Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-10-09 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ I VÉLEMÉNY—KOMMENTÁR I Thursday, Oct. 9. 1980. g. J I ______________________________________________________________________________________ AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 9194-7990 Published weekly, exc. last 2 weeks in July and 1st week in August by Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under the Act of March. 21.1879, at the P.O. of New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési arak New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 15. dollár félévre 8.— dollár Minden más külföldi országba egy e'vre 18 dollár, félévre 9.50 dollár Postmasterr Send address changes to Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. . @ ** ■■■ írja: Kovács József, Apróságok az amerikai magyarság életéből VIII. A HADITERMELÉSRŐL Az ellenséges és egyre inkább katonai eszközökre támaszkodó U.S. külpolitika támogatására terjesztik el azt a tévhitet, hogy a hadi költekezés több munkát ad. Az egyik vasárnap, az Issues and Answers televízió porgramon. Harold Brown honvédelmi miniszterhez kérdést intéztek a hadi költség- vetés pazarlásairól. A miniszter azt felelte: igen, van pazarlás, de ami egyik embernek pazarlás, az a másik embernek munkalehetőség. Brown miniszter arról egy szót sem szólt, hogy bár a fejlett, nagy kapitalista országok között az Egyesült Államok költi a bruttó össztermelés legnagyobb százalékát hadi célokra, a legnagyobb arányú munkanélküliség is nálunk van! Az idei, mindennél nagyobb hadi termelések mellett, mindössze csak 2 millió személy, a teljes munkaerőnek kevesebb, mint 2 százaléka dolgozik hadi megrendeléseken. Ez a számítás a honvédelmi minisztériumból ered, amelynek nagy érdeke, hogy megnagyitsa a hadi alkalmazásokat. Az Employment Research Associates tanulmányt készített a Machinists Union számara. Feltételezték, hogy a tagság 25—35 százaléka dolgozik hadi vagy ezzel kapcsolatos munkákon. A tanulmány megállapította, hogy még ebben a szakszervezetben is, a tagságnak csak 13 százaléka dolgozott hadi munkákon és ugyanannyi pénznek polgári célokra való költésé 30.000-rel több munkaalkalmat teremtene . . ii tagjai szamara. NEM ELÉG Körülbelül 200 milliárd dollár van országszerte azon a nyugdíjalapon, amelyet a szakszervezetek kiharcoltak tagságuk javara. Ezt a hatalmas összeget óhajtják most felhasználni arra, hogy olyan befektetésekbe helyezzek el, ■amelyek a közérdeket szolgálják és munkaalkalmat teremtenek a munkanélkülieknek. Példa erre a kaliforniai epitömun^asok szakszervezetének nyugdíjalapja, melyből havonta 100 millió dollár kölcsönt folyósítanak házak, szállodák, vásárló központok epitésere, ahol csupán szervezett munkásokat alkalmaznak. A szakszervezetek e működésé méltányos ugyan, de nem helyettesíti a szakszervezetek azon ténykedését, melyek a szervezetlenek megszervezeseben es a munkások érdeket szolgáló törvények beiktatásában kellene hogy^megnyilvánuljanak. Az 1848/49-es szabadságharc után Amerikába érkezett magyar emigránsoknak hamarosan ra kellett döbbenniök, hogy más dolog az ünnepélyes fogadtatás a partraszállás alkalmából, vagy a Kossuth amerikai körútját körülölelő lelkesedés a nagyvárosokban, és megint más a beilleszkedés az élet szürke hétköznapjaiba, a versenyfutás a i megélhetésért. Más szavakkal, az ünnepi Ígéretek nem változtak át hétköznapi tettekké, az emigránsok számára a “régi dicsőség” felemlegetése rokonszenvet hozhatott ugyan, de kenyeret nem. Rövidesen világossá vált, hogy az emigráció egy részé, az; amely anyagi lehetősegeit tekintve a legrosszabbul állt, súlyos nélkülözéseknek van kitéve, és a nélkülözések kilátása az emigráció más, vagyonnal nem rendelkező rétegei előtt is fenyegető rémként magasodott. Elegendő volt egv betegség, a munkaadó csődje ahhoz, hogy a jólétnek még a reménye is elvesszen. Éppen az utóbbiakra tekintettel tett közzé egy figyelemre méltó hirt a Magyar Száműzettek Lapja 1853-ban megjelent első számában. Eszerint még az előző év novemberében meg- a lakúit a “Magyar Betegápoló Egylet”, amelynek a közlemény szerint tagja lehet “minden magyar, valamint olyan külföldi is, aki a magyar Szabadság- harcban, a magyar úgy mellett tettleges reszt vett”, továbbá, hogy a belépési díj 50 cent, a havi tagsági dij 25 cent, amely Törők Lajos penztamokhoz fizetendő a new yorki Lispenard Street 41 szám alatt. Azoknak az anyagi támogatása céljából pedig, akiknek annyi pénzük sem volt, hogy a belépődíjat megfizethessék, egy segélyezési fiókpénztárt hozták létre. A hir szerint az alakuláskor az egyesület vagyona 115 dollár volt. Hogy ebből az összegből hány magyart és milyen mértékben tudtak segélyezni, ma mar nehéz volna kikutatni. Az egyesület azonban továbbra is letezett. Legalább is annyit tudunk róla, hogy 1865-ben beolvadt az akkor alakult New Yorki Magyar Egyletbe, amelynek 55 tagja és 250 dollár vagyona volt. A Magyar Egylet Rozsaffy Mátyás volt honvédtiszt, az egyesület jegyzője szerint azzal a céllal jött létre, hogy — szavait idézve— “az Egyesült Államokban élő magyarok kozott testveri egyetertest gerjesz- szunk, s a magyar hazának ügye, nyelve s irodalma iránt közérdekeltseget s melegrészvétetébresszünk.” Az egves’úlet erdemi tevékenységéről azonban keveset tudunk. 1894-ben azonban egy árulkodó hir jelent meg az Amerikai Nemzetőrben. Eszerint negyven eves hagyományaihoz híven a New Yorki Magyar Egylet szeptember 9-én fogja Kossuth Lajos születésnapját megünnepelni. Márpedig a Nemzetőr hiradasa mindenképpen hitelesnek tekinthető, hiszen az akkor a Betegsegélyzö Egyletek Szövetkezete hivatalos lapjaként negyven egyesület és két dalárda híreit közölte. Egyébként pedig a születésnap megimneplese, es nyilvános meghirdetése csak abhol a szempontból volt figyelemre méltó, hogy bosszantotta az osztrak-magyar nagykövetség, illetve konzulátus magyarokkal alig rokonszenvező vezetőit. A Magyar Egvlet történetének kezdetekor még három további egyesület működött Amerikában, egy Clevelandon, kettő pedig New Yorkban. Érdekességük, hogy mindegyiknek német volt a hivatalos nyelve, és a nevükben elofordulo magyar szó nem annyira a nyelvi hovatartozast, hanem a tagok elszarmazási helyét jelölte. Liptai Pál korabeli leírása alapján a leggazdagabb tálán a new yorki Első Magyar Betegsegélyzö Egylet lehetett, amelynek akkor 150—170 tagja, és hihetetlenül nagy, háromezer dolláros alaptőkéje volt. Azt hiszem, egyáltalán nem meglepő, hogy egy magyar egyesület tagjai akkor éppen magyarul beszéltek legkevésbé. A németnyelvűség vagy legalábbis a kétnyelvűség a századforduló idejéig nyomon követhető a magyarorszagi városi lakosság körében is. Az 1884-ben alakult New Yorki Társulat angol, magyar és nemet nyelven adta ki alapszabályait, és ugyanazon a három nyelven készült a tízéves működést bemutató jelentés is, s ugyanakkor a társulat népszerűsítését célzó cikkek jelentős része az Oesterreichisch-Ungarische Zeitungban jelent meg. Az elő “osztrák-magyar” alattvalói tudatra jellemző, hogy az 1897-ben alapított Oesterreichisch- Ungarischer Lloydot is magyar lapként tartották a kortársak számon. A származásbeli — tehát nem szükségszerűen anyanyelvi — tudat es a hagyomány együttélő hatóerejével kapcsolatban csak egyetlen példát említenék meg. Minneapolisban (Minnesota) egészen a legutóbbi időkben is működött egy Hungarian Jewish Association, amelynek tagjai közül természetesen mar senki nem beszélt magvarul, sőt lehet, hogy az egyesület alapításakor is németül beszéltek szívesebben, es a magyar szó csak a származási országot jelölte. Az elnevezésben a magyar jelzőt azonban mindvégig megőrizték. Azoknak az emlékere, akik az egyesületet létrehoztak. A Magyar Egylet története nagyjából a századforduló körüli évekig kísérhető nyomon. Nem volna meglepő, ha valaki bizonyítani tudná, hogy beolvadt egy másik egyesületbe, ahogyan maga is örökölte egy korábbi egyesület hagyatékát, s a családfát akár napjainkig lehetne végigkövetni. Magyar-Amerika- ban, ahol az egyesületek többségének csak a neve maradt fenn, de a története nem, minden megtörténhet. Ebben az esetben a még ma is létező legrégibb egyesület nem a századik, hanem a százharmincadik születésnapját ünnepelhetné évtizedünkben. RA ELffiZETÉSELEJálT, szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. * .Egy évre $ 15.— félévre $ 8.— ,‘r , Megújításra: $...................................... Naptárra: .........................;.»... Név:.........................................................:i Cim:....................................................... Varos:.....!....................Állam:................... Zip, Code*:.................... '-T ’ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13Cf East 16th Street, New York, N.Y. 10003
