Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-12-18 / 48. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ TÁRCA-IRODALOM-TUDOMÁNY Thursday, Dec. 18. 1980. 5.----------------------------------------1 I KELLEMES KARÁCSONYI ! ÜNNEPEKET ES BOLDOG * ÚJ ESZTENDŐT KIVAN | AMERIKAI j MAGYAR SZÓ J A MERRY CHRISTMAS AND A HAPPY NEW YEAR Gabriel non Way ditch M uric Foundation Inc. 80-61 LEFFERTS BOULEVARD P.O. 241, KEW GARDENS. N.Y. 11415 Td. 212-847-6734 KELLEMES KARACSOMYI ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT kíván RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA 1437 Third AvmtiM, Naw York, N. Y. (A 81-lk Street sarkán) — Telefon: LS S-84M KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET cs LOS ANGELESI MUNKÁS OTTHON ÉS NŐI KÖR 1251 So. Andrews Pl. L.A. Ca. 90019 HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitásáröl idejében gondoskodni Egy évre $ 15.— félévre $ 8.— Megújításra: $........................................................ ,kaptárra: $..........................-.............................. Név:....................................................................... | Cím:....................................................................... , t Varos:.,..............................Állam:......................... Zip Code:.......................... / AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 j Szülőföld kerestetik n. HUSZÁR SÁNDOR: Nehez a réz ágyú felszántja a földet, isten veled szülőföldem, hazám sohasem latiak meg többet... E látnoki szöveggel ajakan poroszkált végig a tá­jon 1914-ben anyai nagvapám, s azóta sem találjuk a sírját. Nem is keressük. S hol keresnénk? Azóta annyi szezonja volt a tömegsírnak, hogy szegény jó Siklódi apó elvesztette az egyéniségét, át is ala­kult. Jobb világvárosokban állítanak neki emlékmű­vet. Ma úgy hívjak: az ismeretlen katona... Szóval mit kerteljek: vége a honfoglaló hangulat­nak. Atbukvan az akosfalvi hegyen, úgy megyek be- Marosvásárhelyre, mint valami munkahelyre. Az ut lefelé a Maros mentén nem ver bennem érzelemh*tl- lamokat. Tálán ez a falunév: Hadrév... De itt is csak meghúzom lovam hasán a hevedert, s pár pillanatra tekintek szét csupán, keresven azt a történelmi időt, mely testemhez-lelkemhez leginkább simul. Az Ara­nyos mentén tán szunnyadok is egyet, de Tordán felébredek. Három dolog köt e csúnya városhoz: egy feleseg, egy legenda meg egy nagy gondolat. Itt mondtak ki a világon először a vallási türelmet... Igyekszem mind a háromhoz hűséges maradni. De ime, mar itt is van a Feleki tető alatta A város. Kolozsvár, irataim varosa. Iskoláimé. Eszmélése- me. Ahogy Ady Bandi urfi mondaná: egy kicsit éle­tem, egy kicsit halalom. Persze nem ismer meg. Út­jelző táblákkal jön elem. Es én hallgatok. Fejemet gyámoltalanul hajtom meg, ha innen-onnan biztató mosoly jön elém. Titkon figyelem az utcákat. Kere­sem a ragaszkodásomat. Tárgyat a honvágyamnak. Örömet a hazaérkezésnek. A Szamos bal pártján épült Napoca-szallo nyol­cadik emeletéről nem ismerem fel a tornyaimat. Csak onnan jobbról, a Klinikák fölötti oldalból lát­tam, meg innen balról, a Fellegvár tetejéről. Itt, ahol most állok, völgy volt. Csak most lett hegy, s a táj innen ismeretlen. És erőszakosan újra meg újra ki­jelentem, hogy ismeretlen, idegen vagy legalábbis ideiglenes. És ledulök az idegen ágyba, és sorolom a lehetsé­ges kikötőket: Bánffyhunvad, Nagybánya, Szatmár, De onnan csak egy-egy barat integet. Igaz viszont, hogy mindig szerettem Nagyvárad üdülőtelepi köny- nyedségét. És Temesvárt, ezt a nagyszerű anyát, amely igazságosan neveli soknemzetiségű gyermeke­it. De az alföldön, én a hegyiember.hogy élnek meg. Es akkor hol fogunk megpihenni? Anteuskent uj erőt hol nyerünk? Mert különben mire való a szülő- fold? Hogy is van az, te zseniális önhitt,hogy is van az, amikor az ember hazamegy a falujaba? “Vagyok tekozlo es eretnek / De ott engem szánnak, szeret­nek...” Szép. Szóval egyezzünk meg: engem az én falum — hogy is fejezzem ki magam — nem is vár olyan nagyon. Nem csicsijgat, nem csitit, es az altatást is altatóra bízza. És ahogy ez a kérdés egy idegen szállodai ágyon bennem felgomolvog, a kényszer szorítja össze a szivemet. A nagy világon e kívül kényszerre... Kiál­tani tudnék, hogy: nem. Itt nem lehet az Anteus fő­név alatt ismert tornamutatványt megejteni. Itt nem tudok végigmenni az utcán, hogy kövekből, mint valami könyvből eletemet mindennap es köte­lezően újra ne olvasnám. Itt van a klinika, ahol születtem. Es mellette az, ahol apám meg az anvam meghalt. Csalódottan mindketten, hogy annyi iskolám s társadalmi tiszt­ségem ellenére se tudok rajtuk segíteni. És ott van egy másik, ahol a gyerekem született. Ott a körte­rem, ahol a bohó öregre, apósomra kimondták a végítéletet. Es ott van néhány mütó, ahol a család valamennyi tagja haladékot kapott a haláltól... van­nak ott amfiteátrumok, ilyen-olvan laboratóriumok, ahol Ildikó lányom birkózik a lét s az orvosi nyelv titkaival. Es Zoltán vejem tanulja a szorongást a vizsgázó elettarsert. Igen, itt uj élet ágazik el belő­lem. Uj, saját elet. Mehetek tovább. Tovább me­gyek. Var az utca elején az Egyetemi Könyvtár, ahol diakszerelem cimü első lépéseimet az életben megtettem. De előtte s utána is itt jártam el iskolá­ba menet. És ez az első politikai fellépésem szín­helye is. A háború utáni zavaros időkben itt pofoz­gattak nacionalista diakok bennünket, hajnali mun- kábamenőket — merÖ politikai célzattal. Egyszerű­en nem lehet járni a sok emléktől. A Farkas utca, ahonnan hiányzik az első mapar köszinház épülete, de megvan a 30 eves érettségi találkozó őszi nosz­talgiája. Es nincs megállás, mert ezt az egész utat negyedóra alatt lehetne bejárni, az emlékeimmel zsúfolt varoshoz viszont egy elet sem elegendő. Nem, nem, Kolozsvárt maradnom nem lehet. Megfojt a sok vereseg emleke s a városom felelősség­re vonó tekintete: na, mi van, fiatalember? Persze nem az a baj, hogy itt tőlem mindenki va- lamit var. Hanem, hogy okkal var. Hiszen en min­dent itt kaptam. És leszereléskor itt fogok mindent leadni is. Ez természetes. És a többi már igény kér­dése, mert írhatják ezt is a “fejlapomra”: Ember volt. Esetleg kicsi e-vel. Lehet, jót tenne nekem a mondat végi három pont, mert sejtelmességevel ér­telmet vinne a kijelentő mondatba. Ennyit talán megérdemelnék... De hat ezért kínlódott erettem ez a dicső város, hogy a végén erőfeszítéseimből csak három pontra teljen? * Ui. Olvasó! Dicsekednem nincs mivel. Szégven- keznem oly nehéz. Na ez a helyzet! De ha valaki esetleg igényt tartana szegény fiúi hozzájárulásomra, Írjon. Legfőbb vágyam újjászü­letni. Hisz akarva, akaratlanul ezt a helyet keresem. Mert ujjaszületni mar nagyon ideje volna. békés, boldog karácsonyt v v t és sikerekben gazdag UJESZTENDŐT kíván üzletfeleinek, barátainak és ismerőseinek Voyages KELEN Travel Ltd. KANADABAN 1467 Mansfield St., Montreal, H3A 1Y5 Tel: 842-9548 (sorozat) (Ouebec-i jogosítvánnyal.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom