Amerikai Magyar Szó, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-26 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA Thursday, June 26.1980 2, Menne NSZK ? SiMdeatsOieZetning Az iszlám ellenzék kezd tért hódítani Egyiptom­ban, mert egyre világosabb, hogy az Izraellel kötött béke önmagában nem oldja meg a mindennapos gazdasági problémákat. A nyomorgo tömegek kö­zött szervezkedő iszlám ellenzék jelentős társadalmi támogatásra talál. ~St Mm$t\ 1 í II. János Pál pápa nem Ítéli el a marxizmust közvetlenül. Ugyan nem tekinti a ter­melési viszonyokat egy társadalomban alapvető té­nyezőnek, de beismeri, hogy azok drága tényezők a történelem megértéséhez. “Fontosabb tudni azt, hogy mi az ember, mint azt, hogy mije van az em­bernek...” — állítja. A szentatya elitélte a nukleáris háborút, de kér­dezhetjük, mért CSAK a nukleáris háborút? Minden háborút el kell Ítélni. Andre Fontaine vezércikke 6/6. horizont “Egy emberöltővel ezelőtt Ma­gyarországot még mint három millió koldus országát ismerte a nagyvilág. Nyugateuröpában pedig a jó­módú emberek e három szóval jellemezték: “Puszta, Paprika és Piroska.” (ArPiroska* célzás arra, hogy a régi időben a Budapestre özönlő szegény paraszt- lanyok közül számosán váltak a prostitúció áldoza­tává. — Szerk.) Ez az egykor elmaradt ország ma mar több, mint egy evtizede fontos szerepet játszik az űrkutatásban. A magyar tudomány eddig már több, mint 30 fontos műszerrel gazdagította az űr­kutatás technológiáját.” Hannalore Hegyi. CORRIERE DELLA SERA A lap egyik múltkori cikkeben hivatkozás volt a ‘tel avivi kormányra.’ Vegyék tu­domásul, hogy 1950 óta Izraelnek Jeruzsálem a fő­varosa. Ott székel a kormány, a parlament és az allamfo. Giorgio Silvestri, 6/15. Síje JícUr Jlork Simcs “Mindent figyelembe véve megállapíthatjuk,hogy a kormány gyorsabban és lelkiismeretesebben he­lyezi el a kubaiakat az országban, mint ahogyan kezeli es elhelyezi a Love Canal kornyékén mérge­zésnek kitett amerikai csaladokat. (Levél a szerkesztőhöz, jun. 13.) “Mindenki tudja, még Koch polgármester is, hogy Harlem fekete lakossága betegebb és nagyobb szám­ban halálozik el, mint bármely más környék lakosai az egész országban. Nem szabad megengedni, hogy pénzügyi szempontok fontosabbak legyenek embe­rek életénél.” (Charles Rangel képviselő levele a két harlemi kórház tervbevett bezárásával kapcsolatban; junius 13.) Senki sem kétli, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság all a nyugat-európai országok élén. Ennek az országnak a nemzetgazdasága viszonylag a leg­szilárdabb Nyugat-Európában. A “szabad világ” gaz­dasági válsága eddig a legcsekélyebb mértékben érintette. Fékezték az inflációt és a nemzetgazdaság hanyatlását, a munkanélküliségét. Ezt az eredményt főleg azért tudják felmutatni, mert a Helmut Schmidt kancellár által vezetett szo- ciál-demokrata kormány következetesen követte a békés egymás mellett éles politikáját és egyre szoro­sabb, mélyebb és messzemenőbb kereskedelmi kap­csolatot teremtett a Szovjetunióval es a szocialista országokkal. Ezzel egyidöben a viszony az NSZK es az USA között mind hűvösebb lett. Ez a fejlemény vissza­tükröződik az NSZK számos lapjában,folyóiratában. A “Bild am Sontag” nevű hírhedt antikommunista lapot érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni. Az olvasókhoz intézett felhívásában a szerkesztő kéri, hogy írják meg véleményüket “Melyik irányban haladjunk, Washingtont, vagy Moszkvát kövessük? kérdésben. Maga a tény, hogy ezt a kérdést egy ilyen lap feltette, “nagy fontossággal bir” — Írja a N.Y. Times bonni tudósítója, John Vinocur. Ugyancsak ó idézi az Allensbach Kutató Intézet jelentését, amely sze­rint a kérdezetteknek csak nyolc százaléka vólt azon a véleményen, hogy az USA kepes betölteni nemzetközi vezető szerepét. A “Stem” nevű tekintélyes hetilap által vezetett kutatás olyan kedvezőtlen volt az USA részere, hogy nem merték az eredményt nyilvánosságra hozni. A Hamburgban megjelenő “Die Zeit” folyóirat, amely az ország értelmiségének véleményét tükrözi vissza, cikket közölt Klaus Happrecht tollából, aki éveken át Willy Brandt, volt kancellár beszédeinek iroja volt. Happrecht ezt írja: “Ha egy polgár hallja az Ame­rikára való Utalást, homlokán barázdák jelennek meg és száján gúnyos mosoly látható.” Mindezekkel egyidöben azonban az NSZK fel­emelte a hadikiadásokra előirányzott összeget és a bonni kormány elavult tankokat és egyeb hadi fel­szerelést küldött a török hadseregnek. Az NSZK és az USA, valamint az NSZK és a / ,, I I Szovjetunió közti gazdasági es politikai viszony ki­alakulása hosszantartó, bonyolult, ellentmondásos folyamat, de fontos az, hogy a változás egyre tisz­tábban kidomborítja, milyen irányban halad a Ne­met Szövetségi Köztársaság. L. I. KANADAIVILLÁMCSAPÁS Már-már úgy nézett ki, hogy a “mézeshetek” soha nem érnek véget, hogy az enyelgés.főleg a- mit Wall Street árasztott “sze­relmes” kis Kanadaja fele, örökké tartani fog. Legutóbbi megnyilatkozása en­nek az volt, hogy az érdekelt amerikai körök vendé­gül látták Ken Taylor, Kanada volt iráni követet, nagyszámú kíséretével es nagy cécözas, hangos, de üres szóáradat közepette a volt nagykövet mellere tűztek az USA magas érdemű medáliáját, jutalmul azért a tettért, amivel Teheránból a hat amerikai kö- vetsegi személyt “kimentette.” (Persze csak naivak hiszik, hogy nem a CIA és kanadai futáraik végeztek e “tőr és köpeny” műveletet.) De mintha józanabb kanadai köröknek elegük lett volna ebből a zenebonából, “ünneprontásra” szánták el magukat. A Taylor-ünneplés után pár napra Kanada kül­ügyminisztere a CBC televízión adott interjúban, mint mondani szokás, alaposan “beolvasott” az amerikai külpolitikának. Az eset, mint kitörés előtti vulkánikus földrengés, razta meg a két főváros politi­kai köreit. A földalatti rezgések még máig sem ül­tek el, de csak. ott a mélyben maradnak. Washington­ban úgy tesznek — legalábbis a nyilvánosság fele — mintha misem történt volna. A kanadai Parlament Hill körül, az első, főleg tory ellenzéki kitörésekre, ugyancsak csend lett. Mark MacGuigankülügyminiszter egyszerre dupla csőből kieresztett lövése ma is rengeti a két főváros hatalmi köreinek képzeletét és nagyon érzékeny kér­déseket vet fel az USA-kanadai viszonyban. Ezt előadta a külügyminiszter szépítő körülírás nélkül a TV-közönseg előtt: ‘‘Igen sok fenntartá­som van az amerikai külpolitikát, megtanácskoza- sukat, vezetésük hiányát illetően.” E kijelentése után hasonló nyomatékkai állapította meg: “Sze­rintem az még nem annyira rossz, hogy nincsenek sorozatos egyezményeink velük, de ami a taktikáju­kat illeti, az igen gyakran sok kívánni valót hagy ma­ga után.” Nem csoda, ha az Amerika-barát körök részére fejbekólintáskent jött ez a nyílt fellepes az ameri­kai elnök hidegháborús lépese ellen. “MacGuigan sok olyan dolgot mondott, ami itt másoknak is rég a gyomrukban van és szeretnek kimondani” — jegyezte meg a külugy egyik szóvivő­je. Egy másik, a kormánykörökbe tartózó személy, igy nyilatkozott: “Washington olyan feltételezéssel áll nyugati szövetségesei elé, hogy azok mindent olyan veszélyesen lássanak, mint ő.” Egyik ilyen konkrét esetre rámutatva, mondta: :*Qp nálunk is igen sokan megvannak győződve például arról, hogy az olimpiát azért kell bojkottálnunk, mert Amerika nyomást gyakorolt ránk...” De ezeknél is jóval súlyosabb dolgok allnak fenn, amiket tömegek látnak és ereznek. Két éve vár jóvá­hagyásra az USA-kanadai tengerhalászati egyezmény az amerikai szenátusban. Amerikai érdekeltségek újra és újra megszegik, vagy semmibe veszik azon egyezségeket, tiltakozásokat, melyeket a tőlük szár­mazó szennyeződés okoz kanadai vizeken es terüle­teken. A tiz éve kötött USA-kanadai autó-egyez­mény legfőbb oka annak, hogy Kanadaban húsz­ezer a munkanélküli autómunkas. Az alaszkai olaj­vezeték kanadai területen át Wall Street-i tervek sze­rint milliárdos veszteseget helyez kilátásba Kanada részére. S még egyebek mellett a legújabb, hogy Jimmy Carter “ajándékaként” a napokban 5000 munkás elbocsátását jelentette be a Massey-Fergu- son mezőgazdasági gépgyár,egyenes következménye­ként annak, hogy az amerikai elnök nyomására Ka­nada felmondta a további buzaszállitást a Szovjet­folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom