Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-28 / 22. szám
Thursday, May 28. 1981. 6. AMERIKAI MAGYAR SZO SzcieCrntb Ceu-éé Irta: Ali B. Egyetlenem! Mennyire szeretném, jaj, de nagyon szeretnem ezen a hangon folytatni végig ezt a levelet, de ez lehetetlen, te kenyszeritesz rá, hogy megiriam és hidd el, nagyon sok bánat, gond, muszáj előzte meg, sokáig nem tudtam eldönteni, mit is tegyek, kegyetlenül fáj nekem ez az egész, úgy érzem a szivem rögtön megszakad, de meg kell imom, nem tehetek mást! Látod, szerelmem, két honapja már, hogy nem hallottunk rólad, mintha a világon sem lennénk, pedig négyen is vagyunk itt, akik szivrepesve várjuk hireidet, mit csinálsz, merre jársz — még szerencse, hogy megtudok mindent máshonnan és megnyugtat, hogy iól vagy, sőt nagyon is jól vagy drágám, tálán soha még ilven jól nem voltál, mint most Ildivel — engem viszont aggodalommal tölt el — és ezt meg kell értened! — hogy soha egyetlen szerelmed sem került ennyibe, mint ez a gyönyörű 17 eves Ildi és nekem, mint jó anyának a gyerekeink pénzere kell gondolnom, amit meg kell mentenem, amig nem késő! A fényképeken, amiket nem kis pénzen szereztem meg, látom, hogy Ildi valóban gyönyörű es olvan fiatal, hogy az anyja lehetnék — nem csodálom, hogy beleestél szivem! — neked viszont nem szabad csodálkoznod, hogy én végre felébredtem, amit mar sokkal előbb is megtehettem volna, hiszen okom lett volna rá elég, de tudod, mindig reménykedtem, hogy maid csak megváltozol — nők általános butaságára és az irántad érzett vegtelen szerelmemre építettem ezt a reményemet, de meg arra, hogy amit költöttéi szerelmeidre, kibírtuk, gazdagok vagyunk — de ez most több a soknál, eszhez kellett térnem, cselekednem kellett Scott, Jane és Tommy érdekében — ezek a gverekeink, ha emlékszel — lásd nem lehet, hogy ók károsodjanak, ugve, ebben igazat adsz nekem drágám, hiszen talán szereted őket egy kicsit, ha nem is annyira, mint Ildit és a többieket, akik eddig szerepeltek nálad és akik biztosan mind szerettek téged, amit nem csodálok, mert te vagv a legnagyszerűbb férfi a világon, én is őrülten szeretlek még mindig, de amit tehetek, beláttam végre, hogy le kell mondanom rólad — hogy Tommynak, aki élő bizonyitéka, hogy megégyszer utoljára hittem neked és áld még csak négyeves, hogy magyarázom meg, hogy te miért nem vagy már velünk, azt nem tudom — a házunk elé ki van téve egy tábla, hogy ‘Sale’ — mi magunk egyelőre ismeretlen helyre költöztünk — az ügyvédemtől megtudsz majd minden egvebet, átadtam neki az összes bizonyítékokat a fényképekkel együtt, azt hiszem, sima ügy lesz ez, a bírónak könnyű dolga lesz vele, kiszabja majd, ami nekünk jár, ha ti nem is nagyon örültök maid ennek, de mit számit a pénz, ha két szív igazan szereti egymást! Ildi biztosan szeret majd téged továbbra is szerenvebb lehetősegeid ellenere, sempenz- hiánvi sem a csekély korkulónbség, ami kóztetek van — Istenem, 30 év, mi az? — nem zavarhatia a ti boldogságtokat és ezt szívből kívánom nektek, mit is tehetnék egvebet a gverekeink penzenek megmentésén kivül — ne haragudj, hogy a házon az összes zárakat kicseréltettem, kulcsaiddal bejönni nem tudsz — de miért is jönnél ide azon az egy okon kívül, hogy a házeladási szerződést a Real Estate számára te is aláírd — minden személves ingóságodat már átadtam egy szállító cégnek, hiánytalanul megkapsz mindent, ne aggódj, látod mindenre gondoltam — én látni se birom azt a házat, ahol annvit kelKÖNYVSZEMLE Regény az öregkorról hogy “nyugodtak •egyenek, pihenjenek és adják fel a harcot...” Semmi kísérletet nem tesznek arra, hogy Mrs. Ciminot kivonják szűk lelkivilágából. Mindig csak halk zenet, halk beszedet hall ebben a puha szőnyeggel borított padlóju intézetben, ami még mélyebb álomba ringatja és még jobban eltávolítja a valóságtól. Aggódó leanya intézkedésere egy másik intézetbe kerül, ahol egeszen más elvek uralkodnak. Az a céljuk, hogy segítsek a betegeknek visszanyerni szellemi képességeiket, hogy a való világba visszakerülhessenek. A munkatársak,hacsak lehet, Önállóságra es független tevékenységre ösztönzik őket. Fizikai es szellemi terápiát alkalmaznak, amit az intézet orvosai, ápoloi és alkalmazottai határozottsággal, de a legnagyobb gyöngédséggel hajtanak végre. A regény érdekes módon követi Mrs. Cimino életét az ápolóotthon falain túl, érintve a társadalmilag inkompetensnek nyilvánított Öreg személyek törvényes jogait. Rámutat a minden oldalról szóló vitákra és ha van részrehajlás az iró részéröl, az feltétlenül a könyv 76 éves hősének kedvez, akit nagyon szimpatikusnak mutat be. Nos, az utóbbira aligha akad lehetőség, Afrika, Eszak-Del-Amerika és Ázsia egyes országaitól eltekintve. Ám e védett területeken is már lényegében “börtönben” élnek a különféle pusztulásra Ítélt állatfajok. Bármily természetes is a környezetük, életlehetőségeiknek, táplálásuknak és szaporodásuknak határt szab a terület. Nomád életet, amihez szokva voltak, lényegében sehol sem folvtathatnak. Ahol pedig regi szabadsagukban élnek, általában még mindig irtják őket. Kimutatások szerint évente legalább ezerféle állat-, rovar- es növényfajta pusztul ki a világon, s ez a szám még nagyobb lenne, ha nem tennek meg a szükséges óvóintézkedéseket. Ezek az állatkertek, a botanikus kertek, s a különféle természettudományos intézetek. Nyugatnemet és svájci társadalomtudósok kimutatták, hogv az állatkerti séta és a látnivaló kikapcsolódást jelent a munka, a mindennapi élet stressjé- bol, hajszájából. Pihenés, felüdülés, egyszersmind pedig tájékozódás, tanulás. És természetesen szórakozás. Mindennel azonban mégis lényegesebb ez intézményeknek az életmentő szerepe. Heini Hediger, a nemzetközileg ismert svájci zoologus talaloan “a termeszét vészkijáratának” nevezte az állatkerteket. Egyik tanulmányában részletesen rámutatott arra, hogy számos állatfajta már regen kipusztult volna, ha a tudósok nem lepnek közbe, és ez intézményekben meg nem mentik es szaporítják őket. Példaként említ néhány majom- és rinocérosz-faitát. Azután az un. páncélos orrszarvúakat, amelyeket Asszam- ban és Nepálban teljesen kiirtottak., de a bázeli állatkert megmentette őket a kihalástól. A hawai ludat már 1947-ben úgy tartották szé- kihalt, nem maradt belőle egy sem. F a Tajvan-szigeten élő különleges bol.” Mégis fellelhető >■ ’n r Es visszatelepitett' ’ után elszaporor* Érdekes könyv jelent meg tavaly a Prentice Hall kiadásában, “A Piano for Mrs. Cimino” címen, Robert Oliphant tollából. A könvv tárgya az a sok eltérő vélemény, hogyan kell a látszólagosán szenilis öregekkel bánni és mi a legjobb eljárás velük szemben. Visszanyerik-e szellemi képességeiket, vagy a legjobb akarattal is, az eljárás még jobban bebörton- zi őket, kis, leszűkült lelkivilágukban. A 76 eves Mrs. Cimino egy baleset után ideiglenesen feledékeny lett. Ez a baleset olyan kritikus időben történt, amikor Mrs. Ciminonak fontos változásokat kellett tennie életeben. Mindezek következteben gondolkodása zavaros lett, elfelejtett, összekevert neveket, arcokat, helyeket es napokat. Háziorvosa felületesen szénilisnek nyilvánította, törvényesen inkompetensnek tekintik és egy ápolőotthon- ban helyezik el. Nemcsak érdekes olvasmány, hogyan küzd meg Mrs. Cimino a sok bajjal és hogyan bánnak vele azok, akikkel érintkezik, hanem fontos kérdéseket is vet fel a könyv úgy az öregek lelki higiéniájának, mint jogainak térén. Mrs. Cimino két ápolóotthonban szerez tapasztalatot. Az elsőben az a szellem uralkodik, hogy az intézet lakóit, amennyire lehet kímélni kell minden mozgalmasságtól, arra kell szoktatni őket, A természet vészkijárata Az első állatkert alapitói — tudomásunk szerint — a franciák voltak. Az évszam: 1793, a színhely Párizs egyik (akkori) külső kertje. Nagy ritkaságnak számított, rengeteg ember tódult oda, hogy megbámulja es csodálja a ritka allatfajtakat. Később, 1828-ban az angolok — a világ talán legnagyobb vadászai, követtek a francia példát, s Londonban megalakult az első angol állatkert. Ezeket követte Antwerpen (1843), majd Berlin (1844) és Brüsszel, valamint Gent 1851-ben. Majna—Frankfurtban csak 1874-ben sikerült létrehozni a máig is egyik legnagyobb és legrendezettebb allatkertet, noha már két évtizeddel korábban több társadalmi kezdeménve- zes történt, s létesítettek kisebb méretű parkokat. Kezdettől fogva fölmerült azonban a kérdés, hogy tulajdonkeppen miért van szükség állatkertekre. Miért kell ketrecbe zárni, kalitkába fogni, természetes életkörülményeiktől es környezetüktől megfosztani a vadakat, a kedves madarakat, a csúszómászókat es az egy eb, többnyire ismeretlen állatfajtákat. Mire jó az állatkert? Nem volna helyesebb a természeti parkok továbbfejlesztése? lett sirnom, de azért köszönöm neked azt a pár boldog orat, amit ott tölthettem veled, bar tudom, egy percig sem voltál hozzam hó már a házasságunk elején sem, amikor engem öleltél, más nő iárt az eszedben — sovány vigasz, hogy amikor ókét Ölelted, én jártam az eszedben — és két gyerek erejéig ment is a dolog — hiába, te ilyen vagy — és aztán sokáig semmi, csak a hiú reménykedés és várakozás a változásra, ami nem jött, amig Tomival meg nem kíséreltük újra a dolgot. Ennek idestova öt éve mar — és most latom, hogv fel kell adnom téged a gyerekek erdekeben, de egy kicsit a saját idegeim védelmében is, ami nem változtat azon, hogy te az én nagy szerelmem vagy és maradsz, amig élek — más minden egyebet megtudsz az ügyvédtől. Örökké a tied, Judit.
