Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-25 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 25. 1981. 4. Levelek LEVÉL AMERIKÁBÓL Irta: Mihályi Dezső Kedves Laci barátom! Kedves es jól informáló leveledet megkaptam, írod, hogy a magyarorszagi helyzet változatlan, mindenki dolgozik, sorsod, elég jó, kocsid van, elég szépen laksz és nem hiányzik semmi. írod, hogy szeretnél külföldre menni, ami nem kis vállalkozás, de nagy a remény, hogy az is elérhető lesz. Örvendek, hogy a fiad jo, komoly állásban van es leányod férje is mérnöki állást tölt be. Magunkról akarok most Írni neked, mivel már elég régen nem írtam. Amint tudod, nyugalomba vonultam, úgyszintén a felesegem is. Itt Amerikában a nyugalomba menés börtönhöz hasonló életet jelent. A lakásban ülünk, nagy ritkán megyünk valahova. Ennek ezer és egy oka van. Azon töröm a fejemet, mit lehetne csinálni? Ha kimész az utcára, talán leütnek. A suhancok nagyon vadasznak öreg, vedtelen emberekre. Az autót keveset használjuk, mert draga a benzin. Gyalog nehezen mehetünk, mert lábaink nem bírjak. Múzeumról, vagy színházról szó sem lehet, mert mire odaérnénk, egy kis vagyonba kerül, hát meg a belépőjegy! Szó sem lehet róla. Néhány barát, vagy ismerős , aki meg megmaradt, hasonló helyzetben van. Mi marad hátra? Esküszöm, hogy három pár szemüveget kihasználtam az olvasásban. Megjegyzem, a szemüveg is drága. A felesegemnek egy kicsit könnyebb, 6 főz, takarít, megint főz és megint takarít, úgyhogy mar vágyom egy kis piszok után. A televíziót is nézem estenként, és ugv érzem, hogy már én is részese- vagyok a sok gyilkosságnak, mert egyéb nemigen van rajta. A nagy újságok politikai hírei olyanok, hogy ordítani tudnék. így elég idő marad, hogy magunkkal is törődjünk, de sokat nem használ. Köszveny, fájdalom, nem működik a gyomor, szekrekedes, álmatlanság, meg száz más apróság. Ha tudtam volna, hogy ilyen a megöregedés, egye a fene, elkerültem volna, de most már benne vagyok, el kell viselnem. Nálunk a telefon a falon van és ott van napokig, senki sem hiv. Ha véletlenül megszólal, tévés kapcsolás, de még ennek is őrülök. Az infláció olyan magas, hogy hiaba nyujtozkodunk, sehogy sem érjük el. így élünk csendesen, az egyedüli izgalom, ha letörik a porszivógép, az majdnem katasztrofális esemeny. Ha van bőven penzed, elég szépén élhetsz. Amerika sok minden jót, szépét nyújt. Van még eleg sok gazdag es jómódú ember, ezek élnek, mint Marci Hevesen, ahogy mondani szoktak, de amit en nem hiszek, mert a Marci Hevesen eleg sokat kínlódott annak idején. Szóval, kedves Laci, nem könnyű az elet. Nemrégen olvastam, hogy milyen drága dolog, ha valaki meghal. Éppen ezért itt Amerikában próbálunk nem meghalni, különösen a szegényebb emberek. De mi a különbség. Leütik ókét es igy halnak meg. Olyanok, mint amilyenek mi vagyunk, kell, hogy óvják magukat. Vettem tehat két sisakot tudod, olyat, amit a motorkerékpárosok használnak. Ha fejbe ütnek, ne legyen olyan komoly a dolog. Máskülönben jól vagyunk. Képzeletben veled sétálunk a Margit-szigetcn es vacsorázunk a Gun- delben. Szeretettel maradunk az elzárt 1 a kasban „ro kon a- id es barataid Elza és Dezső “CSAK AZOK, AKIK...” A minap elbeszélgettem egy ismerősömmel. Ennek folvaman az egyre emelkedő munkanélküliség került szoba. Ismerősöm ezzel kapcsolatban ezt mondta: “Csak azok nem dolgoznak, akik nem akarnak dolgozni.” Ez a veleménv természetesen nem egyedülálló. Sajnos, soknak, nagyon soknak van hasonló véleménye. A fentiek azért jutottak most eszembe, mert a New York Times junius 16-i számában a B 19. oldalon a kővetkezőket olvastam: “Négyezren jelentkeznek 8 (nyolc) munkaalkalomért. St. Louis, Mo. városban a Procter and Gamble Vallalat az üzem faliújságján közzétette, hogy nyolc személy reszere van munkaalkalom a futószalagon.” Újságban nem hirdettek az állasokat. És mi történt? Amikor a hir a munkások tudomására jutott, felhívták rokonaikat, ismerőseiket, szomszédaikat es tudattak őket a munkaalkalomról. A hir futótűzként terjedt el a varosban, ugvhogy aznap este megkezdődött a munkát keresők sorba állása az üzem előtt. Este 10 órakor már több százán állták sorba, hogy másnap, amikor az üzem irodája kinyílik, ott legyenek az elsők között. Állandóan újak csatlakoztak a várakozókhoz. Másnap reggel 8 órakor százak, ezrek álltak sorban, olyannyira, hogy autóik eltorlaszolták az utat és a forgalomban fennakadás tamadt. A kirendelt rendőrség szerint több, mint 4000-en jelentkeztek a nyolc állásra. Ez a példa bizonyítja, hogy a munkanélküliek milliói nemcsak hajlandók dolgozni, de mindent elkövetnek, hogy munkához jussanak. Milliók kerülnek olyan helyzetbe, ami megkívánja a közösség — az állam — segítségét, mert a támogatásra szorulókat nem lehet okolni kenyszerhelyzet’ükert. A tény az, hogy nem a munkások irányítják az ország gazdaságát, hanem a munkáltatók, a nagyvállalatok, a bankárok, akik felelősek azért, hogy milliók veszítik el munkájukat, hogy a fiatal munkások képtelenek munkához jutni. Ezért nagy bun, ha a politikusok le akarjak rombolni azt a távolról sem elégséges védelmet, amit az elmúlt fél évszázad alatt sikerült felépíteni. L. I. Helen Hayes és a Reagan konferencia Helen Hayes, Amerika ünnepelt színésznője levélben jelentette be a N.Y. Times-ban, hogy nem fog résztvenni a Reagan elnök által összehívott konferencián az idős amerikaiak ügveben. Hangoztatta, hogy közreműködik a novemberben bemutatásra kerülő TV-programban, amely részben Al- bók János munkástárs, lapunk hí'i barátja, fényképeire lesz alapozva. Miss Hayes nyilván köntörfalazásnak tekinti Reaganék konferenciáját. WASHINGTON, D.C. Chester A.Crocker, USA helyettes külügyminiszter Del-Afrikábol visszatérve sajtónyilatkozatban kenvtelen volt bevallani, hogy a dél-afrikai kormánnyal folytatott tárgyalásai Namibia függetlenségéről nem vezettek eredményre. • MADRID. Spanyolországban a munkanélküliek szama az ósszmunkasság 13.5 százalékára emelkedett. REAGANOMICS A Reagan-féle gazdasági programot es az abban foglalt népjóléti szolgaltatasok csökkenteset indokolni és kimagyarázni igyekvők azt hangoztatják, hogy a gazdaságot csak úgy lehet újjáéleszteni, ha az ipari vállalkozást, adó- és más kedvezményekkel ösztökéljük újabb ipari tőkebefektetésekre. Az ehhez szükséges tökét csak a lakosság áldozataiból lehet előteremteni. Ez az elgondolás figyelmen kívül hagyja, hogy az utóbbi években, a gazdasági pangas ellenére, a nagyipari vállalatok soha nem hallott óriási profitot arattak, amiből bőven telt volna ezekre az uj befektetésekre, valamint azt, hogy a katonai költekezés jelentős csökkentese szintén fedezne ezeket a tökebefekteteseket es nem lenne szükség a lakosság áldozataira. De az ipari érdekeltségek úgy vélik, a hadiipar es külföldi befektetések sokkal kövérebb profitot kínálnak. Nem veszik tekintetbe azt sem, hogy a pangásból eredő mintegy 10 millió munkanélküli ki van zárva a gazdasági életből, nincs keresete, nem fizet adót, nem fizeti be hozzájárulását a Social Security alaphoz, ellenben munkanélküli segelyre es közsegelyre szorul a puszta léthez, a maga és családja számára. Nem is szólva a velejáró emberi szenvedésről. A polgári, béke-ipar nem tudja termekéit eladni, mert 10 millió megszűnt vásárló közönség lenni, tehát csökkenti termelését, és több munkanélkülit termel. A Reagan-fele program fel akarja újítani a 20-as években kudarcot vallott Hoover-féle programot, amely szerint a szivattyút felülről kell megtölteni, hogy aztán alul valami kicsurogjon: kedvezményt nyújtani a nagytőkének, hogy az majd munkaalkalmat teremt. Az 1929-es gazdasági összeomlás megmutatta ennek a helytelenséget. A jelen szazad első harmadában meg denken virágzott a gazdasági elmelet, amely a fogyasztói társadalmat eredményezte. Ez azt hirdette, hogy egy gazdasag akkor virágzik, ha a termelés egyre növekszik, amikor a közönség köreben rendelkezésre áll a vásárló erő, amely felvásárolja a termelt árucikkeket ,ami után az ipar tovább fejleszti termelését, és igy tovább. Ez volt az alapja a világszerte elterjedt hírnek, hogy Amerikában aranylevelek nőnek a fakon, ez csábította Amerikába a bevándorlók millióit. Ez a gazdasági állapot megkívánta a munkaalkalmat es a magas munkabéreket es fizetéseket. (A “magas” szót itt viszonylagos értelemben kell venni, más országokhoz viszonyítva.) Vagyis, egy nemzet gazdasága csak akkor virágozhat, ha polgárainak élete, életszintje virágzik. Századunk első harmadában az amerikai dolgozo életszintje első helyen volt az iparilag fejlett országok sorában. Napjainkban ez az életszint a hatodik helyen all. Mi okozta ezt a mélyreható változást? Mi az oka annak, hogy a Nyugat-Európa-i országok hasonló gazdasági pangásban szenvednek? Ezen országok gazdaságának egyik kiemelkedő közös vonása az egyre fokozódó és rendkívül költséges fegyverkezesi hajsza, amely nem termel a fogyasztó közönség részere semmi használhatót. Ez az infláció legfőbb okozója. A jelen egyre súlyosbodó gazdasági válság megoldása nyilvánvaló: a fegyverkezési kiadások jelentős, akár 50 %-os csökkentése; a munkanélküliek munkába állítása a termelő béke-iparban; a munkabérek inflációt pótló felemelése; a heti munkaórák 30-ra való leszállítása, a heti kereset csökkentese nélkül; a társadalmi szolgáltatások vissza- állitasa; a varosok felsegitese, stb. A katonai kiadások könnyedén fedeznék ezeket a lepeseket. V. 0.
