Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-09-18 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÉPIRODALOM Thursday, Sep. 18. 1980. 10 GALGÓCZI ERZSÉBET: ' - KISREGÉNY XIX — Azt mondta — Agnes néni nem vadloan beszelt, csak csüggedten —, pesti a menyasszonya, egy főorvos lánya, es hallani sem akar arról, hogy falun éljen, 0 is szivesen marad a fővárosban, mérnöki állást ugyan meg nem kapott, de addig majd elmegy ben- zinkut-kezelonek... Azt mondta, adjuk el a házat, meg a kertet, kap érte Budán egy fél viliét... a villa másik felet meg kifizetik a lány szülei... Már találtak is egy eladót, kicsit rendbe kell hozni... és... — Es...? Maguk...? — kerdezte Zsófia — Az alagsorban van egy szoba-konyha... valamikor a házmester lakott ott... azt mondta: ott mi is elférünk. f I f — A pinceben — állapította meg Zsófia. — Dehát hogyan hagyhatnám én ezt itt? — fakadt ki az Öregasszony, széttárta karját s ölelésébe nemcsak a háza, kertje, szivattyús kútja, diófája, de szinte az egész belefért. Csüggedten, megadással tette hozzá: — Éneikül en mar nem bírok élni... Nem is akarok... Csönd lett. Zsófia tanácstalanul cigarettára gyújtott. Gondolataiban valami vigasztaló közhely után kutatott, amikor észrevette, hogy az öregasszony lehajtott fejjel óvatosan kémleli őt. Csodálkozva visszanézett. Magát nagyon megszerettük, Zsófika — mondta Ágnes néni bensőségesen. — Nagyon rendes. ••I ' türelmes, igénytelen ember. — Engem...? — csodálkozott Zsófia, s a többes- szám külön zavarba hozta. A béna beteg is megszeretett. Hogyan volt módja erre, s hogyan tudatta ezt Ágnes nénivel? — Maga is elég egyedül van — folytatta Agnes néni — alig kap levelet... mióta itt van, még egyszer sem ment haza Pestre — tehát nem igen várják ott sem. Úgy látjuk, szeret itt lenni a faluban. Úgy dön - főttünk az urammal — Ágnes néni szégyenlősen elmosolyodott — fölajánljuk magának ezt a vagyont... magunkkal együtt. Zsófia annyira meglepődött, hogy az égó cigaretta kiesett a kézéből, meztelen térdére, de nem erezte a kis pörkölés fajdalmát. Nem tagadhatta, jól esett neki ez az ajánlat. Olyan sokáig élt űzött vadként, barátok, csalad, békesség nélkül, hogy mélységesen meghatotta az öregasszony szeretete. De meg is riasztotta — se vagyonra, se felelősségre nem vágyott, és ha el tudta volna képzelni az életet falun, akkor tizennégy éves korában ki sem mozdul a saját falujából. Megpróbálta elvenni a dolog súlyát — amíg valami nem jut eszebe, hogy hántás nélkül visszautasíthassa. — Ágnes néni, én nem tudok főzni. Az anyám megtanított, de azóta elfelejtettem. — Majd főzök én lányom... — aprót legyintett az öregasszony — és ha már én sem tudok, akkor hozunk a kocsmából. — Nem szeretek kapálni. Itt ez a nagy kert... — Eddig is napszámosok müveitek. — Szeretek inni, Agnes néni. Úgyis mondhatnám, hogy iszákos vagyok. _ i i i — Szegény uram is megitta az egesz termest. Ezután maga issza meg. — Szeretem a munkámat. Szeretek templomokat restaurálni. Ha ezzel a kápolnával készen leszek,tovább kell innen mennem. — Majd hét végen hazajár... Nem kell azért az ország másik végebe utazni. Szól a püspök urnák, találnak magának elég munkát a környéken is. Zsófiának elpárolgott a tréfálkozó kedve. Megcsendesedve mondta: l i , 1 | — Meg kell beszelnem édesanyámmal, Agnes néni — — • o is öreg mar. Ez hatott. Az öregasszony fölállt, — beszelje meg I Zsófi ka — mondta szomorúan, s bement a konyhába. Az esperes meghívta Zsófiát ebédre. Piróka a veranda kiöblosódó részén terített, mint a legelső délelőtt. Zsófia korábban érkezett segített neki. A házvezetőnő panaszkodott. — Valami baja van az esperes urnák! A múltkorinkkor azt a gyászjelentest kapta, egész nap imádkozott. Vártam, hogy mikor kéri el tőlem azt a kenőcsöt, amivel a kezemet szoktam kenni... a térdére... Ii | .» Azóta éjszakákon keresztül ir. — Mit csinál? — kerdezte Zsófia. — Ir? Mit ir? — Azt nem tudom. Csak föltűnt, hogy az ajtaja t I ( alól mindig fény szivárog. Egyszer kilopakodtam a kertbe es belestem az ablakán: az íróasztalnál görnyedt és irt... Nem jó jelek ezek! Szegény kanonok ur, akinél óelötte szolgáltam, halála előtt fél evvel eltévesztette a napszakokat: éjjel mászkált és nappal aludt... Eh! — S eltelve aggodalommal a saját jövője iránt, kicsoszogott a konyhába. Az esperes valóban rossz bőrben volt, szórakozottan turkálta az ételt. Zsófia telítetten valami jóleső feszültséggel, öt is föl akarta lelkesíteni. JÓ étvágy- gval ette a sült húst, zóldszinu,ismeretlen izü főzelékkel. — Ha sikerül megtalálni az évszamot — mondta, miután beszámolt az esperesnek a Szemerédyvel történt beszélgetésről-jakkor a Püspökvár és a müem- lékhivatal sem zárkózhat el... Miből van ez a főzelék, esperes ur? En még ilyen jót nem ettem! Piróka istenien főz! Az esperes szerény büszkeséggel elmosolyodott: — Ezt véletlenül én találtam ki, reteklevél. Mindenki eldobja a retek levelét, Piróka is eldobta... egyszer azt mondtam neki: próbáljuk ki. — En is eldobtam eddig. Pompás! Pedig megkeresem, ha az oltárkövet kell eltolnom a helyéről, akkor is! — A müemlékhivatal akkor is csak jövőre ad pénzt. Nálunk tervgazdálkodás van. — Az esperes nem nézett Zsófiára, nehogy csak a tekintetevei is célozzon a gyónásban megismert titokra, — Pedig a maga egészségének most tenne jót egy hosszabb vidéki tartózkodás. l I I I | Zsófia méltányolta ezt, hálásán mosolygott a papra. — A termelőszövetkezet nem adna pénzt? Legalább a kezdéshez? — Nem tudom. — A pap elgondolkodott. — Azt hiszem,még mindig neheztelnek ram, hogy harminc evvel ezelőtt nem engedtem templomot építeni... Azt gondoljak: ha akkor nem kellett, most már minek?... Mindig mellbeüt, ha belegondolok: mekkora idő harminc év! — Nem minden harminc ev! — mondta Zsófia, s mint már évek óta nem tette, egy falat kenyérrel tisztára törölte a főzeléktől a tányért. — Csak, amikor valami miatt fölgyorsul a történelem. Nézze csak, Mátyás király meghalt 1490-ben. Huszonöt év múlva jött Dózsa, harmincöt év múlva Mohács! Az is sürü harminc ev volt. Csak ellenkező előjellel, mint a mostani. Az esperes eltolta maga elől a tele tányért, a szalvétát az asztalra dobta és székestől távolabb húzódott. — Piróka! — kiáltotta. Várt egy kicsit, s hogy a házvezetőnő nem mutatkozott,a maga tányérját áttette egy virágtartóra, visszaült, s folytatta a gondolatot. — Megertem, hogy maga pozitív jelenségként értékeli, hogy a hívek most már elférnek a kápolnában. De en mint lelkipásztoruk... Zsófia félbeszakította: — Valóban félt a templomepitéstöl? Ezt beszélik. — Nem feltem... Nem attól feltem... Igaz, akkor folyt a Mindszenthy-per, de az also papságot nem nagyon bántottak. Hanem... — kutatva nézte Zsófiát, kimondja-e?... Ha elhagynak egy kápolnát, azt elöbb-utóbb kiraboljak. Zsófia elcsodálkozott. — Ami érték van benne, kehely, monstrancia, oltárkép, zászlók, miseruhak, azt úgyis átvittek volna az uj templomba — elmosolyodott a képtelenségen: — Koporsókat csak nem lopnak...? — Ki tudja? — mondta talányosán a pap. — A sirI ( | | rablas virágzó iparag volt valamikor. — No, de napjainkban...? FOLYTATJUK LAPUIKÉIT , Köszönettel nyugtázzuk az alábbi adományokat, nű = naptárűdvözlet Roth Ernő által: Miami Kultur Klub $ 50.- Veká- si Zimmer Emma férje, Sebestyen Zimmer emlékére koszorumegváltás % 25 .Sebestyén Zimmer emlékére koszorumegváltás: Lusztig Paula & Gabi $ 5.- Geregur Mary $ 5.- Buja Erzsébet $ 5.- Abjanics Mary Velecky József emlékére koszorumegváltás $ 5.- Farkas Lili & Gabi $ 25.- Bazár $ 2.- Szarvasy Alex naptár I 3.- nü. $ 2.- Kochis John $ 12.- naptár $ 3.- Billik Bert /Toronto,Ont./ $ 5.- Sándor Albert naptár $ 3.- nii. $ 2.- Ackerman Alex $ 10.- naptár $ 5.- Long Alex $ 7.- Gamaufek Torma Róza emlékére $ 5.- Fórján Zsófia naptar $ 3.- Berta Joseph $ 7.- naptár $ 3.- Sweet Pal & neje naptár $ 5.- nü. $ 5.- Szabó Sándor naptár $ 5.- Horváth Mary $ 5.- Varga Péter naptar $ 3.- Kóbor Irén naptár $ 3.- nü. $ 7.- Kálmán József naptár $ 3.- nü. $ 10.- Cifra Louis naptár $ 3.- nii. $ 7.- Schenker Margit Schafer Vilma emlékére S 5.- nyári segélyre $ 5.- Mesics Anna Schafer Vilma emlékére $ 5.- nü. $ 5.- Szörny Susie nü. $ 10.- naptár $ 3.- Gáti Sándor naptar $ 3.- Szabó Margit $ 2.- naptár $ 3.- Aigner Gyula naptár I 3.- nü. $ 2.- Sipos John & Katalin /Hamilton, Ont./ nii. $ 35.- Kiss Pauline nü. $ 10.- feije, Miklós emlekere $ 20.- /előzőleg tévésén kimutatva/, Ungár Alex naptár $ 5.- nii. $ 10.- Deák Zoltán $ 100.- Jeane & family in memory of beloved parents, Emil & Vilma Schafer $ 200.- Bode Mary nu. $ 10.- Szarka János $ 15.- naptár $ 5.- nü. $ 5.- Jámbor Barbara volt elhunyt félje, Révész Ja - nos emlékére $ 25.- Oláh Elizabeth nü. $ 47.- naptár $ 3.- Bangfia J. /Winnipeg, Man./ $ 15.- naptár $ 5.- nü. $ 5.- Kaincz Helén naptár $ 3.- nü. $ 12.- Balla Ethel naptár $ 3.- nü. $ 14.- Funk David nii. $ 10.-
