Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-11-20 / 44. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÉPIRODALOM Thursday, Nov. 20. 1980. 14. KARCSAI KULCSÁR ISTVÁN II. rész. Amint múlt az idő, erősödött a pici Róza, egyre határozottabb terv rajzolódott ki a kü­lönc apa gondolatvilágában. Orvost nevel a lányból, határozta el, méghozzá komoly, tu­dós kutatót. Ám ez mégsem vált valóra, mert Róza még alig múlt ötéves, kis húga, Johanna születése után nemsokára az amúgy is gyenge tüdejű apa néhány napos betegeskedés után meghalt. anyja, akinek gyönyörű hangja volt, és szépen hárfázott, szigorú énekleckére fogta a kis Rózát. Ez már sehogyan sem tetszett a kislánynak. Sokszor bizony sírva énekelt, mert ha hibázott, a szi­gorú mama a hátán püfölte a taktust. Lánya hangjával sem volt megelégedve az anya. Csengő, magas hangokat kívánt hallani. Vékonyan énekelj! - követelte a lánytól, még ha könnyezve, verejtékezve énekelt is sze­gényke. , Ám ezek az énekleckék Róza egész életére kihatottak. Bámulatosan széles skálájú hang­ját talán ennek is köszönhette. „Kedves anyám - emlékezett vissza gyerekkorára az idős Déryné -, nem gondolta, hogy ezen okta­tásaival valaha kenyeret ad kezembe, s talán némi kis dicsőséget életemre. Későbbi tapasz­talatok világosítottak föl, hogyha anyám nem erőlteti hangomat a sok gyakorlással, úgy én altistáné lettem volna. De neki az a hang nem tetszett, s azt akarta, hogy nekem is olyan szép hangom legyen, mint neki volt. És csaku­gyan, az a sok gyakorlat oda vitte hangomat, hogy a magas f-et minden erőltetés nélkül könnyen énekeltem. . RÓZSIKA SZÍNHÁZAT JÁTSZIK Schenbachné, a szép özvegy, nagy nehézségek között vezette a patikát. Második férje halála után nem akart többé férjhez menni. Gyógy­szerészi képesítéssel rendelkező, de önálló pa­tika vezetésére még nem jogosult fiatal inté­zők, úgynevezett provizorok vezették a pati­kát. Ezekkel sok baj adódott. Vagy szerel­mükkel ostromolták az egyedül élő asszonyt, vagy a pénztárt és a készleteket dézsmálták. Mint később kiderült, Gruber úr, az egyik ilyen provizor sem volt sokkal különb, de ez a behízelgő modorú fiatalember azért vált em­lékezetessé a kis Róza életében, mert tőle hal­lott először részletes elbeszélést a pesti színhá­zi életről. Schenbachné és Gruber úr a vacsora utáni hosszú beszélgetésekben részletesen fel­idézték színházi emlékeiket, szívesen vála­szoltak a kis Róza izgatott kérdéseire. A pesti német színház egész műsora kibontakozott ezeken az estéken, a kislány élénk fantáziájá­ban megelevenedtek a játékok, és szüntelenül magát képzelte a szereplők helyébe. Nem csoda ezek után, hogy a mama egy szép napon hazaérkezve, iszonyú felfordulást és sebesült lányát találta a lakásban. Az tör­tént, hogy Róza mindenféle ruhákat, kendő­ket, régi. rozsdás kardokat kerített elő, felöl­töztette a fiúkat, természetesen főszereplő­ként ő maga is valami fátyolba burkolódzott, és színházat játszottak. A játék hevében part­nerével, egyik fiútestvérével együtt felborul­tak, és Róza beütötte a fejét egy szék sarkába, megsérült a homlokán. Az anya a várt felháborodás vagy aggoda­lom helyett azonban inkább elgondolkodó volt. Másnap a reggelinél el is mondta tervét, melyet régen fontolgatott. Pestre kell menni a gyerekeknek. Komolyan tanulni, művelőd­ni, eredményt elérni csak ott lehet. De mire a terv valóra vált, újabb megpró­báltatásokkal teli hosszú idő telt el. Két év alatt három fia halt meg Schenbachnénak. A patika gondjai is egyre nyomasztóbbá vál­tak. Végre elérkezett az idő, mikor a nagyfiúk­kal Pestre utazott a mama. A továbbtanulást most már nem lehetett halogatni. Az idő sür­getett. De Róza még mindig otthon maradt. És mikor anyja hazatért Pestről, a kislányt csak egy gondolat foglalkoztatta: volt-e szín­házban, mesél-e róla? Azután nemsokára Róza is útra kelt. A patikát eladták. Tornyosultak a gondok. Ró­za nagylány lett, tizenhat éves. 1809-et írtak, mikor német szóra és lányoknak való hasznos munkák, kézimunka, hímzés tanulására Pest­re, a család régi barátaihoz, Rothkrepfékhoz adta lányát Schenbachné.- Édes gyermekem - mondta az anya -, mi eddig csak művelődésedre szolgált volna, ki tudja, nem az válik-e kenyérkereseteddé? Nem élhetünk többé úgy, ahogy eddig éltünk. Az is megerőltetésembe kerül, hogy Pesten tanulj. Ezért hát légy szorgalmas. Ebben az időben, a XIX. század elején, Buda lassan az ország központjává fejlődött, a Du­na másik partján elterülő, még különálló kis várossal. Pesttel együtt. Számos szervezet, hi­vatal székelt Budán, a Helytartótanács, a ki­rályi kamara, kincstári hivatalok. Nemrég te­lepült ide az egyetem, a tudatossá váló ma­gyar szellemi élet fontos tényezője. Történel­miemlékektől gazdag szűk kis utcáin mozgal­mas, színes élet zajlott. Pest is gyors ütemű fejlődésnek indult, fellendült az ipar és a ke­reskedelem. Kibontakozott a színjátszás is, de elsősor­ban német nyelven. Három színielőadásra al­kalmas épülete volt ekkor Pest-Budának. A XVIII. század végén az egykori karmelita ko­lostorból átalakított Várszínház a budai Vár­ban. Egy eredetileg erődítménynek készült to­ronyszerű épület Pesten, a Duna-parton, ez volt a Rondella. Ugyancsak Budán, a Duna- parton, az úgynevezett Reischl-féle fabódé. 1790. október 25-én zajlott le a hivatásos magyar színjátszás első előadása a budai Vár­színházban. Kelemen László szervezte és ve­zette a társulatot. Bemutatkozásuk alkalmá­ból Simái Kristóf Igazházi, egy kegyes jó atya című ötfelvonásos „mulatságos játék”-át ad­ták elő. Az említett nehézségek, a primitív technikai adottságok mellett nehezítette az úttörők sorsát az is, hogy míg a németek min­den támogatást megkaptak a hatóságoktól, a magyar színészeknek keservesen kellett küz­deniük, hogy legalább azokra a napokra kap­hassanak játszási engedélyt, mikor a néme­teknek szünnapjuk volt. Kelemen László tár­sulata hatéves küzdelem után feloszlott. így történt, hogy a biztató kezdet után hosszú éveken át csak a Kolozsvárról, Kassáról, Szé­kesfehérvárról, Miskolcról Pestre látogató vándortársalatok jelentették a város magyar színházi életét. (FOLYTATJUK) Fenntartó qÁRÓA Köszönettel nyugtázzuk az alábbi adományokat, nü = naptárüdvözlet Róth Ernő által: Fonder Elizabeth Schafer Vilma emlékere koszorumegváltas $ 5.- Schill Teréz halálá­nak 5. évfordulójára $ 5.- Marki Julia emlékere ko­szorúm egváltás $ 3,- nü. $ 3.- Buja Erzsébet $ 10.- Köteles Juliska $ 10.- Toth E. & John I 5.- Nagymi- hály Gáspár $ 75.- Kéri Alex $ 30.- Práger Margit $ 20.- Abjanics Mary $ 10.- Incefy John $ 20.- Fara­gó E. 81. születésnapjára $ 81.- Zoltán Peggy $ 25.- Floridai barát $ 85.- Kultur Klub Női Csoportja $ 100.- Bazár $ 40.- Kultur Klub $ 438.- Halász George /Lethbridge, Alta./ $ 5.- naptár $ 5.- nü. $ 5.- Márky István és Aranka Károly Alex emlé­kere $ 5.- Chik Ethel naptár $ 3.- niu.$ 2.- Gross Helen Dr. M.R. Butkin emlékére $ 10.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom