Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-23 / 17. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, April 23. 1981.

9.

Az örökléstanról

A

z örökléstan az a biológiai tudományág, amely az élőlények tulajdonságainak ivadékaikon való megjelenésével foglalkozik.

A kísérleti genetika megalapítója Mendel osztrák természettudós (innen ered a mende- lizmus elnevezés), azt viszont, hogy a kromoszómák alapvető szerepet játszanak az örökléstanban, Morgan fedezte fel.

A genetikai jelenségek megismerésére ma már számos különleges módszerrel rendelkezünk. Ezeket bizonyos részterületeken alkalmazzuk; például a mendeli genetika a biológiai örökléstan átvitelét jellemző szabályszerűségeket tanulmányozza. A sejtgenetika a kromoszómák kémiai szerveződését, számviszonyait vizsgálja az osztódásban. A genetikai anyag molekuláris szerveződésével és működési mechanizmusával a molekuláris genetika foglalkozik. Az élettani genetika vizsgálódási területe a gének működése a fenotípus kialakításában, a belső és a környezeti tényezőkkel való kölcsönhatásban. A biokémiai genetika a szintézési utakat figyeli meg, a fejlődés genetikája viszont a fejlődő szervezetben a gének működését. Az immunogenetika a sejti és humorális védekezés tényezőjét, az immunanyagok képzését és szerkezeti sajátosságait befolyásoló tényezőket, a populáció genetikája a népesedésben létrejövő változásokat, az evolúció genetikája pedig a fejlődési jelenségeket kíséri figyelemmel. A felsorolást folytathatnék, de nem tesszük, csupán annyit említünk még, hogy a humán genetika általánosságban az egyéni különbségek okait, a genotípus és a fenotípus viselkedését a rokonságban, a populációkban, a különleges klinikai genetika viszont a betegségek genetikai vonatkozásait kutatja.

Fennebb többé-kevésbé mindennapos fogalmakat emlegettünk; közülük néhányat vizsgáljunk meg közelebbről is.

A gén öröklési tényező, az öröklött tulajdonságok nemzedékről nemzedékre adódó anyagi hordozója. Mai felfogásunk szerint a kromoszóma nukleinsav-molekulájának szerkezeti felépítése alkotja a lényegét. Pontosabban: a gén sejtelem, amely a sejten belül, illetve a sejtmagban helyezkedik el. Tehát az öröklődés egysége, melynek helyzete a kromoszómákban meghatározott és egy-egy öröklődő jelleg kialakulását befolyásolja. Sejtosztódáskor a sejtmag is kettéosztódik, a kromoszómák is kettéhasadnak és megtermékenyülés után ismét rendeződnek attól függően, hogy milyen öröklő- dési egységeket visznek magukkal. Klasszikus génfogalom szerint ezek a keresztezési egységek tovább nem oszthatók. Így kezdetben két

állapotát ismerték: a dominálót és a recesszí- vet (rejtettet). Később azonban kiderült, hogy a mutáció (változás) a gént kettőnél több alakban is módosíthatja, melyek mindegyike ugyanazt a jelleget, de különbözőképpen befolyásolja. A különböző tulajdonságokat hordozó gének helye pontosan meg van határozva az egyes kromoszómákban. A gén anyagi hordozója kémiailag a dezoxiribonukleinsav. A szervezet génjeinek összessége adja a genotípust, amelyet megkülönböztetünk a fenotípustól. A genotípus vagy idiotípus az egyén öröklött tulajdonságainak összessége, függetlenül attól, hogy ezek nyíltan jelentkeznek-e és fenotípust alkotnak, vagy rejtetten maradnak mint átörökölhető s csak az utódokban esetleg megnyilvánuló sajátosságok. A fenotípus az élőlények megnyilvánuló tulajdonságainak összessége — ellentétben öröklődő tulajdonságaik összességével (genotípus) —, amelyek egy része rejtve marad s csak az utódokon kerül előtérbe

FOLYTATJUK

Móricz Zsigmondi

/l &alda<fem/iesi

XVII.

Mi vót a nekem, mentem újra a szánkómmal, hoztam helyette újat. Akkor jobban lehetett, hatták. Akkor még nem olyan világ vót. Most minden legkisebb darab fődnek gazdája van, de arra úgy vigyáz most a gazda, hogy még egy gyufaszálat se enged ki a birtokáról. Akkor? Elment az ember Nagypáltagba Csol- nokinál, lehetett hozni. Nem a Csolnoki fődjéről, mert annak kerülője vót, hanem mellette vótak az irtásfő- dek, onnan akármennyit lehetett. Csak éppen szekérrel nem vót szabad járni, akkor megfogták az embert a kösség kerülői.

Akkortájba jó világ vót nálunk. Vót munka mindig. Vagy a magtárba kellett forgatni vagy lóherét gépeltek. Nem vót olyan sok garnitúra, mint most.

De kapós vótam. Nagyon szerettek engemet mindenütt, ahun dógoztam. Mojzes Jósep bátyám is, a nagygazda, megesmert Mojzes Pál bátyámnál, látta a munkámat, mert rokonok vótak, szomszédos vót a födjük sok helyen, elhívott, mikor a szántásból kikerültem, menjek neki nyári munkára. Mentem is szívesen, mikor Krószné eresztett. De ott nem szerettem lenni. Jósep bátyám nagyon fösvény vót, még vizet se adott.

Vót egy kis füleskorsó, bütykös.

— Jósep bátyám, elmegyek vízér.

— Ne igyál vizet.

Nem engedett vizet inni. Ha ebédeltünk, akkor se engedett. Egy korttyal meg kellett érni.

Mikor ment a nagy aratás, mondom neki, a többiek meg uszítottak, mert nem mertek szólani, azt mindig rám hagyták.

— Jósep bátyám, vegyen egy kis pájinkát.

— Nincs most a zsidónál.

Én meg mentem hazafele a mezőről, útba esett a kocsma, odaállottam az ablak alá, benéztem. Hát a zsidó éppen mérte a pájinkát az öreg Máli néninek. O maga vót ott pájinkáért. Már nem vót, akit küldjön, mert vót nekünk szembe két öregasszony, az öreg Máli meg a vén Bábi, azok nagyon szerettek iszogatni; mikor kisfiú vótam, annak az unokájával vótam játszópajtás, együtt jártunk iskolába, hát mindig mondta: ereggy el, fiú, hozzál egy kis pájinkát. Vót is akkor belőle egy jó tragédia.

Ügy vót, hogy jön eccer Misiké, a vén Bábi unokája, azt mondja:

i—------------------------------------------------“1

| Csoori Sándor: Nomádnapló $ 4.60 j

Faludy György: Összegyűjtött versei 22.—

' II.Rákóczi Ferenc: Vallomások,

| emlékiratok f

i Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 3.30 I

NyirÓ József: Székelyek ’ 8.—

Zöld csillag $ 10.— Kopjafák 6.—

I Üz Bence $ 10.— íme az emberek 12.-« *

| Halhatatlan élet 12.— |

| Szalay Lajos: Hatvan rajza •* 4.— |

i Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— j

Vaszaiy Gabor: Ketten Párizs ellen 12.—

f A nó a pokolban is az úr $ 10.- Pók 12.—

( Édesanyánk Ö $ 10.— |

| Kapható: |

j PÜSKI - !

Hungarian Books & Records.

1596 2nd. Ave. New York N.Y. 10028■ '

| telefon: 212-879-8893 I

RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA

■ 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y.

(A 81.Ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484.

Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar Mitzvah-torták. Este 7.30-ig nyitva.

— Te, nagyanyámnak megleltem a tojását a cso- nárba.

Vót nála egy kosárba egypár tojás.

— Gyere — azt mondja —, menjünk a zsidóhoz, adjuk el.

Mentem vele, mint kis gyermek. A zsidó nem adott érte pénzt, hanem cukrot adott nekünk.

Estére, ahogy játszunk, mondja a vén Bábi:

— Tudod mit, elméc Misukával, hozol pájinkát.

— Elmegyek, Bábi néni.

Megy a kosárér, hát jön vissza nagy lélekszakadtan:

— Misuka, Mísuka, nem láttál egy kosárt, kicsi fiam?

— Nem láttam, nagyanya.

Jajjaj, óbégatott, nem lesz pájinka. Hanem Máli mama írt egy kis cédulát, menjünk avval. Elmentünk. Kaptunk egy kis pájinkát, hoztuk.

Azt mondja Misu: — Igyunk.

— Nem iszok én, még megérzik rajtam.

— Nem érzik meg, én ittam, osztán még harmadnap se érezték meg.

Hát ő ivott most is, én nem.

Másnap megyek hozzájuk játszani, felmentünk az eperfára, osztán valamin összekaptunk. Misu leszállt, elkezdett hajigálni görrel. Mikor lejövök, ő meg összeszedte a cimborákat, hajigáit. Csak mondtam, hogy ne hajigáljatok, annál jobban hajigáinak.

Eccer felkapok egy röget, odahajítom.

A szeme felett vágtam meg. Folyt a vér.

Szalad be Misu, ordétva.

Lett visítás, a vénasszonyok egyik jobban, mint a másik, jaj Misukám, lelkem, jaj, kisfiam, ki gyilkolt meg?

— Megütött Jó Gyuri.

— Jaj az átokravaló, megvakétotta a gyermeket. Majd adok én neki.

Én meg hazaszaladtam, elbújtam a góréba.

Jöttek a két vénasszony a vén szolgálóval, kerestek a házba, az udvaron, édesapám még élt, de nem vót otthon, kinn vótak a mezőn, benéztek a kasba, meglátnak.

Elszaladnak rúdér. De mind a hárman. A vót a szerencsém. Mondták, hogy majd a rúddal kipiszkálnak.

Én meg kiugrottam a góréból, felszaladtam a boglyára. Ma se tudom, hogy tudtam* én annak a tetejére felmenni.

Hát megjön a három vénség, keresnek, meglátnak a boglya tetején. Járnak körül, körül, hogy tudjanak onnan lepiszkálni. Döfködtek a rúddal, de nemigen értek fel. Mondták, hogy gyere le.

— Azér, hogy megverjenek engem, amért nem én hajigáltam, hanem engem hajigáltak, én csak egy követ hajítottam.

Hát szurkálnak a rúddal, én meg felállottam a boglyán és elkezdtem őket levizelni.

Mentek egyik ódalrul a másikra, én meg utánuk fordultam, úgy kergettem őket.

El is mentek, de mi Miskával már másnap együtt játszottunk, hanem sokáig nem mertem elmenni hozzájuk.

De eccer elfelejtettem, hogy mi vót, elmentem Misukával haza hozzájuk zsendicét enni. Adtak egy nagy csuporral. Azután mentünk a ribizlibe, szemelgettünk. Nem is vettük észre, hogy a vén Bábi a hátunk mögé settenkedett és hátba ütött.

Hajjó! Elszaladtam haza.

Egypár nap múlva meglát a vén Bábi, rám szól:

— Gyere csak, hozzál pájinkát.

— Nem megyek én, megütött.

— Nem ütlek többet, csak hozzál. Nem szeretem, ha Misuka megy, mert megissza, de te nem szereted.

Addig csalogatott, hogy elmentem, hoztam neki.

Hát ez mind eszembe jutott most, ahogy néztem a kocsmába, hogy a zsidó egy vénasszonynak valamit tőt az üvegbe, tudtam, hogy csak pájinka lehet hát én visszamentem Jósep bátyámhoz és mondom neki:

— Jósep bátyám, van pájinka a zsidónál!

(FOLYTATJUK)