Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-11-06 / 42. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZEPIRIDALOM Thursday, Nov. 6. 1980 GALGÓCZI ERZSÉBET: Sfye+U foUátáf h&pxUtoáfa- KISREGÉNY­' XVI. '' ~ . — Köszönjük, esperes ur! Köszönjük! Felbecsülhe­tetlen szolgálatot tett a nemzetnek, az egyháznak és nem utolsósorban a művészettörténetnek... Termé­szetesen honorálni fogjuk... mar amennyire hono­rálni lehet egy ilven szolgalatot. A miniszter végre megnézte az oltárképet es ó- szinten gratulált Zsófiának. Aztán kihívta a kastely- kertbe. Zsófia a sekrestyeben magához vett egy dossziét és dobogó szívvel követte a férfit. Az elvadult ősparkban Miklós körülnézett. — Sok itt a hekus. Ha meglátsz egvet; beszélj a ká­polnáról! — Úgyis a kápolnáról akarok beszelni —mondta Zsófia. — A kápolnáról? — kérdezte megütközve Miklós. — Csaknem mondod komolyan. f| i m f — De igen — erősítette meg Zsófia csendes elszánt­sággá!. — Szeretnem restaurálni az egész kápolnát... Itt akarok maradni egy évig... Egész pontosan,nem akarok Pesten lenni. — Egy évig? — kérdezte zavartan a férfi, — Miért? Zsófia lehajtotta a fejet. — Gondolom, egy ev alatt elfelejtelek. Miklós kínlódva piszkálta cipője orrával a kiégett füvet. — Napokon at nem vetted föl a telefont... Elmen­tem néhányszor a lakásodra, nem voltai otthon... Egy éjszakán at a házatok mögött üldögéltem, a négy pad egyiken, vártám, mikor gyullad föl lakásod­ban a fény... Akkor megértettem, hogy előlem búj - kalsz... és... megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Na­gyon nyomorultul éreztem magam... nem jó beis­merni a sajat kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáz­tam, ha nem tudtalak megtartani. — Nehéz szünet után csendesen fűzte hozzá: — Sajnálom. Zsófia megremegett. — Sajnálod? — Van konfliktus, aminek egyszerűen nincs meg­oldása. Holt pont, ahonnan nem lehet továbblépni, vagy ha mégis lép az ember, még rosszabb... Mig élek sajnálni fogom, hogy rosszul vizsgáztam nálad,Zsófia, de megtanultam belőle, hogy többe nem szabad ilyen helyzetbe kerülnöm. Ha nem adok mindent, akkor nem szabad találkoznom olvan nővel, aki nem elég­szik meg azzal, ami kevesebb az egésznél. — Nem kezdenéd újra — Zsófia nem kérdezte, ha­nem megállapította. A férfi fölemelte fejét, tekintete a nő megkínzott arcára tapadt, s kigyult a szeme. — Most igen... Most nagyon... szeretlek... De tu­dom, hogy megint ide jutnánk... csak sokkal alacso­nyabb fokon. Civódva, kicsinyesen marakodva, Íz­léstelenül. — Igen. A fák közül kóhécseles hallatszott, majd előbuk­kant egy civil ruhás férfi, tisztelettudóan távol ma­radt es meghajolt. — Miniszter elvtárs... készen vagyunk. A miniszter rögtön fölemelte a hangját. — Igen, azonnal... Szóval a kápolna... — Kivette Zsófia kezéből a nyirkossá szorongatott dossziét. Kinyitotta, s mig lapozgatta a gonddal elkészített r .. f / * rajzokat, önkéntelenül a kápolna fele indult. Zsófia tehetetlenül követte. Mas ember, ha választania kell a munkája es a szerelem között, hosszas vívódás u- tán vagy a munkáját, vagy a szerelmet választja. Ez a férfi, aki mellett kullog, egyszerűen nem kerülhet választás ele. Iszonyú! — Ezek a metszetek nem nagyon bizonyítják a XV. századi eredetet — mondta aggódva a férfi, s mar targyalopartnerkent pillantott Zsófiára. — Valamelyik köbe bele van vesve egy 1400-as évszam — mondta Zsófia dacosan. — Valóban? Melyikbe? fi 1 ff — Egyelőre meg rejti a malter... Majd előbukkan. — Es ha nem bukkan elő? Belevésed valamelyik köbe? — Itthon van Svájcból a volt kegyur, doktor Sze­t f M ft. t meredy Felix. O gyerekkorában latta a családi irat­r , » i 1 tarban a kápolna felszentelesi okmányát. — Itt van az okmány? — kerdezte Miklós.-- Az okmányt a cselédek 45-ben eltüzelték. De ó hajlandó írásban adni ezeket az adatokat. Mar a kápolna oldalfala mellett jártak, a tisztás­ról lárma hallatszott — Azt is beleírtam —folytatta Zsófia, hogy nekem köszönhetitek ezt a lada kincset is. Ha én nem va­gyok itt,, lehet, hogy csak az esperes ur halala után találjatok meg... de az is lehet, hogy nem is ti talál­jatok meg! A miniszter megállt, fölemelve a dossziét,Zsofia szemebe nézett. — Elég meggyózó ez az anyag? — Ha alairod, nincs az a főkönyvelő, aki beleköt­ne. I , , — Érdekes — mosolygott szomorúan a férfi — ép­pen en intézzem el, hogy egy évig ne lassalak. Zsófia elfordította a fejet. — Menj mar! f 'ti — Aláírom mondta komoran a férfi, aztan szót fogadott, s odament a kápolna ele a többiekhez. Amikor elcsöndesedett a környék, elrobogott a kincset szállító teherautó, elpuffogtak a motorkerék­párok, elsuhantak az autók, Zsófia beoldalgott a nyi­tott kápolnába. A szenteltviztartó fenekén talált meg egy arva dobozos sört, fölpöccintette, kiitta. Az öreg pap megroskadt hattal könyökölt az első padban, allat imara kulcsolt kezére támasztva. Fáj­dalmas tekintete az oltárképre tapadt, amely a kes­keny ablakokon bevetödö déli verófényben gazda­gon és diadalmasan ragyogott. Nem adta jelét, hogy észrevette a hangtalanul melléje érkező Zsófiát, mé­gis beszelni kezdett: — Ha meghalok, Zsófia, ne a kriptába temesse­nek. Azt mondták kanonok leszek és a kanonoknak díszes sírhely dukál, es most, ugye, felszabadult egy fülke... f* Keserű hangjától Zsófia szive összeszorult. S mi­lyen megtört,reménytelen, aggastyános lett az arca, .mintha máris rávéste volna stigmáját a halál. — Mert gondol a halaira, esperes ur? — Es Zsófiának eszebe jutott az a regi beszélgetés: Halt mar meg va­lakije,Zsófia? Meg soha nem halt meg senkim, akit szerettem. O lesz az első... ? — Szerettem ezt a Szent Kristófot — mondta a pap, tekintetét le nem véve az oltárképről. — Ahány­szor beléptem, annyiszor jutott eszembe: Uram, Teremtóm, tán az egész világot viszem... — Keserű­en folytatta: — Bizony, most már semmit sem vi­f f, szel fiam... ügy ereztem magam, mint egy koronaor. Fontosnak éreztem magam. Ez volt életem értelme. Eredetileg nem ez volt életem ertelme, de azzá vált. — Fáradtan körülhordozta tekintetet. — Érzi? Üres lett, néma, titoktalan. — En itt maradok esperes ur...-Kezdte Zsófia, aztán megnemult az öreg pap bánatának súlyától. f f Szerette volna megvigasztalni, am neki is sirhatnekja volt. De tudta, hogy itt marad, vesóvel és kala­páccsal a kezeben es vallatora fogja a kápolna köveit. Nem igaz, hogy üres lett, néma, titoktalan. Sok mondanivalója lesz meg a századokról, ha újra be­szelni kezd. \/PnF KÜLDJÜNK KARÁCSONYI AJÁNDÉKOT IKKÁ-VAI Sobel Overseas Corp. (210 E 86 St. New York, N.Y. 10028, telefon 212-535-6490), az IKKA fö- ügynökségé az Egyesült Államokban, felhívja ba­rátai és vevői figyelmét, hogy a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmával gondoljanak magyarorszagi sze­retteikre és barátaikra, ajándékcsomagok küldésével. A U.S. dollár most 23.64 forintot ér, úgyhogy ajándékaink értéke sokkal magasabb lett. Mint a múltban, most is kaphatok IKKAN ke­resztül a megszokott ajándek-utalvanvok, valamint mindenféle árucikkek,'a zsebrádiótól az autóig. Minden ajándék-utalványnak irodánkban kell len­nie 1980. december 8-ig. Élelmiszer és más árucik­kek megrendelését 1980. december 3-ig kell new yorki irodánkba eljuttatni. Tekintettel a nagy kará­csonyi érdeklődésre, mindent elkövetünk, hogy az ajándék-utalvanyok es mas megrendelések az ünne­pekre ott legyenek Magyarországon. További felvilágosításért hívják (212) 535-6490 szamot, vagy lepjenek ősszekőttetesbe a helyi IKKA ügynökséggel. Jtt Hámoriam Frank Sam, 196l.okt. 15. New York,NY Kotzán Mariska, 1977. nov. 7. Hammond, Ind. Bischof Rose, 1972,nov. 6. Palm City .Fia. Pálfi Ferenc, 1967. nov. 7. E. Chicago, Ind. Rohonci Vince, 1974.nov. 8. Toronto, Ont. Austin Janka, 1961. nov. 8. Bronx, NY Demeter Lőrinc, 1963.nov. 9. Detroit, Mich. Kosotán György, l957.nov. 9. Los Angeles,Cal. Nánásy Cecilia, 1965. nov. 9. Perris, Cal. Steiner Sylvia, 1973. nov. 10. Bronx, NY Wexler Sándor, 1957. nov. 19. Bronx,NY Lengyel Eleanor, 1969. nov. 11. Hialeah,Fia. Heck József, 1968.nov. 12. Taylor, Mich. Marsó János, 1974. nov. 12. Cleveland, 0. Austin Arthur, 1977. nov. 13. Bronx,NY Kozma Katherine, 1977. nov. 13. Iselin, NJ Újítsa még előfizetését! 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom