Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-10-23 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ VÉLEMÉNY-KOMMENTÁR Thursday, Oct. 23. 1980. 6 AZ UJRAIPAROSITÁS AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under the Act of March. 21.1879, at the P.O. of New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési arak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15. dollár félévre 8.— dollár Minden más külföldi országba egy évre 18 dollár félévre 9.50 dollár Postmasterr Send address changes to Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Miért nem tudunk versenyezni? E sorok írásakor az ország autóvállalatai és az autómunkasok szakszervezetének vezetői nyomást gyakorolnak a U.S. International Trade Commissions, hogy emeljék fel a japán es nyugat-nemet autókra kivetett vámot 2.9 %-rol 20 százalékra. A Republikánus Part elnökjelölt je, Reagan is ígéri, hogy megválasztasa eseten utat, modot fog találni, hogy a Japánból behozott autók szamát lényegesen csökkentse. Az USA kormányának e kérdésben hozandó döntésé kétségtelenül kihat majd az ország minden lakosara. Kihat — és ez karos lesz — különösen akkor, ha e döntés önvédelmi folyamatot vált ki, amikor majd minden ország próbálja saját piacától távoltartani más országok termekéit, vamsorompo felállításával. A N. Y. Times gazdasági szakértője Írja a lap ok t. 10-iszámában: “A vedvámrendszer, legyen a provokáció bármilyen éles, rosszabb gyógymód, mint az eredeti betegség, különösen, ha az ellenlépesekre és a NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ÖSSZEOMLÁSÁRA VEZET.” (A mi hangsúlyozásunk.) Fel kell tenni a kérdést: mi okozta az USA verseny képességének elveszteset? A második világháborúból az USA nemzetgazdasaga példátlan fölénnyel került ki. Mind gazdasági, mind politikai téren vezető szerepet töltött be a “szabad világ” országai között. Nem önzetlenségből költöttünk milliardokat a volt ellenséges országok — Japán és Németország — nemzetgazdaságának újjáépítésére, hanem azért, hogy megakadályozzuk a kommunizmus terjedését. Ugyanakkor az alapiparunkat kontrolláló monopolvállalatok évtizedeken át hatalmas haszonra dolgoztak es ezt a profitot vegyigyárakba, ingatlanokba es egyeb gyors és nagy hasznot hozó vállalkozásokba fektettek. Az utolsó két évtizedben a NSZK nemzetgazdaságának 27%-át, Japán 34%-at, USA azonban csak 18%-at fektette be alapiparok modernizálásába. Ez tehát kétségtelenül az egyik alapoka annak, hogy USA elvesztette versenykepességét az autó, acél es számos alapiparban. Ezt a hiányosságot nem lehet orvosolni az autókra és az acélra kivetett vám felemelésével. Ha az USA kormánya teljesiti az auto- vállalatok es az autómunkások kérésé^ az a nemzetközi kereskedelem összeomlásához vezethet, mely nemzetközi gazdasági válságot okozhat, annak minden várható katasztrofális következményével. A növekedési zsákutcából egy évtizeddel ezelőtt meg az amerikai kapitalizmus szócsövei az iparta- talanitásban(demanufacturmg) jelöltek meg a kivezető utat. Mondani sem kell, ez nem volt kint, hanem puszta választási hitegetés, az amit amerikai nyelven úgy hívnak, hogy gimmick. Jelenleg az ujrajelentke- ző zsákutcából a növekedés ujrabeinditásában látják a kiutat; az ujraiparositás (reindustrialisation) jelszavát röppentették fel a minap. Nagy szellemi erőfeszítések után ugv látszik erre lyukadt ki most a hivatalos és félhivatalos agytröszt. De vajon nem merő agyrémről van-e szó? Hiszen az ipartalanitas jelszava tulajdonképpen nem mond semmi egyebet, minthogy vissza az egész, mig az ujraiparositás jelszava sem mond semmi egyebet, mint ennek az ellenkezőjét, ti. hogv kezdjük az egészet élőiről. (Mellesleg az amerikai átlagos választópolgár mesébe illő hiszékenysége kell ahhoz, hogv mindezt se szó, se beszéd bevegye es lenyelje.) Lássuk csak. Az amerikai közgazdaság rákfenéje az, amit tudományos közgazdász n vei ven abszolút töke túl termelésnek nevezünk. Ebből a szemszögből a technikai haladásnak az a csúcsteljesítménye, amelvet a termelés területén automácionak nevezünk, az abszolút tóketultermeles és az azzal jaro munkanélküliség plusz infláció hatékony eszköze. A First National City Bank egy gazdasági helyzetjelentesben röviden igy jellemezte a dolog lényegét: “Az auto- mació a kapitalizmus leglényege; azon bel'ektetesek leghatékonyabb módja, amelyek az emberi erőfeszítésből a legnagyobb teljesitmenyt tudják kihozni.” Mas szóval, egyre nagyobb gondot okoz az, hogv a termelési gépezet egyre többet termel. Ebben az ördongos mechanizmusban megrekedve, ötlötték ki tehát Washingtonban az elnökválasztási kampány agvtrösztjei, hogy amire Amerikának szüksége van társadalmi és gazdasági bajai orvoslására, az nem egyéb, mint a legmodernebb technikai bázison az amerikai termelési gépezet teljes szerkezeti átépítése^ az uj iparosítás. Miért van erre az uj iparosításra szükség, mi celt szolgál? Arról van szó, hogy a hagyományosán magas amerikai produktivitás ime egyszerre csak megtorpant, azután teljes stagnációba ment át. A New York Times a helyzetet lapidárisan igy jellemezte: “Az amerikai ipar már nem kepes állni a sarat a versenyben.” Mi több, a riválisok betörtek az amerikai belpiacra még olvan területeken is, amelyek úgyszólván az USA természetes monopóliumának számítottak; erre példa a japán export behatolása és előnyomulása az USA automobilpiacán. A termelekenvseg es a társadalmi össztermék évi növekedési ratája az Egyesült Államokban, Japánban és az Európai Gazdasági Közösségben %-ban 1975-től 2000-ig. Termelekenység: Társadalmi Össztermék: USA 1.5 2.4 Japan 5.9 6.6 EGK 2.9 3.2 (Facing the future, OECD kiadvány, Párizs, 1979. 306. old.) Ilyen körülmények között az uj iparosítás fő célkitűzésé az USA felkészülésé az elesebb versenyre a világpiacon. Es mi történjék az ebben a kíméletlen konkurrenciaharcban elhulló amerikai iparvallalatokkal? Mi történjék a munkahelyüket és kenyerüket önhibájukon kivid elvesztő munkásokká!? Nyilván nincs visszatérés a XIX. századbeli Manchester-liberalizmuk gazdaságpolitikájához és körülményeihez. Ami más szóval annyit jelent, hogv a csódbejuto amerikai vállalatokat az államnak kel! kimentenie a csávából. Hangsúlyozom, csak a nagyvállalatokat, mert a kis vállalatok számára az élesedő konkurrencia mindig is azt jelentette, most is azt jelenti, hadd hulljon a férgese! Még a válságot megelőző időszakban, 1972-ben szorgalmazta a Columbia egyetem egyik professzora, hogv legmagasabb kormányzati szinten sürgősen állítsák össze azoknak a csödbemenő vagy csödbeme- nendö vállalatoknak a listáját, amelyek állami segítségre szorulnak, hogy ennek alapján lehessen dönteni, melyek azok a nagyvállalatok, amelyeket állami eszközökkel ideig-óráig szanálni lehet és érdemes. Erre a célra akkortájt félmilliard dollárt irányoztak elő, De — vetették fel a rendszer korifeusai és bajnokai az aggályoskodo nagy kérdést, hogv' vajon nincs-e ennek,amit itt csinálni szándékozunk, némi szocialista beütése? Nem volt ok idegsokkra — az idegcsillapitó válasz egyszerű: nem, ez nem szocializmus, ez annak a szélsőséges ellenkezője. Egészen más szemszögből és osztály álláspontból tépelödtek azok a bankárok is, akik vagy pénzügyi sérvet kaptak abban az erőfeszítésben, hogy kihúzzák csőd bejutott klienseiket a csávából, vagy abba a közvetlen veszélybe kerültek, hogv a csodbe- jutott adós úgy megrántja az odadobott mentőövet, hogy maga a hitelező bank is belehuppan a csőd hínárjába. íme, ez a monopóltó'kes szolidaritás ipari e's bankmonopolium között, illetve ennek a szolidaritásnak sajátos megnyilvánulása válság eseten. A Bankers Trust Company vezérigazgatója ilv ájtatosan rebegte el a financtokes hiszekegyet: “Hiszek a magánvállalkozás rendszerében es annak a javára munkálkodom is. Mindazonáltal ahogyan a gazdaságunk egyre bonyolultabba válik, döntő jelentőséggel bir, hogy a ; magánszektor és az állami szektor a lehető legnagyobb hatékonysággal egészítsék ki egymást.” Mindennek kapcsán úgyszólván magátol felmerül, messze az állami beavatkozáson tül, az állami tervezés, sót mi tóbb,egy állami tervhivatal gondolata. Rémülten tettek fel a kérdést: vaion azt jelenti-e ez, hogyha továbbra is tart például az autóiparban a piacok túltelítettsége, az abszolút túltermelés, hogv ez esetben a kormány továbbra is biztosítja — mintha misem történt volna — a folyamatos termelést pénzügyileg és azután arról is gondoskodjék, hogy a futószalagról legördülő autózuhatagot a tengerbe dobják? Most már nem pusztán a kezdeti félmilliard dollárról volt szó, hanem arról, hogy a csödbemenők száma és a csődtömeg halmaza egyre csak növekedni fog, mig azután maga alá temeti, — mint a kétezer évvel ezelőtti Pompejiben a működésbe lépett vulkán lávával — a maganvallalkozás és az állami segítség e gvöovörü rendszerét? Ha engem kérdeznek, ezt ismét csak nem nevezném a szocializmus hajnalhasadásának, hanem sokkal inkább a legmagasabban fejlett kapitalizmus vegvonaglásában bekövetkezett jellemző epizódnak. Figyelő
