Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-18 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 18. 1981. CL öíís/ msams& JUNIUS 18. Az első idegenüldöző törvényjavaslat elfogadása. 1798. A nép ellenállása idővel megsemmisítette e törvényt és szerzője, a Federalista Part letűnt az amerikai történelem színpadáról. 19. A Rosenberg házaspár kivégzése. 1953. “Ártatlanok vagyunk” — szólt Rosenbergék utolsó kerelme Eisenhower elnökhöz. 19. Egry József festőművész halála. 1951. 21. Hamis vád alapjan kivégeznek 11 bányászt (Molly Maguires) a pennsylvaniai szénvidéken. 1877. 22. Guiseppe Mazzini olasz szabadságharcos születése. 1805. 23. A munkasellenes Taft—Hartley törvény elfogadása, 1947. MOSZKVA, Nemzetközi konferencia zajlott le Moszkvában, amelyen az ipari országok kimagasló személyiségei vettek reszt: Cyrus Vance, USA volt külügyminisztere, Olof Palme, Svédország volt miniszterelnöke, David Owen, Anglia volt külügyminisztere, Joop M. den Uyl, Hollandia volt miniszterelnöke, Egon Bahr, a Német Szövetségi Köztársaság parlamenti tagja es inasok. A konferencián megjelentek egyhangúan támogatták Cyrus Vance felszólalását, aki hangsúlyozta: “Szükséges, hogy az USA es a Szovjetunió haladéktalanul tárgyalásokat kezdjen a stratégiai fegyverek korlátozására.” Vance beszédében ismételten kiemelte, hogy a Salt II. Egyezmény elo'nyós mind az US A, mind a Szovjetunió részére. Kérte a megjelent delegátusokat, vessék latba tekintélyüket az Egyezmény ratifikálására. A KAMPÁNY ÁLLÁSA kvóta bejött New York $ 5.000.- 8.006.Califomia 5.000.— 5.477.— Florida 5.000.- 2.997.Michigan 2.500.— 1.553.— Illinois-Indiana 1.000.— 777.— Ohio 1.000.- 451.Pennsylvania 500.— 249.— New Jersey 1.000.— 586.— Connecticut 500.— 79.— Kanada 2.000.— 1.366.— Vegyes 500.— 372.— 25.000.- 21.913.Bajban a takarékbankok “Az ország takarék- es kölcsönző intézményei (Savings and Loan Associations) megszűnésük veszélyével állnak szemben”, — irja Leonard Silk, a N.Y. Times pénzügyi szakértője a lap iunius 10-i számában. Ezek az intézmények ez év első negyedében 900 millió dollárt vesztettek, mert magas kamatot kell fizetniük az uj betevőknek, vagy az általuk felvett kölcsönökre, mig bevételük a múlt években folyósított ingatlankölcsonók után alacsony (6—8 százalékos). Ezen felül az ezen intézményekben elhelvezett betéteket egyre nagyobb mértékben vonják ki es fektettek be “money market fund”-okba, melyek magasabb kamatot fizetnek. Egyedül áprilisban 4.6 milliárd dollárt vettek ki a betétesek ezekből az intézményekből. Az ezt megelőző hónapban, márciusban 2.1 milliárd dollárrá rúgott a kivont betétek összege. Annak ellenére, hogy a hetetek mindegyike 100.000 dollárig van biztosítva a szövetségi kormány (Federal Deposit and Insurance Corporation) által, egy bizonyos idegesség mutatkozik a betevők körében, mely arra ösztökéli őket, hogy pénzűkét biztosabban fektessek be. Pénzügyi szakértők az intézmények komoly helyzetét a magas kamatra vezetik vissza Egy biztos: amióta ezen intézmények működnek, nem voltak ilyen válságos helyzetben. A takarekbetet-intézmények vagyonát 600 milliárd dollárra becsülik. Ebből 500 milliard ingatlankölcsónökben van. Ha ezt értékesíteni akarnák a jelen arakon, nem kapnának értük többet, mint 100 milliárd dollárt. Más szóval: ha ezen intézmények eladnak ingat- lan-kölcsón kötvénveiket a jelen áron, 70 milliárd dollárral kevesebbet kapnának, mint amennyi az adósságuk. Ezt az összeget a szövetségi kormány lenne köteles fedezni. E katasztrófa elkerülése megkívánná a kölcsönkamat 3 és fél százalékos leszállítását. A Reagan kormány azonban azt az elmeletet követi, amely szerint az inflációt csupán úgy lehet csökkenteni,ha korlátozzak a forgalomba lévő pénzt. Ez azonban maga után vonja a magas kamatot. A takarék- és kölcsönző intézmények e válságos helyzete csupán egyik megnyilvánulása a rendszer válságának. ÉSSZERŰ A FEGYVERKEZÉS ? A legelterjedtebb heti folyóiratok egyike, a Newsweek junius 8-i száma központi témájául választotta a kérdés taglalását, hogy “ésszer'ü”-e (“Does it make sense”) a Reagan kormány gátlástalan fegyverkezesi politikája? “Felvértezve a legnagyobb békebeli hadiköltseg- vetéssel — irja a lap bevezetésként — a Reagan kormány céljául tűzte ki az amerikai katonai hatalom világraszóló felfokozását.” “Van mindennek esszer'ú jogosultsága? Mi több, megengedheti-e ezt az Egyesült Államok közgazdasága? Képes lesz-e az amerikai ipar a roppant hadirendelések gyártására és szállítására, anélkül, hogy ennek következtében a közszükségleti cikkek gyártása el ne sorvadjon? Ez viszont még hátrányosabb helyzetbe hozhatná az amerikai közgazdaságot az olyan versenytársakkal, mint a ny-német, japán es olasz iparral szemben, amelyek már igy is kezdik kiszorítani az amerikai ipar termékeit nemcsak a külföldi, hanem az amerikai piacról is!” A kétkedés szelleme átterjedt a Kongresszusra is, ahol a nemzeti lobogóba takarózó honatyák eddig túllicitálták az elnököt is a hadikiadások állandó emelésében. A N.Y.Times junius 7-i szama “a szkepticizmus emelkedéséről” jelent első oldalon a Reagan tervvel kapcsolatban. Lapunk természetesen kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy Reagan fegyverkezesi programja NEM ésszerű, hogy ellentétben áll az amerikai “Most aztán gondoljuk ki, hogy miként költsük el mindezt!” nép minden jól felfogott érdekével. Örülünk, hogy az egyre fokozódó válság körülményei között az amerikai nagyuzlet józanabb rétegei is kezdik ezt belátni. Ahogv mondják, jobb később, mint soha! PEKING. Haig külügyminiszter fontos meg- beszeleseket tartott a kínai köztársaság vezetőivel, köztük Huang Hua külügyminiszterrel. Tárgyalásuk fó célja stratégiai kooperáció létesítése az USA es Kina kozott, amelynek egyik lenveges részé természetesen amerikai fegyverek szállítása és a Kínának nyújtandó fegyvergyártási technológia volna. Hogy a szovjet vezetőség hogyan tekint e fejleményekre egv, az országával 3000 mérföld hosz- szuságban határos, ellenséges induiatu állam fel- fegvverzesére, azt el lehet képzelni. 3.
