Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-12-18 / 48. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÉPIRODALOM Thursday, Dec. 18. 1980. 13 ség lett munkásokra. Ezek mindig jártak édesanyám nyakára, hogy Jó Jánosné, adja ide a fiát munkára, hát édesanyám osztán nem akart ereszteni, hogy ne görcölődjek én a vasúttal, maradjak otthon, mert Gedeon bátyám is elment hazulról; inasnak ment Pestre. így osztán elbúcsúztam a nevelőapámtól, Bognár Imrétől meg a kis Zsuzsikától, még sírt is szegény. De igazat mondva, nem azért maradtam én otthon, hogy én Krósznak kapáljak, hanem azért, mert vót a faluba egy kisjány, Váradi Piroska, azt szerettem meg akkor nagyon, és az után kívánkoztam. Pedig az egy olyan betyár kisjány vót, hogy engem mindig csak hitegetett, ha jókedve vót, hagyta ugyan magát fogdosni meg csókolgatni, ha nem látták, de az engem eccer meg nem csókolt vóna, és engemet mégis érte kergetett a kívánság. De sokszor elgondoltam osztán, hogy milyen jó dógom vót nekem Beregszászba, ott engem is szerettek, én is szerettem, mégis el kellett onnan jönnöm, és egy kegyetlen szívű kisjány után kellett nekem a csizmámat koptatni. És az vót a legnagyobb baj, hogy hiába vittem én ennek akármit, az annak mindig kicsi vót. Csak úgy fumigálta, amit adtam. Vadkörtét vittem, kilökte a szalmába, virágot vittem, odatta a tehennek, a meg csak megszagolta, nem ette meg, akkor kinevetett, hogy még a tehennek se kell. Mindig így kibabrált velem. A végin aztán meg is úntam. Vót a szomszédunkba egy gazdaember, Vas Berti, annak vót egy menye, a meg annak a szomszédjába lakott, annak vót egy jánya, Kovács Mari. Hát én ehhez a Kovács Marihoz pártoltam, pedig ez idősebb vót nálam. De szép testes jány vót. ősszel már ide jártam Kovács Marihoz, kukoricafosztás- kor. Ott hántottam a tengerit, és hallgattam a meséket, mert volt ott egy öreg ember, Kovács Zsigmond, az nagyon szépen tudott mesélni. Azt én nagyon szerettem hallgatni. Meg is tanultam sokat a meséiből, még ma is tudok egynéhányat belőlek. De azért fájt a szívem, ha Váradi Piroskával találkoztam, ha a karba vótam a templomba, mindig csak ötét néztem. Ha a karból lenéztem, a szemünk találkozott; még ott, az Isten házában is elfordította a fejét. Sokszor megfogadtam, hogy eccer elverem. De azért, ha módom lett vóna rá, sose bántottam egy ujjal se, csak azt mondtam neki, hogy;- Piroska, mér vagy te ilyen isten komisza? A meg szembenézett velem, és azt mondta:- No, csak nyúlj hozzám, hogy kiszedem a szemed.- Nyúljon hozzád a jóisten - mondtam. Evvel el vót intézve, otthagyott, én meg szégyelltem magam, mert ha eccer megvertem vóna, én azt hiszem, akkor mégis jobb lett vóna hozzám. Azt mondja egyszer:- A vasas Krósznál sok mindenféle van, hozzál nekem egy darab perkált, ruhára valót.- Én lopjak neked? Nem lopok, tudd meg.- Ha olyan sokat keresel náluk, vegyél.- Neked? Nem veszek - mondtam mert amit keresek, azt haza kell vinni édesanyámnak.- Hát akkor vigyél favirágot az anyádnak. Vágtam is eccer egy kökénybokrot, mikor a kökény már szépen kék vót, érett, hogy elviszem Váradi Piroskának, de osztán gondoltam, hogy ki fogja hajítani a kertbe, hát elvittem édesanyámnak.- Ó, fiam, minek hoztad ezt nekem, savanyú e.- Hát csak szemelgesse, édesanyám, azér hoztam. Nagyon bántott, hogy még az édesanyámnak se kellett az én ajándékom. De azér ő nem hajította ki, hanem leásta a földbe, azt mondta:- Majd ha megérik, lecsipegeted. Ügy is vót. ő szegény nem evett arrul egy szemet se, hanem én Kovács Marinak vittem belőle egy-egy ágacskát, mikor már jól hervadni kezdett. A meg örült neki. Nekem mégse vót az öröm, mert énnekem mindig az jutott eszembe róla, hogy Váradi Piroskának szántam, a meg nem is tudja, hogy az ő kökényét Kovács Mari eszegeti megfele. Télen édesanyám fonni mindig Mojzes Pálékhoz járt, mert ott jó meleg vót, meg lámpával világítottak, lehetett jól fonni. Én is elmentem vele néha, osztán azt mondja nekem Mojzes Pál bátyám:- Eljöhetnél hozzám kiskocsisnak tavasszal. Én meg megszántom nektek érte a fődeteket. A magatokét is, meg az árendást is. Mert édesanyám mindig vett egy darab kukoricafődet az egyháztól, és nem vót járó jószágunk, sose tudtuk megszántani, a szántás meg sokba került. Mondta édesanyám, a jó lesz fiam, nem kell fizetni a szántást.- Majd meglátjuk tavasszal - mondom -, a még mesz- sze van. Sorozáskor bevették Ondódi Jóskát katonának, én is virágot tettem a kalapom mellé, és a legények után mentem a többi fiúval, és daloltam, hogy: „Rátok, lányok, még az ég is beborult...” Akkor is megbosszantott Váradi Piroska, mert nem adott rozmaringot a kalapom mellé. Hát karácsonyra hazajött a katonaságtól Ondódi Jóska, és bált csinált a kocsmába. Nagy bál vót, mindenki ott vót, mi gyerekek kint vótunk, az ablakon lestünk be. A jányo- kat is elcsaltuk, ők is ott leselkedtek velünk, és táncoltunk a tornácon, meg az udvaron. Ott vót Váradi Piroska is. Meg akartam táncoltatni, odamegyek hozzá szép csendesen, és mondom neki:- Gyere, táncoljunk. Aszongya: fáj a lába.- Most is táncoltál.- Akkor nem fájt a lábam.- De ha más híj, akkor is fogsz táncolni.- Ha nem fog fájni a lábam. Láttam én, hogy mi ez. Kovács Mari ott vót, de ő már nagyobb jányka vót, hát őtet már bevitték táncolni a kocsmába. Gondoltam, ha kijön, megmondom, hogy én is bemegyek vele táncolni. Hanem kijön Ondódi Jóska, éppen mikor Váradi Piroskával vitatkoztam, azt mondja:- Gyerekek, pissz se legyen. Avval megfogja a kis Váradi Piroskát.- No, kisjány, jössz-e táncolni? Mondom:- Fáj a lába. Azt mondja:- Nem fáj. Avval rákapaszkodik Ondódi Jóskára, és megy befelé a kocsmába. Megharagudtam, hogy csakugyan velem kacérkodott csak, nem vót semmi baja. Bementem én is. Intettem Kovács Marinak, a meg nevetett, és hozzám jött:- Akarsz táncolni?- Azér intettem neked. Így egymás mellett táncoltunk mégis. Nálunk az a szokás, hogy mikor a táncnak vége, akkor a jányok hátrahúzódnak az ajtóhoz, a legények meg rótába állnak a kocsma közepén. Ha osztán kezdődik a muzsika, akkor a legény egy ujjal int, és az a jány kijön a csoportból, aki azt gondolja, hogy neki intett. De ha a legény nem neki intett, akkor visszaküldi. De ha egy lányt így visszaküldenek, akkor az a legnagyobb szégyen, abból már emberhalál is lett. Én is ott állok a legények közt. Nem mentem ki, mikor a táncnak vége vót, hanem ott maradtam a legények közt, pedig igazság szerint nekem ki kellett vóna menni, mert ha gyerekféle bennmarad, azt ki lehet onnan kergetni a legényeknek, de engem nem kergetett ki senki. Ondódi Jóska elkezdett táncolni egy nagy jánnyal, én meg intek az ácsorgó jányoknak. Ott vót Kovács Mari is meg Váradi Piroska is. Igende Kovács Mari beszélgetett, nem látta, hogy neki intettem egy ujjal, és Váradi Piroska meggondolta, hogy az elébb megsértett, mikor nem jött velem táncolni, hát most azt hitte, hogy neki intek és odajött. Én meg csak így keresztbe intettem az ujjammal, hogy nem neki szóltam. Piros lett a jány, mint a pipacsvirág, és visszament, de még ki is ment a bálbul. Kovács Marit meg egy másik legény addig elkapta. Nekem aztán nagyon fúrta az ódalam, hogy Váradi Piroska ezt sose bocsátja meg nekem, hát egy kis idő múlva utána mentem. Mán nem vót az udvaron, azt mondták hazament. Elmentem utána. Megyek a házukhoz, mondom az anyjának:- Boris néném, hazajött Piroska?- Haza, fiam, eredj be. FOLYTATJUK HA KIVANJA AZ ELŐZŐ RÉSZLETEKET E REGÉNYBŐL, KÉRJE A KIADÓHIVATALTÓL. INTERNATIONAL FESTIVAL SERIES ... • r (tSIh Season) a™DW*reus HUNGARIAN FESTIVAL I “A Centennial Tribute to Béla Bartók” THRUSTON JOHNSON VIOLINIST “~7% . ,n '“"An Inspiring artist"—New York Times DAVID GARVEY PIANIST "Beauty of tone and touch”—Mew York Post Dedicated to THE HONORABLE ANTRAS KASNYIK CONSUL GENERAL OF HUNGARY 'PROGRAM Béla Bartók (1881-1945) Sonatina................................. V.............................Bartók (Based on folk tunes from Transylvanla) (Gertler edition) Allegretto (Bagpipers) «, Moderato (Bear Dance) AHegro vivace (Finale) (First performance In America) H. Adagio.............................. . ...................................Kodály III. Sonata, op. 21 ..... ... ... . . Dohnányi Allegro appassionato Allegro ma con tenerezza ' Vivace asset IV. Magyar Népdalok Bartók (Hungarian folk songs) (Orozágh edition) (First performance in America)-INTERMISSIONV. Gyermekeknek................................. Bartók (For children) (Zathureczky edition) VI. Sonata (1903) ..............................Bartók (Posthumous) Allegro moderato Andante Vivace (First performance in America) SATURDAY, JANUARY 3, 1981-8:30 P.M. CARNEGIE RECITAL HALL 57th Street at Seventh Avenue, New York City Tickets S10.00 Tickets will be on sole at CARNEGIE HALL Main Bax Office two weeks before itie concert Tickets wltt be hendted from the CARNEGIE RECITAL HALL Box Office after 7:00 P.M. the night of the concert Alt seats reserved.
