Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-16 / 16. szám

Thursday. April 16. 1981. 4. AMERIKAI MAGYAR SZO Levelek FRAMINGHAM, Maas. Mellékelek egy csekély ösz- szeget (10.— dollárt) a lap támogatására es nagyon köszönöm jósagukat, Hogy küldik érdekes lapjukat. Az utóbbi számukban láttam kedves megemlékezé­süket Rév. Grossról esaz utóbbi számban Deák Zol­tán gyönyörűen kifejezett sajnálatát Rev. Gross el­múltáról. Igazán megható volt olvasni, hogy van még MA olyan lény, aki oly szeretettel tud társáról és egyben barátjáról megemlékezni. Köszönet mind­nyájuknak. lüí Gary ANAHEIM, Cal. Március 15-én Bishofékkal együtt meglátogattam Németh Rose tagtársnönket egy it­teni ápolóotthonban. Kedves tagtársnonk fizikailag gyenge állapotban van, de szellemileg élénk és min­denki, minden iránt érdeklődött. Amikor megtudta, hogy lapunknak sürgős segélyre van szüksége, kérte az erszényét és odaadta minden pénzét, 5.— dollárt, melyet itt mellékelek. Gaal Ilonka MONTREAL, Que. Ezt gyorsan, ebédidőm közben gépelem: arra kérem önöket, hogy szíveskedjenek tudatni, megkapták-e a money ordert U.S. $ 200.- rol, amit ide mellékelek, mert itt most sztrájkról beszélnek a postások. Sok szerencsét kívánok és re­mélem, hogy meg lesz a S 25.000, amire nagy szük­ségük van. Bízok abban, hogy mások is megteszik, amit lehet. (My Hungarian is not perfect, but what I say is coming from my heart. With all good wishes for the Campaign!) Mary Repas LETHBRIDGE, Alta. Nagyon köszönöm lapjukat, melyet most egy évre előfizetek. Nagyon szeretem es amikor megjön, fel sem állok, amíg el nem olvas­tam. Ez az en újságom, még a szegény férjemé is vol­na, ha eine; sajnos mar 17 éve nem él és abban a re­ményben halt meg, hogy egyszer felszabadul az el­nyomott nép is. Igen jólesik, hogy a szegénynek is van pártfogója. Tess'ek küldeni a lapot továbbra, munkásérzelmü tisztelettel: özvegy Reveszné MCKEESPORT, Pa. Megértettük felhívásukat és küldjük adományunkat a gyorssegélyre 25.- dollár értékben. Tiszteletünket küldjük a Magyar Szó min­den olvasójának és a dolgozó munkás népnek, akik elősegítik a Magyar Szó megjelenését. Kérem, hogy a Móricz Zsigmond regény ne maradjon el, mert ez nagyon tanulságos olvasmány, különösen a mai fia­taloknak, hogyan kell a pénzt megkeresni és meg­becsülni. Pável Gyula es neje. Kivágtam a lapból Nyéki Károly Írását Herceg Odeschalchi mártiromságáról, mert érdekes adatok vannak benne a család múltjáról, de nem tudom, hogy a kivégzésről szóló rész hiteles-e, mert birto­komban van egy Shakespeare kötet, amelyet egy 1944-ben deportált Horthy-rendszerbeli köztisztvise­lőtől kaptam ajándékba, ezt a kötetet tudta magá­val vinni, s amikor az SS-ek által leplombált vagon átgördült a magyar határon, a vagonban levők sajat- kezüleg beleírták a nevüket es benne van herceg Odeschalchi Miklós sajátkezű alairasa is. Ebből arra következtetett, hogy valamelyik német táborban pusztult el, s nem itthon végezték ki. E. V. Budapest KI LESZ A GYŐZTES? Szamos bányabáró ,riielentette: “Hetek múlnak el, mielőtt hajlandók leszünk tárgyalni a sztrájkoló bányászok képviselőivel.” Erre a magatartásra az készteti a bányabárókat, hogy ket-három hónapi szentartalek all az energia- vallalatok rendelkezésére. Amigez tart, nincs szük­ség uj szén termelésére. A sztrájkolok tisztában voltak ezzel, mielőtt még sztraikba álltak. Hajlandók folytatni a harcot mind­addig, amig a banvabarok feladiák azon követelésü­ket, hogy berbe adhassak a banyákat, vagy a szén­szállítást és szervezetlen munkásokat alkalmazhassa­nak e munka elvégzésére. A bányászok tudatában vannak annak, hogy ez szervezetük aláasasát es megsemmisítését jelentené. Nem ez az első alkalom, hogy a szénbányászok hosszantartó harcban vesznek részt. Három évvel ezelőtt 111 napig tartott a harc. E* az összetűzés még ennieI is hosszabb lehet. Ha a bányászok meg­tartják egységüket, nincs kétség aziránt hogy me­lyik fél kend ki győztesen a küzdelemből. BEJELENTÉS A Magvar Szó llgwezetö Bizottsága 1981. április 1-i gyűlésén ugy határozott, hogy lapunk előfizeté­sét május 1-i hatállyal a jelenlegi évi $ 15.-ről $ 18.—ra, a kanadai és külföldi előfizetéseket $ 20.— rs emeli. Nehéz szívvel tesszük ezt s lépést. Tudjuk, hogy legtöbb olvasónk állandóan ki van teve a monopóli­umok kíméletlen zsarolásának, emelkedik az élel­miszerek, a fűtőolaj, a közlekedés, az orvosi költ­ségek és minden másnak az ára. És nekünk mégis három extra dollárt kell kérnünk előfizetésre! Négy éve nem fordultunk olvasóinkhoz magasabb előfizetési rátával. Pedig négy ev alatt az infláció 50—60 százalékkal emelkedett. De mi húztuk, ha­lasztottak, tudatában lévén olvasóink anvagi gond­jainak. Most azonban, lapunk súlyos helyzetében, ugy erezzük, hogy felelősségünk a lap fenntartásá­ért, melyet mindenegyes olvasónkkal szemben ér­zünk, megköveteli ezt a viszonylag csekély évi $ 3.— áremelést. (Kevesebb, mint egy cent egy napra.) Hisszük, hogy megértik olvasóink az okokat, ame­lyek erre késztették az Ügyvezető Bizottságot. Könnyítésül azonban április havában még a régi előfizetési áron, tehát $ 15.— ellenében fogadunk el előfizetéseket. Ha ki akarja használni ezen ajánla­tunkat, töltse ki az alanti szelvényt es postafordul­tával küldje be kiadóhivatalunkba. Magyar Szó ügyvezető Bizottsága Magyar Szó 130. E 16 St. New York, N.Y. 10003. Tisztelt ügyvezető Bizottság: Szeretném lapomat a régi ráta mellett megújítani es ezért küldök: $...........................-t egy évi ($ 8.-t félévi) előfizetésem­re. Név:..................................................................................... űm:...................................................................................... A BŰNÖZÉSRŐL Mindannyian aggodalomban élünk az egyre terje­dő bűnözés miatt, akár az utcán, “street crime”, akár hazunkban (lakásunkban), bár az előző gyako­ribb és veszélyesebb. Csakúgy, mint egészségi dol­gokban az orvos fontosabbnak tartja a baj okát ke­resni, mint a baj megnyilvánulásait figyelni, a bűnö­zés dolgában is fontosabb az okok után kutatni, mint a bűnözés felett jajongani. A jajongás és a si­ránkozás nem segit, de az okok felismerése és eltá­volítása elejét veheti a bűnözésnek. Majd mindenki­nek van elmélete és elképzelése ezekről a bűnözést okozókról. Ezek között van néhány, amelyet eleve el kell vetni, mert vak előítéletből erednek és nélkü­löznek minden elfogadható alapot: “a feketék ilye­nek”, “a portorikóiak ilyenek”; spanyolokra és ola­szokra vonatkozóan: “a tüzes latin vér”, stb. Nem­régen a N.Y.Times szerkesztőjéhez irt levélben, egy egyetemi tanár azt állította, hogy a bűnözök saját akaratukból választják a bűnözést, mint életformát. Ha ez igaz lenne, akkor ki kellene irtani őket, akár­csak a kolerát okozó baktériumokat! Kérdem, ha a bűnözök valamilyen benső indíték­ból valnak azzá, miért van az, hogy a bűnözés mai mértéke nem volt jelen két évtizeddel ezelőtt, ami­kor az USA gazdasága virágzott és a munkanélküli­ség nem játszott olyan ijesztő szerepet, mint ma? Miért van az, hogy a bűnözés éppen akkor ölt két- segbeejtó méreteket, amikor a gazdasági válság foly­tán 10 millió családfő és fiatal munka nélkül van, es meg a rendszer kristalygömb-jósioi sem tudnak ezeknek a jövőre reményt nyújtani, sőt, gyakran hallani, hogy a mai munkanélkülieknek a zöme még a jövőben sem fog munkaalkalmat találni. Nem kézenfekvő az összefüggés a tartós munkanélküli­ség es a bűnözés terjedése között? A hivatalos sta­tisztika is állítja, hogy a 18—25 éves fiatalok között a munkanélküliség foka kétszerese az átlagnak, és a fekete fiatalok között még ennek is több mint a kétszerese, kb. 40 %. Mit kíván a társadalom ezek­től? Üljenek a küszöbön és haljanak éhen, csend­ben, Hogy meg ne zavarják nyugalmukat? E 18—25 éves fiatalok jó részenek még soha nem volt munká­ja, igy még munkanelkülibiztositasra sem jogosul­tak! A munkanélküli milliók joggal érzik, hogy ez a társadalom megtagadta és veszni hagyja őket a pusz­tában, hogy ez a társadalom megfosztotta őket a legelemibb emberi jogtól: a mindennapi kenyér megkeresésének jogától. A társadalom, amely kizár­ta őket táborából, nem várhatja el tőlük, Hogy tiszteljék szabályaikat magaviseletükben! A társa­dalom, amely nem képes részükre tisztességes, em­berhez méltó hajlékról, kielégítő egészségi ellátásról, korszerű iskoláról gondoskodni. A politikusok nem szeretnek a munkanélküliség­ről beszelni. A sok okos személyiség csak egy gyógy­szert tud a bűnözésre: szigorúbb és hosszabb bün­tetést, de ehhez nincs elég börtön, a börtönök túl­zsúfoltak, es a bűnözőkből megrögzött bűnözőket csinálnák. Van megoldás, de az társadalmunk urainak nincs szája ize szerint, mert ebből a megoldásból nekik nem jut profit. A megoldás: munkaalkalmat terem­teni minden munkát keresőnek, tisztességes, szak- szervezeti fizetés mellett, társadalmilag hasznos és szükséges munkát. Ez sok pénzbe kerül? Persze! El kell venni a hadi költségvetésből, a nagyvállalatok­ra és gazdagokra lövetett és beszedett adókból. Az igy keresethez jutottak jövedelmi és Soc. Sec. adót fognak fizetni, és megnő az adóhivatal bevétele is. V. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom