Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-12-11 / 47. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ VELEMENY—KOMMENTÁR Thursday, Dec. 11. 1980. i USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1 st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under 1 the Act of March. 21.1879, at the P.O. of New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési arak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy evre 15. dollár_ félévre 8.— dollár Minden más külföldi országba egy e'vre 18 dollár, félévre 9.50 dollár Postmaster? Send address changes to Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. AKIK GYORSAN KAPNAK SEGÉLYT A Nemzetközi Pénzügyi Alap (International Monetary Fund) a világ bankarjainak szervezete 1.7 milliárd (1.700.000.000.00) dollár kölcsönt folyósított Pakisztán nemzetgazdaságának feltámasztásara. E szervezet soha eddig nem adott ilyen hatalmas összeget egy fejlődő országnak. Ha figyelembe vesszük, hogy csak pár héttel ezelőtt az IMF 1.600.000.000.00 dollárt kölcsönzött Törökországnak, akkor tiszta képet kapunk. Mind Pakisztán, mind Törökország a Szovjetunióval határos. Mind a két ország nemzetgazdasága a csőd szélén áll. Fennáll tehát a “veszély”, hogy a két ország lakosai a rendszer megváltoztatásával akarnak válságos helyzetükön javítani, vagy a Szovjetunió segítségét kérik nemzetgazdaságuk alátámasztására. A fejlődő országok ugyanis az IMF-töl kapott kölcsönókben felismerik a tőkés országok azon törekvését, hogy továbbra is gúzsban tartsák a volt gyarmatok népét, olcsón felvásárolják nyersanyagaikat és drágán adják el részükre az ipari termékeket, MEG SEM SZÁRADT A TINTA Hugh L. Carey, New York állam kormányzója javaslatot nyújtott be a törvényhozáshoz az uzsorakamat betiltásának eltörlésére, a kölcsönkamat korlátlan emelésére. A javaslatot megszavazták és Carey aláírásával szentesítette azt. A tinta még meg sem száradt a kormányzó aláírásán,a város három nagy bankjai- Citibank, Chemical Bank es Marine Midland Bank - maris nem kevesebb, mint 6 százalékkal emelte a kölcsön, vagy a kölcsönre vásárolt áruk utáni kamatot. Eddig 12-13.5 %-ot számítottak', az uj törvény eletbelépese napján 17, illetve 19 százalékra emelték fel a kamatot. Kétségtelen, hogy a város többi bankja követni fogja példájukat. Könnyen felismerhetők a bankárok döntésének következményei. Azok a milliók, akik házat, autót, hűtőszekrényt, bútort, vagy mást akartak vásárolni részletfizetésre, képtelenek 17-19 százalékos kamatot fizetni, s igy felfüggesztik, vagy elodázzák vásárlásaikat. A kamatláb ilyen lényeges emelése, az uzsorakamat törvényesitése, kétségtelenül elmélyíti a már amugyis súlyos gazdasági válságot. Egyre több lesz a munkanélküliek száma, emelkedni fog a bűnözés, egyre több kis-és középüzem fog csődbe menni és mind jobban csökken az ország lakosainak életszínvonala. KÁOSZ ÉS REND “A kapitalizmus alkonya” cimu könyveben az amerikai szociáldemokrata teoretikus, M. Harrington, az amerikai agrárszektor jellegzetességeit és kinövéseit is kiemeli. Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a valóságban az amerikai mezőgazdaságot az un. agrobusiness hatalmas monopolvállalatai uralják. így például az amerikai farmerek között találhatok olyan hatalmas transznacionális óriásvállalatok, mint a világ egyik legnagyobb monopóliumának számító ITT, John Hancock Mutual Life Insurance Co., Tenneco, Gulf and Western, Boeing Aircraft 8tb. stb. Vagyis a leghatalmasabb mammut- monopoliumok a gazdaságnak csaknem minden vezető szektorából. 1960 és 1974 között az Egyesült Államokban a farmok száma 25 %-kal csökkent, de i a nagyfarmok (azok, amelyeknek eladásai évente - meghaladjak a 20.000 dollárt) 80 %-kal emelkedtek. 1968 és 1973 között, vagvis abban az időszakban, amely közvetlenül megelőzte az élelmiszerárak inflációs emelkedeset Amerikában, valamint az éhínség tömeges jelentkezését az elmaradott országokban, — ebben az időszakban Washington 15.5 milliárd dollárt fizetett ki a farmereknek (ezek között is mindenekelőtt az említett agrobusiness óriásvállalatainak), aminek ellenében ezek kötelezték magukat, hogy 233 millió acre termőtalajt kivonnak a művelésből. Ez a mesterségesen támasztott ugar megművelés eseten 23 millió tonna gabonát termelt volna. (The Twilight of Capitalism. New York 1976. 226-227. old.) Minek nevezzük ezt? Bőségszarunak vagy világra szóló mesterségesen előidézett és profitcélokra kihasznált éhínségnek? Emma Rothschild az amerikai élemiszerpolitíká- ról, illetve szabatosabban az amerikai élelmiszer- termelesrol, mint külpolitikai fegyverről, a közelmúltban a következő leleplezéseket tette közzé. A CIA, annak is a politikai kutatassál foglalkozó irodája, a világ élelmiszerellátásának jövőjét vázolva, úgy véli, hogy “az Egyesült Államokból származik a világ gabonaexportjának fele és ennek révén újra megszerezhetjük azt a felsöbbséget a világ ügyeiben, amellyel a közvetlen háború utáni időszakban rendelkeztünk.” (CIA, Office of Political Research, Potential Trends in World Population,food production and climate. 1974. August) 1972 óta az amerikai kormány átváltott a mező- gazdasági segélyről az üzleti exportra. Az ezt megelőző időszakban meg az amerikai agrárexport fele a külföldi segélyszerződések alapján ment végbe. Most ezek a szerződések az export 15 %-ánál kevesebbre rúgnak. 1972-tól 1975-ig a kereskedelmi agrárkivitel 1.7 milliárd dollárról 7 milliárd dollárra emelkedett, mig a segélyszállitások mindvégig 1 milliárd dollár körül stagnáltak. Az amerikai elelmiszer- politika ma már szemmel láthatóan nem iótétemény, hanem üzlet és külpolitika, Mas szóval az amerikai gabonát a rászorulóknak dollárért készpénzben meg kell vasárolniok. Az amerikai üzleti politikai nyomást mértéktelenül felfokozza az a tény, hogy éppen a legszegényebb országok kényszerülnek valuta hijjan sorbanallni az amerikai bankok előtt hitéiért, amelyet azok politikai és üzleti indokoktól indíttatva vagy megadnak nekik vagv nem. Más szóval, hogy a nyomorsujtotta néptömegek éhen ne vesz- szenek, amerikai gabonára van szükségük és ezt a szükséglétét csak úgy kepesek kielégíteni, ha egyszersmind valamiképpen dollárhoz jutnak. A hetvenes évek eleien bevezetett nixoni uj gazdaságpolitikának egyik fontos területe volt az amerikai agrárexport addigi elveinek és gyakorlatának gyökeres megváltoztatása. Az uj élelmiszerpolitika lényege, hogy az amerikai kormány nem fejt ki többé számottevő keresletet az amerikai agrártermék piacán, nem alakit ki gabonatartalékot és nem érdekli a gabona árszínvonalának stabilizálása sem; magyarán Milton Friedman konzervatív közgazdász professzor receptje szerint hirtelen átváltották az un. “tökéletes piac” elméletén nyugvó szabad vásár gyakorlatara. Az jgy hirtelen beálló agrárkáosz az USA-ban igen előnyösnek tűnik az agrobusiness urai és a washingtoni politikusok szemében. Vegyük Banglades példáját. A tömeges éhínség enyhítésére a bangladesi kormány 1974-ben gabonát vásárolt az amerikai piacon. Emma Rothschild .erről Így Ír: “Az 1974-es éhínség körülményéi szemléltetik azt a káoszt, amely önkényesen es hóbortosán a tiszta piaci mechanizmusokat tette az elelmiszerpolitika közegévé. Banglades kormánya rövidlejáratu kereskedelmi hitellel akarta a tranzakciót finanszírozni74 nyarán a bangladesi kormánynak minden erőfeszítése ellenére sem sikerült a szükséges valutát megszereznie. Miután nem lehetett az Egyesült Államokban rövidlejáratu hitelre szert tenni, két amerikai gabonaszállitmányt egyszerűen stomirozni kellett. Ami magyarul egyszerűen annyit jelent, a két amerikai gabonaszallitmány meg nem érkezése miatt ennyi meg ennyi ezer gyereknek kellett ehenhalnia. Emma Rothschild igy kommentálja a helyzetet: “Ezek gondolom nem rendkívüli események. Mindössze azt szemléltetik, hogy a versengő bizonytalanság légkörében élelmiszerpolitikát nem csupán a kormányok csinálnak, hanem bankok, gabonacégek es az un. piaci mechanizmus. Éppen ez az, ami könnyen megismétlődhetik a jövőben esedékes válságok idején.” (296.old. Foreign Affairs January 1976.) Bizonyos beavatott megfigyelők szerint még az olajár-robbanást is közvetlenül az élelmiszerárak hirtelen felszökése váltotta ki. A Wall-Street Journal, nagytőkés üzleti újság fel is hívta erre az Összefüggésre a figyelmet; “Nem szabad elfelejteni, hogy az USA most egy hordó nyersolajat egy bushel gabona elleneben szerezhet be, mig egy évvel azelőtt azért a hordó olajért 2.1/2 bushelt kellett odaadni.” Ez a “crude for food” jelszó tartalma. A nemzetközi cserearányok ilyetén alakulását használjak ki a nemzetközi spekuláció cápái és ez az a “bizonytalanság”, amely a későbbi fejlemények során káosszá fajul. Az uj amerikai élelmiszerpolitikát megelőző há- boruutáni időszakban az Egyesült Államok kormánya 25 milliard dollárt költött az élelmiszersegély- sz'allitmanyokra, hogy ezzel is megsegítse az éhező milliókat egyrészt, a profitéhes milliomosokat másrészt. “Ez az a struktúra, amely az 1972—1976 közötti válságban szétporladt,” állapítja meg Emma Rothschild, Es eppen ezért, amikor az uj nemzetközi gazdasági rend szükségességéről beszelünk, nem szabad elfeledkezni arról a káoszról, amelyért a Wall Street és Washington urai nagymértékben felelősek. Figyelő
