Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-12-11 / 47. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÉPIRODALOM Thursday, Dec. 11. 1980. 10. Móricz Zsigmond Abaldaa embe/i in. De a tekintetes úr, mintha csak megérezte vóna, hogy baj van a lóval, jön visszafelé, látja, hogy állítgatom, bajosko- dok vele. Nem tudta, mi lett, azt mondja:- Jaj, fiam, vigyázz a lóra, nagyon érzékeny. Azt elhiszem, nagyon megérezte a görcsös botomat. Olyan nagy somfabot vót, amit az istállóba kaptam, hogy avval kell járni a ló után, a vót a csikós, az a bot. Vót a nyakamba karikás ostor is, de csak a bot vót a mester. Azt mondja a tekintetes úr:- Hogy híjnak téged, fiam? Nagyon sajnáltam, hogy visszajött, és féltem, hogy megtapogatja a ló fej it, és megérzi az ütést.- Jó György - mondom -, szolgálatára.-Joó György - azt mondja a tekintetes úr -, csak nem annak a Joó Jánosnak vagy a fia, aki most halt meg egypár éve? . .. Tudod-e, ki vót az a Joó Mátyás, aki nagyapád vót? Nemes ember vót. Hat szeksziós födje vót. Még megégd, hogy a nemes világ visszajön, a kézimunkásnak meg ni_m lesz napérő kenyere se. Hát nem így van? Má az urak kezébe van minden megint. Nincs már a munkásnak napérő kenyere se, mert mikor a télen a munkásokat hajtották ki ínségmunkára, sokan vó- tak, akiknek egy darab kenyere se vót a tarisznyába. Pedig három napig olyan hideg vót, nappal húsz fok, éccaka meg harminc fok. A vármegye hozatott Szabolcsból burgonyát, három vagont, azt osztogatták ki hat fillérjével. Az anyák meg jártak a paphoz, tanítóhoz, hogy harminc fillért kérjenek kőcsön, hogy öt kiló krumplit tudjanak venni a családoknak.- Tudod-e, hogy a nagyapádnak hat ökre vót meg négy lova. Tudod-e, édes fiam, hogy a nagyapád meg az apád, mikor ez még legény vót, ősszel felállottak az ágyásra, tavasszal szállottak le róla. Kerestek is mindennap háromnégy véka életet, azonfejül, hogy ők fizették a villást meg aki szórt, mégis maradt nekik annyi, mindennap. Mondom a tekintetes úrnak:- Tekintetes úr, mikor én még kisfiú vótam, még kis iskolába se jártam, vót a mi kertünkbe hátul egy gödör. Arra is emlékszek, hogy én abba a gödörbe eccer beleestem. Tavasszal, mikor a békák kuruttyolni kezdenek. Kimentünk a kertbe és hajigáltuk a békákat, és úgy beleestem, hogy alig tudtak kihúzni. Nem mertem hazamenni, mert féltem, és a kazal alá bújtam, míg meg nem száradtam. Nem lett semmi bajom, de édesanyám belefektetett az ágyba, és három napig ott kellett lenni. Akkor édesapám odaült mellém, és elmesélte, amit most a tekintetes úr mondott. Mikor ők ott nyomtattak Salánky Farkas úrnál, odajött Salánky Farkas úr, és azt mondta:- Kösse be a ló száját. Mert négy lóval nyomtattak, és egy véka búzát kaptak a lovak abraknak, mert nem lehetett soká kiállani a munkából, csak abrakot kaptak nappal a lovak, s akkor tovább dógoztak. Hát a ló meg bele-beleharapott a búzába a lába alatt, egy jó csomót felkapott, és tovább ment, azért mondta Salánky Farkas úr édesapámnak, hogy kösse be a ló száját. De édesapám akkor rögtön lehajtotta a lovakat az ágyúsról, és ment hazafele. Utána kiáltott Salánky Farkas úr, hogy:- Hová megy?- Látta azt már a tekintetes úr, hogy a munkás, aki dolgozik, ne egyék?- Nem láttam, fiam.- Hát a ló is eszik. így híjta osztán vissza, mert abba az időbe még nem vót gép, de még ló is sok helyen nem vót, csak ökörrel dógoztak. így hallottam édesapámtól. Azt mondja az öreg tekintetes úr:- Száj as gyerek vagy, de apádnak a kezén elment minden főd, amit az apjáról kapott. Ha bekötötte vóna a száját, akkor ma is megvóna a födje. De a maga száját se kötötte be. Lement a hat szeksziós főd a gégéjén. Nem tudtam mit mondani, hanem mikor este hazamentem, mondom édesanyámnak. A meg azt mondja:- Ö, fiam, nem apád gégéjén ment le a főd, hanem azon, hogy Salánky Farkas úr besoroztatta apádat katonának; hat esztendeig vót oda, azalatt meg meghalt a nagyapátok, és asszonykézen úgy ment el a főd, mint ahogy elolvad a jég. Mert a jég azért olvad el, mert süti a nap, a fődeket meg Pereszlényi vette meg ócsón. Az a Pereszlényi, akit a Salánkyak istápoltak fel, annak a nyolcvan hold földjéből a nagyobbik rész a te apádéból került ki. De még most is éhes, még most sincs jóllakva. Most is csak azon dogozik, hogy ami rám maradt szegény apádról, a negyedfél köblös erdőt megkaparintsa. Mert akkor folyt a per az édesanyám ellen a vagyonért. Így osztán nem hozott nekem többet barackot ezután se Salánky Sámuel tekintetes úr, de nem is kellett nekem az ő barackja. Vót gyümölcs elég. Vót egy körtvélyfa, amerre a ménes járt, de sokat megmásztuk. Jó körték termettek rajta. Nekem édesanyám tarisznyázott mindennap. Vittem ki kenyeret, hagymát. Néha szalonnát is, néha ételt szilkébe. Eccer eszem a szalonnát kenyérrel, odajön egy ember, cselédember vót az uradalomba, Gógán Mihály. Leül mellém, és nézi, hogy eszem. Azt mondja:- Fiam, adjál egy kis kenyeret. Mondom neki:- Nekem is kicsi van.- Hát pedig látod, én negyvenéves ember vagyok, de három hete nem ettem kenyeret. Én meg nem akartam adni, mert édesanyám megmondta, hogy a kenyérre vigyázzak, abból senkinek se adjak. Azt mondja az ember:- Meg nem is magamnak kérem, hanem a Juliska já- nyomnak. Sajnálom szegény gyereket, hogy nem harap kenyeret. Avval úgy odatette az ujjait a gégájához, és elkezdett rajta citerázni. Ügy kiverte a taktust a gégáján, hogy elbámultam. Arra odaadtam neki, ami kenyerem még vót, ő meg betette a tarisznyába, és azt mondta:- Gyere el eccer nálunk, ott lakunk az alsó cselédházba, a ganénál. Hát én el is mentem egyszer, csakugyan ott laktak. Sok pujája vót, de Juliska vót a legnagyobb. Nagyon szép kis- jány vót. Mondja nekem:- Te küldtél kenyeret nekem?- Én. De nem küldtem, mert nem tudtam, hogy a világon vagy, hanem édesapád elkérte. Juliska osztán nagyon megszeretett. Libát őrzött a tanya megett a páston, ott játszogattunk. Ha osztán lehetett, mindig úgy igyekeztem terelni a lovakat, hogy arra forduljak, és olyankor én is leültem Juliskával a libák mellett, és ott henteregtünk. Abba az időbe még nagyon szegényesen éltek az ilyen cselédemberek. Nem vót nekik semmi, csak az a kis komen- ció, annak jó vót, akinek már két-három fia dógozott, mert az is megkapta a komenciót, de akinek még apró vót a gyereke, az sokat éhezett, mert olyan kicsi vót a komenció, hogyha elsején megkapták, már két hét múlva nem vót belőle semmi. Láttam eccer, mikor Juliska anyja sütötte a kenyeret, és tököt tett bele. Főtt tököt. Kérdeztem, minek teszi bele. Azt mondta, jobb ízű, jobban szeretik a gyerekek, hogy édes. Pedig nem azért tette bele, hanem pótolta, mert kevés volt a liszt. Két család lakott egy-egy szobába. Két béres az első végbe és a másik végbe is. Krétával húztak a földön egy vonást, és mindenik asszony úgy sepert, hogy a világért se ment vóna tovább a seprűje, csak a vonásig. Egyszer ott vagyok Juliskával bent a házba, mert esett az eső, bejön a másik családnak a suttyó legényfia, és átlépett véletlen- ségbül a vonáson. - Ne gyere be a házba - kiáltotta Juliska -, ne gyere be a házunkba 1 Még olyat addig nem láttam. A pitvarba meg ott vót a konyha. Olyan nagy szabad tűzhely vót, de nem vót semmi kéménye. Ügy ment a füst, ahogy akart a pallóson. Mindenik tűzhelyen két család asszonya főzött, de mindig veszekedtek. Egy tűznél kellett nekik főzni cserépfazokba, és mindig kiabáltak egymásra, hogy most kinek kell tenni a tűzre. Jó kis hejes gyerek vót már a Juliska, nálam idősebb is egy kicsit, elmondtam neki, hogy mit beszéltem a sánta Salánkyval. Azt mondja:- Ezek most is bekötik a ló száját meg az emberekét is, de majd meglátod, hogy tönkremegy azért az egész uradalom, máris tőlük vette Savarc a tagját. Nem soká megy az uraság. Okos gyerek vót nagyon; de sokat fogdolóztunk, csóko- lóztunk; megtanítottam mindenre, amit tavaly Mártától tanultam, de azért ő még újra is tudott tanítani. Én osztán akkor ennek hordtam'mindent, amit szedtem. Körtét, almát, vackort, ami jött. Mártácskát bizony elfelejtettem, mert nem vót időm utána járni, hogy pitymallat- kor kellett menni a mezőre, és azután setétbe értem haza. Mikor mehettem vóna utána? meg el is untam a sok verést, mert a tanító nem akart leszokni arról, hogyha meglátott, meg ne üssön. FOLYTATJUK Kellemes ünnepeket és békés, boldog uj evet kívánunk a Magyar Szó dolgozóinak olvasóinak és barátainknak. Los Angelesi Munkás Otthon L.A. Munkás Női Kör Kosogovits József Kiss Gyula Gecse Etizabeth Bischof József és Gizi Gaál Ilonka Kardos István Varga János és Erzsébet Berkowitz Gizi Bacsó Erzsébet Bálint Imre Schlesinger Aranka Neves L. Illés János Bartha Samuel és Anna Jéhn Ferenc és Flóra Weinstock Lajos és Rózsi Szabó József és Margit Ruby Lajos és Júlia Paczier Flórián és Rózsi Misánszky Erzsébet Faragó Margit Hauer Miksa és Honor Jr-RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEWL YORK, N. Y. (A 81-lk Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar. Milzvah-torták. — Postán szállitunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva i
