serdült fel. Ezek a II. világháborúról, annak borzalmairól csak szüleik és az idősebbek leírásai alapján szereznek tudomást, ami bizony elhomályosult a valóságtól. Mi, akik erett fejjel átéltük ezeket az éveket, sok lecket tanultunk azalatt és azóta, főleg politikai lecket. Amikor Hitler 1932-ben uralomra jutott (a nemet és a nyugati nagy penzerdekeltsegek nem csekély támogatásával), elindította a nemet népét elbóditó és megmételyező propagandaháboruját, melynek kiemelkedő jellege a háború magasztalá- sa és a katonai “erenyek” dicsőítése volt, célja pedig a világ német uralom alá kényszeritese. Ennek útjában pedig elsősorban a Szovjetunió állt; annak elpusztításával és kincseinek kizsákmányolásával képes lesz a nyugatot, es először Angliát, meghódítani, térdre kényszeríteni. Hogy a német népet erre ások áldozatot követelő háborúra megnyerje, Hitlernek bűnbakra és ellenségre volt szükségé. A bűnbak a világ zsidósága volt (az antiszemitizmus nem volt uj dolog Vilmos császár Németországában), az ellenség pedig az “emberi szint alatti” szláv nép. A Szovjetunió kormánya aggodalommal figyelte ezt a féktelen háborús készülődést es a sok uszító beszéd mögött rejlő valóságot. Folyamatosan, ismételten .felhívta a nyugati, angol és francia kormányok figyelmet a fenyegető veszélyre, sürgetve az együttműködést, katonai és politikai téren, a fenyegető háború megakadályozására. Ez az igyekezet hiábavaló volt, mert a nyugati kormányok nem nézték rossz szemmel, sót titkon pártolták Hitler szovjet rendszert megdöntő szándékát; nem hitték el, hogy a Szovjetunió meghódítása után Hitler őket fogja megtámadni. Csak igy lehet megmagyarázni a nyugati hatalmak két évi késlekedését a “második front” megnyitására, Európa nyugati partvidékén. A második front megnyitása Hitlert két-fronti harcra kenyszeritet- te volna, amivel a győzelem két évvel korábban valósult volna meg, annyival kevesebb vérontással és pusztítással (és megelőzte volna Auschwitz-ot “)• A levonandó tanulság az, hogy latnunk kell, müyen aggasztó és veszélyeztető a Reagan-kor- mányzat politikája, a féktelen fegyverkezesi hajsza—, amelynek kimondottan a Szovjetunió a célja — és az éles hangú szovjet ellenes kijelentésekés beszédek. A mai körülmények között mindez sokkal veszélyesebb, mert a 30-as evekben meg nem volt atombomba, amiből ma mar sok van. Elég csak egy félreértés, egy ember pillanatnyi elmezavara, hogy a világot végkatasztrófába vigye. Mar többször megtörtént a közelmúltban, hogy emberi, vagy műszaki hiba folytán működeibe jött a riasztó berendezés, es a hibát idejekorán észrevették. Ezeknek a veszedelmeknek a megelőzésére csak egyetlen mod van; leülni a kerekasztal koré és megbeszélni a fegyverkezés korlátozását, csökkentését és végső fokon a teljes leszerelés körülményeit. Nincsen a világbékénél fontosabb es sürgősebb teendő. 6/22/81. V-°-
